Bukaresti Lapok, 1933. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1933-10-01 / 224. szám
z. oldal m. a. Ismét érdekes napja volt a lipcsei gyújtogatási ügynek Van der Lubbe szembesítése a munkástanúkkal Ismeretlen részletek a vizsgálóbíró vallomásából lápott, szeptember 70. A Van d ier Lubbe-pernek ma ismét nagyon érdekes napja volt. A tárgyalást ma is későn kezdték meg, mert a mára beidézett egyik tanú, egy Bienke nevezetű állástalan munkás késett. Bienke végre megérkezik és a tárgyalás megkezdődhetik. A tanú tagadja azt, hogy népgyűléseken beszélt volna és ott arra biztatta munkástársait, hogy gyújtsanak fel középületeket. Elnök: Nézze, ne tagadja. Tanúk vannak rá, akik eskü alatt vallják, hogy ön ilyen értelemben beszélt. Bienke: Goromba valótlanság. Az is valótlan, hogy én Van der Lubbet beszélni hallottam volna. Nem tagadom, többször láttam, de, mert süket vagyok, sohasem hallottam, hogy a tömegben mit beszél. Azt sem hallottam, hogy Van der Lubbe állítólag azt mondotta volna, hogy a pünkösdi forradalom alkalmával kellett volna a proletáriátusnak a hatalmat átvenni. Lehet, hogy mondotta, de, ismétlem, nem jól hallok és igy nem hallottam tisztán, hogy mit beszél. A tanú ezután tagadja, hogy kommunista lenne és hogy a párt tagja lett volna valaha. Ellentétben van a kommunista felfogással A főügyész: Szóval ön nem értette Van der Lubbet, mert süket, de látni látta. Bienke: Kérem, nem is nagyon láttam ott Van der Lubbet, mert a szemem is rossz. (Derültség). Ezután Dimitroff bolgár vádlott tesz fel kérdéseket. Dimitroff: Ebben az ügyben, le volt ön tartóztatva? Tanú: Igen! Március 10-től július 12-ig vizsgálati fogságban voltam, de megszüntették ellenem az eljárást Dimitroff: A vizsgálati fogságban nem találkozott ön Van der Lubbéval? Tarost Nem, a börtönben sohasem láttam. A főügyész Bfm kívánja a tanú megesketését sőt ellenzi azt A tárgyalás elnöke közti a tanúval, hogy ha hamisan esküszik, nemcsak hamis eskü bűntettét követi el, hanem azonfelül is vádat emelnek ellene bűntett elősegítése címen. Arról, hogy a kioktatás után a tanút megeskették-e, avagy nem, nincs jelentésünk. Utána Jahnetzke tanú kerül a bíróság elé, aki kijelenti, hogy tagja volt a kommunista pártnak a múlt év júliusáig, de onnan kilépett mert világnézetével a párt felfogása nem egyezett meg. Neukölnben — mondja a tanú — egyébként is azon a felfogáson voltak, hogy nem terrorral, hanem gazdasági fegyverekkel kell a felborulás útját előkészíteni. Az elnök: Nézze meg Van der Lubbet. Lubbe feláll Elnök: Ismeri ön ezt az embert? Hosszú csend következik ezután, amely alatt a tanú egyetlen szót sem szólt Végre megszólal a tanú: — Marinus, ismersz engem? Ismét hosszú és kínos szünet. A tanú: Hát nem emlékszel. Segítettelek, enni adtam neked? Elnök: Na, Lubbe, beszéljen, ismeri a tanút? Felismeri? Lubbe egyetlen szót sem szól. Előbb mereven nézi a padlót, majd kényszeredetten mosolyog, de nem válaszol. Torgler kommunista képviselő kérdezi ezután a tanút, hogy a terror kérdésében mi volt abban az időben, amikor tanú még tagja volt a pártnak, a párt álláspontja. Tanú: Az volt a felfogás, hogy fel kell hagyni minden terrorral, mert minden leütött, vagy megölt nemzetiszocialista csak ujjabb és újabb munkás-ellenséget jelent. A VIZSGÁLÓBÍRÓ VALLOMÁSÁNAK ISMERETLEN RÉSZLETEI Prága, szeptember 70. A prágai lapok ma reggeli számában szélesen és kimerítően foglalkoznak azzal a vallomással, amelyet Vogt vizsgálóbíró a lipcsei perben a főtárgyaláson tett. A vizsgálóbíró vallomásának ezek a részletei nem kerültek eddig a nemzetközi távirati ügynökségek útján az európai sajtóba. A prágai lapok szerint Vogt vizsgálóbíró vallomása során azt is elmondotta, hogy Taneff vádlott a börtönben öngyilkosságot akart elkövetni. Dimitroff az egyik kihallgatása alkalmával rátámadt a vizsgálóbíróra és meg akarta verni. Ugyncsak harcias volt a börtönben. Tan der Lubbe is, aki több rendőrtiszt ellen támadt. Bűncselekmény, amelyet a mai világ termelt ki Tőzsdespekulánsok akarták meggyilkolni a japán kormány vezető tagjait A főrendlettö megszököni, a lobbit elfoglak Tokió, szeptember 70. A japán hadügyminiszter ellen elkövetett és a kormány több tagja ellen tervezett merénylet ügyében hónapok óta tartó nyomozás szenzációs fordulatot hozott. A tokiói rendőrség megállapította, hogy az összeesküvést a kormány tagjai ellen tőzsdespekulánsok szervezték azzal a kimondott céllal, hogy a merényletek megrázzák a pénzpiacot és árzuhanást eredményezzenek. Az összeesküvés tagjai javarészben a tőzsdei alkuszok közül kerültek tcr. A japán rendőrségnek több alkuszt sikerült már elfognia, az összeesküvés értelmi szerzője és irányítója azonban megugrott. Villanyközpont Kolozsvár székhellyel Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár és Máramarossziget kapcsolódtak be az érdekes tárgyalásba Kolozsvár, szeptember 70. Az északromániai városok között nagyjelentőségű tárgyalások folynak. A tárgyalások anyaga egy terv, amelynek célja egy hatalmas villamos-központ kiépítése volna. Kolozsvár polgármestere ebben az ügyben hosszú megbeszélést folytatott már Nagyváradon. Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Máramarossziget és Szatmár kapcsolódtak bele a tárgyalásokba. Belügyminiszter úr ! Embereket kínoznak Margittán Badacsonyról fordítsa el tekintetét egy-egy percre az ország igazi keserűségei felé is Nagyvárad, szeptember 30 Újabb felháborító csendőrbrutalitás. És ismét Margittán, ahol a csendőrség annak az ürügye alatt ágál, uralkodik és verekedik hónapok óta, hogy a kommunistáktól kell megtisztítania ezt a jobb sorsra érdemes községet Ez a legújabb eset azonban már mindet, eddigi mértéket meghalad s kihívja az erőteljes és követelőző felkiáltást: — Teremtsen egyszer már rendet a belügyminiszter ebben a csendőrségi dzsungelben, ahol nem is egy csendőr őrmester, vagy őrsparancsnok valóban úgy viselkedik, mint a dzsungel lakói, csak éppen nem annyira nemesen. Weisz Jenő asztalossegéd Margittán, Weisz József műhelyében van alkalmazásban. Innen vitte el csütörtökön délelőtt egy községi rendőr. A csendőrség érdeklődött iránta, oda vitte. Weisz Jenő hamar megtudta a csendőrőrsön, hogy mi vár rá. Amint belépett az őrmester szobájába és megállott annak asztala előtt, nyomban megkapta az első adagot. Az őrmester áthajtott az asztal felett és erőteljesen mellbevágta: — Három lépés távolság! Weisz messzebb tántorodott vissza, mint három lépés, de az őrmester most már kijött az asztal mellől és nem restelte utána menni. Újabb ökölcsapások következtek, most már az arcba, ami fájdalmasabb és megszégyenítőbb. Aztán hajrángatás következett s közben az alsó lábszárak dühös rugdalása. Ez is borzalmasan fájdalmas, szinte elviselhetetlen. Dehát mit nem visel el egy szerencsétlen kisebbségi egyed, aki még zsidó és kommunistagyanús is, a hatalmas csendőrőrmestertől? Weisz Jenőnek is csak a könnye csörgett a fájdalomtól, de szólni, tiltakozni már nem mert. Hogyan is mert volna? Hosszas hajrángatás és rugdalás után aztán végre megszületett az első kérdés, amelyből Weisz megtudta legalább, hogy miért van itt és miért verik. A kérdés így szólott: — Kivel festetted az éjszaka a falakra, hogy „le a háborúval?" S azt, hogy „szolidárisak vagyunk a griviai munkásokkal?" A megkínzott asztalos-segéd szinte örvendett hogy végre beszélhet és tiltakozhatik a vád ellen. Nem ő a tettes, dehogy, ő este tíz óráig a cserkészotthonban volt, honnan hazament, nem tud semmiről semmit. Különben is ő a cionista szervezetnek a tagja, tehát nem kommunista. Nem, dehogy! Az őrmester erre kikísértette az istállóba, ahol „vigyázz“-ba állították. — Mozdulni nem szabad! így állott egy félóráig. Közben hallgatta, hogy az őrmester szobájában most valaki mást vallatnak. A félóra letelte után találkozott azokkal, akiket utána „vettek elő“. Egy csendőr Hoffmann susztert és Rosenberger festőt kísértette be hozzá az istállóba. Az „új embereket“ is vigyázzba merevítették. Aztán a csendőrlegény munkába kezdett. Hoffmann került sorra. A csendőr ütött, aztán Hoffmann haját cibálta, újra ütött és ismét cibált. Közben ordítozott, sziszegett, dörmögött, úgy, ahogyan a kedélyállapotának inkább megfelelt: — Te zsidó! Te büdös zsidó! Nesze, zsidó! Weisz ezt még kevésbé bírta, mintha ütötték verték, szidták volna. Kérni kezdette a csendőrt, hogy hagyja abba, mert nem tudja nézni, mindjárt rosszul lesz. Erre a csendőr nekiesett: — Hát te mi vagy? Te is zsidó vagy? Miért van akkor neked rendes hajad? Ezt a biblia tiltja. Hol a pájesz? Mi? A kérdéseket rúgásokkal tette nyomatékosabbá. Aztán ordított: 1933. dOmber 1 f MilffilÉ: DR. NAM MUSCEL az egyedüli gyógyszer latina»»«, míg rén Idegzsábák, stb., elles. Csakis eredeti csomagolásban ámítják. Minden dobozban az orvos jelzésével ellátott 2 kaparina fosty*Kapható gyógyszertSraSilsan és rtregfiiBttaB — Vigyázz! Fel a fejjel! Ha Weisz engedelmeskedett és felfelé nézett ,akkor a lábszárait rúgta, ha lesütötte a fejét, akkor a fejét verte. Két óra hosszat szórakozott így a csendőr. És akkor uj műsorszámot talált ki Egy tolvajlásért lefogott embert hozott elő és ráparancsolt, hogy üsse pofon Weiszet. A tolvaj vonakodott, de néhány ökölcsapás meggyőzte, hogy jobb engedelmeskedni. Mikor a pofon elcsattant, akkor Weisz kapott parancsot: — Most add vissza neki! Ezt már nem bírta tovább a szerencsétlen asztalossegéd. Kijelentette, hogy inkább verjék agyon, de ő nem engedelmeskedik. A csendőr vigyorgott. Hát jobban szereted, ha téged ütnek? Megkapod. Most újra Hoffmannt vette elő és addig ütötte, amig Hoffmann vállalkozott arra, hogy pofon üti Weiszet De gyengén ütött. Erre a csendőr megmutatta neki, hogy milyen pofokat kell adni és újra ütötte-verte, amig csak bele nem fáradt Nagyon elfáradt Déli 12 órától délután négyig „teljesítette kötelességét“. Bucsuzásul még kényszeríteni akarta Weiszet, hogy vessen keresztet Aztán elengedte őket. A vádat nem lehetett rájuk bizonyítani, s egyébként is csak szórakozás volt az egész. Weisz a csendőrségről egyenesen Nagyváradra ment. Zlutza tiszti főorvos vette fel a látleletet A feljelentés megtörtént Az ügyészség és a bíróság mindenesetre szabályszerűen le is folytatja majd ezt az ügyet Nem lehet kételkedni abban, hogy a csendőr súlyos büntetést kap. De addig? Addig még az emberek százait verheti véresre! Ez az ügy már nemcsak a bíróságra tartozik, hanem a belügyminiszterre is. Azonnal, de azonnal el kell távolítani azt az embert Margittáról és nem szabad odaengedni sehová, ahol akár ártatlan, akár bűnös emberek kerülhetnének a keze ügyébe. A realizáási törekvések külföldül megviláglásban London, szeptember 10. A Daily Telegraph rendkívül érdekes cikkben világítja meg a balkáni politikai törekvéseket, amelyek, a lap szerint, az utóbbi időben reális elgondolásokká erősödtek s minden jel arra vall, hogy a közeljövőben egészen érdekes kialakuláshoz vezetnek. A lap tudósítói jelentése nyomán felhívja a figyelmet arra, hogy a genfi tanácskozások lezajlása után Venizelosz, a szerb királyi pár, Litvinova Titulescu valamennyien Ankarába mennek, ahol saját bevallásuk szerint is, fontos politikai találkozó lesz. Nem lehet kétséges, hogy ez a szokatlan összetételű konferencia a Balkán Unió újra felmerült tervét vitatja tovább és pedig azzal az újabb elképzeléssel, hogy a kialakuló blokk az Aeges-tengertől a Balti-tengerig terjedjem Abban az esetben, ha ebbe a balkáni csoportosulásba Bulgária is belép, úgy az új szövetség hat országot ölelne fel és kétségkívül jelentős erőt képviselne mindenféle szempontból. A Daily Telegraph szerint a nemrégiben létrejött görög-török szerződés kissé nyugtalanítja a terv megvalósításának szorgalmazóit, egyúttal azonban ösztönzést is nyújt nekik. A Szerbia és Törökország között kezdeményezett politikai közeledés már ezt a célkitűzést szolgálja Robbanás egy lengyelországi lőporgyárban: 3 halott, 5 sebesült Varsó, szeptember 70. Radamból Varsóba küldött jelentés szerint a városka közelében fekvő pironkii lőporgyárban hatalmas robbanás volt, amely a gyár egyik részét romhalmazzá döntötte. A romok alól 3 halottat és 5 sebesültet ástak ki. A robbanás okát még nem állapították meg. Lehet, hogy merényletről van szó.