Bukaresti Lapok, 1933. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1933-10-01 / 224. szám

z. oldal m. a. Ismét érdekes napja volt a lipcsei gyújtogatási ügynek Van der Lubbe szembesítése a munkástanúkkal Ismeretlen részletek a vizsgálóbíró vallomásából lápott, szeptember 70. A Van d ier Lubbe-pernek ma ismét na­gyon érdekes napja volt. A tárgyalást ma is későn kezdték meg, mert a mára beidé­zett egyik tanú, egy Bienke nevezetű ál­lástalan munkás késett. Bienke végre meg­érkezik és a tárgyalás megkezdődhetik. A tanú tagadja azt, hogy népgyűlése­­ken beszélt volna és ott arra biztatta mun­kástársait, hogy gyújtsanak fel középü­leteket. Elnök: Nézze, ne tagadja. Tanúk van­nak rá, akik eskü alatt vallják, hogy ön ilyen értelemben beszélt. Bienke: Goromba valótlanság. Az is va­lótlan, hogy én Van der Lubbet beszélni hallottam volna. Nem tagadom, többször láttam, de, mert süket vagyok, sohasem hallottam, hogy a tömegben mit beszél. Azt sem hallottam, hogy Van der Lubbe állítólag azt mondotta volna, hogy a pün­kösdi forradalom alkalmával kellett vol­na a proletáriátusnak a hatalmat átvenni. Lehet, hogy mondotta, de, ismétlem, nem jól hallok és igy nem hallottam tisztán, hogy mit beszél. A tanú ezután tagadja, hogy kommu­nista lenne és hogy a párt tagja lett vol­na valaha. Ellentétben van a kommunis­ta felfogással A főügyész: Szóval ön nem értette Van der Lubbet, mert süket, de látni látta. Bienke: Kérem, nem is nagyon láttam ott Van der Lubbet, mert a szemem is rossz. (Derültség). Ezután Dimitroff bolgár vádlott tesz fel kérdéseket. Dimitroff: Ebben az ügyben, le volt ön tartóztatva? Tanú: Igen! Március 10-től július 12-ig vizsgálati fogságban voltam, de megszün­tették ellenem az eljárást Dimitroff: A vizsgálati fogságban nem találkozott ön Van der Lubbéval? Tarost Nem, a börtönben sohasem lát­tam. A főügyész Bfm­ kívánja a tanú meg­esketését sőt ellenzi azt A tárgyalás elnöke közti a tanúval, hogy ha hamisan esküszik, nemcsak ha­mis eskü bűntettét követi el, hanem azon­felül is vádat emelnek ellene bűntett elő­segítése címen. Arról, hogy a kioktatás után a tanút megeskették-e, avagy nem, nincs jelenté­sünk. Utána Jahnetzke tanú kerül a bíróság elé, aki kijelenti, hogy tagja volt a kom­munista­ pártnak a múlt év júliusáig, de onnan kilépett mert világnézetével a párt felfogása nem egyezett meg. Neu­­kölnben — mondja a tanú — egyébként is azon a felfogáson voltak, hogy nem terrorral, hanem gazdasági fegyverekkel kell a felborulás útját előkészíteni. Az elnök: Nézze meg Van der Lubbet. Lubbe feláll Elnök: Ismeri ön ezt az embert? Hosszú csend következik ezután, amely alatt a tanú egyetlen szót sem szólt Vég­re megszólal a tanú: — Marinus, ismersz engem? Ismét hosszú és kínos szünet. A tanú: Hát nem emlékszel. Segítette­lek, enni adtam neked? Elnök: Na, Lubbe, beszéljen, ismeri a tanút? Felismeri? Lubbe egyetlen szót sem szól. Előbb mereven nézi a padlót, majd kényszere­detten mosolyog, de nem válaszol. Torgler kommunista képviselő kérdezi ezután a tanút, hogy a terror kérdésében mi volt abban az időben, amikor tanú még tagja volt a pártnak, a párt állás­pontja. Tanú: Az volt a felfogás, hogy fel kell hagyni minden terrorral, mert minden le­ütött, vagy megölt nemzetiszocialista csak ujjabb és újabb munkás-ellenséget jelent. A VIZSGÁLÓBÍRÓ VALLOMÁ­SÁNAK ISMERETLEN RÉSZ­LETEI Prága, szeptember 70. A prágai lapok ma reggeli számában szélesen és kimerítően foglalkoznak az­zal a vallomással, amelyet Vogt vizsgáló­­bíró a lipcsei perben a főtárgyaláson tett. A vizsgálóbíró vallomásának ezek a rész­letei nem kerültek eddig a nemzetközi távirati ügynökségek útján az európai sajtóba. A prágai lapok szerint Vogt vizsgáló­bíró vallomása során azt is elmondotta, hogy Taneff vádlott a börtönben öngyil­kosságot akart elkövetni. Dimitroff az egyik kihallgatása alkalmával rátámadt a vizsgálóbíróra és meg akarta verni. Ugyncsak harcias volt a börtönben. Tan der Lubbe is, aki több rendőrtiszt ellen támadt. Bűncselekmény, amelyet a mai világ termelt ki Tőzsdespekulánsok akarták meggyil­kolni a japán kormány vezető tagjait A főrendlettö megs­zököni, a lobbit elfoglak Tokió, szeptember 70. A japán hadügyminiszter ellen elköve­tett és a kormány több tagja ellen terve­zett merénylet ügyében hónapok óta tartó nyomozás szenzációs fordulatot hozott. A tokiói rendőrség megállapította, hogy az összeesküvést a kormány tagjai ellen tőzsde­spekulánsok szervezték azzal a kimondott céllal, hogy a merényletek megrázzák a pénzpiacot és árzuhanást eredményezzenek. Az összeesküvés tagjai javarészben a tőzsdei alkuszok közül kerültek tcr. A japán rendőrségnek több alkuszt si­került már elfognia, az összeesküvés ér­telmi szerzője és irányítója azonban meg­ugrott. Villany­központ Kolozsvár székhellyel Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár és Máramarossziget kapcsolódtak be az érdekes tárgyalásba Kolozsvár, szeptember 70. Az északromániai városok között nagy­­jelentőségű tárgyalások folynak. A tár­gyalások anyaga egy terv, amelynek célja egy hatalmas villamos-központ kiépíté­se volna. Kolozsvár polgármestere ebben az ügy­ben hosszú megbeszélést folytatott már Nagyváradon. Eddig Kolozsvár, Nagyvá­rad, Máramarossziget és Szatmár kapcso­lódtak bele a tárgyalásokba. Belügym­ini­szter úr ! Embereket kínoznak Margittán Badacsonyról fordítsa el tekintetét egy-egy percre az ország igazi keserűségei felé is Nagyvárad, szeptember 30 Újabb felháborító csendőrbrutalitás­. És ismét Margittán, ahol a csendőrség annak az ürügye alatt ágál, uralkodik és verekedik hónapok óta, hogy a kommunistáktól kell­ megtisztítania ezt a jobb sorsra érdemes köz­­séget Ez a legújabb eset azonban már mindet, eddigi mértéket meghalad s kihívja az erő­teljes és követelőző felkiáltást: — Teremtsen egyszer már rendet a belügy­miniszter ebben a csendőrségi dzsungelben, a­hol nem is egy csendőr őrmester, vagy őrspa­rancsnok valóban úgy viselkedik, mint a dzsungel lakói, csak éppen nem annyira ne­mesen. Weisz Jenő asztalossegéd Margittán, Weisz József műhelyében van alkalmazásban. Innen vitte el csütörtökön délelőtt egy községi rend­őr. A csendőrség érdeklődött iránta, oda vitte. Weisz Jenő hamar megtudta a csendőr­­őrsön, hogy mi vár rá. Amint belépett az őr­mester szobájába és megállott annak asztala előtt, nyomban megkapta az első adagot. Az őrmester áthajtott az asztal felett és erőtel­jesen mellbevágta: — Három lépés távolság! Weisz messzebb tántorodott vissza, mint három lépés, de az őrmester most már kijött az asztal mellől és nem restelte utána menni. Újabb ökölcsapások következtek, most már az arcba, ami fájdalmasabb és megszégyení­­tőbb. Aztán hajrángatás következett s közben az alsó lábszárak dühös rugdalása. Ez is bor­zalmasan fájdalmas, szinte elviselhetetlen. Dehát mit nem visel el egy szerencsétlen ki­­sebbségi egyed, aki még zsidó és kommunista­­gyanús is, a hatalmas csendőrőrmestertől? Weisz Jenőnek is csak a könnye csörgett a fájdalomtól, de szólni, tiltakozni már nem mert. Hogyan is mert volna? Hosszas hajrángatás és rugdalás után aztán végre megszületett az első kérdés, amely­ből Weisz megtudta legalább, hogy miért van itt és miért verik. A kérdés így szólott: — Kivel festetted az éjszaka a falakra, hogy „le a háborúval?" S azt, hogy „szolidárisak va­gyunk a grivi­ai munkásokkal?" A megkínzott asztalos-segéd szinte örven­dett hogy végre beszélhet és tiltakozhatik a vád ellen. Nem ő a tettes, dehogy, ő este tíz óráig a cserkészotthonban volt, honnan haza­ment, nem tud semmiről semmit. Különben is ő a cionista szervezetnek a tagja, tehát nem kommunista. Nem, dehogy! Az őrmester erre kikísértette az istállóba, a­hol „vigyázz“-ba állították. — Mozdulni nem szabad! így állott egy félóráig. Közben hallgatta, hogy az őrmester szobájában most valaki mást vallatnak. A félóra letelte után találkozott azokkal, akiket utána „vettek elő“. Egy csend­őr Hoffmann susztert és Rosenberger festőt kísértette be hozzá az istállóba. Az „új embe­reket“ is vigyázzba merevítették. Aztán a csendőrlegény munkába kezdett. Hoffmann került sorra. A csendőr ütött, aztán Hoff­mann haját cibálta, újra ütött és ismét cibált. Közben ordítozott, sziszegett, dörmögött, úgy, ahogyan a kedélyállapotának inkább megfe­lelt: — Te zsidó! Te büdös zsidó! Nesze, zsidó! Weisz ezt még kevésbé bírta, mintha ütötték verték, szidták volna. Kérni kezdette a csend­őrt, hogy hagyja abba, mert nem tudja néz­ni, mindjárt rosszul lesz. Erre a csendőr neki­esett: — Hát te mi vagy? Te is zsidó vagy? Mi­ért van akkor neked rendes hajad? Ezt a bib­lia tiltja. Hol a pájesz? Mi? A kérdéseket rúgásokkal tette nyomatéko­sabbá. Aztán ordított: 1933. dOmber 1 f MilffilÉ: DR. NAM­ MUSCEL az egyedüli gyógyszer latina»»«, míg­ rén Idegzsábák, stb., elles. Csakis eredeti csomagolásban ámítják. Minden dobozban az orvos jelzésével ellátott 2 kaparina fosty*­Kapható gyógyszertSraSilsan és rtregfiiBttaB — Vigyázz! Fel a fejjel! Ha Weisz engedelmeskedett és felfelé né­zett ,akkor a lábszárait rúgta, ha lesütötte a fejét, akkor a fejét verte. Két óra hosszat szórakozott így a csendőr. És akkor uj műsorszámot talált ki Egy tol­­vajlásért lefogott embert hozott elő és rápa­rancsolt, hogy üsse pofon Weiszet. A tolvaj vonakodott, de néhány ökölcsapás meggyőzte, hogy jobb engedelmeskedni. Mikor a pofon elcsattant, akkor Weisz kapott parancsot: — Most add vissza neki! Ezt már nem bírta tovább a szerencsétlen asztalossegéd. Kijelentette, hogy inkább ver­jék agyon, de ő nem engedelmeskedik. A csendőr vigyorgott. Hát jobban szereted, ha téged ütnek? Megkapod. Most újra Hoffmannt vette elő és addig ütötte, amig Hoffmann vál­lalkozott arra, hogy pofon üti Weiszet De gyengén ütött. Erre a csendőr megmutatta neki, hogy milyen pofokat kell adni és újra ütötte-verte, amig csak bele nem fáradt Nagyon elfáradt Déli 12 órától délután négyig „teljesítette kötelességét“. Bucsuzásul még kényszeríteni akarta Weiszet, hogy ves­sen keresztet Aztán elengedte őket. A vádat nem lehetett rájuk bizonyítani, s egyébként is csak szó­rakozás­ volt az egész. Weisz a csendőrségről egyenesen Nagyvá­radra ment. Zlutza tiszti főorvos vette fel a látleletet A feljelentés megtörtént Az ügyész­ség és a bíróság mindenesetre szabályszerűen le is folytatja majd ezt az­ ügyet Nem lehet kételkedni abban, hogy a csendőr súlyos bün­tetést kap. De addig? Addig még az emberek százait verheti vé­resre! Ez az ügy már nemcsak a bíróságra tartozik, hanem a belügyminiszterre is. Azon­nal, de azonnal el kell távolítani azt az em­bert Margittáról és nem szabad odaengedni sehová, ahol akár ártatlan, akár bűnös embe­rek kerülhetnének a keze ügyébe. A realizáási törekvések külföldül m­egviláglásban London, szeptember 10. A Daily Telegraph rendkívül érdekes cikkben világítja meg a balkáni politikai törekvéseket, amelyek, a lap szerint, az utóbbi időben reális elgondolásokká erő­södtek s minden jel arra vall, hogy a közel­jövőben egészen érdekes kialakulás­hoz vezetnek. A lap tudósítói jelentése nyomán fel­hívja a figyelmet arra, hogy a genfi ta­nácskozások lezajlása után Venizelosz, a szerb királyi pár, Litvinov­­a Titulescu valamennyien Ankarába mennek, ahol saját bevallásuk szerint is, fontos politi­kai találkozó lesz. Nem lehet kétséges, hogy ez a szokatlan összetételű konferen­cia a Balkán­ Unió újra felmerült tervét vitatja tovább és pedig azzal az újabb elképzeléssel, hogy a kialakuló blokk az Aeges-tengertől a Balti-tengerig terjed­jem Abban az esetben, ha ebbe a balkáni csoportosulásba Bulgária is belép, úgy az új szövetség hat országot ölelne fel és kétségkívül jelentős erőt képviselne min­denféle szempontból. A Daily Telegraph szerint a nemrégi­ben létrejött görög-török szerződés kissé nyugtalanítja a terv megvalósításának szorgalmazóit, egyúttal azonban ösztön­zést is nyújt nekik. A Szerbia és Török­ország között kezdeményezett politikai közeledés már ezt a célkitűzést szolgálja Robbanás egy lengyelországi lőporgyárban: 3 halott, 5 sebesült Varsó, szeptember 70. Radamból Varsóba küldött jelentés szerint a városka közelében fekvő piron­­kii lőporgyárban hatalmas robbanás volt, amely a gyár egyik részét romhalmazzá döntötte. A romok alól 3 halottat és 5 sebesültet ástak ki. A robbanás okát még nem állapították meg. Lehet, hogy merényletről van szó.

Next