Bukaresti Lapok, 1935. március (4. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

( A Egyes szám­ára ” fej Ma,mér ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BRASOV. STRADA REGELE CAROL 56-58. — FIÓKKIADÓ BUCU­RESTI. CALEA MOSILOR 59 - TELEFONSZAM 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP IV ÉVFOLYAm előfizetési dijak aeti-Olort ha­vonként ha HozKULDvE) 80 LEJ — MAGYARORSZÁGON NEGYEI­ EVENKÉnT 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM XRK : LEJ BRAŠOV, 1935 MÁRCIUS 1 PENTEK Emberi hangok törnek át a gyűlölet kakofóniáján: M állam nem Sk­ylodí,11’ hódú egyesek testéből kivágott hassal tápláljon másokat!" — jelentette ki Antonescu Mihály egyetemi tanár a georgist­a finta­­s­ág gyűlésén Szmarra összehívták a nom­zdi-paraszspar állami­ bizottságot Az Adeverul előkészítést lát a numerusz valahikuszban a német imperializmus délkelet irányú előtörésére Bukarest, február 28 A nemzeti parasztpárt fővárosi párt­­helyiségében Vajda kolozsvári beszéde óta egymást érik a tanácskozások. A legutolsó 24 órában a párt számos vidé­ki vezető politikusa érkezett Bukarest­be, különösen a királyságbeliek,­ akik csaknem kivétel nélkü élesen kifogásol­­ják Vajda agitációs tevékenységét. Rá­mutatnak arra, hogy miután Vajda m­ég mindig a nemzeti parasztpárt tagja, sőt egyik vezére, a helyzettel nem ismerős polgárok ezrei jogosan hihetik, hogy a kisebbségellenes m­ozgalom legfőbb patrónusa a nemzeti parasz­tpárt. Éppen ezért kérik, hogy a párt sür­gősen tisztázza álláspontját ebben a kérdésben. Ez a konfúzió annál ke­vésbé állhat fenn, mivel az új program keretében a nemzeti parasztpárt meg­értő, demokratikus szellemű kisebbsé­gi politikára kötelezte el magát. Mihalachet az uralkodó ma kihall­gatáson fogadta. Az audiencia után a pártelnök hosszasan tanácskozott Maniu­val, Lupával és Madgearuval. Kiszivár­gott hírek szerint a megbeszélések so­rán különösen Lapu kelt ki élesen a numerusz valal­ikusz jegyében folyó agitációk ellen. Különösnek tartotta, hogy Vajdát egy liberális érzelmű ügy­védekből álló csoport vette rá arra, hogy megszegje a fegyelmet s olyan te­vékenységbe kezdjen, aminek ódiumai természetesen a pártra­ háramlanak. Il­letékes helyen úgy tudják, hogy Mihala­dhe a pártban uralkodó közhangulat nyomására szombatra ismét összehívja az állandó bizottságot. Az ülés napi­rendjén a Vajda-ügy fog szerepelni. Bennfentes politikusok hangoztatják, hogy Mihaladie határozottan szembe fog helyezkedni az „operai elmélet­tel”4 s a további félreértések elkerülése vé­gett a nagy nyilvánosság részére is eb­ben az értelemben tesz majd nyilatko­zatot. JoD | Numeruszok írta: Janódy Endre Jöttek, mert jönn­iök kellett és még jönni fognak, mert a víz is arra folyik, amerre utat nyitnak neki. Éveken át nemcsak izgatási engedé­lye, hanem izgatási egyedárusága van nálunk is annak az irányzatnak, amely minden elég illetlenséget kiseb­bségelle­­nes és antiszemita mederben akar leve­zetni. Nem a tömegek elégületlenséget, mert annak tilos kifejezést adni, hanem a proletarizálódó középosztály ellenfor­radalmi célokra felhasználható nemze­dékének a különleges elégületlenséget Amennyiben józan logikáról ezeknél a tanoknál egyáltalán szó lehet a gon­dolatmenet az, hogy a jogegyenlőség el­­évült és elavult, a nép- és fajközösség lásd Hitler — az egyetlen védelemre méltó és jogokkal felruházott közösség. Ennek az érdeke az, hogy mindenki más pusztuljon és­ ezzel minden rendel­kezés megokolható.­­ Ezekkel szemben alkotmányra és nemzetközi szerződésekre hivatkozni nagyon nehéz. A „polgári“ jogegyen­eő­­ség olyan dogmája a fennálló rendnek, mint például az Istenben való hit a te­­teles vallásoknak. Az a hitvita, amely isten léte körül forog, nem hitvita, ha­nem a hit és hitetlenség megmérkőzése. A jogegyenlőség a tizennyolcadik szá­zad végén és a tizenkilencedik század második felében megszerzett és vissza­szerzett minimuma annak, amit civili­zált polgári társadalom elnevezés alatt elméletben és valóságban ismerünk. A huszadik század úgy indult hogy ebből a jogegyenlőségből valóságos egyenlő­séget fejlesszen ki, mert azzal minden­ki egyetértett, hogy a jogok egyenlősé­ge messze állott a távoli utópiától, a helyzetek tényleges és valóságos egyen­lőségétől. Századunk azonban hamarosan vissza­fordult ezen az úton. A háború halálos sebéből vérezve, még egyszer felhorkant, aztán tehetetlenül visszahajlott. Azóta hajcsárok korbácsütései alatt vánszorog visszafelé, de mégis gyorsan halad, mert a feltámasztott múltak rohanva jönnek rá szembe. Olyan vonat ez, a­mely döcög, de amely mellett kísérte­ties erőktől hajtva száguldanak el rég meghaladott távíróoszlopok. Röviden ezt ellenforradalomnak hívják, amely­ből permanens ellenforradalom lett és amelynek szintén van új elnevezése, a­mint minden újszülöttet is névvel jelöl­nek meg. Ez a permanens ellenforrada­lom: a fasizmus. Romániában alakilag ma is fennáll az általános és titkos választójog alapján összeülő népképviselet. Az a lényeges és szembetűnő megkülönböztetés, amely a kisebbségek rovására a gyulafehérvári határozatot követő másodperc óta ál­landóan és nem változatlanul, hanem állandóan fokozódóan megvan, nem a háború utáni fasizmus terméke volt, hanem a tizenkilencedik század „nem­zetállamának“ függvénye. Igaz, hogy a békeszerződések kenet­teljes kifejezésekkel ígérik egy jobb kor ha­jtalát ebben a vonatkozásban, de miként Madách oly bölcsen mondja és a román fasiszták bizonyára jól isme­rik most már házikönyvtárukból az emberiességnek és az igazságnak ezt a drámai hősköltem­ényét, „nem a kakas szavára kezd virradni", és még kevésbé tehát a vén államférfiak szavára, akik a szerződések idején már kakasok sem voltak. A virradatnak az alkonyra veszélye­sen emlékeztető fényhatásai alatt régen elmosódtak ezek a csalóka színek és mi is megindultunk a nagy lejtőn. A mély meder aljából kinyúló szir­tek azok az ellenm­ondások, amelyek a leromló középosztály érdekei és a sza­badságszólamok között, a kapitalista önzés valósága és a nemzeti ön­­feláldozás frazeológiája, a hatalom atyai szemforgatása és a nagy tömegek örök árvasága között kiegyenlíthetet­­lenül fennállanak. Ezeken zúgnak át a tajtékzó habok, könnyűek és üresek és eltakarják a va­lóságot, hogy a nagy tömegek érdekei messze távol állanak ezektől a numeru­­szoktól, amelyek egyetlen kis osztály­nak marakodásait tüntetik csak fel. Még a közkézre adott hamis statiszti­ka szerint is a kisebbségi vállalatok munkásai és kishivatalnokai igen magas arányszámban, egészen kilencven szá­zalékig románok, tehát a tömegeket nem zárja ki a mai nemzetellenesnek bélyegzett állapot. Az igazgatói állások mikénti megosztása pedig nehezen tün­tethető fel a román parasztság és mun­kásság sorskérdésének. Még távolabb állt ezeknek életproblé­máitól, hogy hány román, magyar és zsidó ügyvéd van, miután mindegyik fajtából lényegesen több áll rendelkezé­sünkre, mint amennyire szükségük van. Maradna teh­át a költői lendületű érv, hogy a vezető osztály adja a nemzeti erőt —­­hol vannak ilyenkor a minden­ható parasztok, a nemzeti erő kizáróla­gos ősforrásai?) és ha ez elsorvad az idegenek nyomása alatt, akkor minden megdől és rabigába görnyed. — Messzi előrelátás és a távoli jövő jósi megérzé­se kell ehhez az érveléshez. Egyelőre a kormány, a parlament, a hadsereg, a nemzeti egyház és az a néhány ember, aki a nagy kisebbségi elnyomás dacára még a szabadfoglalkozásokban a több­ségiekből megmaradt, elég erős a nem­zeti tömegek védelmére. És a­ hivatali állásokban is vannak még néhányat az üldözések után, sőt lényegesen többen is lehetnének, ha egy-egy ember nem öt ál­lást tartana elfoglalva a nemzeti túl­­buzgalomból. Ebben a vonalban a kiemelkedő pon­tok a numeruszok, a nagy történelmi előadás egyes műsorszám­ai. Ezekkel szemben komoly h­elyzetvizsgálatnak volna­ helye az ország politikai térké­pén. Meg kellene éreztetni, hogy a kisebb­ség is tud tenni valakikért és valakik ellen. A kisebbségiek között nemcsak sok ügyvéd, hanem sok ügyfél is van. Nemcsak orvosok, hanem betegek is és az igazgatók a vállalataikkal nem ki­zárólag a többségiek kizsákmányolását folytatják, hanem időnként és helyen­ként hathatós segítséget tudnak nyújta­ni többségi érdekeknek és ugyanezek­nek igen hathatósan ártani is tudnak. Szóval, foglakozni kellene egymás kö­zött is ezekkel a numeruszokkal. Csak úgy kérdezem, anélkül, hogy fe­lelnék, hogy a kisebbségek jelenlegi szerkezetei alkalmasak-e erre , mód­juknál fogva a törvény betűjét nem forgathatják ki igazi értelméből. Figyelemreméltó nyilatkozatot tett Antonescu Mihály egyetemi tanár a ge­­orgista-párti fiatalság minap tartott gyűlésén. — A mi nacionalizmusunk — mon­dotta — építő nacionalizmus és nem a demagógia hazafiassága. Nem import­áru és nem eladó cikk. A mi fiatalsá­szerre és vezéreik megtalálják-e az utat az igen számos és még mindig tettre ké­­pes román irányzatok, körök, pártok és emberek felé, akik a numeruszokat le­­enyhíteni és ritkítani tudják? Ugyancsak puszta kérdés, hogy a ki­sebbségi politikában is lehet-e egyszerű megtérés útján üdvözülni és hogy a tör­ténelem is olyan kegyes ebben, mint az égi hatalmak? Tudjuk, hogy a közvélemény nehezen hajlik puszta magyarázatokra és míg a bőrén nem érzi, nehezen érti meg az idők ostorsuhogását. A kisebbségi blokk önmagában nem gyors megoldás. A szá­szok _ h­ol csendesen, hol hangosan he­lyeslik, ami történik, az antiszemitiz­musra pedig a kisebbségi pártokban is vannak kapható emberek, talán még a numeruszon felül is. Az oroszok álmod­nak, a bolgárok áthatolhatatlanok, a re­­gáíi zsidók számra nagyobb része ro­mánnak követeli magát a kisebbségek elleni vonatkozásokban is éppúgy, ahogy az erdélyi zsidók nagy része magyarnak. Hány numerusznak kell még jönnie, míg ezekben a szétszórt töredékekben felébred az élethez való jogért a tettre­­készség, ami alatt elsősorban a maguk közötti kollektív gondolkozás értendő. Miután a gondolat az első és legnagyobb cselekedet. Ez az az ige, amely kezdet­ben ugyan nem volt, de amely időnként már megszólalt és örökre el nem bé­­názha­tó. - MegszólaS a felvilágiasod­ott román közvélemény A fővárosi lapok számos nyilatkoza­tot közölnek vezető politikusoktól és közéleti személyiségektől, akik a legha­tározottabban elítélik a hitleri vágányo­kon elindított kisebbségellenes izgatást. A csernovici ügyvédi kamara elnöke komolytalannak tartja a mozgalmat, a­míg a jelenlegi alkotmány érvényben van. S ezt elsősorban az ügyvédeknek kellene tudniok, akik jelentős hivatá­

Next