Bukaresti Lapok, 1935. március (4. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

2. oldcls gonk­u á Bambim nem Wagner Pfan­­nerjét látja, aki gigászi lábaival maga alá tapossa az egyént és a polgár akara­tát, nem a ravasz és undorító Schylokot, aki belehasil egyesek testébe, hogy má­sokat kielégítsen, nem a bosszú istenét, aki uszításokban leli örömét, hanem egy összhangzó szimfóniát, amelyet a kormányzó hatalom megilletett kar­mesteri pálcája dirigál. A mi ifjúsá­gunk elitéli a népbolondítók és a felü­letes haszonlesők igazi értelméből ki­forgatott nacionalizmusát. Jasiban a nemzeti parasztpárt ifjúsá­gi szervezetének helyi csoportja tartott ülést Costachescu volt miniszter és szenátusi elnök jelenlétében, aki hatal­mas beszéd keretében vázolta a párt nemzeti programját. — Tudom, — jelentette ki — hogy közületek igen sokan aggodalommal néznek a jövő elé. Csak annyit mond­hatok, hogy ne féljetek. Bízzatok saját erőtökben és bízzatok hazátokban, mely benneteket is el fog tartani. Ne Irigy­je azonban senki, hogy a születési bizo­nyítvány kenyeret adhat. Az életben eredményt csak kitartó, becsületes munkával lehet elérni. Minden álláshoz érdemek kellenek és áldozatok, a­miket a népért hozunk. A gyűlés másik szónoka Gh. Zane egyetemi tanár a következő szavakkal fordult az ifjúsághoz: — Demokratikus és egyben nemzeti államot akarunk és olyan kormányfor­mát, amely a tömegekre támaszkodjék. Bármennyire is hangoztatjuk, hogy kormányzási rendszerünk demokrati­kus, őszintén be kell vallanunk, hogy még nem az. Az igazi népképviseletet a parasztmozgalom fogja megvalósítani. A mi nemzeti államunkban a román elemnek elsőbbséget fogunk biztosítani, de a kisebbségek elnyomása nélkül. Egy vezércikk Az Adeverulban Petre Pandrea ve­zércikkezik a romániai hitlerizmus ve­szedelmeiről. Emlékeztet II. Vilmos hí­res „Drang nach Osten“-jére. A német tőke a császár híres szavain felbuzdul­va, tényleg utat tört a Balkánon a né­met imperializmus részére. Hatalmába kerítette a háború előtti petróleumipart, nekilátott a berlin—szófia—bagdadi vasútvonal kiépítéséhez s bőven folyó­sított hiteleivel vazallusává tette Török­országot, valamint Bulgáriát. Az a ve­szély fenyegetett, hogy egész Délkelet- Európa Németország gyarmatává válik. A történelem megismétlődik. A német imperializmusnak nyugat felé gránittal állja útját, tehát keleten igyekszik sikereket elérni. német— lengyel szövetség befejezett tény. Len­gyelország készpénznek vette Rosenberg Alfréd ígéreteit... Milyen értéke lehet egy ilyen ígéret­nek? Az unintelligens ember minden gátlás nélkül ígér, a hiszékeny pedig reményeket fűz ezekhez az ígéretekhez. Egyelőre Németországnak sikerült Lengyelországot elmozdítania Francia­­ország mellől. Most újabban Romániá­ban kíséreli meg visszaállítani az el­vesztett balkáni és délkeleteurópai he­gemóniát. Célja?! Politikai imperializ­mus, mert hiszen a Harmadik Biroda­lom felesleges tőkékkel nem rendelke­zik. A jogcím? Nem fontos. Minden jog­cím, amit népszerűsíteni lehet, célhoz vezet. A numerusz klauzusz azonos a hitleri antiszemitizmussal. Németország tehát a numerusz klauzusz jogcímével tesz kísérletet, hogy megbontsa Romá­nia hagyományos szövetségi rendszerét. A jelen pillanatban Románia magatar­tásának ugyanis nagy­­ nemzetközi je­lentősége van. A­­ francia és a német diplomácia „guerila“ harca fellángolt a Dambovica partján. Kérdés azonban, hogy külpolitikánk tengelyének megváltoztatása kinek hasz­nál? Természetesen legelsősorban Né­metországnak, mert így kibúvót talál a Barthou, Titulescu, Litvinov és Benes által felépített szövetségi rendszer „be­kerítő“ öleléséből. Hitler természetesen eget-földet ígér, ugyanazokat az eszközöket veszi igény­be, amikkel annak idején a fáradt és tá­jékozatlan német tömegeket hódította meg. Franciaország befolyása legalább biztosította határainkat és a békeszerző­dések érintetlenségét, amelyen a román állam alapszik. A német hegemóniának utat törő numerusz klauzusz jogcíme az országot súlyos külső és belső bonyo­dalmakba kergeti. 4 millió kisebbségi polgárnak az állam keretéből való ki­­szakítása, a fajvédelem bestiájának dü­­hítése­­ csak „véres h­aszontalanságokat“ eredményezhet. A fasisztákról viszont tudjuk, hogy politikájuk: a katasztró­fák politikája, fejezi be cikkét Pandrea. • ÜL* Manolescu-Strunga lemondásával fenyegetőzik Ha nem tudja betartani az angolokkal halott megállapodást, távozik a kormányból Bukarest, február 28. Manolescu-Strunga ipari és kereskedel­mi miniszter, akinek az angol érdekelt­­petróleum vállalatokkal folytatott jegu tárgyalásairól előző számunkban már be­számoltunk, az Argus című közgazdasági lap egyik munkatársa előtt ma a követ­kező nyilatkozatot tette: — A kormány megbízásából aláírtam az adósságok letörlesztésére vonatkozó román—angol megállapodást. Aláírásomat respektálni akarom. Ha február 28-ig nem­ sikerült az első részletet, 400 ezer fontot, átutalnom, úgy levonom a következményeket és kilépek a kormányból. Manolescu-Strunga nyilatkozata kor­mánypárti körökben nagy feltűnést kel­tett. Szalmáról i­lletve szdijes a vágóhídra­ hast enni Egy lejek, amelyek soha meg nem gyűlnek Szatímár, február 28 Aki életében egyszer betette a lábát a szat­mári vágóhidra, annak örök­ időkre elmegy a kedve a húsevéstől és Bicsérdy mester lelkes hívévé válik. Szomorú hely a szatmári vágóhíd. A hűtőberendezése már régen elromlott. A hűtőberendezés nélküli vágóhídon a patkányok annyira elzaporodtak, hogy úgy nyüzsögnek a földön, mint a túlérett sajtban a kukacok. Szat­máron húst enni valóságos életveszélyt jelent. Néhány tragikus végű húsmérgezési eset igazolja ezt az állítást. Tudja ezt a város is és jól tudják a mészárosok is. Mindenki érezte, hogy valakinek segíteni kell ezeken a tarthatatlan állapotokon. De hogyan ?­­ A megoldás egyszerű: építeni kell egy új vágó­hidat. De nincs miből. A város túl van ter­helve és nem tudta felvenni az idei költség­­vetésbe egy új vágóhid építési költségeit. El­lenben azt ajánlotta a város a mészárosoknak és henteseknek, hogy előlegezzék ők az uj vágóhíd építési költ­ségeit és majd a város visszafizeti ezt a pénzt. Hogy mikor fizeti vissza a város, erről nem vöt szó. Mindenesetre azonban biztosítékot kért a mészárosoktól. A szatmári mészárosok foglalkoztak a város ajánlatával, de nem fogadták el. Nem fogad­ták el, mert — mint a szónokok hangsúlyoz­ták, — tíz esztendeje minden levágott állat után egy tejt fizetnek a városnak az új vágóhíd építési költségeire Tíz éve fizetik ezt az összeget. Hol van ez a pénz ? Mit csináltak vele ? Mire adminisz­trálták el, hiszen egy hatvanezer lakosú város­ban, a húsfogyasztás olyan nagy, hogy ezek­ből az egy­letekből már régóta össze kellett volna gyűjteni a vágóhíd felépítésének költ­ségeik Erre a kényes kérdésre azonban senki sem tud választ adni. A válasz csak annyi lehet, hogy ez a pénz nincs meg, ezt a pénzt más cé­lokra költötték el. A város megkapta a mészárosok határozatát, de belátta, hogy ez az állapot tarthatatlan. Nem lehet tovább titrni, hogy patkányok mil­liói között álljon az egész húsállomány, amely a város lakosságának élelmiszerül szolgál. A város tehát elhatározta, hogy megcsinálja a vágóhidat és erre a célra a költségvetésben 600.000 lejt előirányoz. Persze ez nagyon szép volna, ha megvaló­sulna. Egyelőre mindez csak ígéret marad, hiszen a városnak nincs pénze. A vágóhídon tehát továbbra is a patkányok garázdálkodnak. És a fogyasztó, szegény, halálra szántan, eszi azt a húst, amelyet ezen a vágóhídon ölnek le, készítenek ki, raktároznak el. De ki törődik a fogyasztóval ? Már ez is fontos ? Hihetetlen, hogy milyen nagyigényűek lettünk. (b. 1.) Egy fröccsért adott el egy 12 éves leánykát a lippai kerítő Kettős letartóztatás egy erkölcstelen merénylet miatt Temesvár, február 28. A temesvári ügyészségi fogházba ma szállították át Lippáról Vogel Miklós 50 éves munkást és Filip János 28 éves sof­­főrt, akiknek lelkiismeretét súlyos bűn terheli. Lazaru György lippai rendőrfőnök az elmúlt hét folyamán ugyanis fel­háborító bűnügynek jött nyomára. A nyomozás ugyanis kiderítette, hogy Vogel János M. Anna 12 éves lippai leánykát egy fröccsért eladta Filip János autótaxi-sof­­főrnek, aki Arad és Lippa között teljesí­tett gazdája gépkocsiján szolgálatot. Az elvetemedett Vogel kerítési ü­zelmei­ről Lippán és Riadnán közismert és min­denki tudja róla, hogy hivatásszerűen foglalkozik kerítéssel és hogy több ta­pasztalatlan leányt tett már szerencsét­lenné egy pohár ital, vagy 20 lej ellené­ben. Vogel január folyamán az utcán jár­kálva M. Annára, egy fejletlen 12 éves leánykára vetette szemét, azzal többször szóba elegyedett, cukorkával kínálta, ajánlatot tett neki és csak a megfelelő vevőt kereste új árujára. A kislány, aki eleinte védekezett a kísérgető ellen, vé­gül csak megbarátkozott vele, de szülei­nek a különös esetről nem szól. M. Anna szülei súlyos anyagi helyzetben vannak és ezért kislányukat szolgálni adták dr. Panek ügyvédhez. Vogel itt várt mindig a leánykára, majd január 18-án kicsalta magával a soffőr lakására, ahol azzal egyedül hagyta. A soffőr a fejletlen leánykán erőszakot kö­vetett el és azután 50 fejt adott neki és hazaküldte, de előbb megfenyegette, hogy ne merjen az esetről senkinek se szólni. Azután a gyermeket­ még többször vár­ta Vogel, de már nem sikerült a soffőr lakására elcsalni, míg azután 2 hét előtt újra annyira a befolyása alá kerítette, hogy megint kivihette a soff­őrhöz. A le­ányba el is ment újra, de amikor a soffőr lakásáról kijött, szülei ismerősei meglát­ták. A leányba félelmében nem vallotta be a történteket, de az orvosi vizsgálat, a­mely már a rendőrfőnök közbelépésére történt, tényleg igazolta a történteket A leányka ezután megszökött, de újra megkerült. Az elvetemedett liliomtiprót és a kern­őt pedig letartóztatták és be­hozták a temesvári ügyészség fogházába. Valószínű, hogy Vogel üzelmeirőll a vizs­gálat folyamán még egyéb felháborító adatok is kiderülnek. 1935. március 1. A vasacé­ nafio&iai«* erélyesei* lép fel a zugtőzsdések­ ellen Bukarest, február 28 .Ma délelőtt a Banca Nationala veze­tősége értekezletre állt össze, amelyen a­­ napirenden levő adminisztrációs kér­déseken kívül a „fekete tőzsde“ örelmei­vel kapcsolatos panaszokat is letárgyal­ták. Hír szerint a jegybank erélyes lé­pésekre készül a zugtőzsde további mű­ködésének mtear akadályozására. Kolozsvárról jelentik: Kolozsvár, február 28. Kedden este a zsidótemetőben egy fára felakasztotta magát Szőts István 45 évi munkanélküli. Az öngyilkosság o­ka még ismeretlen, de valószínűleg a nyomor, — Galban Gábor Fersival községbeli pa­rasztember az osztozkodás kapcsán úgy elverte Mária nevű nővérét, h­ogy az 20 napon túl gyógyuló sebeket szenvedett. Galban a törvényszéktől 1 évet kapott, ezt azonban a tábla most három hónapra szállította le.­­ Szerdára virradó­jszaka a Kőkert­ utcában ismeretlen tettesek kom­munista röpcédulákat szórtak szét. A rendőrség nyomoz. BilaköJnie leél llrEaliansi üaJsi leesaesvári l­am«este»ne­ f a i ma­­gyar barrátiság miatt Temesvár, február 28. Még emlékezetes, hogy Urlafianu Ra­­du, a temesvári szimfonikus zenekar kar­mestere ellen nemrégiben csúnya hadjá­rat indult meg, mert a kiváló művész, aki vezető alakja Temesvár zenei életének, előadattá Kodály Zoltán, híres magyar zeneszerző „Psalmus Hungaricus“ című művét. Úgy látszik, még mindig nem bűnhődött meg a művész ezért a nagy bűnéért, mert most általános meglepetésre a­­ min-házak vezérigazgatósága bizalmas átiratot intézett a vá­roshoz, melyben megtiltja Urla­­fianunak, hogy belföldön bárhol is vezényelhessen. Urlafianu ez alkalommal adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy az eltiltás Sadoveanu román író közbenjárására tör­tént, azonban időközben Juca alminiszter is értesítette a várost, hogy a leiratot nem muszáj végrehajtani. Urlatianu így remé­li, hogy az ügy rövidesen tisztázódik. Ur­­lat­ianu, akit magyarbarátsággal vádol­nak, egyébként tehetséges újságíró is és most indul egy hathetes riportkörútra Oroszországba. A HULLASZÁLLÍTÓ KOCSIBAN­ TÁMADT FEL EGY HALOTT­NAK HITT LEÁNY (Bukarest­) Ma délelőtt a bukarmAi Amza-piacon összeesett egy Or­bán m­aria nevű cselédlány és meghalt. A szolgálatos rend­őr őrszem azt inai betelefonált a bonc­tani intézetbe, ahonnan rögtön kiküldték a hullaszállító autót a holttest elszállítá­sára. Nagy volt azonban a járókelők és a bonctani intézet embereinek a meglepeté­se, amikor a leány a koporsóba helyezés pillanatában felnyitotta szemeit és erőtlen hangon nyöszörögni kezdett. A „holttes­tet“ ezután természetesen nem a hulla­házba, hanem kórházba szállították. *

Next