Bukaresti Lapok, 1935. március (4. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-01 / 49. szám
2. oldcls gonku á Bambim nem Wagner Pfannerjét látja, aki gigászi lábaival maga alá tapossa az egyént és a polgár akaratát, nem a ravasz és undorító Schylokot, aki belehasil egyesek testébe, hogy másokat kielégítsen, nem a bosszú istenét, aki uszításokban leli örömét, hanem egy összhangzó szimfóniát, amelyet a kormányzó hatalom megilletett karmesteri pálcája dirigál. A mi ifjúságunk elitéli a népbolondítók és a felületes haszonlesők igazi értelméből kiforgatott nacionalizmusát. Jasiban a nemzeti parasztpárt ifjúsági szervezetének helyi csoportja tartott ülést Costachescu volt miniszter és szenátusi elnök jelenlétében, aki hatalmas beszéd keretében vázolta a párt nemzeti programját. — Tudom, — jelentette ki — hogy közületek igen sokan aggodalommal néznek a jövő elé. Csak annyit mondhatok, hogy ne féljetek. Bízzatok saját erőtökben és bízzatok hazátokban, mely benneteket is el fog tartani. Ne Irigyje azonban senki, hogy a születési bizonyítvány kenyeret adhat. Az életben eredményt csak kitartó, becsületes munkával lehet elérni. Minden álláshoz érdemek kellenek és áldozatok, amiket a népért hozunk. A gyűlés másik szónoka Gh. Zane egyetemi tanár a következő szavakkal fordult az ifjúsághoz: — Demokratikus és egyben nemzeti államot akarunk és olyan kormányformát, amely a tömegekre támaszkodjék. Bármennyire is hangoztatjuk, hogy kormányzási rendszerünk demokratikus, őszintén be kell vallanunk, hogy még nem az. Az igazi népképviseletet a parasztmozgalom fogja megvalósítani. A mi nemzeti államunkban a román elemnek elsőbbséget fogunk biztosítani, de a kisebbségek elnyomása nélkül. Egy vezércikk Az Adeverulban Petre Pandrea vezércikkezik a romániai hitlerizmus veszedelmeiről. Emlékeztet II. Vilmos híres „Drang nach Osten“-jére. A német tőke a császár híres szavain felbuzdulva, tényleg utat tört a Balkánon a német imperializmus részére. Hatalmába kerítette a háború előtti petróleumipart, nekilátott a berlin—szófia—bagdadi vasútvonal kiépítéséhez s bőven folyósított hiteleivel vazallusává tette Törökországot, valamint Bulgáriát. Az a veszély fenyegetett, hogy egész Délkelet- Európa Németország gyarmatává válik. A történelem megismétlődik. A német imperializmusnak nyugat felé gránittal állja útját, tehát keleten igyekszik sikereket elérni. német— lengyel szövetség befejezett tény. Lengyelország készpénznek vette Rosenberg Alfréd ígéreteit... Milyen értéke lehet egy ilyen ígéretnek? Az unintelligens ember minden gátlás nélkül ígér, a hiszékeny pedig reményeket fűz ezekhez az ígéretekhez. Egyelőre Németországnak sikerült Lengyelországot elmozdítania Franciaország mellől. Most újabban Romániában kíséreli meg visszaállítani az elvesztett balkáni és délkeleteurópai hegemóniát. Célja?! Politikai imperializmus, mert hiszen a Harmadik Birodalom felesleges tőkékkel nem rendelkezik. A jogcím? Nem fontos. Minden jogcím, amit népszerűsíteni lehet, célhoz vezet. A numerusz klauzusz azonos a hitleri antiszemitizmussal. Németország tehát a numerusz klauzusz jogcímével tesz kísérletet, hogy megbontsa Románia hagyományos szövetségi rendszerét. A jelen pillanatban Románia magatartásának ugyanis nagy nemzetközi jelentősége van. A francia és a német diplomácia „guerila“ harca fellángolt a Dambovica partján. Kérdés azonban, hogy külpolitikánk tengelyének megváltoztatása kinek használ? Természetesen legelsősorban Németországnak, mert így kibúvót talál a Barthou, Titulescu, Litvinov és Benes által felépített szövetségi rendszer „bekerítő“ öleléséből. Hitler természetesen eget-földet ígér, ugyanazokat az eszközöket veszi igénybe, amikkel annak idején a fáradt és tájékozatlan német tömegeket hódította meg. Franciaország befolyása legalább biztosította határainkat és a békeszerződések érintetlenségét, amelyen a román állam alapszik. A német hegemóniának utat törő numerusz klauzusz jogcíme az országot súlyos külső és belső bonyodalmakba kergeti. 4 millió kisebbségi polgárnak az állam keretéből való kiszakítása, a fajvédelem bestiájának dühítése csak „véres haszontalanságokat“ eredményezhet. A fasisztákról viszont tudjuk, hogy politikájuk: a katasztrófák politikája, fejezi be cikkét Pandrea. • ÜL* Manolescu-Strunga lemondásával fenyegetőzik Ha nem tudja betartani az angolokkal halott megállapodást, távozik a kormányból Bukarest, február 28. Manolescu-Strunga ipari és kereskedelmi miniszter, akinek az angol érdekeltpetróleum vállalatokkal folytatott jegu tárgyalásairól előző számunkban már beszámoltunk, az Argus című közgazdasági lap egyik munkatársa előtt ma a következő nyilatkozatot tette: — A kormány megbízásából aláírtam az adósságok letörlesztésére vonatkozó román—angol megállapodást. Aláírásomat respektálni akarom. Ha február 28-ig nem sikerült az első részletet, 400 ezer fontot, átutalnom, úgy levonom a következményeket és kilépek a kormányból. Manolescu-Strunga nyilatkozata kormánypárti körökben nagy feltűnést keltett. Szalmáról illetve szdijes a vágóhídra hast enni Egy lejek, amelyek soha meg nem gyűlnek Szatímár, február 28 Aki életében egyszer betette a lábát a szatmári vágóhidra, annak örök időkre elmegy a kedve a húsevéstől és Bicsérdy mester lelkes hívévé válik. Szomorú hely a szatmári vágóhíd. A hűtőberendezése már régen elromlott. A hűtőberendezés nélküli vágóhídon a patkányok annyira elzaporodtak, hogy úgy nyüzsögnek a földön, mint a túlérett sajtban a kukacok. Szatmáron húst enni valóságos életveszélyt jelent. Néhány tragikus végű húsmérgezési eset igazolja ezt az állítást. Tudja ezt a város is és jól tudják a mészárosok is. Mindenki érezte, hogy valakinek segíteni kell ezeken a tarthatatlan állapotokon. De hogyan ? A megoldás egyszerű: építeni kell egy új vágóhidat. De nincs miből. A város túl van terhelve és nem tudta felvenni az idei költségvetésbe egy új vágóhid építési költségeit. Ellenben azt ajánlotta a város a mészárosoknak és henteseknek, hogy előlegezzék ők az uj vágóhíd építési költségeit és majd a város visszafizeti ezt a pénzt. Hogy mikor fizeti vissza a város, erről nem vöt szó. Mindenesetre azonban biztosítékot kért a mészárosoktól. A szatmári mészárosok foglalkoztak a város ajánlatával, de nem fogadták el. Nem fogadták el, mert — mint a szónokok hangsúlyozták, — tíz esztendeje minden levágott állat után egy tejt fizetnek a városnak az új vágóhíd építési költségeire Tíz éve fizetik ezt az összeget. Hol van ez a pénz ? Mit csináltak vele ? Mire adminisztrálták el, hiszen egy hatvanezer lakosú városban, a húsfogyasztás olyan nagy, hogy ezekből az egyletekből már régóta össze kellett volna gyűjteni a vágóhíd felépítésének költségeik Erre a kényes kérdésre azonban senki sem tud választ adni. A válasz csak annyi lehet, hogy ez a pénz nincs meg, ezt a pénzt más célokra költötték el. A város megkapta a mészárosok határozatát, de belátta, hogy ez az állapot tarthatatlan. Nem lehet tovább titrni, hogy patkányok milliói között álljon az egész húsállomány, amely a város lakosságának élelmiszerül szolgál. A város tehát elhatározta, hogy megcsinálja a vágóhidat és erre a célra a költségvetésben 600.000 lejt előirányoz. Persze ez nagyon szép volna, ha megvalósulna. Egyelőre mindez csak ígéret marad, hiszen a városnak nincs pénze. A vágóhídon tehát továbbra is a patkányok garázdálkodnak. És a fogyasztó, szegény, halálra szántan, eszi azt a húst, amelyet ezen a vágóhídon ölnek le, készítenek ki, raktároznak el. De ki törődik a fogyasztóval ? Már ez is fontos ? Hihetetlen, hogy milyen nagyigényűek lettünk. (b. 1.) Egy fröccsért adott el egy 12 éves leánykát a lippai kerítő Kettős letartóztatás egy erkölcstelen merénylet miatt Temesvár, február 28. A temesvári ügyészségi fogházba ma szállították át Lippáról Vogel Miklós 50 éves munkást és Filip János 28 éves soffőrt, akiknek lelkiismeretét súlyos bűn terheli. Lazaru György lippai rendőrfőnök az elmúlt hét folyamán ugyanis felháborító bűnügynek jött nyomára. A nyomozás ugyanis kiderítette, hogy Vogel János M. Anna 12 éves lippai leánykát egy fröccsért eladta Filip János autótaxi-soffőrnek, aki Arad és Lippa között teljesített gazdája gépkocsiján szolgálatot. Az elvetemedett Vogel kerítési üzelmeiről Lippán és Riadnán közismert és mindenki tudja róla, hogy hivatásszerűen foglalkozik kerítéssel és hogy több tapasztalatlan leányt tett már szerencsétlenné egy pohár ital, vagy 20 lej ellenében. Vogel január folyamán az utcán járkálva M. Annára, egy fejletlen 12 éves leánykára vetette szemét, azzal többször szóba elegyedett, cukorkával kínálta, ajánlatot tett neki és csak a megfelelő vevőt kereste új árujára. A kislány, aki eleinte védekezett a kísérgető ellen, végül csak megbarátkozott vele, de szüleinek a különös esetről nem szól. M. Anna szülei súlyos anyagi helyzetben vannak és ezért kislányukat szolgálni adták dr. Panek ügyvédhez. Vogel itt várt mindig a leánykára, majd január 18-án kicsalta magával a soffőr lakására, ahol azzal egyedül hagyta. A soffőr a fejletlen leánykán erőszakot követett el és azután 50 fejt adott neki és hazaküldte, de előbb megfenyegette, hogy ne merjen az esetről senkinek se szólni. Azután a gyermeket még többször várta Vogel, de már nem sikerült a soffőr lakására elcsalni, míg azután 2 hét előtt újra annyira a befolyása alá kerítette, hogy megint kivihette a soffőrhöz. A leányba el is ment újra, de amikor a soffőr lakásáról kijött, szülei ismerősei meglátták. A leányba félelmében nem vallotta be a történteket, de az orvosi vizsgálat, amely már a rendőrfőnök közbelépésére történt, tényleg igazolta a történteket A leányka ezután megszökött, de újra megkerült. Az elvetemedett liliomtiprót és a kernőt pedig letartóztatták és behozták a temesvári ügyészség fogházába. Valószínű, hogy Vogel üzelmeirőll a vizsgálat folyamán még egyéb felháborító adatok is kiderülnek. 1935. március 1. A vasacé nafio&iai«* erélyesei* lép fel a zugtőzsdések ellen Bukarest, február 28 .Ma délelőtt a Banca Nationala vezetősége értekezletre állt össze, amelyen a napirenden levő adminisztrációs kérdéseken kívül a „fekete tőzsde“ örelmeivel kapcsolatos panaszokat is letárgyalták. Hír szerint a jegybank erélyes lépésekre készül a zugtőzsde további működésének mtear akadályozására. Kolozsvárról jelentik: Kolozsvár, február 28. Kedden este a zsidótemetőben egy fára felakasztotta magát Szőts István 45 évi munkanélküli. Az öngyilkosság oka még ismeretlen, de valószínűleg a nyomor, — Galban Gábor Fersival községbeli parasztember az osztozkodás kapcsán úgy elverte Mária nevű nővérét, hogy az 20 napon túl gyógyuló sebeket szenvedett. Galban a törvényszéktől 1 évet kapott, ezt azonban a tábla most három hónapra szállította le. Szerdára virradójszaka a Kőkert utcában ismeretlen tettesek kommunista röpcédulákat szórtak szét. A rendőrség nyomoz. BilaköJnie leél llrEaliansi üaJsi leesaesvári lam«este»ne f a i magyar barrátiság miatt Temesvár, február 28. Még emlékezetes, hogy Urlafianu Radu, a temesvári szimfonikus zenekar karmestere ellen nemrégiben csúnya hadjárat indult meg, mert a kiváló művész, aki vezető alakja Temesvár zenei életének, előadattá Kodály Zoltán, híres magyar zeneszerző „Psalmus Hungaricus“ című művét. Úgy látszik, még mindig nem bűnhődött meg a művész ezért a nagy bűnéért, mert most általános meglepetésre a min-házak vezérigazgatósága bizalmas átiratot intézett a városhoz, melyben megtiltja Urlafianunak, hogy belföldön bárhol is vezényelhessen. Urlafianu ez alkalommal adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az eltiltás Sadoveanu román író közbenjárására történt, azonban időközben Juca alminiszter is értesítette a várost, hogy a leiratot nem muszáj végrehajtani. Urlatianu így reméli, hogy az ügy rövidesen tisztázódik. Urlatianu, akit magyarbarátsággal vádolnak, egyébként tehetséges újságíró is és most indul egy hathetes riportkörútra Oroszországba. A HULLASZÁLLÍTÓ KOCSIBAN TÁMADT FEL EGY HALOTTNAK HITT LEÁNY (Bukarest) Ma délelőtt a bukarmAi Amza-piacon összeesett egy Orbán maria nevű cselédlány és meghalt. A szolgálatos rendőr őrszem azt inai betelefonált a bonctani intézetbe, ahonnan rögtön kiküldték a hullaszállító autót a holttest elszállítására. Nagy volt azonban a járókelők és a bonctani intézet embereinek a meglepetése, amikor a leány a koporsóba helyezés pillanatában felnyitotta szemeit és erőtlen hangon nyöszörögni kezdett. A „holttestet“ ezután természetesen nem a hullaházba, hanem kórházba szállították. *