Bukaresti Lapok, 1935. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-01 / 76. szám

ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, STRADA REGELE CAROL 56-58. - FIÓKKIADÓ BUCU­RESTI CALEA VOSILOR 59. - TELEFONSZAM 3/23-86FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK BELCOLOR( HAVONKÉNT HÁZ­HOZKÜLDVE) 80 LEJ — MAGYARORSZÁGON NEGYEd« Evenként 14 pengő. - egyes s?.avi i lej ................................................................................................................................................................................................................................. lll [UNK]l [UNK]llil^^^«a [UNK]^^i [UNK]lllfllM [UNK]^>lll [UNK]l^lllll [UNK]HI,allUUJIÜW [UNK]»l^■ [UNK]n [UNK]ffi [UNK] [UNK]^■ [UNK]C [UNK]^nl [UNK]a^■B»3^■B»Ulll^l^^■^III.II [UNK]«■M [UNK]I^INIJIMLI [UNK]^fl IliriMNIMH IIHin« IV É­V FOL­YAM ^ BR ASO V. 1935 Á P R I LI S 1 H ET F Ő Április elsei álom Irta: Baradlai László Úgy kezdődött, hogy tanúként egy közjegyzőt hallgatott ki a törvényszék. A közjegyzőnek román társa van és ő maga elég rosszul beszéli az állam nyel­vét. Ezen nem tud segíteni, mert ötven éves elmúlt és ebben a korban már ne­hezen tanul az ember. Az ügyész min­denesetre kihasználta ezt a szomorú tényt és éles szavakkal kelt ki a kisebb­ségek ellen, akik nem tudnak még ma sem az állam nyelvén kielégítően be­szélni. A teremre álmos csend borult. Az ügyész — mint egy tenorista — saját hangjában kéjelgett. A többiek alud­tak. Olyan volt a törvényszék, mintha Csipkerózsika alvó kastélya lenne. Azután bejött a törvényszéki főelnök és közölte, hogy az igazságügyminiszté­­rium a törvényszéken megüresedett bí­rói helyre Magyar Istvánt nevezte ki. A kinevezés indokolását is felolvasták. A minisztérium szem előtt tartva az új idők szavát, az etnikai arányosságot állapul véve, azt akarja, hogy a kisebbségek is ará­nyosan legyenek képviselve a bírói karban. Az emberek tapsoltak. Az ügyész könnyes szemmel ölelte meg újonnan ki­nevezett kartársát és mindenki örült, hogy elkezdődött az új korszak. Az új bíró magyar nyelven tette le az esküt. Azután egy kisebbségi újságíró került a vádlottak padjára, mert megírta a sinfalvai zavargások részleteit. Az el­nök szelíden és jóakarattal beszélt az újságíróval, aki tanúkat vonultatott fel, károsultakat, sértetteket, szenvedő, nyo­morult magyar embereket. Az ügyész újra beszélt. Hangoztatta, hogy az újságíró nem bűnös, mert az igazat írta meg. Az alkotmányra hivatko­zott, hogy az nem lehet holt betű s éles szavakkal kelt ki azok ellen, akik nem­zetiségek és vallások ellen lázítanak. Szépen beszélt az ügyész. Hangoztatta, hogy ebben az országban egyenjogú ál­lampolgárok vannak csak és mindenki bűnt követ el, aki ezt kétségbe vonja és félrevezeti a tömeget. Az ujságírót felmentették és mélyen megdicsérték, mert bátran és becsülete­sen megírta az igazat. Ugyanakkor ki­mondotta a bíróság, hogy az izgatók, a­kik a békés és jószándékú töm­eget ká­ros demagógiával fellázították, megbün­­tetendők. A lapok leközölték a tárgyalásról írt cikkeket, a cenzor nem húzott belőlük egy sort sem, pedig Sinfalvát magya­rul írték ki, hogy a magyarok is megért­sék, miiről van szó. Ugyancsak cenzúra nélkül közölték Vajda nyilatkozatát, a me­ vben belátta, hogy tévedett, mert a kisebbségek becsületes, dolgos és kínló­dó polgárai az államnak, nem igáznak le senkit és nem eszik el senki elől a ke­nyeret, hiszen nekik is alig jut. Új, tiszta, tavaszi levegő ömlött szét a derűs kék ég alatt. A nyelv­­ágán el­­bukottakat visszavették állásukba. A postás újra leveleket hordott. Az el­csa­pott magyar vasutasnak sem kellett töb­bé a mellényzsebben hordozható eser­nyőt felfedezni, hanem továbbra is vona- ^ ^ Ceiumal; Comanescu 4 . , Egyes szám­ára 101 Magyarországon 20 fillér ^ ^ ^ 76 S­Z­A­M London, március 31. A Moszkvából érkezett jelentések sze­rint Eden angol főpecsétőrnek a szovjet­politika irányítóival folytatott tárgyalá­sai kedvező eredménnyel járnak. Be­avatottaktól nyert értesülések szerint Eden és Sztálin teljes nyíltsággal és diplomáciai köntörfalazás nélkül fej­tették ki felfogásaikat s a megbeszélés után az angol főpecsétőr kijelentette, hogy ha eddig kifejezett megegyezés nem is jött létre, a megértés légköre máris kialakult a két állam kö­zött. Eden pénteken kétszer is megbeszé­lést folytatott Sztálinnal. Délelőtt in­kább udvariassági jellegű látogatást tett a kommunista párt főtitkáránál, mé­g dél­után 4 órakor Molotovnak, a népbiztosi tanács elnökének Kremlbeli hivatalában egy órán és tíz percen át tárgyalt vele. Ezen a megbeszélésen Litvinov, Molo­tov, Majszkij londoni szovjet követ és Chilston moszkvai angol nagykövet is részt vett. Szovjetkörök szerint ez a má­sodszori találkozó a lehető legszívélye­­sebb hangulatban ment végbe. A francia Havas-iroda kiküldött mun­katársa teljesen megbízható forrásból úgy tudja, hogy Eden csaknem teljesen eloszlatta a szovjet kormánynak abbeli aggodalmát, amely szerint Anglia esetleg hajlandó szabad kezet engedni Németországnak Keleteurópa Sztálin határozottan megkérdezte Edent, helytálló-e ez a feltevés, azaz Anglia kész volna-e akciószabadságot biztosíta­ni Németországnak Keleten, akár azért, hogy egy borzalmas háborúban kimerít­se Németországot, akár pedig azért, hogy megkímélje Nyugateurópát a háborútól, amelybe kötelezettségeinél fogva Angliá­nak is bele kellene avatkoznia. Az an­gol főpecsétőr a leghatározottabban vis­­­szautasította ezt a feltevést. — Mond­hatják, — kiáltott fel állítólag — hogy határozatlanok vagyunk, de azt semmi­­esetre sem tételezhetik fel rólunk, hogy közvetlenül, vagy közvetve támadó szándékaink volnának bármely ország ellen is. Iot vezethetett, a tanító újra taníthatott és a zenekar vidáman játszhatta a ma­gyar nótákat. Nagyon szép volt. A főtéren harcias politikusok a meg­értés mellett szónokoltak és a testvéri szeretet szükségességét hirdették. Ady Endre szobra békésen állt Lítimiu szob­ra mellett és a székely falvakban­ a csendőr barátságosan kezelt a gazdák­kal és szidás helyett ezt mondta: Behatóan foglalkoztak a Távolkelet kérdéseivel is, amelyekkel kapcsolatban Eden csupán annak kijelentésére szorít­kozott, hogy Angliának Ázsiában is, Európában is csak egyféle politikája van: a Nép­szövetség politikája, ennélfogva minden téren egyaránt híve a kollektív biztonsági rendszernek. Mint­hogy Litvinov is azt javasolta, hogy tá­volkeleti Locarnóra is törekedni kellene, a tárgyaló államférfiak ebben a tekin­tetben is elégtétellel állapították meg egyetértésüket. A Sztálinnal való megbeszélés után Eden megtekintette a Kreml nevezetes­ségeit, majd azt mondta az újságírók­nak, hogy megbeszélése igen érdekes volt és mély benyomást tett rá. Más értesülés szerint a péntek délutáni megbeszélés során Sztálin hangsúlyozta, hogy nem híve a csak kétoldali támadást ki­­­záró szerződéseknek, mert azok nem nyújtanak olyan tényleges biztonságot, mint a regionális, együttes biztonsági és kölcsönös támogatásra kötelező egyezmé­nyek. Ezek szinte teljesen kizárják az annyira fenyegető háborús veszélyt. Ke­­letázsiára vonatkozólag az a nézet ala­kult ki, hogy Anglia és a Szovjetunió egy­­aránt meg akarja védeni a Távolkelet bé­­kéjét, elsősorban Kína függetlenségének sérthetetlensége alapján. A párisi Petit Journal nagy feltűnést keltő híradásban már arról számol be­ ezzel kapcsolatban, hogy Eden moszkvai tárgyalásai alapján az európai helyzet nevezetes fordulat előtt áll. A lap szerint most már valószínű, hogy Anglia is haj­landó csatlakozni a keleti egyezményhez. Diplomáciai körökben ezt egyelőre nem­ hiszik, de bizonyosra veszik, hogy Anglia ezután határozottabban fogját szorgalmazni, hogy Lengyel- és Német­országot is rávegye a keleti egyez­­­ményhez való csatlakozásra s a maga részéről a legmesszebbmenő er­kölcsi támogatásban fogja részesíteni a keleti paktum ügyét. Párisban egyébként az angol főpecsétőr moszkvai megbeszé­léseiről nyert értesülések nagy megelé­gedést váltottak ki és bizakodó hangula­tot teremtettek. Részletek Sztálin és Eden eszmecseréjéből wt——B^—wn—mrm—■! —a iibiiihi»i—ii— ii Eden megnyugtatta a szovjet­kormányt, hogy Anglia nem engedi rázúdulni Németországot Abban is egyetértettek, hogy szükség volna távolkeleti Locarnóra is Kína területi sérthetetlenségének alapján — Anglia is csatlakozik a keleti egyezményhez? Titulescu nagyfontosságú tárgyalásai Lavallal Titulescu román külügyminiszter, aki — mint ismeretes — egyrészt a kisantant megbízott­jaként, másrészt, mint a Bal­kánszövetség elnöke tárgyal péntek óta a francia fővárosban, szombaton újabb megbeszélést folytatott Laval külügymi­niszterrel. Párisi diplomáciai körökben úgy tud­ják, hogy Titulescu főleg a békeszerző­dések katonai rendelkezéseinek Magyar­­országra, Ausztriára és Bulgáriára vonat­kozó hatálytalanítása kérdésében tár­gyalt Lavallal, aki Mussolini tanácsára ál­lítólag szintén állást foglalt a három kis­állam fegyverkezési egyenjogúsítása mel­lett. Tudni vélik, hogy Titulescu is hoz­zájárult ahhoz, hogy Magyarország, Ausztria és Bulgária bizonyos mértékben fegyverkezhessék, ezért az engedményért azonban megfelelő ellenszolgáltatásokat kér. Hangsúlyozta Laval előtt egyrészt azt a veszélyt, amelyet Ausztria és Magyarország fegyverkezé­se Csehszlovákiára hárít, másrészt sík­ra szállt Jugoszlávia és Románia had­erejének növelése mellett is, azt célozva, hogy Franciaország ebben­ legyen segítségükre. A kisantant eleve el­­­hárít magáról minden felelősséget a kö­zel­jövőben történő eseményekért, ha a francia körök nem tartják szigorúan­ szem előtt érdekeit. Titulescu különben, akinek párisi tár­gyalásait a sajtó nagy jelentőségűeknek tartja, még 3-4 napig marad a francia fővárosban, aztán Londonba és visszaté­rőben Brüsszelbe megy, hogy ismertesse a kis- és balkáni antant felfogását a na­pirenden levő problémákat ill­ető­leg Szeresse a B. L.-t

Next