Bukaresti Lapok, 1935. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1935-05-02 / 99. szám

b T « 4 . .[yes SZám ára tej Magyarországon 20 Ittlét ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRAŠOV, STRADA REGELE CAROL 56-58. — FIÓKKIADÓ: BUCURESTI CALEA MOSILOR 59.­­ TELEFONSZ­ÁM 3/23-86FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP IV. ÉVFOLYAM ELŐFIZETÉSI DIJAK BELFÖLDRE: HAVONKÉNT HA-­HOZ KÜLDVE­ 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYED-,­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ. — EGYES SZÁM ARA 4 LEJ BRA$OV, 1935 MÁJUS 2 CSÜTÖRTÖK 99. S­Z­Á­M Mikor kezdődik? A mai nyugtalan nemzetközi helyzet­ben egyre-másra jelennek meg a világi sajtóban cikkek, amelyek az olvasó elé vetítik az eljövendő háború borzalmait Ebben a vonatkozásban különös érdeklő­­désre tarthat számot az a cikk, amely most London egyik legtekintélyesebb közgazdasági hetilapjában, az Investors* Chornicle an Money Market Review ha­sábjain látott napvilágot. A cikk az­zal a kérdéssel foglalkozik, vájjon Né­metország gazdaságilag mennyire van felkészülve a háborúra. ............. A tanulmány szerzője, áki mögött egy jól tájékozott angol diplomatát sejtenek, bevezetőül azt írja, hogy Németország a felfegyverkezéssel is legfeljebb 1936 má­sodik felére készül el. Hogy Németország még nem áll teljesen készen — fejtegeti tovább a cikkíró, — főképen azonban abban leli magyarázatát, hogy a németek a világháború tapasztalatain okulva, tel­jesen át akarják szervezni a belső gazda­sági életüket, mert remélik, hogy ez a hatalmas szervezettség hatálytalanná fog­ja tenni a blokádot az élelemmel és nyersanyaggal való ellátás szempont­jából. . _ . Hivatkozik a cikk írója a német Hans Steinberger félhivatalosnak tekinthető cik­kére, amely megállapította, hogy Német­ország máris megoldotta a háborús élel­mezés kérdését. A gabonatermelés, írta Steinberger, olyan fokra emelkedett, a­mely lehetővé teszi, hogy a német biro­dalom a saját termeléséből megéljen. Az idézett Steinberger szerint Német­ország már az utolsó két esztendőben is le tudott mondani a gabonabeh­ozatalról, az elkövetkező években pedig évi 100 ezer tonna feleslegre lehet számítani. A hústermelés is körülbelül fedezi a szük­séglet 90—95 percentjét. Az angol folyóirat cikkírója megálla­pítja, hogy a német textilipar eddig nyersanyagainak 10 százalékát tudta csak belföldön beszerezni. Textilcikkekben tehát, háború esetén, nagy ínség jelent­keznék, de ezt a hiányt azzal fogják pó­tolni, hogy a műselyemgyártást évenként többmillió tonnával növelik, továbbá erő­teljesen fokozzák a lentermelést főleg pe­dig teljes mértékben kihasználják a fa­anyagot, amely háború esetén a német textilipar legfontosabb nyersanyaga lesz. A műselyemgyártás fokozása két szem­pontból is nagyjelentőségű. Egyrészt, mert ezáltal pótolják a textilárukban je­lentkező hiányt, másrészt pedig azért, mert a műselyemgyárakat könnyen át le­het alakítani olyan telepekké, ahol rob­banószereket és mérgező gázokat gyár­tanak, mint ahogy ezt a cikkíró szerint a nemzeti szocialisták lapja, az Angriff nemrégiben meg is írta. Faanyagból fog­ják készíteni a ruhákat, fehérneműeket, a férfi és női kalapokat, amelyek már a világháborúban is kényszerűségből diva­tosak lettek Németországban. A jövő háborújában életbevágóan fon­tos szerepet fog játszani a benzinkérdés, Németország ezt a problémát már megol­dotta, mert szintetikus benzint használ, amely szénből, kokszból és lignitből ké­szül, ezek az anyagok pedig az ország ha­tárain belül bőségesen rendelkezésre ál­lanak. , Németország legsúlyosabb veszedelmét a vasércben való szegénység jelenti. Ha­talmas fémipara vasércszükségletének­­5 százalékáig külföldre, elsősorban Fran­ciaországra van utalva. Ez a magyará­zata annak hogy a német acéltröszt egyre fokozódó tempóban vásárolja a séd vas­ércet. Kevéssel Hitler uralomra jutása után, 1935 augusztusáig 249.000 tonna vas­ércet vittek be Svédországból Németor­szágba és a behozatal a következő év au­gusztusáig 478.000 tonnára emelkedett. Hasonlóan feltűnő emelkedést tüntet fel több más nyersanyag behozatala is. Hónapokon át — olvassuk tovább az érdekes cikkben — Németország volt a nemzetközi nikkeltröszt legnagyobb ve­vője 1932-ben még 96.919 mázsa nyers­nikkelt vásárolt Németország ebből a for­rásból, míg az elmúlt esztendő folyamán már 297.S97 mázsát. A nikkolfém beho­zata­la ugyanezen idő alatt 3883 mázsáról 27.857^ mázsára emelkedett. Citromban kadmiumban és wolframban Németor­szág azelőtt exportállam volt, de az utol­só két esztendő alatt exportálás helyett az importra tért át, amely 264.367 tonná­ról 483.078 tonnáig emelkedett. * Szakértők mindezekből ki tudják egész pontosan számítani, hogy mikor kezdődik újra. Ha ugyan addig a józan ész újra el nem foglalja uralmát ezen a beteg földtekén. Németország újra izgalomba hozta a világot Hitler elrendelte 12 tengeralatt­járó építését s ezzel újra megszegte a békeszerződést Simon angol kü­lügyminiszter közlése áls­alsóh­ázban . Sszó van arról, hogy­­ Inglia tiltakozó jegyzéket küld Berlinibe s egyben visszamondja a tervezett tengerészeti tanácskozásokat Róma bejelentette, hogy május negyedikén lesz Velen­cében a Duna-egyezményt előkészítő tanácskozás London, május 1. Németország újabb riasztó­bombát do­bott a nemzetközi diplomáciai életbe. Az angol lapok egy részének közlése szerint ugyanis elhatározta, hogy függetlenül az Angolországgal előkészítés alatt álló ten­gerészeti tárgyalásoktól, megkezdi hajó­hadának kiépítését. Az angol szakértők­kel megkezdett tájékozódó tárgyalások során ugyanis kiderült, hogy Németor­szág 5 nagy hadihajót, 10 cirkálót, 50 torpedórombolót és 50 tengeralattjárót igényel magának. Ez a magasra szabott igény rendkívül meglepte a hivatalos angol köröket s mindjárt az elején az az állásfoglalás alakult ki, hogy Anglia nem járulhat hozzá ennyire nyugtalanítóan kiépített német hadihajóhadhoz. Az angol vélemény nagy hatást vál­jellemző az izgatott hangulatra, hogy az angol alsóházban már interpelláció is hangzott el az ügyben. Simon külügymi­nisztert interpellálták, aki felelt a kér­désre s kijelentette, hogy a német kor­­mány valóban bejelentette a 12 tenger­alattjáró építésére kiadott intézkedésit. A kieli tengeralattjáró iskola üg­yéről hi­vatalos jelentést még nem tettek közzé. Arra a kérdésre, hogy Anglia tudomásul vette-e a Népszövetségnek és a versaille­si békeszerződésnek újabb megsértését, Simon külügyminiszter kijelentette, hogy az ügyet az angol kormány kellő ko­molysággal fontolja meg,­­ dlenleg azon­tott ki Berlinben. Ez a hatás azonban, nem úgy nyilvánult meg, ahogyan Lon­donban elképzelték. A német kormány, ahogyan most az angol lapok is megálla­pítják, ismét elővette régi taktikáját s a nemzetközi tanácskozás elé már befeje­zett ténnyel akar felvonulni. A londoni lapok értesülése szerint ugyanis a Hitler kormány elhatározta, hogy 12 darab 250 tonnás tengeralattjárót épít partvédelmi célokra s aztán több ezer tonnásat is, a­melyekkel a nyílt tengeren is felveheti a harcot. Kidden tengeralatt­járóiskolát ál­lított fel s hírek szerint ki is adta már a rendeletet a 12 darab 250 tonnás tenger­alattjáró építésének a megkezdésére. Ez a lépés természetesen a versaillesi szer­ződések újabb megszegését jelenti s igen­igen kellemetlen hatást váltott ki úgy Angliában, mint Franciaországban. ban nem szeretne még nyilatkozni a kér­dés nagy horderejűre való tekintettel. A külügyminiszter válaszát az alsóház tudomásul vette, bár Simon nem árulta el, hogy a kormány milyen lépéseket szándékozik tenni Néme­tországgal szem­ben. A lapok célozgatnak erre is. Jelen­té­sük szerint a kérdéssel kapcsolatban már volt egy minisztertanács, ezen azon­ban nem alakult ki a végleges állásfogla­lás. Híre van annak is, hogy a kormány tiltakozó jegyzéket intéz Németországhoz s egyben bejelenti, hogy ilyen előzmény után nem kíván részletesebb tárgyalások­ba bocsátkozni a tervezett tengerészeti­­ egyezmény kérdésében. A nivázilog ta­nácskozások ugyanis az angol király ju­bileumi ünnepségei után kezdődtek vol­na meg. Az egyik angol jelentés szerint a kormány tagjai szerdán új miniszter­­tanácsot tartanak s azon döntenek majd úgy a tiltakozó jegyzők, mint a terve­zett tengerészeti tárgyalásoktól való vis­­­szalépés kérdésében. FRANCIAORSZÁG IS NAGYON NYUGTALAN A francia lapok hatalmas cikkekben számolnak be Németország újabb sakk­­húzásáról. Közölnek egy német cáfoló jelentést is, de a Havas-ügynökség ennek a cáfoló jelentésnek az ellenére is fenn­tartja azt az értesülését, hogy igenis a­ német kormány kiadta már a rendeletet 12 tengeralattjáró építésére, ez pedig a békeszerződés újabb megsértését jelenti. Francia politikai körökben az a véle­mény alakult ki, hogy haladéktalanul érintkezésbe kell lépni az angol kor­mánnyal s közösen kell dönteni a szük­ségesnek látszó lépésekről. Erre most an­nál is inkább kedvező a helyzet, mert a német kormány rendelkezése a tervezett angol—német tengerészeti tárgyalások előtt történt s ez a tény kétségkívül erős hatással lesz az angol kormány állásfog­lalásának a kialakulására is. GÖRING MÉG MINDIG A BÉKÉRŐL BESZÉL Göring porosz külügyminiszter az egyik Rajna-tartomány kerületi elnöké­nek beiktató ünnepségén nagy beszédet mondott: — A német kalapács — mondotta —­­az üllő mellett fekszik. Fölöttük függ most már a kard is, mert csak a védte­lennek nincs békéje a népek között. Hit­ler a német népnek visszaadta az egysé­get, a belső békét s elég erős lesz ahhoz is, hogy most már a külső békét is meg­védje. A kardot nem azért kovácsoltuk, hogy újabb vérontás felé vezessük, ha­nem azért, hogy megőrizzük vele a bé­két s megmentsük népünket a már egy­szer átélt borzalmaktól. KÉSZÜLŐDÉS A RÓMAI TÁRGYALÁSOKRA­ A középeurópai egyezmény megkötését célzó római tárgyalásokkal kapcsolatban az olasz külügyminisztérium hivatalos jelentést adott ki. Eszerint a május 4-éni Simon angol külügyminiszter megerősíti a tengeralattjárók építésének a hírét

Next