Bukaresti Lapok, 1935. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1935-06-01 / 123. szám

4 . . Egyes számára lej Magyarországon 20 Kifér ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, STRAAD REGELE CAROL 56-58. — FIÓKKIADÓ: BUCUREST CALEA MOSILOR 59. - TELEFONSZÁM 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK BELFÖLDRE. HAVONKENT HAZHOZ KULDVE 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM 4RA 4 LEJ IV. ÉVFOLYAM ÖRASOV, 1935 JUNIUS 1 SZOMBAT 123. S ? A M Könyvet kér a faluM ZoriSfe Sravianu Dina feloszlatta a párti keretein belül működő csoportokat Dragomirescu egyetemi tanár kilépett Bratianu György pártjából — Hogyan „érvel“ Várdi Sándor külföldön és hogyan uszít idehaza — Nincs ellentét Maniu és Mihalache között — Goga lapja a székely autonómiáról Bukarest, május 31 Az izgalomhullám, amit Mihalache királyi kihallgatása keltett, még mindig nem ült el teljesen, noha ma már határozottan lehet állítani, hogy az audienciának nem lesznek olyan természetű politikai következményei, amilyenről az utóbbi napokban ellenzéki, de kormánykörökben is igen sok szó esett. Mihalache ugyan nem nyilatkozott, bennfentes helyen ennek dacára tudni vélik, hogy a kihallgatást a nemzeti parasztpárt elnöke kérte s csupán véletlen volt, hogy a marsalli hivatal értesítése akkor érkezett el Mihalachéhoz, amikor a pártelnök Kisenevben tartózkodott. A jobboldali sajtó a körülményekből kiindulva természetesen igyekszik a k kihallgatás jelentőségét csökkenteni, a nemzeti parasztpártiak viszont határozott derűlátással várják a további eseményeket, hangoztatva, hogy bár egyelőre ugyan nincs szó a kormány ávozásáról, minden jel arra mutat, hogy a kormányutódlás tekintetében a meglepetések ki vannak zárva s a liberálisok után csak olyan párt jöhet hatalomra, amely a pótválasztások eredményeit tekintve, mint az ellenzék legkomolyabb erőtényezője áll szemben a kormánnyal. Az Adeverul szerint nyert ügyként lehet elkönyvelni azt a tényt, hogy a liberálisok távozása esettén csak olyan kormányutódlásról lehet szó, mely minden kalandos megoldást kizárva, az alkotmányos követelményekhez fog igazodni. Másodsorban: ma már az sem kétséges, hogy az alkotmány módosítását pártközi egyességnek kell megelőznie. Harmadszor, ami a politikai helyzetet illeti, bizonyos, hogy Tatarescu kormányát egyelőre nem fenyegeti semmi veszély. Nem kell túlérzékeny lelkűnek és alacsony könnyküszöbűnek lenni ahhoz, hogy az ember méltán meghatódjék, ellágyuljon azon az egyszerű levélkén, azokon a keresetlenül közvetlen, szarkalábos sorokon, amelyeket ma kézbesített szerkesztőségünkbe a posta s amelyek látszólagos jelentéktelenségük ellenére is ide, vezetőhelyre kívánkoznak. Íme a levélke a maga teljes hamisithatatlanságában: Lisznya pataki közmüvelődésü egylet Háromszék megye No 16 1935 Május 19 Igazgató ur! A közművelődési egylet megkezdődöt nálunk az ifjúságnak. Az egyesület kéri szépen a szerkesztőséget, hogy valami olvasmányos könyveket és újságot küldeni a részükből Ha szerkesztőség megteszi a sziveséget az egyesületet. Az egyletünk nagyon szegény nem bírja megfizetni a rendelést Előre is köszönetéi vagyunk Elnök Bagoly István Jegyző (Olvashatatlan aláírás) A negyedik kérvénypapiros alján más, már ,,uri“, intellektuel-irás: Adresa Societatea Culturalá Lisnáu-Vale, Jud. Treiscaune.“ A felületes falujárók általában úgy szokták megfesteni mostanában a magyar falut, mint amelyet fásult közönybe, lemondásos, álomszerű szellemi és lelki tespedésbe süllyesztett a fojtogató nyomor, az őstermelő munka meddősége, a gazdasági feltápászkodás reménytelensége. És ha csak arra gondolunk, hogy a nehézségek milyen tömkelege zúdult a szerencsétlen falura, milyen sűrű kátyú és mennyi ólomsúlyú gúzs köti le mozgását, mennyi mindenféle kétségbeejtő eredménytelenség sorvasztja életkedvét," szinte kezdjük is hinni, hogy az erdélyi magyar falvaknak még a közeljövője fölött is kong már a lélekharang. Az olyan életmegnyilvánulások azonban, mint ez a kezdetleges fogalmazású levélke, rácáfolnak azokra, akik a falu forráshoz hasonlító hallgatagságát összetévesztik a haladás erőtlenségével. Nem, a falu népe él, sőt minél inkább szőkébbé válik az élettere, életlehetősége, annál erősebb, ösztönösebb és elevenebb az életakarata. A napról-napra szaporodó mindenfajta megpróbáltatás és akadály, amely súlyosbítja, életélhetési terét, kétségtelenül izmosítja lelki életerejét. Gazdasági züllésének fokozódása, gazdasági érvényesülésének folytonos szűkülése hatványozottan növeli művelődési vágyát, tudásszomját, amelyet a többnyire idegen nyelvűvé vált iskola, különösen ezekben a gyötrelmes átmeneti időkben, nem tud kielégíteni. Íme, úgy buzog a tudásvágya, hogy szinte koldulásra vetemedik a városhoz, a sajtóhoz egy kis „részkéért, a maradékért, a morzsákért amelyek a városi műveltség asztaláról lehullanak, a város szellemi táplálékának hulladékáért. ’Mert a „közművelődési egylet“, amelyet nyilván saját kezdeményezésből, spontán szükségletérzetből hozott létre, szegény, nem bírja a rendelést, nincs anyagi ereje a szellemi igények fedezésére. Kell-e beszédesebb bizonyítéka e közvetlen hangú levélkénél a falu heves életkedvének, egyben azonban nagy-nagy magárahagyatottságának is? Románia kisebbségi magyarságának hivatalos szervezetei, intézményei már jó évtizede programjukba vették a falusi népnevelési munkát, mennyi szóáradat özönlött erről nagygyűléseken s különösen választások során, de hogy a gyakorlatban mire vezettek ezek a szép határozatok, azt mutatja a lisznyópataki közművelődési egylet segélykérő, „reszlik“-ért könyörgő episztolája. Úgyszólván kőhantásnyira esik ez a falucska nem is egy várostól, műveit magyarságú gócoktól, de senki sem gondolt eddig arra, vájjon hozzájuthatnak-e a lisznyei magyarok ahhoz a szellemi táplálékhoz, amelyre ma éppolyan szükségük van, mint a betevő falat kenyérre, mert kegyetlen életküzdelmüket manapság már csak a gyakorlati tudás és ismeretek fegyverei tehetik sikeressé. A kisebbségi magyar közművelődési munka eddigi módszerei, amint látjuk, nem váltak be, tehetetleneknek bizonyultak. Hiszen a lisznyópataki közművelődési egylet aligha áll egyedül magárautaltságában. A régi, merev, bürokratikus forma csődöt mondott a mai helyzetben, amely eleven gyakorlatot, közvetlen kapcsolatot követel. Amíg a népnevelési programok olyan általános, elvont jellegűek, mint az eddigiek, nem lehet komolyan beszélni a falu szellemi támogatásáról. Most már gyakorlatilag kell megfogni a dolgot, úgy, hogy a lisznyópatakihoz hasonló közművelődési egyleteknek legyen gazdájuk, ne kelljen naivan egy laphoz fordulniok valamilyen olvasmányos könyvekért és újságmakulatúráért. Csak az lesz a gyakorlati népnevelési, igazi közművelődési munka, ha minden egyes öntudatos városi magyar, vagy testület a hóna alá nyúl egy-egy ilyen önképzésre vágyó falusi közművelődési egyletnek, közvetlenül gondjába veszi és ellátja mindazzal az „olvasmányos könyv“-vel, amire a minden tekintetben annyira szorongatott magyar falunak életbevágó szüksége van. Ne nehézkes, hivatalos nagyképet viselő, úgynevezett kultúrintézmények, szakosztályok és alapok próbálják most már kezükbe venni a falu szellemi védelmét, hanem egyenesen, minden agyonközpontosított adminisztráció nélkül maguk azok az egyedek és élő testületek, amelyeknek szívén fekszik a falu, saját ősi falujuk szellemi előhaladása. Havi néhány lejjel csodát lehetne így művelni, bőven ellátva a falusi közművelődési egyleteket valóban szükséges, gyakorlati ismereteket nyújtó sajtótermékekkel. Amint a rendkívül jellegzet«s lisznyópataki levélke mutatja, itt a cselekvés tizenkettedik órája. A magyar falu rémítően elszegényedett, nincs pénze olvasnivalóra, de könyörög a szellemi táplálékért, a tudásért mert ösztönösen érzi, hogy csak műveltségének sürgős gyarapítása mentheti ki a hinárból. Ha valaha, úgy ma minőségi termelésre van szükség a mezőgazdaságban is, ezt pedig az annyi oldalról visszanyomott, állandóan gáncsolt erdélyi magyar falu csak okosan, észszerűen megválogatott ismeretterjesztő könyvecskékből, önműveléssel tanulhatja meg. A kisebbségi magyar sorsnak most abban a szakában vagyunk, amikor a műveltség döntő szerepet kapott. A gazdasági érvényesülésnek és így egy egész nép életerejének is ez a legfontosabb életereje. Nincsenek ellentétek Maniu és Mihalache között A Tara Noastra és a Frontul Romanesc kizártnak tartják azt az esetlegességet, hogy a nemzeti parasztpárt lépjen a liberális párt hatalmi örökségébe. Rámutatnak arra, hogy az utóbbi időben ismét kiéleződtek az ellentétek Mihalache és Maniu között. A volt pártelnök emiatt nem is vett részt a párt kisenevi nagygyűlésén- Ugyancsak Maniu magatartásának tulajdonítható az is, hogy a párt elnöksége lefújta a bukaresti és a kolozsvári népgyűléseket. A ellentétek okát, az említett lapok szerint, Maniu ismert taktikai elképzelésében kell keresni, amihez Mihalache semmi áron sem akar hozzájárulni. A nemzeti parasztpárt illetékes köreiben a leghatározottabban cáfolják ezeket az egy idő óta rendszeresen lanszírozott híreket. A párt hivatalos lapja szerint szó sincs arról, hogy a nemzeti parasztpárt külső, vagy betső okok miatt emondana az előre bejelentett népgyűlések megtartásáról. Arra, hogy a két vezető politikus között nincsenek a párt ellenzéki hadmozdulatait befolyásoló ellentétek, a legjobb cáfolatot maga Maniu adta, aki elhalasztotta útját, amikor arról értesült, hogy Mihalache kihallgatásra megy az uralkodóhoz. A Lupta szerint a nemzeti parasztpárt állandó bizottsága a jövő hét végén ül össze, hogy letárgyalja a kormánybuktató kampánnyal felmerült kérdéseket. AZ INDREPTAREA KÜLÖNVÉLEMÉNYE Az Indreptarea, a néppárt hivatalos lapja az előállott helyzet megítélésében különvéleményt jelentett be* — Bizonyos — írja —, hogy a kabinet helyzete súlyosabb, mint valaha. Ha máskor ugyanis Titulescunak sikerült megmentenie a kormányt, ez alkalommal éppen a külügyminiszter részéről fenyegeti veszély Tatarescut. A miniszterelnök egyébként tudja ezt s ezért kért a kormány gazdasági bizottságától felhatalmazást arra, hogy dűlőre vigye a külkereskedelem régóta vajúdó problémáját. — Komoly események előtt állunk tehát, amelyek igazolni fogják az alkotmányvédő front magatartását. Az általános politikai helyzet tisztázása már soká nem késhetik. Egyes lapjelentések szerint több néppárti és ifjúliberális politikus a napokban közölte az illetékes párttényezőkkel, hogy nem ért egyet azzal a politikával, amibe az alkotmányos front kezdett. Dragomirescu Petre egyetemi tanár ma bejelentette Bratianu Györgynek, hogy kilép az ifjú liberális pártból Dragomirescut erre a lépésre állítólag Bratianunak az alkotmányvédő front díszvacsoráján elmondott beszéde késztette. A visszavonuló politikus példáját hírek szerint, mások is fogják követni. BRATIANU DINU DÖNTŐ LÉPÉSRE KÉSZÜL A Zoriile Bratianu Dinu tájékozódó tárgyalásaival foglalkozva, azt írja hogy a liberális párt elnöke döntő lépésre készül. Nevezetesen: fel akarja oszlatni mindazokat a párt keretein belül alakult szervezeteket, amelyeknek működése, szerinte, a belső fegyelem meggyengüléséhez vezetett. Más verziók szerint a pártelnök köz