Bukaresti Lapok, 1935. július (4. évfolyam, 147-171. szám)
1935-07-03 / 147. szám
i A legnemesebb versenyek színhelye volt vasárnap Marosvásárhely és Brassó. A székely fővárosban a magyar dalárdák, a Cenk alatt pedig a munkások sorakoztak fel a legszebb harcra, amiért ellenfelek kiállhatnak. A dalkultusz ősi magyar hagyomány, amelyet tiszta, ragyogó és szinte egyetemes népi művészetté fejlesztettek a rohadó századok. A dalban való magasabbrendű szolidaritás, a nemes és emelkedett összetartozás tudata erősödik; a felesendő és fegyelmezett összéneknek pedig a kisebbségi sorban külön értéke és szépsége van. A dal az összeforrasztó szeretet ápolásában többet végzett, mint minden egyéb cél és gondolat, amely összehozza a tömegeket. Ez az egyetlen összeterelő gondolj is, amelyből maradék nélkül hiányzik az edzés, vagy harag legkisebb salakja is. Ez a leglovagiasabb verseny, amelyet ellenfelek vívhatnak. Nem hasonlítható sem sporthoz, sem politikához, itt nem degradálódhatik senki profivá, mert csak lelki értékeket lehet keresni rajta. Brassónak az összes erdélyi városok magyarsága között talán a legszegényebbek a magyarjai. És van egy tulajdonságuk, amiben mindközött a leggazdagabbak tudnak lenni Ezt is igazi dalba kellene foglalni és országos kórusban, együtt, mint valami zsoltárt elénekelni. ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, STRéAD REGELE CAROL 56-58. — FIÓKKIADÓ: BUCURE$T CALEA MOSILOR 59. — TELEFONSZÁM : 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK: BELFOLDFt HAVONKENI HÁZHOZ KÜLDVE) 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYED 1 EVENKÉNT 14 PENGŐ. — EGYES SZÁMRA 4 LEJ i IV. ÉVFOLYAM BRASOV, 1935 JULIUS 3 SZERDA 147. SZÁM Maltin a decentralizáció mellett törft lándzsát a kolozsvári népgyűlésen Erdély fővárosában 50 ezer ember tüntetett a nő parasztpárt programja mellett ki alkotmánymódosítás kérdéséről, a súlyos adóterhekről és Erdély leszegényei Iffidéséről beszéltek a gyűlés vezérszónokai . " J**. Nyilatkozatért sorozata a kormánypártiján Bukarest, július 2. A kormánypárt belső, lappangó válságának újabb fordulatot adott az a kommüniké, melyet Bratianu Dinu tett közzé a Victorulban- A közlemény hivatkozik azokra a valótlan hicékre, melyek a tá crelnök és a miniszterelnök találkozásával kapcsolatban a sajtóban napvilágot láttak, majd a következőket állapítja meg: — Nem kérte senki Bratianu Dinutól a párt belső helyzetének a tisztázását s a tárgyalások során a pártelnök nem állította, hogy az alkotmánymódosítás kérdésével foglalkozó nyilatkozata magánvéleményt fejez ki. Ami pedig a megbeszélést illeti, az baráti légkörben folyt le. A közleménynek az ad különös jelentőséget, hogy nemcsak a független sajtóorgánumok, de a liberális párthoz, valamint a kormányhoz közelálló lapok is úgy állították be a nevezetes találkozást, mintha az a miniszterelnök teljes győzelmével végződött volna. Bratianu Dinu most, nyilván pártelnöki tekintélyének megóvása céljából, kiegészítő magyarázattal szolgál, mely magva lehet egy újabb konfliktusnak. Nem érdektelen az a nyilatkozat sem, amit Sassu földmivelésügyi miniszter tett közzé. Sassu tudomás szerint Bratianu Dinu közvetlen környezetéhez tartozott eddig s így megállapításai úgy a kormánypártban, mint más politikai körökben szenzáció erejével hatottak. — Bratianu Dinu közleménye — jelenti ki Sassu — teljesen megfelel a valóságnak. A kormány ugyanis nem intézett hozzá ultimátumot, valamint az is kétségtelen, hogy a pártelnök sajtónyilatkozatát nem lehet magánvéleménynek minősíteni. A nyilatkozatnak, mely aj pártelnök nézeteit fejezi ki, mégis személyi jellege van, annál az egyszerű oknál fogva, hogy abban nem a párt osztatlan közvéleménye jutott kifejezésre. A miniszterelnök is adhat ki olyan közleményt, mely csak személyi álláspontját fejezi ki, míg egy olyan nyilatkozat, amihez a kabinet valamennyi tagja hozzájárult, a kormány álláspontjának tekinthető. Ellentétek csupán ott mutatkoznak, hogy amíg a párt elnöke a kérdést sürgősen le akarja tárgyalni, addig, a miniszterelnök a problémát nem tartja időszerűnek. A földművelésügyi miniszter nyilatkozata végén kijelenti, hogy véleményei szerint az alkotmány módosítására egyelőre nincs szükség. Kis hitvita A Keleti Újság felelős szerkesztője beleszól a Radó—Zilahy vitába A szerkesztő úrnak az a véleménye, hogy Gogát, akármilyen „elfogult és gyűlölködő“ is, mint politikus, be lehet választani a Kisfaludy Társaságba, mert lefordította Az ember tragédiáját. Kijelenti végül, hogy ő Zilahyval tart Radóval szemben. A „faj magyar“ Zilahyval a „zsidó" Radóval szemben. A szerkesztő úr tudniillik úgy mellékesen elárulja a vitázó felek nemzetiségét is. Hogy erre mi szükség volt, az nem tűnik ki a hozzászólásból. Az ember ugyanis azt várta volna, hogy a Keleti Újság főszerkesztője meggyőző érvekkel támasztja alá álláspontját, azt várta volna, hogy a hazai viszonyok felől kellőképpen tájékozott Szász Endre a tájékozatlan Zivahyval szemben elfogadhatóan megindokolja: miért nem ellenzi annak a jogának a Kisfaludy Társaságba való beválasztását, akinek politikai szereplését az erdélyi magyar közönség túlontúl jól ismeri. Illetve kitűnik. Mert a Keleti Újság felelős szerkesztője nyilván azt a körülményt is érvnek szánja Goga mellett, hogy a „zsidó Radó Antal támadja Gogát és a fajmagyar Zilahy megvédi.“ A magyar olvasóközönség eddig hizonyára nem tudta hogy Radó zsidó, aminthogy Zilahy fajmagyarságát nem tartotta írói értéke olyan kritériumának, amivel adandó alkalmakkor elcg lehet és illik hozakodni. Engem például nem érdekelt a két magyarországi író nemzetisége. Nem is tudtam, hogy melyik hová tartozik. A Keleti Újság szerkesztőjét azonban érdekli. Annyira, hogy nyomtatásban adja a vitatkozó felek nacionáléját- Egy szelíd kis futam a fajvédelem húrjain. . . A nagy futamot ugyanis Goga játssza. Ezek után valószínűleg nem fog csodálkozni senki azon, ha kijelentjük, hogy nem érdekel bennünket a Keleti Újság felelős szerkesztőjének a véleménye. Még akkor sem lm a véleményt Szász Endre kétségtelen fajmagyari mivoltja fémjelzi is. Amire szintén nem vagyunk kiváncsiak. A szerkesztő úr vasárnapi krónikának szánta hozzászólását és hétköznapi elmefuttatás lett belőle. Nagyon is hétköznapi. (k. e.) Egyes szám dm ( fej fCa&arfat&g&igß) mér B párt főtitkára is beleszól a vitába Bébé Bratianu, a párt főtitkára szintén beleszól a vitába. Egy fővárosi lapnak a következőket jelentette ki: “ A liberális párt programjában nem szerepel az alkotmányrevízió kérdése. Ez a probléma tehát számunkra mindaddig nem létezhetik, amíg a módosítást valami új és rendkívül fontos állami érdek nem kívánja. Nem értem tehát, hogy miért keltett olyan nagy vihart a pártelnök sajtónyilatkozata, miért tette szükségessé minisztertanács összehívását. Nem kívánhatja ugyanis senki pártunk elnökétől, hogy magatartását pillanatnyi érdekeknek vesse alá. Ez ellenkeznék a liberális párt hagyományaival. A pártvezérnek jogában áll a közvéleményt irányítani, illetve a helyes útra terelni Erre a nyilatkozatra szükség volt, ha figyelembe vesszük az új keletű politikai apostolok mozgolódásait, akik egyfelől utópiában merülnek fel, másfelől demagógikus célokra használják fel ezt a kérdést. Az a véleményem, hogy a liberális párt elnöke nem tett mást, csak a kötelességét teljesítette. A fenti nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy az ellentétek továbbra is fennállanak a kormánypárt két tábora között. A Curentul úgy tudja, hogy Bratianu Dinu a közeli napokban nyílt levelet tesz közzé, amelyben egyfelől kijelenti, hogy nem vonta meg támogatását a kormánytól, másfelől bőven ki fogja fejteni, hogy mely okok késztették az alkotmánymódosítás ellen való állásfoglalásra. A kormánypárt egyes köreiben úgy vélekednek, hogy Bratianu mindaddig nem kezd újabb támadásba a kormány ellen, amíg a párt országos kongresszusa le nem tárgyalja az alkotmánymódosítás kérdését. Más verziók szerint a pártelnök és a miniszterelnök között felmerült ellentéteket az állandó bizottság fogja előbb letárgyalni, mely július végén ül össze. Ebben az esetben bizonyos, hogy Bratianu Dinu álláspontja fog győlni, tekintve, hogy az állandó bizottság nagy többsége a pártelnök mellett van. Egy ilyen értelmű határozat viszont — hangoztatják egyes politikusok, — egyértelmű lenne a kormány lemondásával. A Zorile szerint Sassu földmivelésügyi miniszter közvetíteni igyekezett Bratianu és Tatarescu között. A lap úgy tudja, hogy Tatarescu azt az üzenetet küldte a pártelnöknek, hogy a cnezúráról és az ostromállapotról egyelőre nem mondhat le, ami pedig az alkotmánymódosítás kérdését illeti, hajlandó magát alávetni azi illetékes pártfórumok döntésének. Bratianu Dinu állítólag beleegyezett ebbe a megoldásba. Mindezektől függetlenül meg lehet állapítani, hogy az utóbbi napokban határozottan Bratianu Dinu javára billent mérleg. Egyes kormánypárti szervezetek i 1 nyíltan a pártelnök mellé állottak, a kormány pedig ma már nem olyan egységes, mint amilyennek az icidens kipattanásakor mutatkozott. A nemzeti parasztpárt kolozsvári nagygyűlése A nemzeti parasztpárt kolozsvári nagygyűlése 60 ezer ember részvétele mellett zajlott le. Délelőtt 10 órakor a tömeg felvonult Milieimbe, Maniu, Lupa és Madge j ru előtt, majd a Magyar Színházban kezdetét vette a népgyűlés, amelyen kitűnt, hogy a nemzeti parasztvár t erdélyi szervezetei maradéktalanul szolidárisak Maniuval. De kitűnt az is, hogy a valahista akció Erdélyben nem talált visszhangra. A kolozsvári gyűlés tehát Maniu győzelmét, de ugyanakkor Vajda vereségét is jelenti. A tömeg zöme a színház körül helyezkedett el, a beszédeket ugyanis hangszórók közvetítették A kolozsvári tagozat nevében Socol Aruélde mondott üdvözlő beszédet. Sauciuc-Saveanu Bukovina, Pan Halippa Besszarábia nevében szólaltak fel. — Azért jöttem Kolozsvárra — jelentette ki Pan Halippa —, hogy visszaadjam a vizitet Vajdának, aki Kisenevben, Manó Gyulát támadta (A Hallgatóság zajosan tüntet Vajda ellen.) Eljöttem, hogy megmondjam: hajlandók legyünk 10 évig is ellenzékben maradni, csakhogy kormányra jutásunkkor megvalósíthassuk a parasztállamot. A nemzeti paraszpárt azonban győzni fog, mert a mögötte álló paraszttömegek öntudatra ébredtek. Danciu Axente és finga tanár a nemzeti parasztpárti fiatalság üdvözletét tolmácsolták. Dobrescu Demeter volt fővárosi polgármester megállapítja, hogy a mai harc nem más, mint a parasztság szabadságküzdelme. — Romániában két ország van — mondja —, az egyik sír, a másik énekel. Most azok kormányoznak, akik énekelnek. Természetesen nem hisznek az éhesnek azok, akik jól vannak lakva. A harc nehéz, de mi küzdelmünket mégsem hagyjuk abba. Erőszakra erőszakkal fogunk válaszolni Egy fogért két fogat követelünk. Dobrescu Aurél ,fogarasi képviselő után