Bukaresti Lapok, 1935. július (4. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

i A legnemesebb versenyek­­ színhelye volt vasárnap Marosvásárhely­­ és Brassó. A székely fővárosban a ma­gyar dalárdák, a Cenk alatt pedig a mun­kások sorakoztak fel a legszebb harcra, amiért ellenfelek kiállhatnak. A dalkultusz ősi magyar hagyomány, amelyet tiszta, ragyogó és szinte egyete­mes népi művészetté fejlesztettek a roha­dó századok. A dalban való magasabb­­rendű szolidaritás, a nemes és emelkedett összetartozás tudata erősödik; a felesen­dő és fegyelmezett összéneknek pedig a kisebbségi sorban külön értéke és szép­sége van. A dal az összeforrasztó szeretet ápolá­sában többet végzett, mint minden egyéb cél és gondolat, amely összehozza a töme­­­geket. Ez az egyetlen összeterelő gondolj is, amelyből maradék nélkül hiányzik az ed­zés, vagy harag legkisebb salakja is. Ez a leglovagiasabb verseny, amelyet ellen­­­­felek vívhatnak. Nem hasonlítható sem sporthoz, sem politikához, itt nem degra­­dálódhatik senki profivá, mert csak lelki értékeket lehet keresni rajta. Brassónak az összes erdélyi városok magyarsága között talán a legszegényeb­bek a magyarjai. És van egy tulajdonságuk, amiben mindközött a leggazdagabbak tudnak lenni Ezt is igazi dalba kellene foglalni és országos kórusban, együtt, mint v­alami zsoltárt elénekelni. ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, STRéAD REGELE CAROL 56-58. — FIÓKKIADÓ: BUCURE$T CALEA MOSILOR 59. — TELE­FONSZ­ÁM : 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK: BELFOLDFt­ H­AV­ONKENI HÁZ­HOZ KÜLDVE) 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYED­ 1 EVENKÉNT 14 PENGŐ. — EGYES SZÁM­­RA 4 LEJ i IV. ÉVFOLYAM BRASOV, 1935 JULIUS 3 SZERDA 147. SZÁM Maltin a decentralizáció mellett törft lándzsát a kolozsvári népgyűlésen Erdély fővárosában 50 ezer ember tüntetett a nő parasztpárt programja mellett ki alkotmánymódosítás kérdéséről, a súlyos adóterhekről és Erdély leszegénye­­­i Iffi­déséről beszéltek a gyűlés vezérszónokai . " J**. Nyilatkozatért sorozata a kormánypártiján Bukarest, július 2. A kormánypárt belső, lappangó válsá­gának újabb fordulatot adott az a kom­müniké, melyet Bratianu Dinu tett közzé a Victorulban- A közlemény hivatkozik azokra a valótlan hicékre, melyek a t­á cr­­elnök és a miniszterelnök találkozásával kapcsolatban a sajtóban napvilágot lát­tak, majd a következőket állapítja meg: — Nem kérte senki Bratianu Dinutól a párt belső helyzetének a tisztázását s a tárgyalások során a pártelnök nem ál­lította, hogy az alkotmánymód­osítás kér­désével foglalkozó nyilatkozata magán­­véleményt fejez ki. Ami pedig a megbe­szélést illeti, az baráti légkörben folyt le. A közleménynek az ad különös jelen­tőséget, hogy nemcsak a független sajtó­orgánumok, de a liberális párthoz, vala­mint a kormányhoz közelálló lapok is úgy állították be a nevezetes találkozást, mintha az a miniszterelnök teljes győ­zelmével végződött volna. Bratianu Di­nu most, nyilván pártelnöki tekintélyé­nek megóvása céljából, kiegészítő ma­gyarázattal szolgál, mely magva lehet egy újabb konflikt­usnak. Nem érdektelen az a nyilatkozat sem, amit Sassu föld­mivelésügyi miniszter tett közzé. Sassu tudomás szerint Bra­tianu Dinu közvetlen környezetéhez tar­tozott eddig s így megállapításai úgy a kormánypártban, mint más politikai kö­rökben szenzáció erejével hatottak. — Bratianu Dinu közleménye — je­lenti ki Sassu — teljesen megfelel a va­lóságnak. A kormány ugyanis nem in­tézett hozzá ultimátumot, valamint az is kétségtelen, hogy a pártelnök sajtónyi­latkozatát nem lehet magánvéleménynek­ minősíteni. A nyilatkozatnak, mely aj pártelnök nézeteit fejezi ki, mégis sze­­­mélyi jellege van, annál az egyszerű ok­nál fogva, hogy abban nem a párt osz­tatlan közvéleménye jutott kifejezésre.­ A miniszterelnök is adhat ki olyan közle­­­ményt, mely csak személyi álláspontját fejezi ki, míg egy olyan nyilatkozat, a­­mihez a kabinet valamennyi tagja hoz­zájárult, a kormány álláspontjának te­kinthető. Ellentétek csupán ott mutat­koznak, hogy amíg a párt elnöke a kér­dést sürgősen le akarja tárgyalni, addig, a miniszterelnök a problémát nem tartja­ időszerűnek. A földművelésügyi miniszter nyilatko­­zata végén kijelenti, hogy véleményei szerint az alkotmány módosítására egy­­­előre nincs szükség. Kis hitvita A Keleti Újság felelős szerkesztője be­leszól a Radó—Zilahy vitába­ A szerkesz­tő úrnak az a véleménye, hogy Gogát, akármilyen „elfogult és gyűlölködő“ is, mint politikus, be lehet választani a Kis­faludy Társaságba, mert lefordította Az ember tragédiáját. Kijelenti végül, hogy ő Zilahyval tart Radóval szemben. A „faj magyar“ Zilahyval a „zsidó"­ Radóval szemben. A szerkesztő úr tudniillik úgy mellékesen elárulja a vitázó felek nem­zetiségét is. Hogy erre mi szükség volt, az nem tűnik k­i a hozzászólásból. Az em­ber ugyanis azt várta volna, hogy a Ke­leti Újság főszerkesztője meggyőző ér­vekkel támasztja alá álláspontját, azt várta volna, hogy a hazai viszonyok fe­lől kellőképpen tájékozott Szász Endre a tájékozatlan Zivahyval szemben elfo­gadhatóan megindokolja: miért nem el­lenzi annak a jogának a Kisfaludy Tár­saságba való beválasztását, akinek poli­tikai szereplését az erdélyi magyar kö­zönség túlontúl jól ismeri. Illetve kitű­nik. Mert a Keleti Újság felelős szerkesz­tője nyilván azt a körülményt is érvnek szánja Goga mellett, hogy a „zsidó Radó Antal támadja Gogát és a fajma­gyar Zilahy megvédi.“ A magyar olvasó­­közönség eddig hi­zonyára nem tudta hogy Radó zsidó, aminthogy Zilahy fajma­gyarságát nem tartotta írói értéke olyan kritériumának, amivel adandó alkalmak­kor elcg lehet és illik hozakodni. Engem például nem érdekelt a két magyaror­szági író nemzetisége. Nem is tudtam, hogy melyik hová tartozik. A Keleti Újság szerkesztőjét azonban érdekli. Annyira, hogy nyomtatásban adja a vi­tatkozó felek nacionáléját- Egy szelíd kis futam a fajvédelem húrjain. . . A nagy futamot ugyanis Goga játssza. Ezek után valószínűleg nem fog csodálkozni senki azon, ha kijelentjük, hogy nem érdekel bennünket a Keleti Újság felelős szer­kesztőjének a véleménye. Még akkor sem lm a véleményt Szász Endre kétségtelen fajmagyari mivoltja fémjelzi is. Amire szintén nem vagyunk kiváncsiak. A szer­kesztő úr vasárnapi krónikának szánta hozzászólását és hétköznapi elmefuttatás lett belőle. Nagyon is hétköznapi. (k. e.) Egyes szám dm ( fej fCa&arfat&g&igß) mér B párt főtitkára is beleszól a vitába Bébé Bratianu, a párt főtitkára szin­tén beleszól a vitába. Egy fővárosi lap­nak a következőket jelentette ki: “ A liberális párt programjában nem szerepel az alkotmányrevízió kérdése. Ez a probléma tehát számunkra mindad­dig nem létezhetik, am­íg a módosítást valami új és rendkívül fontos állami ér­dek nem kívánja. Nem értem teh­át, hogy miért keltett olyan nagy vihart a pártel­nök sajtónyilatkozata, miért tette­ szük­ségessé minisztertanács összehívását. Nem kívánhatja ugyanis senki pártunk elnökétől, hogy magatartását pillanatnyi érdekeknek vesse alá. Ez ellenkeznék a liberális párt hagyományaival. A párt­vezérnek jogában áll a közvéleményt irányítani, illetve a helyes útra terelni­ Erre a nyilatkozatra szükség volt, ha fi­gyelembe vesszük az új keletű politikai apostolok mozgolódásait, akik egyfelől utópiában merülnek fel, másfelől dema­­gógikus célokra használják fel ezt a kér­dést. Az a véleményem, hogy a liberális párt elnöke nem tett mást, csak a köte­lességét teljesítette. A fenti nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy az ellentétek továbbra is fennálla­­nak a kormánypárt két tábora között. A Curentul úgy tudja, hogy Bratianu Di­nu a közeli napokban nyílt levelet tesz közzé, amelyben egyfelől kijelenti, hogy nem vonta meg támogatását a kormány­tól, másfelől bőven ki fogja fejteni, hogy mely okok késztették az alkotmány­módosítás ellen való állásfoglalásra. A kormánypárt egyes köreiben úgy vélekednek, hogy Bratianu mindaddig nem kezd újabb támadásba a kormány ellen, amíg a párt országos kongresszusa le nem tárgyalja az alkotmánymódosí­tás kérdését. Más verziók szerint a párt­elnök és a miniszterelnök között felme­rült ellentéteket az állandó bizottság fogja előbb letárgyalni, mely július vé­gén ül össze. Ebben az esetben bizonyos, hogy Bratianu Dinu álláspontja fog győl­ni, tekintve, hogy az állandó bizottság nagy többsége a pártelnök mellett van. Egy ilyen értelmű határozat viszont — hangoztatják egyes politikusok, — egy­értelmű lenne a kormány lemondásával. A Zorile szerint Sassu földmivelésügyi miniszter közvetíteni igyekezett Bratia­nu és Tatarescu között. A lap úgy tudja, hogy Tatarescu azt az üzenetet küldte a pártelnöknek, hogy a cnezúráról és az ostromállapotról egyelőre nem mondhat le, ami pedig az alkotmánymódosítás kér­­dését ill­eti­, hajlandó magát alávetni azi illetékes pártfórumok döntésének. Bra­tianu Dinu állítólag beleegyezett ebbe­ a megoldásba. Mindezektől függetlenül meg lehet ál­lapítani, hogy az utóbbi napokban hatá­rozottan Bratianu Dinu javára billent mérleg. Egyes kormánypárti szervezetek i 1 nyíltan a pártelnök mellé állottak, a kor­mány pedig ma már nem olyan egységes,­ mint amilyennek az icidens kipattaná­sakor mutatkozott. A nemzeti parasztpárt kolozsvári nagygyűlése A nemzeti parasztpárt kolozsvári nagy­gyűlése 60 ezer ember részvétele mellett zaj­lott le. Délelőtt 10 órakor a tömeg felvonult Mi­lieimbe, Maniu, Lupa és Madge­ j­ ru előtt, majd a Magyar Színházban kezdetét vet­te a népgyűlés, amelyen kitűnt, hogy a nemzeti parasztvár t erdélyi szerveze­tei maradéktalanul szolidárisak Maniu­­val. De kitűnt az is, hogy a valahista akció Erdélyben nem talált visszhangra. A ko­lozsvári gyűlés tehát Maniu győzelmét, de ugyanakkor Vajda vereségét is jelenti. A tömeg zöme a színház körül helyez­kedett el, a beszédeket ugyanis hangszó­rók közvetítették A kolozsvári tagozat ne­vében Socol Aruél­de mondott ü­dvözlő beszédet. Sauciuc-Saveanu Bukovina, Pan Halippa Besszarábia nevében szólaltak fel. — Azért jöttem Kolozsvárra — jelen­­tette ki Pan Halippa —, hogy vissza­ad­jam a vizitet Vajdának, aki Kisenevben, Man­ó Gyulát támadta (A Hallgatóság zajosan tüntet Vajda ellen.) Eljöttem, hogy megmondjam: hajl­an­dók legyünk 10 évig is ellenzékben maradni, csakhogy kormányra jutásunkkor megvalósíthassuk a parasztállamot. A nemzeti paraszpárt azonban győzni fog, mert a mögötte álló paraszttömegek öntudatra ébredtek. Danciu Axente és­­ finga tanár a nem­zeti parasztpárti fiatalság üdvözletét tol­mácsolták. Dobrescu Demeter volt fővá­rosi polgármester megállapítja, hogy a mai harc nem más, mint a parasztság sza­badságküzdelme. — Romániában két ország van — mondja —, az egyik sír, a másik énekel. Most azok kormányoznak, akik énekel­nek. Természetesen nem hisznek az éhes­nek azok, akik jól vannak lakva. A harc nehéz, de mi küzdelmünket mégsem hagy­juk abba. Erőszakra erőszakkal fogunk vála­szolni Egy fogért két fogat követe­lünk. Dobrescu Aurél ,fogarasi képviselő után

Next