Bukaresti Lapok, 1935. október (4. évfolyam, 225-250. szám)
1935-10-02 / 225. szám
Egyes szám ám tej Magyarországon 20 lUUi Abesszínia és Memel írta; Körösi Sándor Északkelet-Afrika és a Földközi-tenger fölött már a kirobbanásig sűrűsödtek a háború fekete fellegei s a pusztító vihar kitörése minden jel szerint csupán néhány nap kérdése. Tenfben és a nyugati fővárosokban úgy vélik, hogy a fasizmus Olaszországa még ezen a hóén megkezdi a hadműveleteket Abesszina élén s megindult a modern háború vérzivatara, amely minden valószínűség szerint elsodorja a népszövetségi eszme építményének még megmaradt, rozzant vázát is. Olaszországgal együtt minden bizonnyal Lengyel- és Magyarország is otthagyja Genfet, ezzel pedig a Léman-parti intézmény már igazán csak egyik tábor diplomáciai klubjává válik. Európa ismét szétesik a két szembenálló hatalmi csoportra s így újabb előfeltétele terem annak, hogy a gyarmati viszály — a hatalmi érdekek összegabagodottsága révén — előbb-utóbb európai, sőt világháborúvá terebélyesedjék. Olaszország sakkban tartása céljából Anglia is mozgósított a Földközi-tengeren, sőt hatalmas belső kölcsönt is felvesz az eddig előre nem látott hadikiadások fedezésére. S hogy méginkább elboruljon, vészjóslóan elkomoruljon a vigasztalan látóhatár, sötét elhők ülték meg Európa északkeleti csücskének egét is. A vasárnapi nappal általános választásra került sor Klapejdában, a túlnyomóan német lakosságú Menzel-vidéken is, amelyet a legyőzött Kaiser-birodalom minél érzékenyebb és bénítóbb megtépázása céljából Danzig módjára, úgynevezett nemzetközi szabályzattal Litvániának ajándékozott a békediktátumok rövidlátó szelleme. Memel a német birodalom legelőretoltabb haditengerészeti gócpontja volt a Balti-tenger keleti partvidékének s ezért a győzők jónak látták lenyesni a porosz militarizmus testéről. A mesterségesen feltámasztott, vérszegény Litvánia kezelésébe adták, hogy kapuja legyen a tengerre, helyesebben, hogy e szerecsétlen, üllő-szerepre szánt kis puffer-állam nagyhatalmi gyámjainak közvetlen bejáratuk legyen ebbe a félgyarmatukba. Mert Litvánia bizony nem sokban különbözik nemzetközi helyzetét és sorsát tekintve — a négus országától. Egyike az angol imperializmus kezében levő, inkább másod-, mint elsőrangú ütőkártyáknak. A jelenleg adott nemzetközi légkörben a memesvidéki választások kivételes jelentőséget kaptak és kimenetelükre, főleg pedig várható következményeikre, a genfi fejlemények izgalmai ellenére is, feszült érdeklődéssel figyel nemcsak a közvetlenül érdekelt litván és német közvélemény, hanem az egész világról mindenki, aki tisztában van a világpolitika mai tűzfészkeivel. Egyébként Hitlernek a nürnbergi Reichstag-ülésen tartott beszéde és a Königsbergbe már hetekkel ezelőtt összpontosított náci propaganda külön is gondoskodott arról, hogy a nemzetközi figyelemből a memeli választásokra is jusson. Ezt a választást a Harmadik Birodalom afféle második Saar-vidéki népszavazásnak tekinti. A kérdés sokban hasonlít is a Saar-ügyhöz, csakhogy ez esetben formailag nincs szó a szóbanforgó terület helyzetéről való döntésről és a birodalomhoz való békés visszacsatolásának a lehetőségéről. A kaunasi litván kormány természetesen egyszerűen a memelvidéki, vagy ahogyan litvánul nevezik, klaipedai szenátus megújítási aktusának akarja felfogni ezt a választást, Berlinben azonban máskép fogják fel a dolgot, népszavazás-jelleget tulajdonítanak ennek a másutt és máskor csak belpolitikai problémának vehető eseménynek. Mert Berln — amint régen előrelátható volt — a népszövetségi válság és az angol—francia—olasz gyarmati viszály háborús kimélyülésének ezt a jó idő óta lesett időpontját alkalmasnak látja arra, hogy hozzálásson keleti terveinek a megvalósításához. Az időpont: az olasz—abesszin háború kitörésének az előestéje, az olasz—angol ellentét rendkívüli kiéleződöttsége, Gömbös berlini és Ribbentrop brüsszeli látogatása az, amely különös jelentőséget ad a memesvidéki választásnak. A szavazás eredménye még ismeretlen, minthogy a nagyon körülményessé, sőt, német állítás szerint, gyanúsan nehézkessé tett választást hétfő estig meghosszabbították. Ennek az új nagynémet erőpróbának a kimenetele azonban ugyanúgy nem kétséges, mint a saarvidéki népszavazásé volt. Az általános légkör és nem kis mértékben Göbbelsék gondoskodtak arról, hogy a klaipedai szenátusban az eddiginél is nagyobb, döntőbb legyen a német többség. A litván köztársasági elnök ezzel szemben túlkésőn adott kegyelmet a memeli összeesküvési per ama elítéltjeinek, akik rászánták magukat a kegyelemkérésre. Ami a memelvidéki választást a világérdeklődés előterébe helyezi, nem annyira az eredmény arányai, hanem az a kérdés, mi következik az urnák körüli harc után. Londonban és más fővárosokban már hetek óta tudni vélik, hogy a választás kapcsán a mernek nácik újabb puccsot, felkelést szándékoznak megkísérelni, persze berlini parancsra, Rosenberg Alfréd elgondolásainak megfelelőleg. Ismét megpróbálják kikiáltani a tartománynak a birodalomhoz való visszacsatlakozását. Ha valamikor, úgy most Berlinnek nagyon szüksége van egy erőteljes memeli kiállásra, elszánt államcsíny-kísérletre. Aranyat érne Számára megtudni e puccs révén, mit szólna Lengyelország a Memel-vidék visszacsalakozásának komoly eshetőségéhez? Varsó magatartása pontosan megmutatná, mit ér valójában az eddig inkább csak a felületen mozgott német— lengyel barátság, lehet-e építeni rá a további keleti tervek végrehajtása során? S emellett kiderülne az is, mennyire fekszik szivén Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak, mint a memeli statútum három kezesének az, hogy megakadályozzák ezt az első Anschlusst, illetőleg mennyi erélyt szánnának az ellene való tiltakozásra? A Hitler-kormánynak ennélfogva nem annyira a választás eredménye és a memeli nácik megmozdulásának a végső kimenetele fontos, mint a tényleges erőviszonyok letapogatása. Mert ha az újból napirendre tűzött Memel-kérdés mostani élreállítása során arra a tapasztalatra juthat, hogy Lengyelország a tények mezején is állja a Harmadik Birodalommal való szoros keleti együttműködés ígéretét, a három szavatoló nagyhatalom SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL. BRASOV, STRADA REGELE CAROL 56 - 58. - FIÓKKIADÓ BUCUREȘTI CALEA V.OSILOR 59. - TELEFONSZÁM 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP IV ÉVFOLYAM ELŐFIZETÉSI DÍJA{ DELIOLOKI t/WONIKE.MI HArjHOZ KÜLDVE) 80 LEJ. - MAGYARORSZÁGON NEGYED* VENKENI 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM ARA 4LEJ BRASOV, 1935 OKTOBER 2 SZERDA 225. s / A ín Gyulafehérvár, október L Maniu Gyula vasárnap erdélyi vezérkarával részt vett a Gyulafehérvár melletti Kutfalva községben tarott nemzeti parasztpárti gyűlésen. A megnyitó beszédet Simu esperes, volt országgyűlési képviselő mondotta. A következő felszólalók: Carpinisan gimnáziumi igazgató, Rhca Jones volt képviselő, Marcu Patriiie és Mucu Valerie az erdélyi parasztság ragaszkodását és szeretetét tolmácsolják Mamiinak. Popa Ágoston volt képviselő éles bírálatot mond Tatarescu kormányzási eszközei fölött. Iiltakozik a cenzúra, és Maniu azzal kezdi beszédét, hogy kútfalvi utjával az erdélyi románság két vezető szelleme: Albani Septimius és Livius emlékének kivánt adózni. A magyar időkben legelőször ebben a kerületben jelöltette magát s programbeszédében már akkor megjósolta az egyesülést és a nagybirtokok felosztását. Amit akkor mondott, már rég bekövetkezett. Különben is, mindig óvakodott attól, hogy hazug ígéretekkel kábítsa a tömegeket. Hangoztatja, hogy minden erdélyi románnak a nemzeti parasztpártban a helye. Óva inti a parasztságot, hogy más jelszavakat kövessen s felüljön más pártok ígérgetésének. A nemzeti parasztpárt a leghatalmasabb politikai szervezete az országnak. Elnöke Mihalache, aki maga is a paraszti sorból emlekedett a pártenöki az ostromállapot ellen. Tatarescu azt állította Maniuról, hogy diktatúrára tölrekszik. Igen, diktatúrát akar a nemzeti parasztpárt is: a tömegek diktatúráját A , badacsonyi oroszlán" ismét kiállt a porondra, hogy megvédje a fenyegetett közszabadságokat, mert Erdélyben nem rabok élnek, hanem a nemes római hagyományok örökösei. Dobrescu Aurél, volt tartományi kormányzó támadja a kis pártokat. Azt állítja, hogy a Goga,Cuza és Vajda féle alakulatokat a kormány pénzeli, mert így akarja a nemzeti paraszt párt erejét megtörni a székbe. Mihalache az országot a parasztság képére akarja átformálni. A népnek őt kell követnie, mert a mai bajokra egyedül csak ő hozhat orvosságot. „A HAZUGSÁG HELYETT A VISSZAVONULÁS ÚTJÁT VÁLASZTOTTAM“ A volt pártelnök ezután rátért Tatarescu konstancai beszédére. — Nem haragszom — mondotta — a rám vonatkozó kijelentésekért. Nekem elég az, ha a nép milliói szeretnék. A miniszterelnök különben mondhatja, amit akar, mert a cenzúra nem nyirbálja meg az ő beszédeit, mint a mieinket. Mi, sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy a cenzúra jóvoltából nem hívhatjuk fel a közfigyelmet a kormányzás hibáira. Végeredményben mit is mondott Tatarescu rólam? Azt, hogy én hazudom, zsarolok s általában meg nem engedett eszközöket veszek igénybe. Vajjon miért tenném én ezt? Hiszen ebben az országban elértem a legmagasabb méltóságokat négyszer voltam miniszterelnök, mit várhatok én még az élettől? A pártelnökségről saját akaratomból mondottam le és nem hajszoltam a királyi kegyet, mint Tatarescu, hogy pártelnök lehessek. Engem a párt közakarata juttatott az elnöki székbe. Saját elhatározásomból mondottam le erről a magas tisztségről, bár Őfelsége is kért, hogy vállaljam továbbra is a párt vezetését. Feltehető azonban a kérdés, miért vonultam vissza, ha az uralkodó, a párt, a parlament és az ország is mellettem volt és engem akart? Azért kényszerültem erre a lépésre, mert, mint miniszterelnök, nem tehettem azt, amit a fejem és a szivem, dik* tóit. Ía tovább is helyemen maradok, nem jöhettem volna ki a falvakba, híveink közé, hogy felemelt fővel elmondjam: mi mindent tettem. Nem tehettem volna eleget ígéreteimnek s hazugság helyett inkább választottam a visszavonulás útját. Értetek mondottam le e nagy tisztségekről. Nem akartam rejtett lépcsőkön járni, mivel egy pillanatig sem feledtem, hogy a ti harcotok, megbecsülésetek és bizalmatok folytán jutottam hatalomra. — Tatarescu azt állítja, hogy azt teszi, az mit akar. Ha ez így van, akkor miért vett olyan hosszú időt igénybe az új bankkormány, közülük kivált Anglia és Olaszország pedig nem tartja érdemesnek összerúgni Berlinnel a patkót Litvánia és a Memel-egyezmény kedvéért, úgy Ausztria csatlakoztatása is a közeljövő ügyévé lép elő és megszilárdul a keleteurópai német tervek valóra váltásának a kilátása is. Ilyeténképpen esetleges, vagy valószínű kihatásai és következményei teszik igen jelentőssé a most lefolyt memeli választást. Könnyen lehet, hogy fordulópontot fog képezni ez is, az a pont lesz, amely az utóbbi időben gyanúsan tartózkodóvá vált német külpolitika erélyes előretörését fogja jelezni. S ha ezzé lép elő, akkor egyben nagy szerep jut neki abban is, hogy az északkeletafrikai fergeteg a mi kontinensünkre is átcsap. Ezért nem szabad csak Abesszíniára figyelni. Szemmel kell tartani Európa Északkeletét is, mert Mussolini Hitlerektől kölcsönözte azt a kifejezés, hogy nemzete „menetelő nemzet“. Amíg pedig a Duce az afrikai háborúba menetelteti az igájában nyögő olaszokat, Hitleréknél köztudomásúlag Kelet-Európa, Memel és Bécs a menetel lés közvetlen irányponttá. A Gyulafehérvár melletti Kutfalván a ianiu válaszol I a tor escvimalc A vall pártelnök, könnyelmű örökösítös Hasonlítana a miniszterelnököt A censura és as ostromállapot ellen tűntetett as Alkotmányvédő Front bukaresti gyűlése raiKtalache §® racéig MwM&M «12 is>«rto ̋ ta ^iten Maniu G^ula kútfalvi beszéde