Bukaresti Lapok, 1935. október (4. évfolyam, 225-250. szám)

1935-10-02 / 225. szám

Egyes szám ám tej Magyarországon 20 lUUi Abesszínia és Memel írta; Körösi Sándor Északkelet-Afrika és a Földközi-tenger fö­lött már a kirobbanásig sűrűsödtek a háború fekete fellegei s a pusztító vihar kitörése min­den jel szerint csupán néhány nap kérdése. Tenfben és a nyugati fővárosokban úgy vélik, hogy a fasizmus Olaszországa még ezen a hó­én megkezdi a hadműveleteket Abesszina él­én s megindult a modern háború vérzivatara, amely minden valószínűség szerint elsodorja a népszövetségi eszme építményének még meg­maradt, rozzant vázát is. Olaszországgal együtt minden bizonnyal Lengyel- és Magyarország is otthagyja Genfet, ezzel pedig a Léman-par­­ti intézmény már igazán csak egyik tábor dip­lomáciai klubjává válik. Európa ismét szét­esik a két szembenálló hatalmi csoportra s így újabb előfeltétele terem annak, hogy a gyar­mati viszály — a hatalmi érdekek összegaba­­godottsága révén — előbb-utóbb európai, sőt világháborúvá terebélyesedjék. Olaszország sakkban tartása céljából Anglia is mozgósított a Földközi-tengeren, sőt hatalmas belső köl­csönt is felvesz az eddig előre nem látott ha­dikiadások fedezésére. S hogy méginkább elboruljon, vészjóslóan elkomoruljon a vigasztalan látóhatár, sötét­­ elhők ülték meg Európa északkeleti csücské­­nek egét is. A vasárnapi nappal általános vá­lasztásra került sor Klapejdában, a túlnyomó­an német lakosságú Menzel-vidéken is, amelyet a legyőzött Kaiser-birodalom minél érzéke­nyebb és bénítóbb megtépázása céljából Danzig módjára, úgynevezett nemzetközi szabályzat­tal Litvániának ajándékozott a békediktátu­­mok rövidlátó szelleme. Memel a német biro­dalom legelőretoltabb haditengerészeti góc­pontja volt a Balti-tenger keleti partvidéké­nek s ezért a győzők jónak látták lenyesni a porosz militarizmus testéről. A mesterségesen feltámasztott, vérszegény Litvánia kezelésébe adták, hogy kapuja legyen a tengerre, helye­sebben, hogy e szerecsétlen, üllő-szerepre szánt kis puffer-állam nagyhatalmi gyámjainak köz­vetlen bejáratuk legyen ebbe a félgyarmatuk­ba. Mert Litvánia bizony nem sokban külön­bözik­­­ nemzetközi helyzetét és sorsát te­kintve — a négus országától. Egyike az an­gol imperializmus kezében levő, inkább má­sod-, mint elsőrangú ütőkártyáknak. A jelenleg adott nemzetközi légkörben a memesvidéki választások kivételes jelentőséget kaptak és kimenetelükre, főleg pedig várható következményeikre, a genfi fejlemények izgal­mai ellenére is, feszült érdeklődéssel figyel nemcsak a közvetlenül érdekelt litván és né­met közvélemény, hanem az egész világról mindenki, aki tisztában van a világpolitika mai tűzfészkeivel. Egyébként Hitlernek a nürn­bergi Reichstag-ülésen tartott beszéde és a Königsbergbe már hetekkel ezelőtt összponto­sított náci­ propaganda külön is gondoskodott arról, hogy a nemzetközi figyelemből a me­meli választásokra is jusson. Ezt a választást a Harmadik Birodalom affé­le második Saar-vidéki népszavazásnak te­kinti. A kérdés sokban hasonlít is a Saar-ügy­­höz, csakhogy ez esetben formailag nincs szó a szóbanforgó terület helyzetéről való döntés­ről és a birodalomhoz való békés visszacsato­lásának a lehetőségéről. A kaunasi litván kor­mány természetesen egyszerűen a memelvidé­­ki, vagy ahogyan litvánul nevezik, klaipedai szenátus megújítási aktusának akarja felfog­ni ezt a választást, Berlinben azonban máskép fogják fel a dolgot, népszavazás-jelleget tulaj­donítanak ennek a másutt és máskor csak bel­politikai problémának vehető eseménynek. Mert Berln — amint régen előrelátható volt — a népszövetségi válság és az angol—fran­cia—olasz gyarmati viszály háborús kimélyü­lésének ezt a jó idő óta lesett időpontját al­kalmasnak látja arra, hogy hozzálásson keleti terveinek a megvalósításához. Az időpont: az olasz—abesszin háború kitörésének az előesté­je, az olasz—angol ellentét rendkívüli kiélező­­döttsége, Gömbös berlini és Ribbentrop brüs­­­szeli látogatása az, amely különös jelentőséget ad a memesvidéki választásnak. A szavazás eredménye még ismeretlen, mint­hogy a nagyon körülményessé, sőt, német ál­lítás szerint, gyanúsan nehézkessé tett válasz­tást hétfő estig meghosszabbították. Ennek az új nagyném­et erőpróbának a kimenetele azon­ban ugyanúgy nem kétséges, mint a saarvidé­­ki népszavazásé volt. Az általános légkör és nem kis mértékben Göbbelsék gondoskodtak arról, hogy a klaipedai szenátusban az eddiginél is nagyobb, döntőbb legyen a német többség. A litván köztársasági elnök ezzel szemben túl­­későn adott kegyelmet a memeli összeesküvési per ama elítéltjeinek, akik rászánták magu­­kat a kegyelemkérésre. Ami a memelvidéki választást a világérdek­­lődés előterébe helyezi, nem annyira az ered­mény arányai, hanem az a kérdés, mi követ­kezik az urnák körüli harc után. Londonban és más fővárosokban már hetek óta tudni vé­lik, hogy a választás kapcsán a mernek nácik újabb puccsot, felkelést szándékoznak megkí­sérelni, persze berlini parancsra, Rosenberg Alfréd elgondolásainak megfelelőleg. Ismét megpróbálják kikiáltani a tartománynak a bi­rodalomhoz való visszacsatlakozását. Ha valamikor, úgy most Berlinnek nagyon szüksége van egy erőteljes memeli kiállásra, elszánt államcsíny-kísérletre. Aranyat érne Számára megtudni e puccs révén, mit szólna Lengyelország a Memel-vidék visszacsalakozásá­­nak komoly eshetőségéhez? Varsó magatartása pontosan megmutatná, mit ér valójában az ed­dig inkább csak a felületen mozgott német— lengyel barátság, lehet-e építeni rá a további keleti tervek végrehajtása során? S emellett kiderülne az is, mennyire fekszik szivén Ang­liának, Franciaországnak és Olaszországnak, mint a memeli statútum három kezesének az, hogy megakadályozzák ezt az első Anschlusst, illetőleg mennyi erélyt szánnának az ellene való tiltakozásra? A Hitler-kormánynak ennél­fogva nem annyira a választás eredménye és a memeli nácik megmozdulásának a végső ki­menetele fontos, mint a tényleges erőviszonyok letapogatása. Mert ha az újból napirendre tű­zött Memel-kérdés mostani élreállítása során arra a tapasztalatra juthat, hogy Lengyelor­szág a tények mezején is állja a Harmadik Birodalommal való szoros keleti együttműkö­dés ígéretét, a három szavatoló nagyhatalom SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL. BRASOV, STR­AD­A REGELE CAROL 56 - 58. - FIÓKKIADÓ BUCUREȘTI CALEA V.OSILOR 59. - TELE­FONSZ­ÁM 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP IV ÉVFOLYAM ELŐFIZETÉSI DÍJA{ DELIOLOKI t/WONIKE.MI HArj­HOZ KÜLDVE) 80 LEJ. - MAGYARORSZÁGON NEGYED* VENKENI 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM ARA 4LEJ­ BRASOV, 1935 OKTOBER 2 SZERDA 225. s / A ín Gyulafehérvár, október L Maniu Gyula vasárnap erdélyi vezér­karával részt vett a Gyulafehérvár mellet­­ti Kutfalva községben tarott nemzeti pa­rasztpárti gyűlésen. A megnyitó beszédet Simu esperes, volt országgyűlési képvi­selő mondotta. A következő felszólalók: Carpinisan gimnáziumi igazgató, Rhca J­ones volt képviselő, Marcu Patri­iie és Mucu Valerie az erdélyi parasztság ra­gaszkodását és szeretetét tolmácsolják Mamiinak. Popa Ágoston volt képviselő éles bírálatot mond Tatarescu kormányzá­si eszközei fölött. I­iltak­ozik a cenzúra, és Maniu azzal kezdi beszédét, hogy kút­falvi utjával az erdélyi románság két ve­zető szelleme: Albani Septimius és Livius emlékének kivánt adózni. A magyar id­ők­­ben legelőször ebben a kerületben jelöl­tette magát s programbeszédében már ak­kor megjósolta az egyesülést és a nagy­birtokok felosztását. Amit akkor mon­dott, már rég bekövetkezett. Különben is, mindig óvakodott attól, hogy hazug ígé­­­­retekkel kábítsa a tömegeket. Hangoztatja, hogy minden erdélyi ro­mánnak a nemzeti parasztpártban a he­lye. Óva inti a parasztságot, hogy más jelszavakat kövessen s felüljön más pár­tok ígérgetésének. A nemzeti parasztpárt a leghatalmasabb politikai szervezete az­ országnak. Elnöke Mihalache, aki maga is a paraszti sorból emlekedett a párte­n­öki az ostromállapot ellen. Tatarescu azt ál­lította Maniuról, hogy diktatúrára tölrek­­szik. Igen, diktatúrát akar a nemzeti pa­rasztpárt is: a tömegek diktatúráját A , badacsonyi oroszlán" ismét kiállt a po­rondra, hogy megvédje a fenyegetett köz­szabadságokat, mert Erdélyben nem ra­bok élnek, hanem a nemes római hagyo­mányok örökösei. Dobrescu Aurél, volt tartományi kormányzó támadja a kis pártokat. Azt állítja, hogy a Goga,Cuza és Vajda féle alakulatokat a kormány pénzeli, mert így akarja a nemzeti pa­raszt párt erejét megtörni a székbe. Mihalache az országot a paraszt­ság képére akarja átformálni. A népnek őt kell követnie, mert a mai bajokra egyedül csak ő hozhat orvosságot. „A HAZUGSÁG HELYETT A VISSZAVONULÁS ÚTJÁT VÁLASZTOTTAM“ A volt pártelnök ezután rátért Tatares­cu konstancai beszédére. — Nem haragszom — mondotta — a rám vonatkozó kijelentésekért. Nekem elég az, ha a nép milliói szeretnék. A mi­niszterelnök különben mondhatja, amit akar, mert a cenzúra nem nyirbálja meg az ő beszédeit, mint a mieinket. Mi, saj­nos, abban a helyzetben vagyunk, h­ogy a cenzúra jóvoltából nem hívhatjuk fel a közfigyelmet a kormányzás hibáira. Végeredményben mit is mondott Tata­rescu rólam? Azt, hogy én hazudom, zsa­rolok s általában meg nem engedett esz­közöket veszek igénybe. Vajjon miért tenném én ezt? Hiszen ebben az ország­b­an elértem a legmagasabb méltóságokat négyszer voltam miniszterelnök, mit vár­hatok én még az élettől? A pártelnökség­ről saját akaratomból mondottam le és nem hajszoltam a királyi kegyet, mint Tatarescu, hogy pártelnök lehessek. En­gem a párt közakarata juttatott az elnöki székbe. Saját elhatározásomból mondot­tam le erről a magas tisztségről, bár Őfel­sége is kért, hogy vállaljam továbbra is a párt vezetését. Feltehető azonban a kér­dés, miért vonultam vissza, ha az ural­kodó, a párt, a parlament és az ország is mellettem volt és engem akart? Azért kényszerültem erre a lépésre, mert, mint miniszterelnök, nem tehet­tem azt, amit a fejem és a szivem, dik* tóit. Í­a tovább is helyemen maradok, nem jö­hettem volna ki a falvakba, híveink közé, hogy felemelt fővel elmondjam: mi min­dent tettem. Nem tehettem volna eleget ígéreteimnek s hazugság helyett inkább választottam a visszavonulás útját. Értetek mondottam le e nagy tisztségek­ről. Nem akartam rejtett lépcsőkön járni,­ mivel egy pillanatig sem feledtem, hogy a ti harcotok, megbecsülésetek és bizal­matok folytán jutottam hatalomra. — Tatarescu azt állítja, hogy azt teszi, az mit akar. Ha ez így van, akkor miért vett olyan hosszú időt igénybe az új bankkormány­, közülük kivált Anglia és Olaszország pedig nem tartja érdemesnek összerúgni Berlinnel a patkót Litvánia és a Memel-egyezmény ked­véért, úgy Ausztria csatlakoztatása is a kö­zeljövő ügyévé lép elő és megszilárdul a ke­leteurópai német tervek valóra váltásának a kilátása is. Ilyeténképpen esetleges, vagy valószínű ki­hatásai és következményei teszik igen jelen­tőssé a most lefolyt memeli választást. Kön­­­nyen lehet, hogy fordulópontot fog képezni ez is, az a pont lesz, amely az utóbbi időben gya­núsan tartózkodóvá vált német külpolitika erélyes előretörését fogja jelezni. S ha ezzé lép elő, akkor egyben nagy szerep jut neki ab­ban is, hogy az északkeletafrikai fergeteg a mi kontinensünkre is átcsap. Ezért nem sza­­­bad csak Abesszíniára figyelni. Szemmel kell tartani Európa Északkeletét is,­­ mert Mus­solini Hitlerektől kölcsönözte azt a kifejezés, hogy nemzete „menetelő nemzet“. Amíg pedig a Duce az afrikai háborúba menetelteti az igá­jában nyögő olaszokat, Hitleréknél köztudomá­súlag Kelet-Európa, Memel és Bécs a menetel lés közvetlen irányponttá. A Gyulafehérvár melletti Kutfalván a ianiu válaszol I a tor escvimalc A vall pártelnök, könnyelmű örökösítös Hasonlítana a miniszterelnököt A censura és as ostromállapot ellen tűntetett as Alkotmány­védő Front bukaresti gyűlése raiKtalach­e §® racéig MwM&M «12 is>«rto ̋ ta ^iten Maniu G^ula kútfalvi beszéde

Next