Bukaresti Lapok, 1935. október (4. évfolyam, 225-250. szám)
1935-10-02 / 225. szám
1935 október 2m . Itália nemcsak a gyarmati lámafiú, hanem az anyaországi védekező háborúra is bevényexhetiU A négus mozgósítási parancsa után Olaszország is elrendeli az általános mozgósítást A francia kormány közzétette az angol válaszjegyzéket Anglia válasza megköti laval kiiiSn genfi nautikájának kezét, amiért is a francia baloldal örül az angol állásfoglalásnak Róma, október 1 Az olasz—abesszin ügyben a diplomaták hangját a hadvezérek hangja váltotta fel. A Népszövetség közgyűlése elnapolta magát, a nagytanács is befejezte munkáját és maga helyett hagyta a 13-ai megfigyelő bizottságot és igy politkai események egy ideig nem történtek. Ezt a csendet használják fel a szembenálló államok hadvezérei, hogy a maguk harctéri jelentéseikkel nyugtalanítsák a kedélyeket és rémítsék a diplomáciát, amely természetesen most már attól fél, hogy minden pillanatban kitörhet az olasz—obeszbzin konfliktus. A bevezető riadót ez alkalommal kivételesen a négus kezdette meg. Jelentette már a B. L., hogy az általános mozgósításra vonatkozó parancsát kiadta. Az általános mozgósítást elrendelő császári parancs hiteles szövegét megküldötte az abesszin külügyminisztérium ,a Népszövetség főtitkárának és a népszöetségi tanács valamennyi tagjának is. A négus mozgósítási rendelet — mondják Genfben — nem teremt a konfliktusban új helyzetet. Hetek óta tudott dolog ugyanis, hogy a fenyegető veszély hatása alatt Abesszíniában állandóan folynak az újoncozások és csapatveszevonások. Eddig azt hangsúlyozta a négus, hogy ezeknek a hadmozdulatoknak kizárólag az a céljuk, hogy az iizág határait biztosítsák. Az abesszin általános mozgósításról szóló hír Rómában sem keltett különösebb feltűnést. Ezzel kapcsolatban mindössze azt állapítják meg, hogy az abessziniai általános mozgósítás elrendelése csak siettetni fogja, hogy Olaszország a hadműveleteit megkezdje. A Matin római tudósítójának jelentése szerint Olaszország az ellenségeskedéseket minden valószínűség szerint a jövő hét közepén megkezdi. Ez már azárt is valószínű, mert az olasz hadvezetőség a csapatszállításokat azóta, mióta a négus mozgósítási parancsa általánosan tudott, nagyon meggyorsította. MOZGÓSÍTÁSI HANGULAT OLASZORSZÁGBAN Az olasz közvélemény annak ellenére, ahogy az abesszin mozgósítás bekövetkezésével számolt és azt várta is, most hirtelen ideges és izgatott lett. Tisztán látja a tömeg, hogy az olasz hadvezetőség is minden intézkedést megtett, hogy az általános mozgósítást ugyancsak elrendelje. Különösen idegesíti a lakosságot, hogy az ország minden vidékét a hadügyminisztérium bizottságai meglátogatják. Ezek a bizottságok autókon száguldanak végig és az egyes helységekben és városokba kitanítják a lakosságot, hogy miképpen kell gáztámadások esetén védekezni. Rengeteg gázmaszkot osztanak ki a polgári lakosság között. Ebből a körülményből az olasz lakosság úgy látja, hogy az olasz kormány nemcsak keletafrikai támadásra készül, hanem támadást vár is, mégpedig az anyaország területén. A sajtót és a rádiót az olasz hadvezetőség mozgósította és teljesen szolgálatába állította. A vidéki városokban, a fontosabb pontokon, hangszórókat állítottak fel, amelyek máris és szinte óránként jelentik, hogy amennyiben a kormány újabb és újabb rendeleteket ad ki, azokat a rádió azonnal továbbítani fogja Ez esetben a rádióleadó egyéb propagandáját azonnal félbeszakítja és hangszórókon az ország legkisebb falujába is eljuttatja a kormány, vagy a hadügyminiszter rendelkezését. AZ ANGOLOK ÉS FRANCIÁK KÖZÖTT MÉG MINDIG NINCS MEG A TELJES MEücaTE,ÉS Komoly olasz politikai körökben tudják azt, hogy a háború kitörését csak az késlelteti, hogy a francia és angol politikai körök a közös irányelvek tekintetében még mindig nem tudtak megegyezni. Párisi illetékes körök szerint az a válasz, amelyet Anglia a középeurópai kérdésben Franciaországnak adott, a francia politikusokat teljesen kielégíti és így — ha ez a jelentés igaz — megtörtént a végleges megállapodás és Franciaország véglegesen lecsatlakozott az angol gyarmati politika felfogásához. Ezzel szemben más jelentések szerint az az angol válasz, amelyet a francia kormány vasárnap este most már nyilvánosan is közzétett, nem elégítheti ki a francia diplomáciát, mert a válasz valóban általánosságban tartott és semmitmondó. A langymeleg angol válasz csupán arról biztosítja Párist hogy Anglia minden konfliktus esetén kitart a népszövetségi elvek mellett, de a feltett és konkrét francia kérdésekre nem nyilatkozik. A jegyzékben az angol kormány leszögezi, hogy abban az esetben, ha Középeurópában egyik állam a másikra támadna, Anglia, a Népszövetség oldalára áll és mint a népszövetségi alapokmány törhetetlen híve, teljes fegyveres és gazdasági erejét a Népszövetség rendelkezésére bocsátja. A Népszövetség tekintélyét minden eszközzel fenn fogja tartani Anglia és a békét, ha kell, háborúval is biztosítja. Az angol kormány minden körülmények között vállalja nemzetközi kötelezettségét, amelyet az alapokmány aláírásával megerősíti. Az angol birodalom a háborús veszedelmek legbiztosabb elhárítój ónak a Népszövetséget tartja és ezért nem riad vissza semmibe áldozattól sem, ha a Népszövetség támogatásáról van szó. A VÁLASZ TETSZIK GENFNEK, DE LA VÁLT NEM ELÉG TI ! KI Genf ezzel az angol válasszal a legteljesebb mértékben meg van elégedve. Ez természetes is, mert hiszen az angol politika százszázalékos népszövetségi beállítottságu ce így sokban hozzájárul ahhoz hogy a Népszövetség tekintélye megerősödjék és annak befolyása — viszonyifs*gosan véve — százszázalékos lehessen. Ezzel szemben Lavalnak egyáltalában nem tetszik a válasz. Az alku tárgya ugyanis nem az volt, hogy középeurópai bonyodalmak esetén Angliának a Népszövetség mellé kell állani. Erről nem is kellett alkudozni, hiszen Anglia a Népszövetség tagállama és így konfliktusok esetén — elméletileg — nem is állhatott volna máshova, mint a Népszövetség oldalára. Laval az alku során azt alkudta ki, hogy középeurópai konfliktus esetén Ixmndon feltétlenül olyan álláspontot képviseljen, mint amilyet Párig vall. Ez a válasz azt mutatja, hogy ezt a kívánságot Anglia nem teljesítette, mert mm teljesíthette. Anglia az európai politika ír égi élésében nem kötheti le magát a francia politikai diktatúrának és így voltaképpen az angol—francia megállapodás fiaskójáról lehet beszélni. Most már csak az a kérdés, hogy az angliai elutasítás után mit tesz Franciaország: visszatér-e Mussolini mellé, hogy ellensúlyozza, a kialakult német—olasz— osztrák—magyar—lengyel frontot, avagy tovább alkudozik és további angol engedményeket próbál kierőszakolni? A francia polgári baloldal ezzel szemben meg van elégedve az angol válasszák Szerintük ez a válasz lezárja Laval ingadozó és tapogatódzó genfi politikáját. Az ilyen feltételeken nyugvó angol— francia megegyezés esetén — mondja Herriot és a köréje csoportosult erők, meg a munkásság zöme, — nem lehet Genfben sem külön utakon járni és ezzel a Népszövetség ereje és tekintélye, amely az európai háborúnak mégis csak leghatásosabb fékje, megnövekedett. Hir szerint egyébként a Népszövetség közgyűlését úgy az angol—francia megállapodás, mint a küszöbön levő olasz mozgósítás miatt már október első napjaira ismét összehívják. Tit © S € z ® to& gyilkosságaink esett áldozatul egy ebeiket © Siukas'esti hölgy a paris ~ bukaresti gyorsvonaton Három főváros rendőrsége nyomoz lázasan a rejtélyes bűntény megoldásán Bécs, október 1. A bécsi rendőrség közölte a bukaresti és párisi rendőrségekkel, hogy az ausztriai Adlmen állomás közelében, közvetlenül a párisi gyors elrobogása után, megtalálták Füreg,sarui M. 50 éves bukaresti hölgy holttestét. Falcanzanu Mária egy vezérkari ezredes özvegye, a bukaresti iparügyi múzeum igazgatónője, hetek óta Párisban tartózkodott, hogy múzeuma számára értéktárgyakat vásároljon. Most tért volna haza a fővárosba, de útközben a kis osztrák állomás mellett utolérte végzete. A három főváros rendőrsége most lázasan nyomoz az ügyben, mivel biztosra veszik, hogy a dúsgazdag előkelő hölgy feltétlenül bűntény áldozatává lett. 3 oldal ABESSZÍNIA a világpolitika • Halász Sándor könyve az abesszin népéletről, szokásokról, az állam belső szervezetéről és arról az európai gyarmati éhségről, amely elkerülhetetlenülÉ háború elé sodorja a világot Brassó, október 1. Az események nap-nap mellett új izgalmakat dobnak a felszínre. Ma a négus rendeli el a mozgósítást, holnap az angol flotta egységei jelennek meg a Szuezi csatorna előtt, holnapután a Népszövetség tiltja el Olaszországot a habomtól. Forr és izzik egész Európa és a háborútól reszkető ember rémülten látja, hogy nincs kint. Előbb-utóbb valamelyik hatalmi csoport döntő, vagy meggondolatlan lépésre ragadtatja magát és ebben a pillanatban összeborul mindaz, amit 1918 november óta „Béke“ címen épített az élet-Ennek a nagy és fékevesztett felfordulásnak Abesszínia a magva. 1954 december 8-án Valualnál robbant a konfliktus, amely azóta nő, dagad, zavarodik és ma már kiútját senki sem látja. A keletafrikai partokon fogant a konfliktus és bárhogyan is végződjék ez a nyugalmat és életrendszereket borító mély háborúsok Abesszinia sorsa megpecsételtetett. Valaki birtokába veszi Haile Selassie császárságát és az, akié végre ez a messzi és gazdag, még feltáratlan és kihasználatlan birodalom lesz, az operálta ki ezt a most kialakuló és terebélyesedő háborús daganatot. A nagy vita leglázasabb napjaiban a nagyközönség valójában keveset tud Abesszíniáról s az abesszinekről. Nem tudja kik lakják ezt a végtelen területet, amely egymagában nagyobb mint Románia, Jugoszlávia, Csehország, Magyarország, Ausztria és Olaszország együttvéve. Nem ismeri ennek az irdatlan területnek népeit és törzseit, azok vágyait és igényeit, szokásait és babonáit. Az állam szervezetéről sem tud sokat és csak azokat a vádpontokat hallja, amelyeket európai ellenségei sajtóik utján a köztudatba dobnak. Lépten-nyomon csak azt hallja, hogy a négus kegyetlen rabszolgaságban tartja a maga alattvalóit és arról hall, hogy e fekete és vad törzsek nyershason élnek és elevenen égetik el a bűnös embert. Egy szót sem írnak és tudósítanak azonban az olasz és az angol lapok arról, hogy voltaképpen miért is fontos nekik az utolsó hetes afrikai császárság birtoka és hogy mióta folyik az az aláaknázási munka, amely ezt a birodalmat a levegőbe akarja röpíteni és aminek a pillanata íme, most elérkezett. Az európai politikában és különösen a gyarmatok megszerzésének hajszájában nem válogatósak az eszközök. Minden eszköz jó, amely a célhoz vezet és az utolsó száz esztendőben az angol, olasz, francia diplomácia igazán megragadott minden eszközt, hogy megszerezze magának Abesszíniát. Ezekről az ismeretlen, érdekes és szinte regényszerűen izgalmas népi és politikai kulisszatitkokról magyar nyelvű könyv jelenik meg most Erdélyben. A könyvet Habisz Sándor írta, a B. L. munkatársa, aki nagy felkészülttséggel, az anyagban való teljes tájékozottsággal világosítja fel az olvasót, hogy mi is az un Abesszínia, mi benne a helyzet és melyek azok a tényezők, amelyek odaérhtik ennek a messze országnak állapotát, hogy pusztulnia kell. Izgalmas és regényszerű menetben robog a cselekmény a messze múltból a pillanatnyi jelenig és feltárja nemcsak Abesszínia belső létének minden sajátosságát, hanem éles fénnyel rávilágít arra a boszorkánykonyhára is, amely a kitörőben levő és kiérett háború pecsenyéjét sütötte. Szörnyű kép tárul elénk, ha elolvassuk azt a könyvet, amelynek „Abesszínia a világpolitika ütközőpontjában’’ lesz a címe. Ahoz, hogy Abesszíniának a világpolitika központjába való bekerülését megérthessük, a szerzőnek fel kellett tárnia az elzártságban és különállásban egészen furcsa és rejtélyes ország belső életének minden rendkívüliségét is. Nemcsak politikai és gazdasági szempontból világosít fel bennünket a most sajtó alatt áííló mű, hanem betekintésit enged ennek a messzi népfajtának polgári, családi és lelki életébe is és rávilágít arra, hogy miképpen tapos és gázol végig 10 millió ember életén az európai imperializmus, ha csilapíthatatlan étvágya megéhezik arra az utolsó földdarabbra is, amely a világrészeken még független marad. Halász Sándor Abesszíniáról szóló könyve néhány nap múlva jelenik meg és egészen bizonyos, hogy az olvasóközönség részéről olyan fogadtatásban és megértésben részesül, amilyet könyv az utóbbi időben az erdélyi könyvpiacom még el nem ért.