Bukaresti Lapok, 1935. október (4. évfolyam, 225-250. szám)

1935-10-02 / 225. szám

1935 október 2m . Itália nemcsak­ a gyar­mati lámafiú, hanem az anyaországi védekező háborúra is bevén­­yexhetiU A négus mozgósítási parancsa után Olaszország is elrendeli az általános mozgósítást A francia kormány közzétette az angol válaszjegyzéket Anglia válasza m­egköti laval kiiiSn genfi nautikájának kezét, amiért is a francia baloldal örül az angol állásfoglalásnak Róma, ok­tóber 1 Az olasz—abesszin ügyben a diploma­ták hangját a hadvezérek hangja váltot­ta fel. A Népszövetség közgyűlése elna­polta magát, a nagytanács is befejezte munkáját és maga helyett hagyta a 13-ai megfigyelő bizottságot és igy polit­kai események egy ideig nem történtek. Ezt a csendet használják fel a szembenálló ál­lamok hadvezérei, hog­y a maguk harctéri jelentéseikkel nyugtalanítsák a kedélye­ket és rémítsék a diplomáciát, ame­ly ter­mészetesen most már attól fél, hogy min­­den pillanatban kitörhet az olasz—obesz­­bzin konfliktus. A bevezető riadót ez alkalommal kivé­telesen a négus kezdette meg. Jelentette már a B. L., hogy az általános mozgósí­tásra vonatkozó parancsát kiadta. Az ál­talános mozgósítást elrendelő császári pa­rancs hiteles szövegét megküld­ötte az abesszin külügyminisztérium ,a Népszö­vetség főtitkárának és a népsz­ö­etségi ta­nács valamennyi tagjának is. A négus mozgósítási rendelet­ — mond­ják Genfben — nem teremt a konfliktus­ban új helyzetet. Hetek óta tudott dolog ugyanis, hogy a fenyeget­ő veszély hatá­sa­ alatt Abesszíniában állandóan folynak az ú­joncozások és csapatveszevonások. Eddig azt hangsúlyozta a négus, hogy ezeknek a hadmozdulatoknak kizárólag az a céljuk, hogy az iizág határait b­iztosítsák. Az abesszin általános mozgósításról szóló hír Rómában sem keltett különö­sebb feltűnést. Ezzel kapcsolatban mind­össze azt állapítják meg, hogy az abes­­­sziniai általános mozgósítás elrendelése csak siettetni fogja, hogy Olaszország a hadműveleteit megkezdje. A Matin római tudósítójának jelentése szerint Olaszország az ellenségeskedéseket minden valószínűség szerint a jövő hét közepén megkezdi. Ez már azárt is valószínű, mert az olasz had­vezetőség a csap­atszállításokat azóta, mióta a négus mozgósítási parancsa ál­talánosan tudott, nagyon meggyorsította. MOZGÓSÍTÁSI HANGULAT OLASZORSZÁGBAN Az olasz közvélemény annak ellenére, ahogy az abesszin mozgósítás bekövetke­zésével számolt és azt várta is, most hir­telen ideges és izgatott lett. Tisztán látja a tömeg, hogy az olasz hadvezetőség is minden intézkedést megtett, hogy az ál­talános mozgósítást ugyancsak elrendelje. Különösen idegesíti a lakosságot, hogy az ország minden vidékét a hadügymi­nisztérium bizottságai meglátogatják. Ezek a bizottságok autókon száguldanak végig és az egyes helységekben és váro­sokba kitanítják a lakosságot, hogy mi­képpen kell gáztámadások esetén véde­kezni. Rengeteg gázmaszkot osztanak ki a polgári lakosság között. Ebből a körülményből az olasz lakos­ság úgy látja, hogy az olasz kormány nemcsak keletafrikai támadásra készül, hanem támadást vár is, még­pedig az an­yaország területén. A sajtót és a rádiót az olasz had­veze­tőség mozgósította és teljesen szolgálatá­ba állította. A vidéki városokban, a fon­tosabb pontokon, hangszórókat állítottak fel, amelyek máris és szinte óránként je­lentik, hogy amennyiben a kormány újabb és újabb rendeleteket ad ki, azo­kat a rádió azonnal továbbítani fogja Ez esetben a rádióleadó egyéb propagandá­ját azonnal félbeszakítja és hangszóró­kon az ország legkisebb falujába is eljut­tatja a kormány, vagy a hadügyminisz­ter rendelkezését. AZ ANGOLOK ÉS FRANCIÁK KÖZÖTT MÉG MINDIG NINCS MEG A TELJES MEücaTE­,ÉS Komoly olasz politikai körökben tud­ják azt, hogy a háború kitörését csak az késlelteti, hogy a francia és angol politikai körök a közös irányelvek tekintetében még mindig nem tudtak megegyezni. Párisi illetékes körök szerint az a válasz, amelyet Anglia a középeurópai kérdés­ben Franciaországnak adott, a francia politikusokat teljesen kielégíti és így — ha ez a jelentés igaz — megtörtént a vég­leges megállapodás és Franciaország vég­legesen lecsatlakozott az angol gyarmati politika felfogásához. Ezzel szemben más jelentések szerint az az angol válasz, a­melyet a francia kormány vasárnap este most már nyilvánosan is közzétett, nem elégítheti ki a francia diplomáciát, mert a válasz valóban általánosságban tartott és semmitmondó. A langymeleg angol vá­lasz csupán arról biztosítja Párist hogy Anglia minden konfliktus esetén kitart a népszövetségi elvek mellett, de a feltett és konkrét francia kérdésekre nem nyi­latkozik. A jegyzékben az angol kormány leszö­gezi, hogy abban az esetben, ha Középeurópában egyik állam a má­sikra támadna, Anglia, a Népszövetség oldalára áll és mint a népszövetségi alapokmány tör­hetetlen híve, teljes fegyveres és gazda­sági erejét a Népszövetség rendelkezésére bocsátja. A Népszövetség tekintélyét min­den eszközzel fenn fogja tartani Anglia és a békét, ha kell, háborúval is biztosít­ja. Az angol kormán­y minden körül­mé­­nyek között vállalja nemzetközi kötele­zettségét, amelyet az alapokmány aláírá­sával megerősíti­. Az angol birodalom a háborús veszedelmek legbiztosabb elhá­rító­j ónak a Népszövetséget­­ tartja és ezért nem riad vissza semmib­e áldozattól sem, ha a Népszövetség támogatásáról van szó. A VÁLASZ TETSZIK GENFNEK, DE LA VÁLT NEM ELÉG TI ! KI Genf ezzel az angol válassza­l a legtel­jesebb mértékben meg van elégedve. Ez természetes is, mert hiszen az angol po­litika százszázalékos népszövetségi beállí­­tottságu ce így sokban hozzájárul ahhoz hogy a Népszövetség tekintélye megerő­södjék és annak befolyása — viszonyifs*­gosan véve — százszázalékos lehessen. Ezzel szemben Lavalnak egyáltalában nem tetszik a válasz. Az alku tárgya ugyanis nem az volt, hogy középeurópai­ bonyodalmak esetén Angliának a Nép­­szövetség mellé kell állani. Erről nem is kellett alkudozni, hiszen Anglia a Nép­­szövetség tagállama és így konfliktusok esetén — elméletileg — nem is állhatott volna máshova, mint a Népszövetség ol­dalára. Laval az alku során azt alkudta ki, hogy középeurópai konfliktus esetén Ixmndon feltétlenül olyan álláspontot képvisel­jen, mint amilyet Párig vall. Ez a válasz azt mutatja, hogy ezt a kí­vánságot Anglia nem teljesítette, mert mm teljesíthette. Anglia az európai poli­tika ír égi­­ élésében ne­m kötheti le magát a francia politikai diktatúrának és így voltaképpen az angol—francia megálla­podás fiaskójáról lehet beszélni. Most már csak az a kérdés, hogy az angliai elutasítás után mit tesz Francia­­ország: visszatér-e Mussolini mellé, hogy ellensúlyozza, a kialakult német—olasz— osztrák—magyar—lengyel frontot, avagy tovább alkudozik és további angol enged­ményeket próbál kierőszakolni? A francia polgári baloldal ezzel szem­ben meg van elégedve az angol válas­­szák Szerintük ez a válasz lezárja Laval ingadozó és tapogatódzó genfi politikáját. Az ilyen feltételeken nyugvó angol— francia megegyezés esetén — mondja Herriot és a köréje csoportosult erők, meg a munkásság zöme, — nem lehet Genf­ben sem külön utakon járni és ezzel a Népszövetség ereje és tekintélye, amely az európai háborúnak mégis csak legha­tásosabb fékje, megnövekedett. Hir szerint egyébként a Népszövetség közgyűlését úgy az angol—francia meg­állapodás, mint a küszöbön levő olasz mozgósítás miatt már október első nap­jaira is­mét összehívják. Tit © S € z ® to& gyilkosságaink esett áldo­zatul egy ebeiket © Siukas'esti hölgy a paris ~ bukaresti gyorsvonaton Három főváros rendőrsége nyomoz lázasan a rejtélyes bűntény megoldásán Bécs, október 1.­­ A bécsi rendőrség közölte a bukaresti és párisi rendőrségekkel, hogy az ausztri­ai Adlmen állomás közelében, közvetlenül a párisi gyors elrobogása után, megtalál­ták Füreg,sarui M. 50 éves bukaresti hölgy holttestét. Falcanzanu Mária egy vezér­kari ezredes özvegye, a bukaresti ipar­ügyi m­úzeum igazgatónője, hetek óta Pá­risban tartózkodott, hogy múzeuma szá­mára értéktárgyakat vásároljon. Most tért volna haza a fővárosba, de útközben a kis osztrák állomás mellett utolérte vég­zete. A három főváros rendőrsége most lá­zasan nyomoz az ügyben, mivel biztosra veszik, hogy a dúsgazdag előkelő hölgy feltétlenül bűntény áldozatává lett. 3 oldal ABESSZÍNIA a világpolitika • Halász Sándor könyve az abesszin népéletről, szokásokról, az állam belső szervezetéről és arról az európai gyarmati éhségről, amely elkerülh­etetlenü­lÉ háború elé sodorja a világot Brassó, október 1. Az események nap-nap mellett új iz­galmakat dobnak a felszínre. Ma a négus rendeli el a mozgósítást, holnap az angol flotta egységei jelennek meg a Szuezi csa­torna előtt, holnapután a Népszövetség tiltja el Olaszországot a habomtól. Forr és izzik egész Európa és a háborútól resz­kető ember rémülten látja, hogy nincs ki­nt. Előbb-utóbb valamelyik hatalmi cso­port döntő, vagy meggondolatlan lépésre ragadtatja magát és ebben a pillanatban összeborul mindaz, amit 1918 november óta „Béke“ cím­en épített az élet-Ennek a nagy és fékevesztett felfordu­lásnak Abesszínia a magva. 1954 decem­ber 8-án Valualnál robbant a konfliktus, amely azóta nő, dagad, zavarodik és ma már kiútját senki sem látja. A keletafri­­kai partokon fogant a konfliktus és bár­hogyan is végződjék ez a nyugalmat és életrendszereket borító mély háborús­ok Abesszinia sorsa megpecsételtetett. Vala­ki birtokába veszi Haile Selassie császár­ságát és az, akié végre ez a messzi és gazdag, még feltáratlan és kihasználatlan birodalom lesz, az operálta ki ezt a most kialakuló és terebélyesedő háborús da­ganatot. A nagy vita leglázasabb napjaiban a nagyközönség valójában keveset tud Abesszíniáról s az abesszinekről. Nem tud­ja kik lakják ezt a végtelen területet, amely egymagában nagyobb mint Romá­nia, Jugoszlávia, Csehország, Magyaror­szág, Ausztria és Olaszország együttvéve. Nem ismeri ennek az irdatlan területnek népeit és törzseit, azok vágyait és igénye­it, szokásait és babonáit. Az állam szer­vezetéről sem tud sokat és csak azokat a vádpontokat hallja, amelyeket európai ellenségei sajtóik utján a köztudatba dobnak. Lépten-nyom­on csak azt hallja, hogy a négus kegyetlen rabszolgaságban tartja a maga alattvalóit és arról hall, hogy e fekete és vad törzsek nyershason élnek és elevenen égetik el a bűnös em­bert. Egy szót sem írnak­ és tudósítanak azonban az olasz és az angol lapok arról, hogy voltaképpen miért is fontos nekik az utolsó hetes afrikai császárság birtoka és hogy mióta folyik az az aláaknázási munka, amely ezt a birodalmat a levegő­be akarja röpíteni és aminek a pillanata íme, most elérkezett. Az európai politi­kában és különösen a gyarmatok meg­szerzésének hajszájában nem válogató­sak az eszközök. Minden eszköz jó, amely a célhoz vezet és az utolsó száz eszten­dőben az angol, olasz, francia diplomácia igazán megragadott minden eszközt, hogy megszerezze magának Abesszíniát. Ezekről az i­smeretlen, érdekes és szin­te regényszerűen izgalmas népi és politi­kai kulisszatitkokról magyar nyelvű könyv jelenik meg most Erdélyben. A könyvet Habisz Sándor írta, a B. L. mun­katársa, aki nagy felkészülttséggel, az anyagban való teljes tájékozottsággal vi­lágosítja fel az olvasót, hogy mi is az un Abesszínia, mi benne a helyzet és melyek azok a tényezők, amelyek odaérh­tik ennek a messze országnak állapotát, hogy pusztulnia kell. Izgalmas és regényszerű menetben robog a cselekmény a messze múltból a pillanatnyi jelenig és feltárja nemcsak­ Abesszínia belső létének minden sajátosságát, hanem éles fénnyel rávilá­gít arra a boszorkánykonyhára is, amely a kitörőben levő és kiérett háború pecse­nyéjét sütötte. Szörnyű kép tárul elénk, ha elolvas­suk azt a könyvet, amelynek „Abesszínia a világpolitika ütközőpontjában’’ lesz a címe. Ahoz, hogy Abesszíniának a világ­politika központjába való bekerülését megérthessük, a szerzőnek fel kellett tár­nia az elzártságban és különállásban egé­szen furcsa és rejtélyes ország belső éle­tének minden rendkívüliségét is. Nem­csak politikai és gazdasági szempontból világosít fel bennünket a most sajtó alatt áííló mű­, hanem betekintésit enged ennek a messzi népfajtának polgári, családi és lelki életébe is és rávilágít arra, hogy miképpen tapos és gázol végig 10 millió ember életén az európai imperializmus, ha csilapíthatatlan étvágya megéhezik arra az utolsó földdarabbra is, amely a világrészeken még független marad. Halász Sándor Abesszíniáról szóló könyve néhány nap múlva jelenik meg és egészen bizonyos, hogy az olvasókö­zönség részéről olyan fogadtatásban és megértésben részesül, amilyet könyv az utóbbi időben az erdélyi könyvpiacom még el nem ért.

Next