Bukaresti Lapok, 1936. február (5. évfolyam, 25-41. szám)
1936-02-01 / 25. szám
egyes számára Magyarországon 20 Hitit SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV. STR. REG C. RO. 56-58. - PTOKKI4DD BUCUREST VANATOR 18 TELEF 323/86 - ELŐFIZETÉS ÜGYEKBEN TELEF. 436/9? FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP V. EVFOLYAMELOFIZETESI DIJAK öeLPOLOR* HA/ÓNKÉNI iHAJHOZKULDVEl 80 LEJ — MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ - EGYES SZÁM AR «LEJ BRASOV 19 ? 6 FEBRUAR 1 SZÓ 4 BAT 25 SZÁM Új plánéta, új vélemény írta: Kalász Sándor Vannak oktondi és maradi lelkek, amelyek nem tudják megérteni, hogy Modor közigazgatási vezérfelügyelő miért jelentette a szatmári választott tanácsról, hogy annak ügykezelését követendő példának kellene az ország elé állítani és miért egy hónappal később ugyanaz a Hodor ugyanarról a szatmári választott tanácsról, hogy különböző szabálytalanságokat követett el és ezért fel kell oszlatni Pedig ebben a két ellentétes jelentésben nincs semmi értelmetlenség és csodálkozni való sem. Mikor a tanács a közigazgatási vezérfelügyelő szerint is kiváló volt, nemzeti parasztpárti nap sütött az égen és mikor, egy hónap múltán, ugyan a tanács bűnlajstromát teregették ország-világ elé, már liberális planétába fordult a világ. A csodálatos csak az a rugalmasság, logikai készség és indoklási merészség, amellyel a közigazgatási felügyelők és mindazok, akik az uralkodó politikának csatlósai, saját magukat hazudtolni tudják. Az abszolutizmusok korában a költők megtanulták a képekben és allegóriákban való beszéd nagy tudományát. A magyarországi Bach-korszak levitézlése után például szinte már nem is tudtak másképpen danolni, mint burkolt szavakban, kendőzött képekben, kancsal hasonlatokban. Ismét bele kellett jönni az e korabeli költőknek a szabad és közvetlen mondanivalók használatának taktikájába. Ugyanígy a mai diktatúrák korában is kifejlődött a politikában, közigazgatásban, a törvényalkotásban és főként annak magyarázatában „a hajlítható érvelés" technikája. A törvény paragrafusa mindig úgy csavarodik, ahogyan a pillanatnyi párt-, vagy vezérelv megköveteli. A legnagyszerűbb érvek sorakoznak fel annak bizonyítására, aminek az ellenkezőjére tegnap még az ország minden polgárának, fej- és vagyonvesztés terhe alatt, esküdni kellett Örök igazságok elveszítik halhatatlanságukat, mozdíthatatlan tantételek dogmaszerű szentségüket és a szatmári választói tanács, amely tegnap még mintaszerű példa volt, ma megérett arra, hogy menten leváltassék. De nemcsak a közigazgatásban, hanem az állami, a gazdasági és társadalmi élet minden szintjén forog az „igazság“. Hovatovább bele kell törődni, hogy nem jelentős és nem is számít, mint jelenség és hogy vesztét okozza annak, aki hisz benne. Ezek az uj igazságok nem születnek, hanem „alkottatnak”. Nem az évszázadok erkölcse, szokása, hagyománya nemzi őket, hanem a korparancs. Ezt a mai fajta korparancsot viszont nem a kor egyhangú követelése emeli erővé, hanem a mindenkori uralom ereje és annak tekintetnélkülisége. Talán senki szebben nem mutatott még rá a mai életnek erre a rettenetes ellentmondására és sorstragédiájára, mint Ilja Ehrenburg. Az ő Lazik Rohschwantz-a az a tragikus figura, aki hisz abban az igazságban, amelyet előtte jelszóként lobogtatnak. Minden állam, minden malmi forma, világnézeti hit hirdetett elvét elfogadja és élni akar benne. De mire elfogadja, már más állam kenyerét eszi, ahol természetesen más az igazság. Lazik Roitschwantzot éppen ezért külön-külön és mindannyiszor megpofozzák, ha végre elhiszi azt a dogmát, amellyel Szemben való kételkedéséért éppen tegnap pofozták meg. Voltaképpen Ilja Ehrenburg regényfigurája nem más, mint maga a mai európai ember, aki sohasem tudja, kire és mire esküdjék és akinek egész élete abban telik el, hogy új igazságokat kell befogadnia, elismernie, hitként vallania, hogy öt perccel később éppen azért képeljék fel, mert a tegnap reá erőszakolt hitet és igazságot fényében már feloldotta. Megszégyenítő és megbecstelenítő az a szerep, amelyet a ma uralkodó és folyton változó hatalmasságok a szürke állampolgárnak kiosztottak. Nincs lealjasztóbb annál, mint elfogadni hiteket, amelyeket nem vallunk és nincs borzalmasabb szenvedés, mint megtagadni vallásunkat, amely megtelítette lelkünket, véredény- és idegrendszerünket. És nincs csúnyább munka, mint odaállni a hatalom szó*iájává és ma megindokolni, hogy miért nagyszerű, és holnap, hogy miért kivetni és megbotozni való — a szatmári választott tanács munkája. Az, hogy a tömeg hétrét görnyed és megadja magát, nagyon természetes és nagyon érthető. A kis ember lenn, messzi a végeken és a méretek végtelnségében elveszen, összeroppan a hatalom bírhatatlan súlya alatt. Mindig olyan, mint a falu, mert különben agyontapossa a falu. A forradalmár kis bulit az első hangos szónál elteszi láb alól a tömegekre törő erő és akarat. Vagy behódol tehát, vagy elpusztul. Szinte nevetséges is, amikor csóré egyedül odaáll és világot akar megdönteni. Nem az ő hivatala és nem is az ő ökle-erejének feladata. Egészen más, ha fenn, az élen és az ormon áll ki a „kiskirály” és szembefordul a görnyesztő és megszégyenítő paranccsal. Más színe és íze van a dolognak, ha egy ilyen Hodor, ha egy ilyen, ha sok ilyen közigazgatási vezér felügyelő áll ki és elkiáltja magát: „Azt már nem! Nem mondom ma pont az ellenkezőjét annak, amit tegnap mondottam. Nem mondom, mert megszégyenítő, nem mondom, mert emberi méltóságomat sérti és a legvégül nem mondom, mert nem hazudok. Ha egyszer és végre már azok, akik a mindenkori hatalom mindenkori eszközének odaadják magukat, megráznák sörényüket és ha nem is forradalmi lendületben, de legalább polgári méltatlankodással visszautasítanák ezt a méltatlan megbízatást, s nem születnének olyan megalázó ítéletek, mint amilyennel ma a nagyváradi tábla „törvénytelennek”” jelentette ki a tanács feloszlatását. Nagyon Machiavelli-szó a mai politikának célratörése. Vannak, akik ezt a tekintetnélküliséget és szinte ízléstelenséget összetévesztik a reálpolitikával. Reálpolitikusnak lenni annyit jelent, mint fantomok helyett valóságokat megvalósítani, ezzel szemben ez a változó színű jelentésáradat és elvmagyarázat nem valóságot, hanem hamisítványt ad. Csak aktákat és ítéleteket kapunk, csak jelentéseket és ankétokat, de minden erőlködés ellenére sem festjük át az embert, aki elindult a maga hite útján és a halálos ágyán is hitével hal meg. Közigazgatási vezérfelügyelők jelentései változhatnak havonta és kormányonként, de az ember maga változatlanul áll a maga külön és egyéni erkölcsi alapján és titokban nagyon kikacagja azokat, akik Lazik Roitschwantzot páros napokon jobbról, páratlan napokon pedig balról pofozzák. London, január 31. A külföldi államoknak V. György király temetésén részt vett képviselői lassanként mind elhagyják az angol fővárost s visszatérnek hazájukba. Az államfők nagy része már szerdán elutazott, így Lebrun francia köztársasági elnök, Lipót belga király, Keresztély dán király, Umberto olasz trónörökös és több gyarmati fejedelem. Mindegyikük hajóját két-két angol torpedóromboló kísérte az angol vizeken. Alex dán trónörökös repülőgépen Párisba ment. Flandin francia külügyminiszter is hazatért Pietri tengerészetügyi miniszterrel együtt, tekintettel arra, hogy a Sarraut-kormánynak csütörtökön délután kellett a parlamentben bemutatkoznia. NEURATH MEGNYUGTATTA EDENT ÉS FLANDÍNT Eden és Flandin, valamint Neurath birodalmi külügyminiszter londoni tárgyalásai — amint már tegnap megírtták — főleg a rajnai semleges határöv kérdése körül forogtak, miután ezt a kérdést a Hitler-kormány az angol és francia vezérkar között létrejött kölcsönös támogatási megállapodással kapcsolatban felvetette s mintegy bejelentette, hogy most már nem tartja kötelezőnek a rajnai zóna katonamentességének fenntartását. Van olyan értesülés, amely szerint Neurath nem tett határozott ígéretet a rajnai határöv semlegességének tiszteletben tartására. A Matin szerint Neurath csak azt hangoztatta Edennel szemben, hogy Németország rendkívüli fontosságot tulajdonít a locarnoi szerződés szövegének és szellemének, mert ebben látja a nyugat európai béke fnntartásának az alapját. Éden közölte Neurath kijelentéseit Biandin-nel, aki úgy találta, hogy a német külügyminiszter szavai egyértelműek azzal, hogy Németország nem sérti meg a rajnai határöv semlegességét. Külügyi körök is azt hiszik általában, hogy Neurath szavainak más értelmezést adni nem lehet, mert hiszen a rajnai öv semlegessége lényeges kikötése a locarnoi szerződésnek. Az angol sajtó is élénk figyelmet szentelt az angol—francia—német külügyminiszteri megbeszélésnek. A legtöbb lap cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Flandin súlyos aggodalmakat nyilvánított Eden előtt a rajnai öv semlegességének sorsát illetőleg. Egyébként az angol lapok értelmezése szerint is biztosította Neurath Ellent arról, hogy a Hitler-kormány a rajnai katonamentesített övvel kapcsolatban nem tervez elhamarkodott lépéseket. A Daily Telegraph szerint, amely félhivatalos szócsöve a Foreign Officenak, Neurath az angol—német együttműködés lehetőségei iránt is érdeklődött. A külföldi államférfiak sorában Litvínovot fogadta leghosszabban az új angol uralkodó Párisban kivételes jelentőséget tulajdonítanak Litvinov londoni tárgyalásainak — Neurath szerint Németország nem tervez elhamarkodott lépéseket — II. Károly király fogadta az angol kormányi érhakat Továbbra is György király özvegye tölti be a királyné szerepét A külügyminiszterek felvonulása Eduárd királynál és Baldwinnál A rajnai év kérdésén túl még nagyobb fontosságot és jelentőséget tulajdonítanak a többi londoni eszmecseréknek. Jelentőségteljesnek mondják a II. Károly román király, Boris bolgár király és Pál jugoszláv régensherceg között lefolyt találkozást, de még nagyobb feltűnést keltenek azok a kihallgatások és megbeszélések, amelyek ezt követték. Elegendő csak a felsorolásuk is, hogy kétségtelen fontosságuk szembetűnjék. Miután szerdán délelőtt elsőnek Eden külügyminisztert fogadta WHS Eduárd király — amint már tegnap is jelentettük röviden — Neurath német külügyminisztert és Starhemberg herceg osztrák ajkaji cellárt fogadta a Buckingham-palotában. Délután előbb Titulescu, majd Litvinov orosz külügyi népbiztos került sorra s Eduárd király által történt kihallgatásuk után mind-