Bútor és Faipar, 1997 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
A Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége és a Faipari Tudományos Egyesület folyóirata Megjelenik kéthavonta A szerkesztőbizottság társelnökei: Győri Ferenc és dr. Molnár Sándor A szerkesztőbizottság tagjai: Baloghné Cséplő Katalin, Bíró Lászlóné, dr. Dalocsa Gábor, Nagy Alajos, Neményiné Gyarmathy Margit, dr. Nyárs József, dr. Somkuti Elemér, Vásárhelyi János Főszerkesztő: Berényi János A TARTALOMBÓL Szól a vészcsengő?............4 Javulnak a bútorgyártók piaci pozíciói .................................5 A mérnöki kamara és a szakértők.....................8 Pályázati felhívás ................9 Beszámoló a Balaton Bútorgyár 100 éves jubileuma alkalmából rendezett Ipartörténeti Konferenciáról ...................10 A fa tulajdonságai és hasznosítása (II. rész) ......12 Stagnálás vagy lassú növekedés? (Köln, 1997.)...................... 15 Kaesz Gyula (1897-1967)...................... 20 A Tisza Bútoripari és Kereskedelmi Rt. piackutatása 1996 őszén........................23 Közületi, irodai létesítmények konyháinak bútorberendezése ............25 Gondolatok a fahasznosítási, fafeldolgozási stratégia kialakításához ...................28 Innen-onnan.......................34 Kiadja: 3B Szaklapkiadó, 1103 Budapest, Kőér utca 35/A. Tel.: 262-2608, fax:263-1336 Megrendelhető a kiadónál. Előfizetési díj egy évre: 2070 Ft. Nyomdai előkészítés: WellCom Grafikai Stúdió Nyomás: Fővárosi Nyomdaipari Rt. HU ISSN 1219-5510 BUTOR-JOVO-PÁLYAZAT Fejbevág a vasvilla nyele Egy nehéz körülmények között dolgozó szakma szerény anyagiakkal rendelkező szövetsége évek óta fontosnak tartja, hogy lehetőséget, fórumot teremtsen arra, hogy a bútorban, bútorról álmodó tárgyalkotók, az ipar- és autonóm művészet képviselői, a kreatív „iparosok" nem megrendelésre készült alkotásai a szakmai, illetve a nagyközönség elé kerülhessenek. A Jövő Bútorai pályázat kiírói nyilván szerettek volna segítséget nyújtani ahhoz, hogy az alkotók szellemi szárnyalásai testet ölthessenek, hogy kiváló ötletek ne maradjanak fiókok mélyén lapuló gyűrött pauszokon. Az utóbbi években számomra úgy tűnt, hogy az „érettebb”, bútorral foglalkozó alkotók (értsd: már nem főiskolások) nemigen kedvelik az ilyen típusú bemutatkozásokat és csak igen keveseknek van mondanivalójuk (a ládafia pedig úgy látszik üres). A társiparágakban működő designereket, illetve az autonóm művészeket pedig úgy látszik, nem inspirálta a lehetőség kipróbáni magukat a tömegkonzultációra előállított tucatterméket és globális értékeket hordozó, minőségi használati tárgyat egyaránt előállító szakmában, ahol a demarkációs vonal értékes és értéktelen között ugyancsak girbe-gurba. Emlékeim szerint a pályaművek között minden évben akadt egy-egy igazán jó ötlet, feltűnt egy-két jó geg, néhány (bútor)viccnek jó volt a poénja, de a „jövő" - a holnap, a holnapután vagy a következő évezred - bútorának vízióját nemigen lehetett felfedezni. A zsűriben ülő gyakorlati design szakemberek és teoretikusok nemigen fedezhették fel a pályamunkákban a design tervezési szemlélet és módszer tanulható és meg nem tanulható, csak érezhető jegyeit. A megcsavart, groteszk látásmód része a komplex tehetségnek („de kérem szépen, ha a vasvilla ágai közötti réseket benádazzuk, ha beleülünk, attól még fejbevág a nyele“). Nyilván a megközelítésem konzervatív, de szerintem a „jövő" ülőbútorára is le lehet majd ülni, és az asztal lapja valószínűleg vízszintes lesz, mert különben leesik róla a pohár. A korábbi pályázatok során előfordult, hogy a mélyben parázsló zsenialitást, tehetséget, a konkrét tárgy kvalitásait a megvalósítás igénytelensége több rétegben fedte el. A zsűri szakértő szeme átláthatott a fedőrétegeken, de az absztrakcióra kevésbé képes vagy szigorúbb publikum, beleértve a potenciális fogyasztót is, nemigen fogadta be az alkotásokat. Egy pályázatnak, amely a jövő bútorainak megálmodására, megalkotására kéri fel mindazokat, akik el akarnak mélyülni a feladatban, nem lehet más a célja, minthogy szék-székek, asztal-asztalok, szekrény-szekrények szülessenek. Természetesen a kiíró sem tárgyi frázisokra, újrafogalmazott klisékre számít, hanem átgondolt, fantáziával, eredeti ötletekkel teli munkák sokaságát látná szívesen. És hogy ezek a létrehozott új értékek, ideák, filozófiák holnap, holnapután vagy esetleg sohasem épülnek be az ipari struktúrákba, azt nagyon sok minden befolyásolhatja. Pozitívan, illetve negatívan hathat az általános és szakmai gazdasági konstelláció, a piacon működő szervezetek stratégiája stb., valamint sok-sok szubjektív elem. Azt gondolom, hogy a pályázat is teremthet alkalmat, hogy „ötletgazda”, „közgazda", és „üzemgazda” egymásra találjon. Elősegítheti, hogy az érett ötletek minél előbb beépülhessenek a minőségi ipari termékekbe, illetve a ma még túl vad ötletek se menjenek feledésbe. Nem tragédia, ha a jövőben is születnek szoborszerű bútorok, tárgyi viccek, főleg akkor, ha mint az igazi szatíra, tanulságosak is. Ha rámutatnak környezetünk kisszerű tárgyi közhelyeire és kigúnyolják a formai egy helyben járást. Jó lenne, ha minél több alkotónak lenne hozzászólnivalója. A Jövő Bútorai pályázat az én olvasatomban vidám pályázat. Kötöttségek nélkül stimulálja az alkotó embert, hogy mutassa fel tehetségét. Remélhetőleg ez manapság senkinek sem „ciki”. Profitálhat belőle mindenekelőtt a széles értelemben vett közönség, amelynek manapság nincs karakteres viszonya a tárgyakhoz, a tárgykultúrához, és vásárlási attitűdje meglehetősen konzervatív. Profitálhat a szakma. A tárgyalkotó megmérettetik, esetleg felfedeztetik. Az ipar - ha vezetői körültekintően gondolkodnak - új erőt meríthet az ötletekből, friss szellemű partnereket találhat saját elképzelései kidolgozására. A szakma globális érdekei ezek, hogy a pályázat kiállítása tehetséget, kreativitást, önbizalmat sugározzon. Egyik sikeres hazai gyárunk vezetőjétől kölcsönözve a gondolatot.........termék nélkül nem lehet a piacra menni...“, hozzáteszem, minden szempontból kész termékkel. A bútorgyártó szakma az őszi szakvásár alkalmával be kell, hogy mutassa kereskedelmi partnereinek, hogy az import „bombázókkal" szemben más fegyverei is vannak, mint az égnek emelt kemény ököl, különösen, ha a hazai terepen lehet számolni a hátország támogatásával. FERENCZI PÉTER BÚTOR- ÉS FAIPAR 1997/1-2. •