Buza Péter - Sajdik Ferenc: Kószálunk a régi Pesten. Múltidéző barangolás szövegben és rajzban (Budapest, 1986)
Bajcsy-Zsilinszky út
gyék Bálvány utcai cselédségéhez tartozott, a mosónői teendőket látta el. A fotográfus a nyolcvanas években vette magához a gyereket. Söpörgette a padlót, cipelte a vegyszereket, rendben tartotta a laboratóriumot. Megcsinált mindent, amit egy ilyen kiskamaszra rá lehet bízni. Csak egyetlen hibája volt, folyton rajzolgatott, pazarolva a barna retusfestéket. Míg a mester vagy a segédje igazgatta a delikvenst, ő, a műtermet a laboratóriumtól elválasztó függöny mögé bújva egy-egy papírdarabkára ráhevenyészte a kuncsaft portréját. Mit szöszmötöl itt ez a gyerek? - morfondírozott magában a tulaj, mígnem egyszer odaugrott és elkapta a kölyöktől a rajzocskát. Elbámult azon, amit látott. S becsületére legyen mondva azonnal beíratta a sugárúti rajztanodába. Strelisky később is támogatta egykori vizesnyolcasát - a sorban az utolsó bolti segédet nevezte így a városi nyelv, akire még nemigen lehetett mást rábízni, mint azt, hogy amolyan alul nyíló tölcsérbe hajtott hártyapapírból eregetve, nyolcasokat rajzolva a porba, a csurgó vízsugárral fölüdítse a kiszáradt padlót, a szikkadt járdát. Párizsba küldte, hogy továbbképezze magát, s a fiú meghálálta a gondoskodást. Egyik évről a másikra világhírt vívott ki magának - akkor már László Fülöpnek hívták -, külföldön máig a legismertebb magyar képzőművész, a portréfestészet fejedelmeként s virtuózaként tartja számon a műtörténet. A ház, ahol pályáját kezdte, üres foghíj. Egyetlen épület áll már csak itt, a Bajcsy-Zsilinszky útnak ezen az oldalán: a Kasselik-ház. S a kiürült telkek sora folytatódik túl a József Attila utcán is, bár az, hogy itt házak voltak valaha, még annyira se látszik meg az Engels tér mai képén, mint az előbbiek hiánya a reklámokkal telefestett tűzfalak előterében. Pedig három épületből állt a tér keleti kulisszája. S kettő közülük híresség a maga idejében. Kezdjük a Marokkói udvarral a szellemidézést. 1962-ben bontották le a nagy sárga házat, amely négy telket elfoglalva terpeszkedett itt. A telkeket még Rupp Károly pékmester vásárolta meg, 1789-ben, nagyjából hétezer aranyforintért. Ez a Lipótváros születésének első évtizede, amikor azonban már - hála a pontosan kidolgozott terveknek - egzakt elképzelései vannak az árverező tanácsnak s a vásárlóknak is, hogy fest majd néhány év múlva ez a kacsafészkes vadvízország, gidres-gödrös vidék.