Buza Péter - Sajdik Ferenc: Kószálunk a régi Pesten. Múltidéző barangolás szövegben és rajzban (Budapest, 1986)
Bajcsy-Zsilinszky út
Tudják például, hogy tér lesz itt - mégpedig a vásárok új tere, érthető hát, hogy a Marokkói udvar főhomlokzata is erre, s nem a Bajcsy-Zsilinszky út felé néz. De a pékmester az átgondolt tájolás gyümölcsét már nem élvezhette. Nem sokkal azután, hogy hozzáfogott az építkezéshez, jobblétre szenderült. Özvegye újraházasodott, Mayerhoffer János, a híres építőmester fia vette el. Akárcsak apja, András, ő is a Grassalkovich család szolgálatában öregedett meg, bár olyan jelentős épületeknek nem volt alkotója, mint nemzője, akinek egyetlen fennmaradt világi remekénél, a Százéves étteremnek otthont adó palotánál fejezzük majd be barangolásunkat. A kószálást, amelynek jónéhány stációja még előttünk van, Mayerhoffer János azzal írta be nevét a fantasztikus gazdagságú Grassalkovich família históriájába, hogy ő építette a Máriabesnyői kápolnát és kriptát, ahol Mária Terézia bizalmasa - a nagyhatalmú kancellár -, s hűséges felesége nyugszanak. Nos, ő fejezte be a Marokkói-házat is, amely nevét arról a burnuszba burkolódzó „szerecsenyről” kapta, „aki” az épület tér felőli homlokzatának díszeként szolgált. Hogy hogyan jutott eszébe éppen egy marokkóit választani cégérül a tulajdonosnak, nem tudjuk. Azt viszont már igen, hogy a háziurak akkoriban határozottan vonzódtak az egzotikumokhoz. És azt is, hogy éppen akkor, amikor ez a kétemeletes karavánszeráj épült - vagyis a múlt század elején -, a marokkói szultán jónéhány európai fővárosba menesztett tisztelgő küldöttséget, valamiféle ma már homályos külpolitikai offenzíva jegyében. A delegáció természetesen felkereste Bécset is, az egyik európai nagyhatalom fővárosát. Ferenc császár a Landstrasse nevű városrészben szállásolta el a fekete ábrázatú, fehér turbános urakat, egy éppen akkor felépült új házban, amelyet tulajdonosa - kihasználva az alkalmat - vendégei tiszteletére Der Marokkanernek keresztelt. Nálunk ugyan nem járt ez az afrikai delegáció, de Bécs utánzására mindig volt hajlama a pestieknek, és vannak, akik úgy vélik, hogy ez a bécsi névadó csinált kedvet a pesti háziúrnak a maga keresztelőjéhez. Mások szerint vándor komédiásoknak köszönhető az egzotikus szimbólum. Azoknak a csepűrágóknak és mutatványosoknak, akik rendszerint itt, az Újvásártéren ütötték fel sátraikat, hogy műsorukkal szórakoztassák a nagyérde