Buza Péter - Sajdik Ferenc: Kószálunk a régi Pesten. Múltidéző barangolás szövegben és rajzban (Budapest, 1986)

Bajcsy-Zsilinszky út

Tudják például, hogy tér lesz itt - mégpedig a vásárok új tere, érthető hát, hogy a Marokkói udvar főhomlokzata is erre, s nem a Bajcsy-Zsilinszky út felé néz. De a pékmester az átgondolt tájolás gyümölcs­ét már nem élvezhette. Nem sokkal azután, hogy hozzáfogott az épít­kezéshez, jobblétre szenderült. Özvegye újraházasodott, Mayerhoffer János, a híres építőmester fia vette el. Akárcsak apja, András, ő is a Grassalkovich csa­lád szolgálatában öregedett meg, bár olyan jelentős épületeknek nem volt al­kotója, mint nemzője, akinek egyetlen fennmaradt világi remekénél, a Száz­éves étteremnek otthont adó palotánál fejezzük majd be barangolásunkat. A kó­szálást, amelynek jónéhány stációja még előttünk van, Mayerhoffer János azzal írta be nevét a fantasztikus gazdagságú Grassalko­vich família históriájába, hogy ő építette a Máriabesnyői kápolnát és kriptát, ahol Mária Terézia bizalmasa - a nagyha­talmú kancellár -, s hűséges felesége nyugszanak. Nos, ő fejezte be a Marokkói-házat is, amely nevét arról a burnuszba burko­­lódzó „szerecsenyről” kapta, „aki” az épület tér felőli homlokzatának dísze­ként szolgált. Hogy hogyan jutott eszébe éppen egy marokkóit választani cégérül a tulajdo­nosnak, nem tudjuk. Azt viszont már igen, hogy a háziurak akkoriban határo­zottan vonzódtak az egzotikumokhoz. És azt is, hogy éppen akkor, amikor ez a kétemeletes karavánszeráj épült - vagyis a múlt század elején -, a marokkói szul­tán jónéhány európai fővárosba menesz­tett tisztelgő küldöttséget, valamiféle ma már homályos külpolitikai offenzíva jegyében. A delegáció természetesen felkereste Bécset is, az egyik európai nagyhatalom fővárosát. Ferenc császár a Landstrasse nevű városrészben szállásolta el a fekete ábrá­­zatú, fehér turbános urakat, egy éppen akkor felépült új házban, amelyet tu­lajdonosa - kihasználva az alkalmat - vendégei tiszteletére Der Marokkaner­­nek keresztelt. Nálunk ugyan nem járt ez az afrikai delegáció, de Bécs utánzá­sára mindig volt hajlama a pestieknek, és vannak, akik úgy vélik, hogy ez a bécsi névadó csinált kedvet a pesti há­ziúrnak a maga keresztelőjéhez. Mások szerint vándor komédiásoknak köszönhető az egzotikus szimbólum. Azoknak a csepűrágóknak és mutatvá­nyosoknak, akik rendszerint itt, az Új­­vásártéren ütötték fel sátraikat, hogy műsorukkal szórakoztassák a nagyérde­

Next