Buza Péter (szerk.): Az ismeretlen Lestyán - Budapest könyvek (Budapest, 2009)
Őszi séta a Szabadsághegyen
Pasarét, Svábhegy és Rózsadomb környékén - hogy kidoboltatják a rendeleteket, mint a falusi kisbíró, mikor kántálni kezd, hogy »közhírré tétetik...« Küldöncöt hát azonnal a »Szabadság«-hoz! Hol egy altiszt? Nincs. Jó lesz fogalmazó is. Az sincs. Akkor tanácsjegyző. Honnan kerítsünk? Megyünk felfelé a ranglétrán. Főjegyzőnél akadunk meg, Reminiczky Lajos főjegyző rohanjon a »Szabadság«-hoz. S amíg ő rohan, Aranka már kopogtatja is az első rendeleteket: fel a pincéből, levakarni a régi plakátokat, eltemetni a holttesteket, eltakarítani az állati dögöket, a vizet csak forralva igyuk, jelentkezzenek a pékek és a kerületi elöljárók, népkonyhákat kell felállítani, tilos a piros karszalag és az orosz »felségjelvények« viselése... A szomszéd szobában a Budapesti Nemzeti Bizottság ülésezik. Oltványi Imre és Farkas Ferenc medvevadászatra vannak öltözve. Ortutay Gyula a Sándor utcában járt, megkezdte a rádió helyreállítását. Rádió? Mikor lesz pesti adás? Egyelőre még Szálasiék rádiója szórja felénk az átkot nyugatról. »Lesz pesti adás - mondja Ortutay. - Rendbehozzuk a kis adót!« Gulácsy György Bajcsy-Zsilinszky Endrénét vezeti be Csorba Jánoshoz. Nincs lakása. Nincs hol lehajtani a fejét. Tolmácsokat kell keríteni, mert az orosz városparancsnok — aki egyelőre Kispesten van — segíteni akar a közigazgatásnak. A polgármesternek ki kell menni hozzá, hogy megerősítse állásában. Csorba elindul. »Legalább egy biciklim volna!« - mondja mosolyogva és nyomban hozzáteszi: »Igaz, nem is tudok biciklizni.« Minisztériumok, állami hivatalok, közületek, testületek M 130 .