Californiai Magyarság, 1953 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-02 / 1. szám

No. 1 1953 január 2 CALIFORNIA­ MAGYARSÁG R­EGÉNY “A NAGY MAJOM TITKA” Irta: FINTA SÁNDOR Furcsa találkozások Petropolis sok tekintetben Brazília csodavárosa. Szép hegy tetején fekszik, Rio de Janeirótól ötven mérföldnyi­­re az ország belese­je felé. Másfél századdal ezelőtt né­met hajósok alapították.Ezek a hajósok tisztjeik kegyetlen­kedése miatt fellázadtak és Brazília hívogató partjain ke­restek menedéket. Amint partra szálltak, a törvény nem tehette már rájuk a ke­zét, de ők mégis inkább a szű­zi erdő védelmére bízták ma­gukat. Az általuk alapított vá­ros történetesen a császár magánbirtokán feküdt s idők folyamán a politikai hatal­masságok, a gazdagok és elő­kelők nyári üdülőhelyévé vált. Don Pedro, a császár, ked­vezni akart ennek az előkelő telepitvénynek s jó katolikus létére elhatározta, hogy a hi­res petropolisi gránitból nagy székesegyházat építtet oda. A munka még csak felében állt, amikor II. Don Pedro le­ánya, Isabella hercegnő, 1888- ban jóváhagyta a rabszolga­ság eltörléséről szóló törvényt Brazíliában. Csakhamar bebi­zonyosodott azonban, hogy ez az emberséges tett nagy politikai hiba volt, mert ti­zenkét hónapon belül kikiál­tották a köztársaságot és a császár családját örökre száműzték. Pártfogójuk eltá­­voztával a család beszüntette a székesegyház építkezési munkálatait, így tehát állt az építkezés s csak olyan lassan és hézagosan haladt előre nagynehezen, amennyire azt a közönség adakozásai lehetővé tették. Végre egy negyedszá­zaddal később egy bizonyos “baronessa” hatalmas össze­get adományozott a székes­­egyház építkezésének befeje­zéséhez. Ez az adomány egyszeriben fellendítette az életet Petro­­polisban. Senor Attilio da Sil­va Costa, a vezető építész, sok éven át szenvedett a lassú huzavonától, most aztán nem kimért semmi fáradságot, hogy siettesse a munkát. Te­hetséges művészeket szólított fel, sok munkást alkalmazott, új gépeket vásárolt s na­gyobb volt az élénkség a szé­kesegyház építkezése körül, mint valaha. Da Silva Costa egy fiatal, tehetséges magyar művészt, Aba mestert szólí­totta fel arra, hogy az oszlo­pul szolgáló tizenhat óriási kariatid-szobrot megtervezze,­­ és kőbe vésse, úgyszintén egy mauzóleumot építsen a szám­kivetésben meghalt utolsó császár emlékére. Ez a har­­minöt éves törekvő szobrász és mérnök Brazíliában tar­tózkodott, mert a világhábo­rúban nemesi birtokaival együtt mindenét elvesztette. Hazaszeretetének bizonysága volt a háborúban szerzett ti­zenhét sebe­s számos szemé­lyes áldozata. Szülőföldjén sok nemes szobormű szolgált művészi buzgalmának és ügyességének bizonyítékául. De a hadviselt ország nem tudta a művészeteket többé pártfogolni. Aba tehát, ami­kor a Brazíliában folyó újabb építkezésekről értesült, jel­lemző önbizalmával és elhatá­rozó készségével Dél-Ameri­­kába hajózott. Képzettségének útja egé­szen sajátos volt. Az igazi művészek legtöbbje, őszintén szólva, önerejéből lett valami­vé, Abát azonban a Gondvise­lés jelölte ki művésznek. Mé­lyen ösztönös természet volt, minden­­titokzatosság és ba­bona felé hajlott. Erős önbi­zalmat ébresztett tehát benne a tudat, hogy őrző szellemé­nek védelmét élvezi. S ami­lyen sajátosak voltak fejlődé­sének fokozatai, olyan erős és merész becsvágy vezérelte őt a látszólag vaktában tett el­határozásaiban, amelyek for­dulópontot jelentettek párat­lan életpályáján. Élettörténe­téről egyszer majd ezeket fogják mondani: olyan maga­biztos, mint Napoleon, me­rész, mint Cellini és olyan em­beri, mint Pasteur. Mint a ti­tokzatosság felé hajló szemé­lyek legtöbbje, az élet mé­lyebb értelmét jelképekkel kapcsolta össze, így például anélkül, hogy magyarázatát tudta volna adni, lelke mé­lyén rejtőző becsvágya min­dig a lovaglással volt valami­­képen egybekapcsolva. Első paripája fából volt. Ezt az idomtalan jószágot édesapja, aki szegény ember volt, saját kezével készítette számára. Nap-nap után ezen vágtázott és ábrándozott órákon át, bosszúsan gondolt arra a percre, amikor lováról le kell szállnia, hogy lefeküdjék. Ki­lencéves korában nyugtalan­sága és az iskolában tanúsí­tott fegyelmezettlensége mi­att édesapja a fiú nagy­bátyjához küldte, hogy a lo­vakat őrizze. Most bőven lé­vén ideje, nemcsak lovait sze­rette meg, hanem bizalmas barátságot kötött a természet különböző megnyilatkozásai­val. Magához tudta hívogatni a madarakat, amikor akarta. S olyan ügyesen tudta őket kelepcébe csalni és rejtekhe­lyeiket felfedezni, hogy min­dennapos vezetője és társa lett Herman Ottónak, Ma­gyarország legnagyobb ma­dártudósának. Az öreg tudós hálás volt fáradhatatlan szol­gálataiért, de sehogysem tet­szett neki, hogy ez a rendkí­vül értelmes gyermek kellő foglalkoztatás híján kallódik. Felajánlotta tehát neki, hogy ösztöndíjat szerez számára a mérnöki oklevél megszerzésé­re. Fiatal pártfogolt­ja ezt örömmel fogadta, örömének azonban mélyebben fekvő oka is volt. Néhány nappal ezelőtt a vasúti pályatest mellett lo­vagolt és megpillantotta az első mozdonyt. Mindeddig együgyűen azt gondolta, hogy lovával meghaladta a Ma­gyarországon elért legna­gyobb sebességet. De amikor a vasparipával futott ver­senyt s az bánatára elhagyta őt, elhatározta, hogy ura lesz a nagyobb sebességnek is. Néhány év múlva, amikor mérnöki tanulmányait befe­jezte, öreg barátja, a madár­tan híres tudósa, ennek az eseménynek megünneplésére magával vitte őt a Szépművé­szeti Akadémia azévi kiállítá­sának megtekintésére. Ami- ÚJ VESZTEGETÉSEK ÉS ADÓCSALÁSOK VOLTAK WASHINGTONBAN . . . Az igazságügyminisztéri­­umnak a kincstár átnyújtott egy hosszú listát, amely szá­mos nevet tartalmazott. A névsorban szereplő egyének törvényszegést követtek el. Erre a legutóbbi adócsalások és­ visszaélések nyomozása közben jöttek rá. Több gyanúsított ellen bűn­vádi eljárás fog indulni — mondotta az igazságügymi­niszter. A korrup köztisztvi­selőket bíróság előtt vonják felelősségre. McGranery igazságügymi­niszter rendeletet adott ki, s szigorúan megtiltotta a mi­nisztérium 15,000 alkalma­zottjának, hogy bármiféle kül­ső munkát, megbízást, külön állást vállaljanak. Az új igazságügyminiszter Browner úgy nyilatkozott, hogy a minisztériumból min­den “illetéktelen és nem oda­való egyént eltávolít.” kor jóságos tanítómestere megmagyarázta neki, hogyan szabadítja fel a művészet a szív rejtett vágyait és meg­győzte őt arról, hogy egyedül a művészet tudja az idő se­bes folyását megakasztani, a fiatal mérnök először érzett leküzdhetetlen vágyat arra, hogy a Pegazus szárnyas pa­ripájára szálljon és nagy mű­vésszé legyen. Hiába magya­rázta neki okos atyai barátja a művészetnek szentelt élet nehézségeit, hiába óvta őt at­tól, hogy letérjen arról az élet­pályáról, amelyre már felké­szült és elinduljon azon az útón, amelyről semmit sem tud. Aba elhatározását nem tudta megingatni. Megtalálta munkaterét és nem hallga­tott többé senkire. Tíz évig dolgozott, eleinte mint kéz­műves bronzzal s finomabb fémekkel, később mint szob­rász, márvánnyal, gránittal és elefántcsonttal. Művészi hír­neve már terjedőben volt, a­mikor a háború fegyvert nyo­mott a kezébe, amely olyan ügyesen kezelte a vésőt. Aba csendes, komoly ember volt. A székesegyház körül ál­­dogáló számtalan magnoliafa között sokszor bolyongott egyedül, gondolataiba merül­ve. Az volt a vágya, hogy so­hase ismételje meg önmagát a művészetben és hogy min­den újabb alkotása új áldozat legyen múzsája oltárán. Ez volt az oka annak, hogy foly­tonosan újabb betekintést akart az emberi szívbe nyer­ni, újabb kapcsolatokat kere­sett főleg az egyszerű embe­rekkel. Brazília ezekből sok jellegzetes alakot nyújt az eredetien gondolkozó művész számára. Más oka is volt an­nak, hogy annyira vonzódott az egyszerű emberek különbö­ző fajtáihoz. Olyan gyakran szenvedett műveit barátainak kétszínűsége miatt, hogy majdnem arra a meggyőző­désre jutott: csak az egysze­rű ember őszinte. (Folytatjuk) HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, üzlete jobban menjen, hirdessen a “Californiai Magyarság”­­ban! AZ ELNÖKJELÖLT és KÖTELESSÉGEI Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok megválasz­tott új elnöke, a legnagyobb megtiszteltetésben részesült, amit amerikai polgár elérhet. 1953 január 20-án átveszi hi­vatalát, amely ma sokkal na­gyobb felelősséggel, jár, mint valaha. 1787-ben, amikor alkotmá­nyunk életbe lépett, az ország csak 13 államból állott, me­lyekben négy millió ember élt. Ma az unió 48 államának 155 millió lakosa van. Az ország közben ipari forradalmon, vé­res háborúkon, komoly gazda­sági válságokon ment keresz­tül és súlyos nemzetközi fele­lősségeket vállalt. Az Elnök teendői kibővültek, felelőssé­ge és hivatalának tekintélye meghatványozódott. Az Elnök hatalmát az al­kotmány szabályozza, amely a végrehajtói és a bírói hata­lomra. Az alkotmány körül­határolja mind a három ha­talmat és gondoskodik arról, hogy mindegyik ág korlátoz­za a másik kettő hatáskörét, nehogy túl sok hatalom össz­pontosuljon egy személy ke­zében, vagy a személyek bizo­nyos csoportjában. A végre­hajtói hatalmat az Elnök gya­korolja, a kiterjedt végrehaj­tó szervezet vezetőjeként, a­mely kilenc minisztériumból és számos független hivatal­ból áll, melyeknek főnökei közvetlenül neki felelősek. Az Elnök gondoskodik ar­ról, hogy a megfelelő minisz­térium vagy hivatal révén, az alkotmány rendelkezései, a kongresszus törvényei, a más országokkal kötött nemzetkö­zi szerződések végrehajtassa­nak ; ő köti a nemzetközi meg­állapodásokat, amelyeket, ha nagyobb jelentőségük van — a szenátusnak kell jóvá­hagy­nia, ahoz, hogy jogerőre emel­kedjenek. Az Elnök az ameri­kai haderő legfelsőbb parancs­noka is. Mint ilyen, háború esetén rendkívüli hatalommal ren­delkezik. A kongresszus még ezt a hatáskört is kibővíti, mert rendkívüli jogokat sza­vaz meg számára, hogy ve­szély esetén azonnal intézked­hessél Ha a veszély elmúlik, az Elnök lemond e rendkívüli jogokról, mihelyt lehetséges­sé válik. Hadat üzenni azon­ban csak a kongresszusnak van joga. Ugyancsak a kong­resszus állapítja meg, milyen méretű hadsereg tartassák fel és mennyi pénz költhető erre a célra. Az Elnök, a szenátus jóvá­hagyásával, a szövetségi kor­mány legfőbb tisztviselőit ki­nevezi, elsősorban kabinetjé­nek kilenc tagját, a hadsereg tisztjeit, a szövetségi bírákat, a követeket és más tisztvise­lőket, akik az országot külföl­dön képviselik, a Civil Service Commission és a Bevándorlási Hivatal főnökeit, stb. Bírói hatalmánál fogva, az Elnök elengedheti vagy csök­kentheti bárkinek a bünteté­sét, akit az Egyesült Államok elleni bűntett miatt elítéltek, kivévén, ha a kongresszus he­lyezi vád alá az illetőt. Tör­vényhozói hatalmánál fogva, az Elnök tájékoztatja a kong­resszust a köztársaság ügyei­nek állása felől, törvényeket hozhat javaslatba és rendkí­vüli ülésekre hívhatja össze a törvényhozás mindkét házát. Az aláírása azonban nem ok­vetlenül kívántatik meg a tör­vények érvényéhez. Ha a kon­gresszus törvényt fogadott el, 10 nap múlva az Elnök aláírá­sa nélkül is jogerőre emelke­dik, ha az Elnök vétójogával él, a törvény csak akkor emel­kedik jogerőre, ha a kongresz­­szus többsége ismét elfogad­ja azt.­­ Az elnök természe­tesen felelős politikai pártjá­nak is, de ő elnöke az egész országnak, azoknak is, akik ellene szavaztak. Az ország tőle várja jólétének és a nem­zetközi békének a biztosítását. -----------------­ : ft S . : WH­ O MEGHÍVÓ Los Angeles és környéke magyarságát tisztelettel meghívja a rendezőség a JANUÁR 10-ÉN, szombaton este A MAGYAR HÁZBAN, 1975 W. Washington Blvd. tartandó nagyszabású Szőts Péter művészestjére Az elsőrendű műsoron fellépnek Elizabeth Garde, Eőry Erzsi, a budapesti Vígszínház volt tagja, Hlat­­ky Edith, Ligeti Amália, Weiss Annus, hegedűmű­­vésznő, Nagyajtay György, Szabó Irénke, Sándor Marcella, Tabányi László, Ránczi Lidia, Nehéz Fe­renc és Máthé Tibor. Az énekszámokat kiséri Wish­­endorf Henry. ÉVI­KE színdarab eredeti bemutatója Műsor után tánc Lakatos Arnold és kibővített zene­kara mellett. KITŰNŐ VACSORA ÉS SZENDVICSEK Belépő díj $1.25, számozott helyek $1.75­ 3-ik oldal A magyar r­ótafa virágaiból... A CSILLAG IS SZEBBEN RAGYOG ... . Amióta először a két szemedbe néztem . . . Melegebben süt a napfény odafent az égen. A csillag is szebben ragyog És én olyan boldog vagyok, Amióta először a két szemedbe néztem . . . Két szemedből csillog felém a boldogság fénye. Mosolyod a kék menyország égi üdvössége . . . Nem bánom, ha meg is halok. Hisz én olyan boldog vagyok (mell) Két szemedből csillog felém a boldogság fénye . . .

Next