Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-28 / 9. szám

16-ik oldal CALIFORNIA! MAGYARSÁG No. 9. — 1958 Február 28 Bálványos-vár (Regény) Írta: JÓKAI MÓR Azt pedig jó megérteni, mert a két király­nak (nem hi­ába volt két feje) az az okos gon­­dolatja támadt, hogy minden esztendőben be­cseréltette a régi pénzt ujjal s akkor egy dé­nárt lehúzott belőle, tehát ugyan vigyázni kel­lett a vásáron,hogy rá ne hagyja magára sózni az ember a tavalyi pénzt, s a székely inkább feleszeli magát, mint hogy meghagyja csalni. A tuhutlanok azonban még most is hosszú ro­vásbotokra írják a maguk hum­us betűit, mi­kor valami nagyobb adás-vevést feljegyeznek, a mi a gulyáknál, méneseknél előfordul. (Mert tudnunk kell, hogy a székely mindig írástudó volt, s legrégibb időktől fogva nem volt egy székely ház, a minek a pompás galambbugos kapuja homlokát jelmondatok ne ékesítenék a gazdája nevével és az építése évszámával, néha még versek is.) A vásárbirónak ott áll a sátora a marhavá­sártéren. Ez a billogás, (bilochus) a­ki az igaz­ságot akként osztja, hogy az eladott ökörnek, lónak a tomporára sütteti a tüzes vassal a ve­vő billogát, nem ám valami betűt, hanem min­denféle czikornyákat: szivet, napot, holdat, kereket, lóherelevelet, s ha pedig tetten ka­pott tolvajt hoznak elé, annak meg a pofájára sütteti a tüzes vassal a maga illetőségét: ha ökröt lopott, ökörfőt, ha lovat lopott, patkót; az “előbor-áldomásnak” azonban a kádár előtt kellett végbemenni. Meg volt ugyan parancsolva, hogy a­mig a szent misének vége nincsen, addig “csittvá­sár”­ legyen; de hát ezt nem lehetett megtar­tani, a hol annyi volt a tuhatlan hitű székely, s azoknak az eszelője maga az Oppur gyerek, az Iszla, a ki csak azért is meg akarta mutatni, hogy daczból is meg meri tenni, a­mi törvény­től tiltva van, s ott tánczolta karikába állított czimborái közepeit a “kalákás” tánczot, tim­­bora és tilinkó szó mellett, épen az egyház e­­lőtti lonkán, úgy, hogy a mint az egyházból ki­hangzott az ájtatszerü orgonaszó, épen úgy be­hallatszott oda a tánczugrató igrecz, s a­hány ‘uz vagyon te veled’ hangzott el odabenn, két­szer annyi “juhajra!” felelgetett meg rá ide­­kivül. Mert még akkor az egyházi szertartás egé­szen magyarul ment­, csak a végén kiáltotta a pap, s utána a népség háromszor e szókat: ‘Ki­­rie eleison!’ Az esperes maga tősgyökeres ma­gyar volt, a­ki soha sem tanult se görögül, se deákul, és egyátalában sokkal jobban értett hozzá, hogyan kell a “tollas bottal” a hitetle­nek fejét megkommantani, mint a pásztorbot­tal a híveket összeterelni; hanem volt neki egy olasz eredetű papbojtársa, a­ki maga ferencz­­rendi szerzetes lévén, tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet s az imádságokat és az ó­­szövetséget le is fordította, a nőket azután a kegyes úrnő, Mike Sára, tizenkét iródiákkal folyvást íratott gyönge irhabőrre s azokat szét­osztatta a maga hívei között Ennek szokás szerint diák neve volt: Pater Rhadamanthus; de bát azt a székely csak “ragyabunkós”-nak nevezte, a­mi rá is illett, mert nagyon himlő­helyes volt az ábrázatra. Maga a szertartás se volt valami nagyon czikornyás; a csengetyű nem volt még behozva; a nép nem borult térd­re; állva hallgatta végig a misét, a mi kezdő­dött a rézduda szón, zsoltár éneklésen, mely után a szerzetes felment a szószékbe, ott egy nagy könyvből felolvasta a Szent Ferencz i­­máját, akkor megint énekeltek egy verset, ar­ra meg az esperes ment fel a szószékbe s tar­tott egy kegyes szónoklatot valamely ó­szövet­ségi mondás felett. Azután m­i­n­d a két pap megmosta a kezét az oltár előtt; akkor a szen­telt oltártemítőt feltakarták, az esperes elővett egy kenyeret, meg egy ezüst kancsót tele bor­ral, hozzá arany kelyhet, elmondta a népnek, hogy ez a megváltó Jézus teste és vére, s az­tán széttördelve a kenyeret, sorba járt a hívek között s mindenkinek adott a kenyérből egy falatot, a borból egy húzást, a mit nádszálon keresztül szittak. Végül megkeresztelt egy pár újszülöttet, s ezzel megáldá és elbocsátá az e­­gész gyülekezetet, elmondatván vele fenhan­­gon előbb egy egész miatyánkot. 21 Mind­ezt a szertartást végig nézte Szilamér az egyházajtóból, egy kőc­ölöp mellé húzódva. Szabad v­o­lt ide a tuhutlanoknak is bejönni, sőt kívánatos volt, hogy jönnének be ide a megtérés végett. Mikor széttekintett az egyházban, azt mon­­dá: ez bizony szép lakás az Isten számára, de a mi száldokfa-köröndünk mégis csak szebb, mert annak az égbolt a teteje s élő forrás mel­lett van az oltárköve. Az orgonaszó, meg az ének nem igen lepte meg, ez nagyon hasonlít a tuhutlanok kürt és tilinkó-zenéjéhez, melyhez a szüzek énekelnek az áldozatnál A­mit azután az olasz ferenczesbarát olva­sott fel a könyvből, az meg épen megnyerte a tetszését. Ez szent Ferencznek az imája, a­­mely, mint az írás mondja, így hangzik: “Légy magasztalva te nagy Isten, minden teremtményeiddel. A mi testvérünkkel, a ‘nap­pal’, a ki mi nekünk világít! Óh mily szép, óh mily ragyogó az ő fényében! Ő a te jelképed, Uram!” — No hát mi is épen ezt valljuk, dörmögá Szilamér. “Légy áldva óh uram, a mi asszonynénénk­­kel, a holddal és a mi húgainkkal, a csillagok­kal együtt, a­kik olyan szépek és fényesek.” — Ezt is a számból vette ki ez a pap! “Légy áldva óh uram, a mi füvünkkel, a széllel együtt, a ki a felhőket és a derült időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal, a vizzel együtt, a ki oly hasznos, jóizű és tiszta. Légy áldva a mi urambátyánkkal, a tűzzel együtt, a kivel az éjszakát megvilágítod, óh mi szép, óh mi vidám, óh mi erős és hatalmas ő! Légy áld­va óh uram, a mi asszonyanyánkkal a földdel együtt, a ki minket táplál és megtart.” — Hiszen ez egészen az én hitem! mondá magában Szilamér. S egy nagyot gondolt: “ha ez a keresztyén vallás, kapom magam, odame­gyek az espereshez, kiszakitok egy szálat a ha­jamból, azt mondom, kössük össze a te haj­száladdal, aztán szűnjék meg köztünk minden ellenségeskedés, így én is beállhatok a ti tem­plomotokba, azt a kis keresztvizet a fejemre, nem bánom, töltsd reá, s akkor mindjárt össze is köthetsz az én szerelmesemmel ottan az ol­tár előtt. Hanem aztán az esperes maga egészen el­rontotta az üdvös hatást a rákövetkező szónok­lásával. Arról beszélt, hogy “a­kik itt e vilá­gon elsők, azok lesznek a másvilágon az utol­sók, s a­kik itt szolgálnak, azok fognak ottan uralkodni.” De ez már sehogy sem ment a rhabonbán fiú fejébe. — Micsoda? Hogy én ott szolgáljak a csat­lósomnak, s az meg én nekem parancsoljon ot­tan? Az én hitem szerint, a ki itt hős volt és vitéz, a túlvilági örök napos mezőkön d­i­cs­ő lesz és hatalmas; a helyett is én elvállaljam azt, hogy minden dicsőség a gyávákra és nyo­morultakra vár? Hogy az se legyen igaz, hogy a mely ellenséget én vitézi csatában megölök, az a más világon engem szolgálni fog? hanem megfordítva, a gonosz ellenség, a ki hazámra tört, s kit én lesújtottam, ott a más világon legyen az én uram! Hát még arról is lemond­jak, hogy a másvilágra a gönczölszekéren re­püljek, a­minek a kocsisa Konrád császár, a­kit Lehel vezér a kürtjével halálra sújtott? Ez pedig már igaz! De erre rá nem állok. De hiszen nem is ezért jött erre a szent hely­re Opour Szilamér, hogy magát megtéríttesse, hanem azzal az istentelen gondolattal, hogy azt a leányt, a kinek utána vesztette az eszét, erőszakkal elrabolja. A keresztyének az egyházba nem viszik ma­gukkal a fegyvereiket. Ezt jött kitanulni Szi­lamér erre a szent helyre. Az a gonosz Rap­­sonné adta neki ezt a kárhozatos tanácsot s ő azt megfogadta. S nem téritették meg föltett szándékából sem a festett és faragott szent ké­pek, sem az az eleven szent kép, a­kit egyre bámult. (Folytatjuk) QUALITON magyar lemezek 81.so OK-6555—Illúzió a szerelem . . . a “Sybil”-ből (Jacoby.) Énekli Orosz Julia szop­rán s Remsey Gy. tenor Lucy belépője a “Sybil”­­ből. Énekli Orosz Julia. Magyar Rádió Szinfóni­­kus Zenekara. OK-6559—Szívia belépője a “Csár­dáskirálynő”-ből Énekli Orosz Julia szoprán. Egy a szivem­, egy a pá­rom ... a “Csárdáski­rálynőből. Énekli Raskó Magda szoprán és Sza­bó Miklós tenor. Állami Koncert Zenekar OK-6561—Egy drága szempár ... a “Csárdáskirálynő”-ből (Kálmán I.) Énekli Ud­­vardy Tibor tenor. Danyó belépője ... a “Víg özvegyből (Láher Ferenc). Énekli Udvar­­dy Tibor tenor. OK-6562—Cigaretta keringő . . . a Lili bárónő”-ből (Husz­ka Jenő) Szív küldi szívnek, szí­vesen a “Mézeskalács”­ból (Szirmay Albert). • Énekli Petress Zsuzsa szoprán és N­a­g­y­p­á­l László tenor. Állami Koncert Zenekar OK-6565—Egy férfi képe . . a “Li­li bárónődből (Huszka Jenő). Énekli Gyurko­­vics Mária szoprán. Tündérkirálynő légy a párom. Énekli Raskó Magda szoprán és Sza­bó Miklós tenor. Állam Koncert Zenekar OK-6566—Messze a nagyerdő . . . a “Cigányszerelem”-ből (Lehár F.) Énekli Szil­­vássy Margit. Állami Koncert Zenekar Darumadár fen az égen a “Gül Babádból (Husz­ka J.) Énekli Melis Gy. bariton...... OK-6568—Én mától kezdve csak terólad álmodom ... a “Mária főhadnagy”-ból. Énekli Szecsődy Irén szoprán és Remsei Gy. tenor. Oly forró ajkamról a csók ... a “Giudittá”­­ból (Lehár Ferenc.)­­ Énekli Neményi Lilly szoprán. Magyar Rádió Szinfóni­­kus Zenekar. OK-6570—Iluska dala a “János vi­téziből (Kocsóh Pong­rác). Énekli Orosz Ju­lia szoprán. Megálmodtam réges-ré­­gen ... a “János vitéz”. ből. Énekli dr. Palló Im­re bariton. OK-6572—A francia királykisasz­­szony dala a “János vi­tézből. Énekel Páka Jo­lán szoprán. Állami Koncert Zenekar Jancsi belépője a “Já­nos vitézdből (Kacsóh Pongrác). Énekli dr. Pató Imre. Állam Koncert Zenekar OK-6574—Vágyom a nő után . . . a “Mosoly Országá”-ból (Lehár Ferenc). Deres már a határ a “Garabonciás Diák”-ból (Léhár Ferenc). Énekli Svéd Sándor bariton. Állami Koncert Zenekar OK-6579—Az asszony összetör... a “Csárdáskirálynő”-ből (Kálmán I.). Énekli Ne­ményi Lilly szoprán. Emlékszel még ... a “Csárdáskirálynődből.­­(Kálmán L). Énekli Ne­ményi Lilly szoprán és Udvardy Tibor tenor. Állaim Koncert Zenekar MAGYAR NÓTÁK - NÉPDALOK MD-18009—Repül a szán­trik­a, hajlik a búza. Estétől-reggelig Toki-Horváth Gy. és cigányzenekara MD-10010—Ereszkedik a felhő Minek turbékoltok Toki-Horváth Gy. és cigányzenekara MD-10011—Szeretőt keres A faluban nincs tbb Ez a kislány megy Csebogár, csebogár Toki-Horváth Gy. és cigányzenekara MD-10012—Debrecenbe kéne men Nag­y a feje búsuljon a ló A csizmámon nincsen Sárpilisi csárdások Tok-Horváth Gy. és cigányzenekara MD-10013—Szomorú a nyárfaerdő Ahogy én szeretlek Énekli Vörös Sári MD-10014—Buzaföldön, dülőúton Ezért a legényért Felednélek, felednélek Énekli Vrös Sári MD-10016—Azt beszélik a faluban Erdő szélén nagy a zsi Énekli Vörös Sári MD-10016—Rózsabokorban jöttem Magas a kaszárnya Énekli Vörös Sári T-7092—Csodás május MD-10017—Hullámzó Balaton tér Maros vize folyik Magasan repül a daru Én vagyok a falu rossza if­j. Magyari Imre és cigányzenekara TÁNCZENE $1.50 T-7086—Szállj, te madár Minden asszony életében Énekli Hollós Ilona T-7089—Vízesés Kelj fel Janikám Énekli Ákos S. szoprán Ez a szerelmes nyár Énekli Vámosi J. tenor T-7100—Nem adlak másnak Jó éjt Énekli Hollós Ilona T-7103—Emlékszel tavasz idején, Dal Budapestről Énekli Putnoki Gábor T-7111—Kaland a Dunán Énekli Rátonyi R. tenor Miért oly morcos Énekli Vámosi J. T-7112—Budapest keringő Énekli Melis Gy. Szép a világ Énekli Vámosi J. T-7121—Az első hóvirág őszi dal Énekli Vámosi J. HUNGARIAN MUSIC AND GIFT SHOP 2052 SOUTH HOBART BLVD., LOS ANGELES 18, CALIF, Mielőtt hozzánk jönne, telefonáljon: REpublic 3­0938

Next