Californiai Magyarság, 1959 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-02 / 1. szám
7ik oldal CALIFORNIA! MAGYARSÁG No. 1 — 1959 január 2 CALIFORNIA! ! MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, Editor-Publisher 648 NORTH WESTERN AVENUE. LOS ANGELES 4, CALIFORNIA Phones: Office: Hollywood 3-3473 — Res.: REpublic 3-0938 Subscription Rates in the U.S.A. $6.00 for a Yeor — $3.50 for Six Months In Foreign Countries $7.00 for a Yeor — $4.50 for Six Months Entered as second-class matter September 30, 1926 at the post office of Los Angeles, California, under the Act of March 3, 1879. A MULT HÉT TÜKRE (Folytatás az első oldalról napra fennakadás nélkül megvenni. Az ilyen módon előkészített küzdelmek természetesen sokkal könnyebben megnyerik a közönség szimpátiáját és erkölcsi támogatását. Napokon belül érdekes vendéghez lesz szerencséje az országnak, amikor Mikoyan, a Szovjetben uralkodó banda második számú hatalma valószínűleg ellátogat hozzánk is. Ha az Egyesült Államok sajtója sokkal kevesebbet foglalkozna a vizittel, és nem találgatnák nap-nap után, hogy mi bírta a látogatásra, a Szovjet urainak a feje nem lenne olyan nagyra dagadva. Általában nagyon sokkal több nyilvánosságot adunk a kommunista világ főzsandárainak, mint amennyi kellően informálná a nemzetet felőlük, de ha itt nap-nap után oldalakat írnak, ha a feje vagy a hasa fáj Kruscsevnek, akkor érthető, hogy sokkal nagyobb a véleményük önmagukról és a hatalmukról, mint amennyit józan fővel tartanának magukról. Európát jóformán hidegen hagyta az a fenyegetés, amelytől nem rettegtünk mi sem, s amit az orosz külügyminiszter úr megismételt a múlt héten, hogy t. i. Berlin felett esetleg a harmadik világháború is kitörhet, s az tönkre tőheti ezt az országot. Az ultimátum-szerű és nagyhangú kijelentés időszerűen szükséges volt náluk, mert a karácsony előtt levegőbe bocsájtott nagy amerikai ‘sputniknak’ mindenfelé, még a Szovjetben is meg volt a kellő hatása. Csak az a kár, hogy az oroszok kardcsörtető fészkelődése a NATO partnereinket is hidegen hagyta, az utolsó tanácskozás eredménytelenül végződött, s a megígért kötelezettséget jóformán egyik partnerünk se teljesíti kellően. Újév napja új korszakot, talán egy sokkal jobb korszakot nyit meg Európában. Azon a napon a közös vámterületre szövetkezett 6 nemzet egymás közt a vámokat 5%-kal csökkenti, és a behozatali engedélyeket 3%-kal fogja emelni. Ezt 12-16 éven át mindig megismétlik ilyen arányban, s annak a végén a hat nemzet (Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia s Luxemburg) vámterülete teljesen közös lesz. Ugyanakkor a szabad ki- és bevándorlás és munkavállalás is meg lesz közöttük, tehát például Olaszország munkásfeleslege szabadon mehet és vállalhat munkát akármelyik másik öt országban. Ilyen gazdasági közösség elkerülhetetlenül politikai közösséget, végül az Európai Egyesült Államokat hozhatja magával. Anglia mindent elkövet, hogy ezt a tervet még az utolsó pillanatban is megfúrja, mert bár maga képtelen ahhoz csatlakozni, miután társországaival és gyarmataival van szorosabb viszonyban, a maga és a többi európai nemzet javára ugyanazokat a kedvezményeket követeli a hat országtól. Természetesen a szövetkezett hat nemzet egymásnak adott kedvezménye nehéz versenyt fog okozni minden kívülálló nemzetnek (például ennek az országnak), józan ésszel azonban nem lehet kívánni, hogy a kölcsönös kedvezményt azokra a nemzetekre is kiterjesszék, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak a gazdasági egységbe beállni. A Közelkelet látszólagos nyugalma a hamu alatt égő zsarátnokhoz hasonlít, mert egyik-másik országban minden pillanatban kicsaphat a vörös láng. Szíriában a kommunisták annyi kellemetlenséget okoznak Nassernek, hogy a múlt héten kénytelen volt a kommunisták ellen nyilatkozni, dacára a Szovjettel való közeli barátságának. Sokkal súlyosabb a helyzet Irakban, ahol a forradalmárok egymás közt marakodnak, s ahol a kommunistákat képtelen a kormány megfékezni, s képtelen volt megakadályozni azt a ronda tüntetést, amivel külügyminiszterünk helyettesét a csőcselék fogadta. Irak helyzetében különösen az szomorú, hogy nincs párt, amely az ország függetlenségét kívánja. A nép egyik fele Nassert, a másik fele a Szovjetet szolgálja. S nem lehet tudni, hogy valamelyik nép melyik ragadja a hatalmat magához. Nem sokkal jobb a helyzet Iránban (Perzsia), ahol a kommunisták a kurd törzseket lázítják és fegyverzik, hogy önállóságot követeljenek maguknak. Minthogy kurdok Iránon kívül, nagy számban vannak Irakban és Törökországban, ez a manőver általános nyugtalanságot s esetleg véres felkeléseket okozhat az egész Közelkeleten. Végül vannak diplomaták, akik azt hiszik, hogy Nasser az egyre súlyosabb egyiptomi helyzetből, és a szíriai nyugtalanságból egy Izrael ellen indítandó hadjáratban keres pillanatnyi megoldást, ami könnyen szembeállíthatja a Nyugattal, s kirobbanthatja azt a világháborút, amit Moszkva nap-nap után odacsap a propaganda háborúban a Nyugat fejéhez. A kínai őrségváltás nemzetközi jelentőségét túlméretezik az amerikai újságok. Kínában feltétlenül súlyos belső válság van, s biztosan jó ok volt rá, hogy Mao eltávozzék az ország éléről. Viszont megtanulhattuk volna idáig, hogy a diktátorok eltávolítása, sőt esetleges kivégzése nem állítja meg a kommunisták útját és programját, s minden ilyen változás tisztán azt jelenti, hogy az illető országban a nép azután valamivel többet, vagy kevesebbet fog szenvedni. Hogy kisebb vagy nagyobb lesze a terror, s lecsípnek-e vagy hozzáadnak-e mindennapi szűkös élelmiszer adagokhoz. Latin Amerikában még mindig Cuba szolgáltatja a legnagyobb bizonytalanságot, s a múlt hét végén úgy nézett ki, hogy a forradalom esetleg polgárháborúvá fogja magát kinőni, mert a kormány azt elfojtani nem tudta, és a forradalmárok által megszállt területek egyre nagyobbak. Hír szerint, a hadsereg nem folytatja kellőképen a küzdelmet, s annak megbízhatósága egyre kétségesebb lesz. Az utolsó napokban a forradalmárok közt több ismert latin-amerikai vezető kommunista bukkant fel akik a polgári lakosságot propagandával “puhítják”. Bár nagyobb kilengések a többi latin-amerikai országban pár hét óta nem voltak, erősen ingadozó a helyzet Argentínában, Chilében és Bolíviában, mert mindhárom nemzet súlyos gazdasági helyzetben vergődik. Valamennyi tőlünk várt nagyobb segítséget, ezt azonban december elején megtagadta a kormányunk, s egyelőre megfelelő anyagi segítséget Európától sem remélnek. A súlyos inflációban vergődő népek valószínűleg orvoslást fognak keresni a gazdasági betegségekre, s így a közeli hónapokban vagy hetekben kirobbanásoktól tartanak a kormányok. Csak napi két centről, vagyis évi 5-6 dollárról van szó, amit újévtől kezdve a los angelesi munkások egy részének zsebéből illetéktelenül kivesznek, de ehhez olyan szemtelen, olyan szemérmetlenül képmutató kifogást találtak, amiyenhez hasonló merénylettel még soha, sehol nem nyúlkáltak amerikai polgárok zsebében. Az állítólag köztulajdonban levő városi közlekedési vállalat igazgatósága felett tudvalevőleg teljhatalommal uralkodik a Wall Street bankárainak a “watch dog”-ja, aki három hete elrendelte, hogy az egyik, déli irányban közlekedő vonalon a viteldíjat egy centtel, 23 centről 24 centre fel kell emelni. A kitűnően fizetett igazgató urak többsége attól félt, hogy a 24 centes viteldíj “kényelmetlen” lesz az utasoknak, akiknek így négy darab egy centest kell fizetni, tehát tisztán az utasok kényelmére elhatározták, hogy a viteldíjat 25 centre emelik. Nincs az Egyesült Államokban még egy város, ahol a smogtól elhódított lakosság mindent eltűr, amit a maga fölé választott hivatalos tényezők kiosztanak a számára, vette át. Ez idő alatt az ország terjedelme megkétszereződött a “Louisiana Purchase” és a Nyugat benépesítése következtében. A demokrata párt mindig síkra szállt a földművesek és bérmunkások érdekeiért. Andrew Jackson, sorban a hetedik, de az első volt, aki szegény családból származott az Elnökök névsorában. Azt állította, hogy ő “a társadalom szegényebb tagjainak képviselője, a földművesek, kézművesek s bérmunkásoké, akiknek különben nem volna ráérő idejük és módjuk arra, hogy jogaikat érvényesítsék.” William Jennings Brown pedig, ki háromszor is volt demokrata elnökjelölt, így szónokolt: “Ha felégetitek a városokat de meghagyjátok a tanyákat, a városok, mint egy varázsütésre, újra felépülnek, de ha a tanyák népét teszitek tönkre, fá fog nőni a nagyvárosok utcáin!” A nők a demokrata Woodrow Wilson elnöksége alatt jutottak szavazati joghoz, majd a demokrata Franklin D. Roosevelt támogatásával, a szakszervezetek nyerték el a szabad szervezkedés jogát. Érdekes a demokrata párt magatartása a Legfelsőbb Bírósággal szemben. Jefferson egy alkalommal “felforgatóknak” nevezte ezt a testületet, mert szerinte, az emberi jogok doktrínájával szembe helyezkedtek. ‘Nem nevezhetjük köztársaságinak azt a kormányformát, amelyben a legfőbb hatalom egy ága a nemzet akaratától függetlenül működik” — mondotta. Jefferson elvesztette a csatáját a Legfőbb Bírósággal szemben és a következő században FDR is alul maradt hasonló körülmények között. Az u. n. “New Deal” vívmányainak egy részét a Supreme Court hatálytalanította ugyanis. Hogy ezt az ellenzéket letörje, Roosevelt a Bíróság taglétszámát fel akarta emelni. Ezt a javaslatot olyan viharos ellenzés fogadta, hogy az sohasem vált törvénnyé, de viszont elérték azt, hogy a Legfőbb Bíróság azontúl liberálisabb felfogásra tért át. Közjogi szakértők ekkor úgy nyilatkoztak, hogy “Roosevelt csatát vesztett, de megnyerte a háborút.” Common Council: A DEMOKRATA PÁRT TÖRTÉNETE A legutóbbi országos választásokon a Demokrata Párt fölényes győzelmet aratott, időszerűnek tartjuk tehát, hogy ennek a pártnak a történelmére és hagyományaira visszatekintsünk. A demokrata párt megalapításának köszönhető tulajdonképen, hogy az Egyesült Államokban politikai pártok állanak fenn. Az alkotmány nem rendelkezik politikai pártok megalakításáról, sőt alapítóokmányunk szerzői között többen voltak, akik mindenfajta “megoszlást” élénken elleneztek. John Adams, a US második elnöke, maga is úgy nyilatkozott erről a törekvésről, hogy “semmit sem tartok ennél veszedelmesebbnek.” James Madison, negyedik elnökünk arra intett, hogy “külön csoportok kialakulása megdöntheti a köztársaságot.” Pedig a szabad köztársaság levegőjéhez elengedhetetlenül szükség van a különböző vélemények szellőztetésére. Az amerikai forradalmat magát a “Hazafiak Pártjá”-nak bátor fellépése váltotta ki. Thomas Jefferson mutatott rá erre, megtoldva azzal, hogy “végeredményben csak a pártok szabad működése útján juthatunk el olyan megegyezésekhez, amelyekbe mindenki belenyugszik.’ Jefferson vívta ki hogy a Bill of Rights-ot (Szabadságjogok) az alkotmányba iktassák. Jefferson filozófiája szerintminden társadalom természetszerűen két pártra oszlik. Vannak, akik bizalmatlanok a néppel szemben, félnek tőle, és vannak, akik azonosítják magukat a néppel. Minden országban van két ilyen párt.” A ‘federalistáknak” (Washington, Hamilton, stb.) más volt a véleményük, főleg az európai királyságok légkörének hatása alatt. Ezek Alexander Hamilton köré csoportosultak, aki kijelentette: “Minden társadalom kétféle csoportra oszlik. Az első a gazdag és előkelő, a másik a tömeg, amelynek ítélete ritkán megbízható.” Nem csoda, hogy hamarosan Federalista ellenes mozgalom indult meg, amely első ellenzékként először a “Republikánus Párt” nevet vette fel. A névvel azt kívánták jelezni, hogy a federalisták szembehelyezkedtek a köztársasági elvekkel. Röviddel későbben megváltoztatták a nevet “Demokrata Párt”-ra, a következő programmal: “Egyforma jogot mindenkinek, kiváltságot senkinek!” Valahányszor a demokrata párt eltért a jeffersoni eszményektől, lehanyatlott a csillaga. 1860-ban a rabszolgatartás eltűrése okozta, hogy északon az új Republikánus Párt, Lincoln Ábrahám vezetésével, legyőzte őket, délen pedig az államok elszakadtak az uniótól. A vereséget az okozta, hogy elfelejtették: Egyforma jogot mindenkinek, kiváltságot senkinek. Attól az időponttól kezdve, hogy Jeffersont elnökké választották, a kormány vezetését 60 éven keresztül, megszakítás nélkül a Demokrata párt NAGYON ALKALMAS TÁRGYAK AJÁNDÉKUL Magyar imakönyvek, regények, verses könyvek, szótárak herendi porcelán dísztárgyak GYÖNYÖRŰ MAGYAR BABÁK Babák $3.50 feljebb MAGYAR FONOGRÁF LEMEZEK $1.25-től feljebb Radiola, Victor, Columbia, Barton, Quality Csardás, Paprikás, Qualitone és Bársony márkájú recordok nagy választékban kaphatók a HUNGARIAN MUSIC & GIFT SHOP-BAN 2052 SO. HOBART BLVD. Tel.: RE. 30938 L. A. KÉRELEM! Kérjük kedves olvasóinkat, hogy címváltozásaikat azonnal tudassák, mihelyt elköltöznek, de ugyanakkor tudassák régi címüket is. Sok munkát takarítanak meg ezzel nekünk.