Californiai Magyarság, 1959 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-02 / 1. szám

7­ik oldal CALIFORNIA! MAGYARSÁG No. 1 — 1959 január 2 CALIFORNIA! ! MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, Editor-Publisher 648 NORTH WESTERN AVENUE. LOS ANGELES 4, CALIFORNIA Phones: Office: Hollywood 3-3473 — Res.: REpublic 3-0938 Subscription Rates in the U.S.A. $6.00 for a Yeor — $3.50 for Six Months In Foreign Countries $7.00 for a Yeor — $4.50 for Six Months Entered as second-class matter September 30, 1926 at the post office of Los Angeles, California, under the Act of March 3, 1879. A MULT HÉT TÜKRE (Folytatás az első oldalról­ napra fennakadás nélkül megvenni. Az ilyen módon előkészí­tett küzdelmek természetesen sokkal könnyebben megnyerik a közönség szimpátiáját és erkölcsi támogatását. Napokon belül érdekes vendéghez lesz szerencséje az or­szágnak, amikor Mikoyan, a Szovjetben uralkodó banda máso­dik számú hatalma valószínűleg ellátogat hozzánk is. Ha az E­­gyesült Államok sajtója sokkal kevesebbet foglalkozna a vizit­tel, és nem találgatnák nap-nap után, hogy mi bírta a látogatás­ra, a Szovjet urainak a feje nem lenne olyan nagyra dagadva. Általában nagyon sokkal több nyilvánosságot adunk a kommu­nista világ főzsandárainak, mint amennyi kellően informálná a nemzetet felőlük, de ha itt nap-nap után oldalakat írnak, ha a feje vagy a hasa fáj Kruscsevnek, akkor érthető, hogy sok­kal nagyobb a véleményük önmagukról és a hatalmukról, mint amennyit józan fővel tartanának magukról. Európát jóformán hidegen hagyta az a fenyegetés, amely­től nem rettegtünk mi sem, s amit az orosz külügyminiszter úr megismételt a múlt héten, hogy t. i. Berlin felett esetleg a har­madik világháború is kitörhet, s az tönkre tőheti ezt az orszá­got. Az ultimátum-szerű és nagyhangú kijelentés időszerűen szükséges volt náluk, mert a karácsony előtt levegőbe bocsáj­­tott nagy amerikai ‘sputniknak’ mindenfelé, még a Szovjetben is meg volt a kellő hatása. Csak az a kár, hogy az oroszok kard­csörtető fészkelődése a NATO partnereinket is hidegen hagyta, az utolsó tanácskozás eredménytelenül végződött, s a megígért kötelezettséget jóformán egyik partnerünk se teljesíti kellően. Újév napja új korszakot, talán egy sokkal jobb korszakot nyit meg Európában. Azon a napon a közös vámterületre szö­vetkezett 6 nemzet egymás közt a vámokat 5%-kal csökkenti, és a behozatali engedélyeket 3%-kal fogja emelni. Ezt 12-16 éven át mindig megismétlik ilyen arányban, s annak a végén a hat nemzet (Franciaország, Németország, Olaszország, Bel­gium, Hollandia s Luxemburg) vámterülete teljesen közös lesz. Ugyanakkor a szabad ki- és bevándorlás és munkavállalás is meg lesz közöttük, tehát például Olaszország munkás­feleslege szabadon mehet és vállalhat munkát akármelyik másik öt or­szágban. Ilyen gazdasági közösség elkerülhetetlenül politikai közösséget, végül az Európai Egyesült Államokat hozhatja ma­gával. Anglia mindent elkövet, hogy ezt a tervet még az utolsó pillanatban is megfúrja, mert bár maga képtelen ahhoz csatla­kozni, miután társországaival és gyarmataival van szorosabb vi­szonyban, a maga és a többi európai nemzet javára ugyanazo­kat a kedvezményeket követeli a hat országtól. Természetesen a szövetkezett hat nemzet egymásnak adott kedvezménye ne­héz versenyt fog okozni minden kívülálló nemzetnek (például ennek az országnak), józan ésszel azonban nem lehet kívánni, hogy a kölcsönös kedvezményt azokra a nemzetekre is kiter­jesszék, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak a gazdasági egységbe beállni. A Közelkelet látszólagos nyugalma a hamu alatt égő zsa­rátnokhoz hasonlít, mert egyik-másik országban minden pil­lanatban kicsaphat a­­ vörös láng. Szíriában a kommunisták annyi kellemetlenséget okoznak Nassernek, hogy a múlt héten kénytelen volt a kommunisták ellen nyilatkozni, dacára a Szov­jettel való közeli barátságának. Sokkal súlyosabb a helyzet I­­rakban, ahol a forradalmárok egymás közt marakodnak, s ahol a kommunistákat képtelen a kormány megfékezni, s képtelen volt megakadályozni azt a ronda tüntetést, amivel külügymi­niszterünk helyettesét a csőcselék fogadta. Irak helyzetében különösen az szomorú, hogy nincs párt, amely az ország füg­getlenségét kívánja. A nép egyik fele Nassert, a másik fele a Szovjetet szolgálja. S nem lehet tudni, hogy valamelyik nép me­lyik ragadja a hatalmat magához. Nem sokkal jobb a helyzet Iránban (Perzsia), ahol a kom­munisták a kurd törzseket lázítják és fegyverzik, hogy önálló­ságot követeljenek maguknak. Minthogy kurdok Iránon kívül, nagy számban vannak Irakban és Törökországban, ez a manő­ver általános nyugtalanságot s esetleg véres felkeléseket okoz­hat az egész Közelkeleten. Végül vannak diplomaták, akik azt hiszik, hogy Nasser az egyre súlyosabb egyiptomi helyzetből, és a szíriai nyugtalanságból egy Izrael ellen indítandó hadjá­ratban keres pillanatnyi megoldást, ami könnyen szembeállít­hatja a Nyugattal, s kirobbanthatja azt a világháborút, amit Moszkva nap-nap után odacsap a propaganda háborúban a Nyu­gat fejéhez. A kínai őrségváltás nemzetközi jelentőségét túlméretezik az amerikai újságok. Kínában feltétlenül súlyos belső válság van, s biztosan jó ok volt rá, hogy Mao eltávozzék az ország é­­léről. Viszont megtanulhattuk volna idáig, hogy a diktátorok eltávolítása, sőt esetleges kivégzése nem állítja meg a kommu­nisták útját és programját, s minden ilyen változás tisztán azt jelenti, hogy az illető országban a nép azután valamivel többet, vagy kevesebbet fog szenvedni. Hogy kisebb vagy nagyobb lesz­­e a terror, s lecsípnek-e vagy hozzáadnak-e mindennapi szűkös élelmiszer adagokhoz. Latin Amerikában még mindig Cuba szolgáltatja a legna­gyobb bizonytalanságot, s a múlt hét végén úgy nézett ki, hogy a forradalom esetleg polgárháborúvá fogja magát kinőni, mert a kormány azt elfojtani nem tudta, és a forradalmárok által megszállt területek egyre nagyobbak. Hír szerint, a hadsereg nem folytatja kellőképen a küzdelmet, s annak megbízhatósága egyre kétségesebb lesz. Az utolsó napokban a forradalmárok közt több ismert latin-amerikai vezető kommunista bukkant fel akik a polgári lakosságot propagandával “puhítják”. Bár nagyobb kilengések a többi latin-amerikai országban pár hét óta nem voltak, erősen ingadozó a helyzet Argentíná­ban, Chilében és Bolíviában, mert mindhárom nemzet súlyos gazdasági helyzetben vergődik. Valamennyi tőlünk várt na­gyobb segítséget, ezt azonban december elején megtagadta a kormányunk, s egyelőre megfelelő anyagi segítséget Európá­tól sem remélnek. A súlyos inflációban vergődő népek valószí­nűleg orvoslást fognak keresni a gazdasági betegségekre, s így a közeli hónapokban vagy hetekben kirobbanásoktól tartanak a kormányok. Csak napi két centről, vagyis évi 5-6 dollárról van szó, a­­mit újévtől kezdve a los­ angelesi munkások egy részének zse­béből illetéktelenül kivesznek, de ehhez olyan szemtelen, olyan szemérmetlenül képmutató kifogást találtak, amiyenhez ha­sonló merénylettel még soha, sehol nem nyúlkáltak amerikai polgárok zsebében. Az állítólag köztulajdonban levő városi köz­lekedési vállalat igazgatósága felett tudvalevőleg teljhatalom­mal uralkodik a Wall Street bankárainak a “watch dog”-ja, aki három hete elrendelte, hogy az egyik, déli irányban közlekedő vonalon a viteldíjat egy centtel, 23 centről 24 centre fel kell emelni. A kitűnően fizetett igazgató urak többsége attól félt, hogy a 24 centes viteldíj “kényelmetlen” lesz az utasoknak, a­­kiknek így négy darab egy centest kell fizetni, tehát tisztán az utasok kényelmére elhatározták, hogy a viteldíjat 25 centre e­­melik. Nincs az Egyesült Államokban még egy város, ahol a smogtól elhódított lakosság mindent eltűr, amit a maga fölé választott hivatalos tényezők kiosztanak a számára, vette át. Ez idő alatt az ország terjedelme megkétszereződött a “Louisiana Purchase” és a Nyugat benépesítése következ­tében. A demokrata párt min­dig síkra szállt a földművesek é­s bérmunkások érdekeiért. Andrew Jackson, sorban a he­tedik, de az első volt, aki sze­gény családból származott az Elnökök névsorában. Azt állí­totta, hogy ő “a társadalom szegényebb tagjainak képvise­lője, a földművesek, kézműve­sek s bérmunkásoké, akiknek különben nem volna ráérő ide­jük és módjuk arra, hogy jo­gaikat érvényesítsék.” Willi­am Jennings Brown pedig, ki háromszor is volt demokrata elnökjelölt, így szónokolt: “Ha felégetitek a városokat de meghagyjátok a tanyákat, a városok, mint egy varázsü­tésre, újra felépülnek, de ha a tanyák népét teszitek tönk­re, fá fog nőni a nagyvárosok utcáin!” A nők a demokrata Wood­­row Wilson elnöksége alatt ju­tottak szavazati joghoz, majd a demokrata Franklin D. Roo­sevelt támogatásával, a szak­­szervezetek nyerték el a sza­bad szervezkedés jogát. Érdekes a demokrata párt magatartása a Legfelsőbb Bí­rósággal szemben. Jefferson egy alkalommal “felforgatók­nak” nevezte ezt a testületet, mert szerinte, az emberi jogok doktrínájával szembe helyez­kedtek. ‘Nem nevezhetjük köz­társaságinak azt a kormány­formát, amelyben a legfőbb hatalom egy ága a nemzet a­­karatától függetlenül műkö­dik” — mondotta. Jefferson elvesztette a csa­­táját a Legfőbb Bírósággal szemben és a következő szá­zadban FDR is alul maradt ha­sonló körülmények között. Az u. n. “New Deal” vívmányai­nak egy részét a Supreme Court hatálytalanította ugya­nis. Hogy ezt az ellenzéket le­törje, Roosevelt a Bíróság tag­létszámát fel akarta emelni. Ezt a javaslatot olyan viharos ellenzés fogadta, hogy az so­hasem vált törvénnyé, de vi­szont elérték azt, hogy a Leg­főbb Bíróság azontúl liberáli­sabb felfogásra tért át. Közjo­gi szakértők ekkor úgy nyilat­koztak, hogy “Roosevelt csa­tát vesztett, de megnyerte a háborút.” Common Council: A DEMOKRATA PÁRT TÖRTÉNETE A legutóbbi országos válasz­tásokon a Demokrata Párt fö­lényes győzelmet aratott, idő­szerűnek tartjuk tehát, hogy ennek a pártnak a történel­mére és hagyományaira vissza­tekintsünk. A demokrata párt megala­pításának köszönhető tulajdon­képen, hogy az Egyesült Álla­mokban politikai pártok álla­nak fenn. Az alkotmány nem rendelkezik politikai pár­tok megalakításáról, sőt alapító­­okmányunk szerzői között töb­ben voltak, akik mindenfajta “megoszlást” élénken ellenez­tek. John Adams, a US máso­dik elnöke, maga is úgy nyilat­kozott erről a törekvésről, hogy “semmit sem tartok en­nél veszedelmesebbnek.” Ja­mes Madison, negyedik elnö­künk arra intett, hogy “külön csoportok kialakulása meg­döntheti a köztársaságot.” Pedig a szabad köztársaság levegőjéhez elengedhetetlenül szükség van a különböző vé­lemények szellőztetésére. Az amerikai forradalmat magát a “Hazafiak Pártjá”-nak bátor fellépése váltotta ki. Thomas Jefferson mutatott rá erre, megtoldva azzal, hogy “vége­redményben csak a pártok sza­bad működése útján jutha­tunk el olyan megegyezések­hez, amelyekbe mindenki be­lenyugszik.’ Jefferson vívta ki hogy a Bill of Rights-ot (Sza­badságjogok) az alkotmányba iktassák. Jefferson filozófiája szerint­­minden társadalom természet­szerűen két pártra oszlik. Van­nak, akik bizalmatlanok a nép­pel szemben, félnek tőle, és vannak, akik azonosítják ma­gukat a néppel. Minden ország­ban van két ilyen párt.” A ‘fe­­deralistáknak” (Washington, Hamilton, stb.) más volt a vé­leményük, főleg az európai ki­rályságok légkörének hatása alatt. Ezek Alexander Hamil­ton köré csoportosultak, aki kijelentette: “Minden társada­lom kétféle csoportra oszlik. Az első a gazdag és előkelő, a másik a tömeg, amelynek íté­lete ritkán megbízható.” Nem csoda, hogy hamaro­san Federalista ellenes mozga­lom indult meg, amely első ellenzékként először a “Repub­likánus Párt” nevet vette fel. A névvel azt kívánták jelezni, hogy a federalisták szembehe­lyezkedtek a köztársasági el­­vekkel. Röviddel későbben megváltoztatták a nevet “De­mokrata Párt”-ra, a követke­ző programmal: “Egyforma jo­got mindenkinek, kiváltságot senkinek!” Valahányszor a demokrata párt eltért a jeffersoni eszmé­nyektől, lehanyatlott a csilla­ga. 1860-ban a rabszolgatar­tás eltűrése okozta, hogy észa­kon az új Republikánus Párt, Lincoln Ábrahám vezetésével, legyőzte őket, délen pedig az államok elszakadtak az unió­tól. A vereséget az okozta, hogy elfelejtették: Egyforma jogot mindenkinek, kiváltsá­got senkinek. Attól az időponttól kezdve, hogy Jeffersont elnökké vá­lasztották, a kormány vezeté­sét 60 éven keresztül, megsza­kítás nélkül a Demokrata párt NAGYON ALKALMAS TÁRGYAK AJÁNDÉKUL Magyar imakönyvek, regények, verses könyvek, szótárak herendi porcelán dísztárgyak GYÖNYÖRŰ MAGYAR BABÁK Babák $3.50 feljebb MAGYAR FONOGRÁF LEMEZEK $1.25-től feljebb Radiola, Victor, Columbia, Barton, Quality Csardás, Paprikás, Qualitone és Bársony márkájú recordok nagy választékban kaphatók a HUNGARIAN MUSIC & GIFT SHOP-BAN 2052 SO. HOBART BLVD. Tel.: RE. 3­0938 L. A. KÉRELEM! Kérjük kedves olvasóinkat, hogy címváltozásaikat azonnal tudassák, mihelyt elköltöznek, de ugyanakkor tudassák régi címüket is. Sok mun­kát takarítanak meg ezzel nekünk.

Next