Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-07 / 1. szám
CALIFORNIAI # f~_-----*| M AG VA R X,X-X31 55 i E.tabjl ished in 1922. (C A L I F O R N I A HUNGARI »fr, 46*3473 ii Ü An American Newspaper in Hungárián Language The oldest Hungárián Weekly Newspaper West ui ».*. .Mississippi '' '[ ■ ------------———— --------------------------------------------------------------------------------------------------------- !! # '> 105. South Western Avenue, Los Angeles, California 90004. Ttltttttl IHttttttttt ’ VOLUME — No. 1. .LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA PHOENIX, ARIZONA FRIDAY, January 7. 1977. SINGLE COPY 25 CENTS Dr. NÁNAY ENDRE: Világhelyzet A demokrácia és a demokratikus szabadság analizálása során William W. Scranton a US jelenlegi UN követe, v. pennsylvaniai kormányzó —az Appeal of Conscience Foundation évi összejövetelén feltette a kérdést: mit jelentenek az alapvető emberi jogok egy éhező polgár számára? Mit jelent a szólásszabadság vagy a szabad sajtó annak, akinek egyetlen gondja egy darab kenyér? Lehet-e demokráciáról beszélni és szabad-e azzal foglalkozni, mint elsődleges politikai témával ott, azokban az országokban, ahol a tömegek, az ország legnagyobb fele éhezik? Nem kell-e demokráciához és az abban működendő szabadsághoz elsősorban egy olyan gazdasági légkört megteremteni, ahol a napi kenyéren túl és felül más is érdekelheti a polgárokat? Nem üres politikai szóhasználat-e vagy céltalan sematizmus-e az, ha a jelen egyes -különösen afrikai és ázsiai-országokkal kapcsolatosan demokratikus feltételekről beszélünk, ahelyett, hogy az annak a bevezetőjét jelentő primér gazdasági helyzet megteremtéséről gondoskodnánk? Az éhes tömeg emberi és politikai jellege nem demokratikus, mert éhes állapotán bármilyen eszközökkel és módon segíteni akar.Kénytelen erőszakkal is megszerezni kenyerét,aktivitásának semmi köze sincs a demokratikus rendhez. Kár tehát a „new ideology of development" kellékeként demokráciát emlegetni. A gazdaságilag elmaradott országok, népek UN-beli szervezése során a „basic rights" (alapjogok) első pontjaként azt kellene vizsgálni: megvan-e a kenyér, mely nélkül nincs humánum, amire a jog és demokrácia szabható lenne. Ugyanakkor, amikor a demokráciáról és annak pilléréről, a szabadságról vagy az emberi szabadság iránti jogokról beszélünk egy olyan témakör kívánkozik a tárgysorozatba, melynek az utóbbi évek különös jelentőséget adnak. Szabadság a demokráciákban, mely a bűnözés miatt élvezhetetlen. A szabadság, melynek gyakorolhatóságát az igazságszolgáltatás tehetetlensége meghiúsítja. A szabadság, mely számtalan nagyvárosban nincs meg. Ezrek saját szomorú tapasztalatból nyilatkozhatnak ebben a tárgykörben. Ezrek és milliók egyelőre csak a hírekben olvassák vagy látják a gyilkos rabló és betörő gangek orgiáit. A gang tagok azzal védekeznek, hogy a szociális helyzet kényszeríti őket, hogy bűnözés útján szerezzék meg a „szükségeseket". Amerika szociális rendezetlensége termeli ki, mondják a bűnözők, azt, hogy sötétedés után nem ajánlatos utcán járni (de számtalan helyen semmilyen időszakban nem veszélytelen az utcán járás), hogy nem szabad ajtót nyitni, hogy a lakásokat, házakat be kell rácsozni, sőt középkori várrá kell átalakítani, hogy nagyon költséges „security" lakóházak épülnek, ahol a házi TV-n figyelnek mindent és titkos kulcsra nyílik még a fürdőszoba ajtaja is, hogy az óriás kutya és a „magánrendőr" nagy üzlet lett, mert mindenki kisérteti magát, rendőri rendszert épít maga köré. Röviden: a kódexben lefektetett superszabadság ellenére a mindennapi élet nem szabad és a gyakorlatban bizonytalan lett, mert a gangek garázdálkodnak, sőt uralkodnak. A gangek „felekkel", áldozatokkal „érintkező" tagjai nemcsak fiatalkorúak, hanem nagyrészben gyerekek. 7-8 évesnél kezdődik tagságuk. Ez tudatosan és szervezetten azért jelentkezik így (számtalan ízben egy nagykorú gangfőnök láthatatlan főnöksége mellett), mert koruk miatt a bíróság még a tizedik bűnesetben is szülői „felügyeletre" engedi a tettenért gyerekeket, azaz büntetés nélkül újra vissza a gangbe. Annak a szülőnek felügyeletére bízza a gyereket a bíróság, amelyiknek gondoskodnia kellene arról, hogy a 7-10 éves gyerek (sokszor, különösen az utóbbi időben, kislány) ne hivatkozhassék „szociális" helyzetére, hiszen a szülői házban él, a legtöbb esetben nem is rablási zsákmányra szoruló körülmények között, de minden bizonnyal szülői ellenőrzés híjján. Egy-egy ilyen gang komolyan megszervezett, fegyelmezett, tervekkel dolgozik és elszánt. Sokezres „kasszája" van. Különálló, de összefolyó alvilág. Ha nem állítják meg a fiatalok, sőt a gyerekek bűnözését, drasztikusan, nem alkotmányosdival, teljesen bizonytalanná válik a polgári élet. Nem is beszélve arról, hog egy sokezres bűnöző tömeg alakul ki, akik már kora gyerekkoruk óta munkakerülésből, aljas bűnözésből élnek. Ma már nyilvánosan bevallja a rendőrség, hogy egyes városokban a betöréseket nem jelentik, mert a bandák olyan szervezettek, hogy a feljelentőn minden esetben bosszút állnak. Legkevesebb, hogy tűzbombát dobnak házára vagy kocsijára. A rendőrök a lakosságot oktatják a védekezésre, ahelyett, hogy egészen drasztikus eszközökkel járnának el a gangek ellen. Olyan indoklás is hallatszik, hogy a rendőrség mindent megtesz, de egyes bírák félnek az eléjük kerülő gangektől, nem alkalmaznak szigorú büntetést, engedik gyerekkoruk védőpajzsa mögé bújni őket stb. Az nem is jön szóba, hogy az a gyerek, aki pl. még tud késelni, vagy esetleg ölni sokszor fillérekért egy tehetetlen öreget, éppen olyan tudatában van minden elítélhetési büntető elemnek, mint az, aki 18-ik évét már betöltötte. Az olyan pedig, aki ezt nem is először követi el. A TV közvetett adója 1975-ben 6.6 billió dollárt inkasszáltak a nagyobb TV-k hirdetőiktől. Azaz a hirdetők 6.6 billióval emelték azoknak az áruknak az árait, amit a TV- n hirdettek. Egyes számítások szerint átlagban és közel 50,000 dollár esik a hirdetések egy percére az összes TV állomásokat kalkulálva. Ebből vígan lehet díjazni a hírt —illetve hirdetésbemondókat, (pld. Barbara Walters-t egy millióval évente), a hirdetést „megtestesítő" alanyokat, a hirdetési cégek és írók hadseregét, akik a bűnözés legkacifántosabb fortélyait tárják fel, a műsor „angyalkáit" akiket néha még művésznőnek, sőt művésznek is kell nevezni. Senki nem érti azt a misztikumot, hogy miért kell egy TV képre kerülő „detektív"-nek egy szerepével annyit keresni, mint egy komoly diplomával több év alatt. Miért kell ezen a címen ilyen durván megfejni a nézőket úgyis, mint a TV-n látható áruk vásárlóját. A TV-nek ezt a mértéktelen adóztatását szellőzteti most a sajtó, mely hírközlésében akaratlanul is a TV mögé szorult, minthogy a képekkel illusztrált közlés divatosabb, felkapottabb, keresettebb lett. A betűt, annak örök értékét sikerült a TV- nek —legalábbis részben— háttérbe szorítania. A TV lett a főmédia. A businessekkel hadilábon nem álló The Wall Street Journal (111-76) is éles kritika tárgyává teszi a TV-k áru-eladó, vevő-szerző munkájának nemességét: kérdésessé teszi, hogy a hirdetés fedi-e az áruval (jóságával, kifogástalanságával, leírásával, stb.) kapcsolatos való tényeket, a TV-n történt áruajánlás ízlésességét, meggyőző voltát, sőt eredményességét is. Mindezeknek igazolására fölvonultatja és név szerint tanúként hívja azokat a szakértőket, akik az egyes (nagyobb) hirdetések szerzésmódját, a szöveg- és képhirdetés részleteit megvizsgálták, valamint a hirdetés számszerű eredményességét ellenőrizték. Megnevez a neves sajtóhirdetéseket, melyek idegzavart okozó közbekiáltásokkal provokálják ki a figyelmet, kifogásolja, hogy egyes hirdetések kétszer olyan hangosak, mint az adás, melybe be vannak építve, sokszor a ház nyugalmát felzavaró hangerővel, természetellenes, idétlen hangokkal operálnak. Állítja, hogy számtalan néző azonnal kikapcsolja készülékét, ha bizonyos hirdetés ráköszönt. Zűrzavar billiókért, melynek feketelevesét a néző duplán fizeti meg. Megfizeti a hirdetett áru árában annak megvásárlásakor és idegeivel a hirdetés hallgatásakor. MILYEN LESZ A CARTER-VANCE KÜLPOLITIKA? A Monroe Doktrína óta minden amerikai elnöknek volt valamiféle külpolitikai irányzata legalábbis jelszavakban. Trumannak, Eisenhowernak, Kennedynek, Johnsonnak, Nixonnak speciális és gyakran ismételt „tanai" voltak (fedőnévben), de azokból alig valósult meg valami, több volt a kivétel, mint amennyit a címkék fedeztek. Úgy illik hát, hogy Carternak is legyen valamiféle doktrínája, beceneve politikai vonalvezetésének. Carter elnök (designált) többször kifejezésre juttatta, hogy nem fog beavatkozni külország vitáiba, hacsak Amerika biztonsága nem kívánja a belépést. Ezért a Carter Doktrínát már most elnevezték „World Order Doctrine"-nek. Carter az első elnök 30 év óta, aki nem olyankor lép hivatalba, amikor a US valahol háborúskodik, mert Truman óta minden elnök megörökölt egy háborút. Truman maga a második világháborút kapta, Eisenhower a koreait, Kennedy a vietnamit, Johnson, Nixon ugyanezt, sőt Ford is. Most nincs effektíve háború, bár ma már kiment a divatból a hivatalos háború, helyette „felszabadítás" néven folyik ugyanaz. Ebből pedig van több helyen Afrikában, Európában, Ázsiában. Hogy mit kell és illik tenni az ilyen háborúkkal, azt előbb-utóbb el kell határozni, mert a sok „kicsi" sokra megy, nem vesszük észre, amikor már késő és minden felszabadításra kerül. A carteri bármi néven nevezhető doktrínának egy pillére van: a szovjettel való hogyállás, ebben a nagy keretben maga a hetente. Ezt nem lehet kerülgetni, mert az egyoldalúság túlment a naívság határain és belenyúlik az együgyűségbe. Ezen múlik a „balance of power", sőt maga a költségvetés egyensúlya is. Kína, Panama, Korea nagy problémák, de a World Order, a világrend lényege a két nagyhatalom hatalmi rendezetlensége. Ez jelszó és doktrína emlegetése nélkül is az elsőszámú carteri probléma. vagy évek óta folytatja, nem jogosan élvezi gyerekkora büntethetetlenségi előnyeit. Az egyes szatek törvényhozásában már felmerült egy táborváros felállítása, ahova az ilyen és hasonló bűnözőket „átnevelés" céljából be lehetne helyezni, éspedig közmunkára. A törvényhozók nagy része ámulva csodálkozott, hogy a „szabad" Amerikában, hogy mer valaki ilyen barbár gondolatokkal foglalkozni, így hát puffogtassuk csak az álszent szabadság üres jelszavát és engedjük a gyerekeket gyilkolni, fosztogatni büntetlenül, hadd remegjenek a polgárok rácsaik mögött, ahova a gyerek gangek kényszerítik őket, míg a bűnözők szabadon élvezik a törvényhozók által megvédett szabadságukat. Hírek a nyugtalan világból Carter fehérházi külügyi,pontosabb címmel Nemzet Biztonsági tanácsadója: Kazimierz Zbigniew BRZEZINKI (ki tudja majd kimonadni e nevet?) VARSÓI SZÜLETÉSŰ, 48 éves, apja kanadai lengyel konzul volt, 1948- ban disszidált. FELESÉGE EDUARD BENES 1948-ig volt csehszlovák elnök UNOKAHÚGA, Ann Emilie Benes. Egyebekben a Rockefeller család „pártfogolja" akár a leendő és volt külügyminiszterek Vance és Kissinger. Nincs ÚJ A NAP ALATT ÉS SEMMI nem történik a Rockefellerek nélkül. A szovjet munkát, magas bért, kedvezményeket helyez kilátásba azoknak, akik a KÍNAI HATÁR KÖZELÉBEN telepszenek le. Ha Carter referálás alatt LEVESZI A SZEMÜVEGÉT, ÉRDEKLI az ügy, ha nem, jobb,ha távozik a kihallgatáson lévő. A US SZOCIÁLIS (pl. egészségügyi, nevelési, házépítési, welfare, biztosítási stb.) KIADÁSAI ÉVI 331 BILLIÓ DOLLÁRT TESZNEK KI. A Welfare csalások ez évben 1.1 billióra tehetők. 3.4 millió család van welfaren. Minden ötödik személy jogosultsága sántít.1976 első felében 745,000 személy használt" „food stamp"-et jogosulatlanul. A kormányzat 4,418 féle formanyomtatványt töltet ki polgáraival, mely 143 millió munkaórát igényel évente. 1981 -re 10 MILLIÓVAL NŐ A US LAKOSSÁGA, azaz 225 millió lesz. Ez a termelés növelését kívánja. AZ 1977-es MEGLEPETÉSEK valószínű térségei: Thaiföld (Vietnam inváziója), Taiwan (Peking kiköveteli), a Fülöp Szigetek (az amerikai erőknek ki kell jönniök), Algéria (kinyomja a Szaharából Marokkót), Ethiopia, Omán (polgárháború indul), Angola(nem tud a szovjetizmus állandósulni), Panama (az amerikaellenes mozgalmak erősödnek), Rhodesia, Dél-Afrika ( a feketék partizán mozgalma nő), de főleg Korea (észak lerohanja) és Izrael (az arabok újra támadnak). A spanyol és portugál átalakulás máris mozgásban van. A GLAUCOMA, a vakság másodikszámú okának gyógymódja, mely nemcsak öregeket, de fiatalokat is támad, megoldás előtt áll. A gyógymódok között szerepel laser sugárral való operáció (iridectomy), valamint bizonyos kísérlet alatt lévő anyag befecskendezése (becsepegtetése), de egyes glaucoma fajtánál a marijuana szívása is ajánlott.