Californiai Magyarság, 1979. január-szeptember (57. évfolyam, 1-38. szám)
1979-04-13 / 15. szám
No. 15. - 1979. április 13. H9FT*=«BEK===»==)Sna^^EH3(^^) Minden politikai rendszer kitermeli a maga szóvivőit és irodalmi képviselőit. Úgy is mondhatnánk, hogy amíg a kortesigéretekből valóságos kormányzat lesz, többrendbeli garnitúra elfogyasztódik. A konsolidálódott rezsimet általában olyan nevek jegyzik, akiket az induláskor még a névtelenség homálya,vagy éppen a börtön rejtett magában, így volt ez a két világháború között és ez jellemzi a mai magyarországi állapotokat is. Horthy szegedi programadásától a budai várban vitt udvartartáson keresztül a dinasztikus álmok összeroppanásáig nevek és koncepciók emelkedtek és tűntek el a süllyesztőben. Élen a felszínen csak az maradhatott, aki ismerte a játékszabályokat s tudta, hogy mikor mit kell/szabad mondania. Hogy Herczeg Ferenc, majd annak kiöregedése után Márai Sándor lehetett a poéta laureatus, annak oka volt. Vitathatatlanul mindketten rutinos s az átlagnál tehetségesebb mesteremberei voltak a szakmának, de kínosan vigyáztak arra, hogy egy olyan világban, ahol hárommillió koldus volt és másik hárommillió alig-alig tudta előteremteni a létminimumot, ők arról csevegjenek, hogy járt-e Cecil a Török utcában, és hogy Budán lakni világnézet is, vagy csak állapot? ! Egy írót az avat íróvá, hogy úgy ábrázol és szórakoztat, hogy ugyanakkor értő-érző szívvel jelen van a világ, a fajtája dolgaiban, s ha kell, kollektív szócsöve-hangja az embertársát ért sérelmeknek, igazságtalanságoknak. Akkor, amikor Pekár Gyula Herczeg Ferenc és mások méltóságos címet és Corvin-láncot kaptak írói érdemük legmagasabb elismeréséül Veres Péter, Illyés Gyula, Féja Géza, József Attila ellen nemzetgyalázás címen bírósági eljárást indítottak. Úgy tűnt, hogy a két világháború közé eső negyedszázad ellentmondásait nem lehet tetézni. A történelem ezúttal is bebizonyította, hogy a Horthy éra neobarokk, udvari manérban és intrikákban nem szűkölködő szakasza Hoffmann meséi számba mentek ahhoz képest, amit a nyilasok zöldben, Rákosiék pedig vörösben színre hoztak. A világnézetüket színben kifejező új korszakokban, ami a hatalomban és a pénzben való osztozkodás mérvét és fajsúlyát illeti, táj és szerep nem változott,csak a fogalmazás, a stílus öltött más formát. A Rákosi-korszak az irodalmiságot nem esprit-ben, még kevésbé az írónak az elnyomottal és szenvedővel való magát azonosításban, hanem traktorokban, brigádversenyben, munkateljesítményben, a volt csendőrt és szolgabírót leleplező éberségben stb. mérte. Eszmei, elvont vonatkozást csak akkor vett figyelembe, ha a kantáta Sztálinhoz, Rákosihoz, vagy a pártkongresszushoz íródott. Illés Bélától Méray Tiboron és Aczél Tamáson át Boldizsár Ivánig hosszú a hivatalos lista. Akik időközben disszidáltak, elsősorban a saját irodalmi díjaikra és kitüntetéseikre mondottak kritikát, éppen mivel tisztában voltak az írástudók felelősségével és árulásával. Rákosi óta sok víz lefolyt a Dunán is, a Mississippin is. A szóképet egyszerű paraszti nyelvre lefordítvama Magyarországon az irodalmiság nem jelent szükségképpen pártos szemléletet is: méltányolt, sikeres író lehet valaki anélkül , hogy traktorokról és munkateljesítményekről írna dicshimnuszt. És viszont az emigrációban sem von maga után kiközösítést, ha valaki egy hazai íróról értékelően mer nyilatkozni. Előadásom egy magyar író arcképéhez vázlat. Az írót Moldova Györgynek hívják. Elöljáróban hadd jelentsem ki, hogy Moldova írói ouvre-je elismerése, egyénisége szeretetet, humánuma és igazságérzete pedig tiszteletet ébreszt bennem. Hinni szeretném, hogy elmondasóm után hallgatóimnak is az lesz a véleménye, hogy érdemes volt egy órát rászánnunk egy jó ügyre. Moldováról, az emberről csak annyit tudok, amit a könyvei borítólapjairól, az úgynevezett fülekből sikerült összeszednem. 1934-ben Kőbányán született. Próbált ember, sokfelé járt, sokfelé dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás Komlón, kazánszerelő a filmgyárban, útkövető Pesten, építőmunkás Nyíregyházán, újságíró, az írószövetség futbalcsapatának jobbhátvédje. Közben elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturgiai tanszakát. Fiatal kora óta ír.Az idegen bajnok c. novelláskötete 1960- ban jelent meg, első regénye A sötét angyal pedig 1964-ben. Azóta majd minden évben elhagyja a sajtót egy-egy kötete, a regények, riportok, szatírák, szociográfiai művek vegyest. Az egyik legnépszerűbb író Magyarországon. A neve: valutát ér. Könyveit elkapkodják, a megjelenésük után 2-3 nappal már csak pult alól és protekcióval lehet hozzájutni. A „moldovaiság" irodalmi fogalommá vált. Ha jól látom, az egyaránt jelent eredetiséget, sajátos tónust és mindenekfelett egy szuggesztív egyéniség hallatlanul színes és erős jelenlétét.A Szent Imre induló egyik főhősének, a tizenkét éves Kőhidai Miklós sárgacsillagos megpróbáltatásai után megállapítottam, hogy Moldova zsidó. A magyar protestáns gályarabok iszonyúan hiteles és megrendítő regénye a Negyven prédikátor elolvasása után nem volt kétségem, hogy Moldova református. A Magányos pavilon az 56-os forradalmat idéző különös miliőjében a „pozitív hős" egy lebukott ávós, Flórián, és meg mertem volna esküdni, hogy a kérdésre, hogy mit álmodott, miért volt az arcán feszültség, Moldova tapasztalatból mondatta Flóriánnal: ,,A büntetőtáborban jártam, sorakozót fújtak, mentünk ki a fejtésbe, a sziklák közé. Ha idegesen fekszem le, mindig erről álmodok. Valaki előre megmondta, hogy így lesz, hiába szabadulunk ki, idegeinkben magunkkal visszük majd a börtönt". Hogy véleményemben nem voltam egyedül, ami Moldovának az alakjaiban való jelenlétét, a saját élményeinek a visszaadását illeti, bizonyítja, hogy két református egyházban megválasztották presbiternek. Mint ahogyan Akit a mozdony füstje megcsapott ”, a magyar vasútról és vasutasokról szóló szociológiai remekműve meghozta számára a „tiszteletbeli vasutas" címet.A legkedvesebb történetet maga meséli el egyik jegyzetében „Egy úttörő őrs akarta felvenni a nevemet. Eljöttek küldöttségbe zászlóval,, dobokkal — éppen aludtam — és arra kértek, hadd lehessenek ezután Moldova György őrs. — Nem volna jobb ha megtartanátok a régi neveteket? Azelőtt hogy hívtak titeket? — Hisz éppen ez az:Csizmás Kandúr őrs. Ennél még a Moldova is jobb". Moldova írói érdeklődésének széles skáláját tekintve, portréja felvázolásához kézenfekvő alapszíneket szolgáltat az eredendően nyugtalan természete. Konzervgyári emlékek című riport-sorozatának bevezetőjében ezt írja: „Koromhoz képest elég sokszor cseréltem környezetemet. Most talán már ideje bevallani, hogy ezeknek a változásoknak kevés közük volt a bátorsághoz, a romantikához, mert legtöbbször véletlenül történtek. Eszem ilyenkor megállt, önkonttrollom kikapcsolódott, és az illúziók nevében odahagytam nyugodt, kényelmes helyzetemet amelyben tulajdonképpen jól éreztem magam. Persze, ezek az „áramszünetek" nem tartanak soká, a Kazincbarcika felé robogó vonaton vagy rosszabb esetben Komlón, 620 méterrel napszínt alatt, már magamhoz tértem". TOLVALY FERENC VERSEI A történelem kilométer-köveire (Kacsó Sándortól a valóságig) rovásírással zokogtam a kövekbe fogy a virág Udvarhelyről mentem Szovátára Korond fogy a virág Segesvárnál Petőfit siratjuk s az elveszett szabadságunkat évről-évre egyre kevesebben százéves fenyőket döntenek a Hargitán Törd a nem merek tovább menni fogy a virág Napoca Cluj hogy is hívták régen Kolozsvár a Házsongárdi temetőben sírkövek halottainkat meghamisították sírkövek és kevés virág emberek jöttek már nem ismerek senkit hogy is hívták vád! kereső vád! eltörölték kitaposták kiszakították s te várod, hogy szavad.. .? fogy a virág s gyűl az iszap Érdemes ideiktatni Moldova egyik kritikusának a Rongy és arany kötethez fűzött megjegyzését: „Ha nekem Moldova olvasása előtt bárki azt mondja, hogy mesél a konzervgyári élményeiről, elkerülöm. S ma már izgalmasabbnak tudom, mint bármilyen egzotikus útleírást. Kevésbé érdekel, ha valaki Indiából Párizsba gyalogol, vagy tutajjal szeli át a Csendes-óceánt" (Új írás, 1969.IV.121 I.). Miben rejlik e riportok titka? Mint mondottuk, nyugtalan ember, a veleszületett kutatószenvedély hajtja. Farmerben, pulóverben, egy nyűtt sporttáskával a vállán időnkint útra indul, hogy végére járjon valaminek. S amibe belekezd, annak végére is jár. Moldova rendkívül fegyelmezett író. Bármi lett-légyen is a témája, az 56-os mohácsi árvíz, az aszódi javító intézet, vidéki zálogház, vásározás, biztosítás — hiteles jelentésre törekszik. Riportjait olvasva, az volt az érzésem, hogy hangos híradóban dokumentumfilmet nézek és a riportert semmi más nem érdekli, csak az igazság visszaadása, megszólaltatása. A lényeges elemeket hozza premier plánba és a lényeges, a témát feldobó jegy nem mindig az, ami nyilvánvaló és a szem előtt van. A vérbeli író és a dramaturg egymás kezére játszik. Moldova a felvetett problémát nem egyszer nyitva hagyja, vagy két síkban ábrázol, mintegy hangsúlyozva, hogy az élet jelenségei nem mindig egyértelműek. Moldova nemcsak jó író, a szerkesztés és a vágás szakmai fogásait ismerő dramaturg, mindenekfelett becsületes ember. Ha úgy van, hogy A Szentimre-induló kis zsidó sráca, Miklós, aki Teitelbaumnak és Koterbának teljesített futárszolgálatot, azonos azzal, aki a gyermekkorát Kőbányának abban a prolinegyedében élte meg maga is proliként, amit annyi elbeszélésében s a Gázlámpák alatt c. kötetében megörökített, nem csodálkozunk azon,hogy Moldova elkötelezettje lett az új világnak, amelyik a réginek szétszedett kövein épül. Amikor Moldova egy TSZ-ben körülnéz, számára a TSZ természetes adottság. Mint ahogyan a népi demokrácia bármelyik építménye magától értetődő valóság. És Moldova ezt az új rendet szolgálni, de nem kiszolgálni akarja. Szándékban és hevületben Széchenyihez hasonlít: idealista, és nem opportunista. Brutális őszinteséggel kimondja, hogy annak számbavétele, hogy mi történik az országban és hogy alakul az emberek sorsa, „nem humanizmus vagy osztályhűség, ez kutyakötelesség és elemi méltányosság". Az egyéni vagy kollektív helyzetjelentés, amit Moldova ad, nem önmagáért való. Nem csupán fényképet akar nyújtani az olvasónak, amit, miután kiszórakoztuk, kigyönyörködtük magunkat a feledés albumába süllyeszthetünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a Tisztelet Komlónak!, Az őrség panasza és Akit a mozdony füstje megcsapott azaz egy bányatelep, egy dunántúli tájegység és a MÁV sorsát átfogó könyvei vihart és botrányt kavartak és az illetékeseket az ország kirakatába került állapotok, visszásságok megoldására, kiküszöbölésére indították. Például a magyar vasút és vasutasok munkáját, életét kínos részletességgel feltáró művének megjelenése óta Magyarországon szólás-mondás lett, hogy „amióta Moldova könyvét olvastam, nem merek vonatra ülni.". Ha egy író élesszemű megfigyelő, szenvedélyes kereső, a lényeget firtatja és a jelenségek értékrendjét meg tudja állapítani, abból még nem következik, hogy (Folytatás a 7. oldalon.) TROMBITÁS DEZSŐ: Vázlat Moldova György arcképéhez NAPNYUGAT Vihar előtt Olykor felnézek az égre. Kíváncsi vagyok, hoztak-e hírt a felhők? Két szemem beleragadt a végtelenbe, a Kárpátmedence zuhant felém, pilláim merev erdején, s a be nem teljesült vágy erejével csapott volna arcomba mélyen, hogy belevésse a nemzethez tartozást. Élni szerettem volna megint a zuhanást, visszanéztem, közben a sárkány elrabolta a Fehér Lovat. 6. oldal MEGJELENT Tollas Tibor verses kazettája 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg a hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk között autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: NEMZETŐR, D-8 München 34. Postfach 70. Ára portóval 7.50 dollár, Európában 15.00 DM. MEGJELENT a Nemzetőr és Griff közös kiadásában Dalnoki Veress Lajosné: Szabadság nélkül c. könyve Pártalan érdekességű, hézagpótló napló az osztrák Anschlusstól kezdve a szabadságharc bukását követő időkig. Négy évtized magyar történelme elevenedik meg egy asszony meglátásán keresztül. Férje, Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a könyv főszereplője, akit a németek és az oroszok egyaránt halálra ítéltek s aki mindvégig a magyar utat járta. Megrendelhető: Amerikában és Kanadában a szerző címén. 2011 51 st Ave., S. W. Calgary, Alta, Kanada. Ára portóval 7.50 dollár, Európában 15.00 DM.