Californiai Magyarság, 1986 (63-65. évfolyam, 1-50. szám)

1986-09-26 / 37. szám

S, CALIFORNIAI , Üb£ Ül Ék f5 R S jÁ fj ® S5 the Mississippi * trp (CALIFORNIA HUNGÁRIÁN S) MM f*» £ j 12 Mm g I (UPS 084-440) m & »-* *s HJja ■■Ép-Jg^gjT September 26,1986 ■ • S < :an Newspaper in Hungárián Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, Ca 90004. Ph: (213) 384-7642, (213) 463-3473 * • _____________________________________________________________________________________________________________________ ÉVFOLYAM Single copy in the US 40 cents 1 11 1 LES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada 60 cents VOLUME - 63. No. - 37. YY ENDRE: VILÁGHELYZET Végre a US Kongresszus is belátta a kábító­szer-gyilkosságok okozta tragédiák következ­ményeit és törvényjavaslatában még a halál­­büntetést is kilátásba­ helyezte a súlyosabb és komplikáltabb esetekre. Miután könyvek, tanulmányok, újságcikkek mutattak rá a ká­bítószer-üzlet gyökereire, meghirdették, hogy a jelen kábítószer-üldözés vicc. A végén, a ravatalon fogják meg azt, amit a születésénél kellene megsemmisí­teni, de „valami” ismeretlen (vagy nagyon is ismert) okból egyes bábák őrt állanak, s a kábítószer szüleihez és az újszü­­lötthöz nem lehet (vagy lehetett) hozzányúlni. James Mills a CIA és a National Security Agency (a nem­zetbiztonsági szerv) segítségével évekig a termelőhelyekről kiindulva, lépésről-lépésre követte a kábítószer, a termelők, szállítók, nagy- és kiskereskedők útját, az abban résztvevők életét, a nehéz billiókat, s ezt The Underground Empire c. tanulmányában a nagyvilág elé tárta. Nevekkel szolgál, kül- és belföldiekkel, hivatalosakkal is. A kép, amit a nagyvilág lát tragikus. Amerika impotens a kábítószer-özön megállítá­sában. Egyes fejezetei a könyvnek azt sejtetik, hogy játékot űznek belőle, szereplési lehetőséget. Míg az amerikai fiatal­ságot a kábítószer álatta alacsonyítja le, addig kicicomázott drága hivatalokban hope-aktákat tologatnak és egyes szerep­lők a TV-ken saját magukban gyönyörködnek. Évente féltrillió dollár a kábítószeresek forgalma, három­szor annyi, mint ma a US forgalomban lévő dollár­ papírja. A bankokban egyes bankárok összjátéka útján óránként há­rom millió kábítószerbevétel alakul át „legálissá” törvényes­sé, de adómentessé. 1983-ban, több mint 1,500 személy je­lentkezett US és főleg svájci bankoknál és sikerült kofferjaik tartalmát „valahogyan” elhelyezni, azaz a gyilkos­ méreg árát törvényesíteni. James Mills statisztikája szerint a világ többet költ ma a tilos kábítószerezésre, mint élelemre, lakás­ra, ruhára, tanulásra és egészsége gondozására összesen. A korrupció szerte a világon óriási. A kábítószer-korrum­pálás közveszélyes. Az évi 20-30.000 dollárt kereső hivatalos személyt egykönnyen megtéveszti az egy alkalomra kész­pénzben felkínált tízezer dollár, néha annak sokszorosa. 33 ország termel kábítószereket. Ezeknek az országoknak ve­zetői is részesülnek, — közvetve legalábbis — a kábítószer áldásaiban. A termelő polgár nem hajlandó búzát termelni földjén, mert azért egy tizedét sem kapja, mint a kábítószer­ért. A szegény országok állítják, hogy éhségükből egyetlen kivezető út a dope. Ezek között az országok között szám­talan van, amelyik komoly amerikai dollársegélyben része­sül. A US hivatalosak azzal védekeznek, hogy szükségük van ezekre az országokra, vezetőikre „fontosabb külpolitikai érdekből” (katonai bázisok hordozói, stb.), így nem hajlan­dók drasztikus intézkedéseket foganatosítani ellenük. Ez a kiskapu. Amikor a többi hivatalos látja, hogy van kiskapu, akkor azt saját aljas céljaira nagykapuvá alakítja ki, s így jön létre a megvesztegetettek hadserege. Az amerikai kábítószer-üldözés politikailag motivált,­­ ál­lítja Mills,­­ megtévesztő, a határon, vagy tengereken érkező özön pár százalákát lehet csak elfogni. A rendőr az életét ál­dozza, a bíróság a vonatkozó törvények hiányában csak úgy kezeli a nemzet gyilkosait, mint a többi bűnözőt, azaz se­hogy. Senki nem adja ki a parancsot, s nem vezényel álljt az egész üzérkedésnek. Talán már nincs is olyan hatalom, mely ennek a kifejlődött, megszervezett, társadalmilag átitatott alvilágnak parancsolhatna? A demokrácia nevében a nagy­­üzérek játékot űznek az amerikai külszín-üldözéssel, nem ve­szik komolyan, pénzükkel, — remélik — a szabad utat meg­vásárolhatják. A néha-néha elkobzott kábítószer mennyisége nem jelent a kábítószer alvilág számára lényeges veszteséget. „Ezek” a személyek nem félnek az amerikai törvényektől azért sem, mert hiszik, hogy a törvényen felül (vagy kívül) állanak. A problémával foglalkozók egy része azon az állásponton van, hogy amíg vevő-fogyasztó van, tehát piaca van a kábí-Folytatás a 2. oldalon AZ EURO-KOMMUNIZMUS TEGNAP ÉS MA 1970-ben egyes európai kommunista pártok megpróbálták a Moszk­vától való függetlenebb politizálást, főleg a franciák, spanyolok, hol­landok, belgák, s élenjártak az olaszok. Ez különös veszélyességét ab­ban hordozta, hogy simulékony színeivel könnyen magához ragadhat­ta volna a NATO országokban is a kormányrudat. A veszély azonban önmagától elmúlt. A spanyol vezér, Santiago Carillo az egész vonal él­harcosa még a parlamentből is kibukott. Hollandiában a párt valameny­­nyi képviselőjét elvesztette. A belgák kommunistái alig vészelték át a választásokat. Franciaországban a 25%-ból 10%-ra apadt parlamenti képviseletük és a szocialista Mitterrand hatalomra jutása után szakí­tott az „egységes" vonallal. Olaszországban még egy darabig próbálgat­ták a függetlenkedő párt­életet, de nem vették át (még részben sem) a kormányzást. Újabban pedig az olasz kommunista párt az ipari góco­kon is veszít. Az afgán szovjet hadjárat, az afrikai terjeszkedés s leg­újabban a chernobyli atom­tragédia alaposan megapasztotta Moszkva népszerűségét, sőt hitelét. A francia pártvezér Georges Marchais nem vette fel az eurokommunista vonalat, moszkvai maradt, de a párt így is csak 9,8%-ot kapott azon a választáson, ahol a szocialista Mitterrand lett az elnök, s első futamban négy kommunistának adott helyet ka­binetjében. FRANCIAORSZÁGBA az ame­rikaiaknak ezután vízum kell a belépéshez. A nagyszámú (főleg Párizsban történt) robbantás és gyilkosság miatt meg kell szűr­niük a látogatókat. CSILÉBEN bemutatták a szov­­jet­ szállította fegyverek arzenál­ját, a szovjet által szervezett el­lenállások vezetőit is prezentál­ták. A jelen kormány állítja, hogy Nikaragua után (vagy mel­lett) a szovjet célpontja Csile. A PACIFIC ÓRIÁSI szigetvilá­ga Micronesia US gyámsági (trusteeship) terület mely a US számára létfontosságú. A gyám­ság most jár le , a US autonómiá­val akként szeretné továbbvinni befolyását, hogy támaszpontjai megmaradhassanak. KÉT FLORIDAI GYILKOS­SÁG MIATT elítélt a börtönőr (Robert Elliot)a kávéjába AIDS „vér szérumot" tett bele. Az ügyészség gyilkosság kísérletével vádolja a két börtönlakót. HÍREK a nyugtalan világból AZ ELSŐ REPUBLIKÁNUS HIVATALOS elnökjelölt Pierre S.du Pont IV. v. kormányzó és v. kongresszusi tag, 51 éves, Reagan programjával indul. „A BOMBA" (The Bomb) cí­men érdekes könyv jelent meg az atom születéséről. A könyv főleg Enrico Fermi feleségének, Laurá­nak saját életleírásán alapul, aki kénytelen volt az olasz fasizmus elől ide menekülni s itt férjével (és munkatársaival) az első lánc­reakciót produkálta, mely bizo­nyította, hogy az atombomba előállítása lehetséges. (Dutton ki­adás). Az amerikai szabadság kívülről nézve A keleti, vagy más nyugati országból érkező néha elcsodálkozik azon amit szabadságként Amerikában (egyesek) gyakorolnak. Nem értik pld. az amerikai bíróságon történteket, a bíró-ügyvéd sokbilliós szín­játékát, a dolgozók szakszervezeti védelmének azt a túlzását, mely te­remti a munkanélküliséget. Van, aki emlegeti, hogy Amerika tényleg új, más, de nem túl sok ez a különcködés? Amerika valóban olyan ha­talmas, hogy mindezt megengedheti magának? Mennyire hasznos ez a világösszhangban, a nyugati szövetségben? A szóbajöhető kérdések dzsungeljéből csak egy két friss problémára kellene kellő választ találni, mondják. Hogy van az, pld. helyileg, hogy a szakszervezet ellenzi a L.A. buszvezetők rendszeres ital- és kábító­szer vizgálatát? Hát kinek a szabadságáról van szó: a párszáz busz veze­tőjéről, vagy az utazó milliókéról? Miféle szuper-igazságszolgáltatás az, ahol a vádlott be akarja ismerni (s már nyilvánosan, több ízben be is ismerte) bűnösségét (gyilkosságait), de az ügyvéd nem engedi ebbeli vallomását jegyzőkönyvbe venni, helyette milliós költséggel megtold­ja (nem saját kárára) az igazságszolgáltatás idő­folyamatát? Mennyi ebben az álszentség, a reális szabadság, a mellébeszélés és „jogi" magya­rázkodás? Szabadság az, ha az amerikai anya kénytelen csecsemőjét táplálandó egyik melléből a törvénytelenül érkezőnek tejet adni, mert a politikusok így látják helyénvalónak? Helyesen értelmezett az a sza­badság, mely ugyan hivatalosan megállapítja, hogy a határain illegáli­san átkelők egy nagy része a nemzet élete ellen tör, kábítószert, fegy­vert hoz magával, vagy olyan szervezet tagja, mely az országban ter­rorakciókat készít elő, s nem állj­a meg a veszélyes ember­özönt? A szovjet 17 év után 17 évvel ezelőtt egy amerikai újságírót Moszkva kiutasított a Szov­jetből, mert az ismert disszidenssel, Vladimír Bukovszkyval i­nterjút vett fel. Ez az újságíró most vízumot kapott és visszatérte után össze­hasonlította a 17 előttit a jelen helyzettel. Holger Jensen többek kö­zött így foglalta össze a tudnivalókat (Insight, 5-12-86): a moszkvai polgár még mindig a legértesültebb, a leningrádi a legudvariasabb, a georgiai a legszórakoztatóbb. Ha egy moszkovitát megkérdezel az út­irány ügyében „kifejezetten" nem fog elátkozni, a leningrádi készsé­gesen megmutatja az utat, a georgiai azonnal valutát akar cserélni, vagy elad valamit, legalábbis kaviárt. A polgárok nagy része hiszi, hogy ma jobban él (mint pld. 60 évvel azelőtt). Egy háromszobás lakás bé­re 20 dollár, a földalatti és a telefon 5 képek (a telefonkönyv ugyan még 1972-ből való), a szovjet cipő átázik (azonnal), a Volga kocsi 9,000 rubel (a havi fizetés átlaga kb. 250 rubel), a melegvíz fürdő nagy dolog, a hölgyek nem használnak szagtalanítót stb. Amikor Jensen egy Ural-beli hölggyel táncolt, s megkérdezte szereti-e Moszkvát, azt a vá­laszt kapta: már hogyne szeretném, hiszen itt van Lenin (ha nem is él­ve). HA A SVÉDEK TOVÁBB­MENNEK a szocializált úton, Kubában kötnek ki. Egyelőre még van szabad sajtó, választás (több párttal) emberi jogok, stb. de a szociálisnak nevezett jutta­tás politikája zsákutcába vezet. Ez azt bizonyítja, hogy a here akar leginkább részesülni a szoci­ális juttatásból, azaz az, aki nem hajlandó dolgozni. KUBA CASTRO URALMÁ­NAK 25 éves évfordulóján nehe­zen tudja titkolni, hogy csak ő és jól fizetett környezete kom­munista (a maga módján), de a nép nem az, sőt gyűlöli a rend­szert, különösen a megszállókat s az idegen földön való katonás­kodást és siratja a „hősi" halot­takat. SAJTÓBÓL 1987. FEBRUÁR 7. - ÉN!

Next