Californiai Magyarság, 1989 (67. évfolyam, 32. szám)

1989-08-25 / 32. szám

CALIFORNIA! (CALIFORNIA HUNGARIANS) (USPS 084-440) m ~ August 25, 1989 Phone: (213)463-3473 Newspaper in Hungarian Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, CA 90004 — Answering or FAX (213) 384-7642 TELEFAX (213) 384-7642 ES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada so cents VOLUME-66.-No.-32. Single copy in the US bU cents ESTABLISHED in 1922 THE OLDEST Hungarian Weekly Newspaper West of the Mississippi 67. ÉVFOLYAM STIRLING GYÖRGY: VILÁGHELYZET Korunk világképéhez tartozik a menekülők áradata. A második világ­háború alatt és főleg utána indult meg ez az áradat: emberek milliói, családok százezrei kerekedtek fel, hogy hátrahagyva otthonukat, hazá­jukat, egy másik országban, másik kontinensen keressenek nyugalmat, biztonságot. Valami elől menekül­tek ezek az emberek, valami kiűzte őket a nagyvilágba, mert inkább vállalták a bizonytalanságot, mint szülőföldjükön maradtak volna. Fájdalmas elhatározás kell ehhez, amire csak megfélemlített, végsőkig elkeseredett ember képes. A menekülések a háború utáni évtizedekben, a hideghábo­rú idején szünet nélkül tartottak. Mindig adódtak rendkívüli események - helyi háborúk, politikai feszültségek —, ame­lyek nyomán újabb menekülthullámok vágtak neki a vakvi­lágnak és Európában, Ázsiában, Afrikában újabb tömegek lepték el az országutakat, töltötték meg a menekülttáborok amúgy is zsúfolt barakkjait. Napjainkban is milliók tengőd­nek lágerekben etiópiai, palesztinai, afganisztáni, vietnámi, európai országokból származó menekültek­, de korunk e szomorú jelenségével szemben már elfásult a világ. Néha fi­gyel csak fel, ha valamilyen különleges menekülés híre tűnik fel a sajtóban. Mert akik egyszer elszánják magukat a menekülésre, na­gyon találékonyak. Házilag összeeszkábált repülőgépeken, ballonokkal, rozoga hajókon, földalatti aknákon át, néha óriási kerülőkkel, mindenféle ravasz furfang felhasználásá­val éri el néha a mindenre elszánt menekült célját és néme­lyik menekülés története kész krimi. A szabadságra áhíto­­zók gyakran óriási leleményességgel játsszák ki rabtartóikat, s mire azok észbekapnak, már sokaknak sikerül a szökés. Aztán ezt az utat is lezárják és ismét kezdődik előlről a macska-egér harc, aminek — úgy tűnik — soha nem lesz vé­ge. Ilyen új szökési szisztémával lepték meg legutóbb a világot a Kelet-Németország még ma is fallal, drótsövénnyel és vér­ebekkel őrzött határai mögül szabad földre áhítozók. Erről szól a Washington Post legutóbb közzétett és Közép-Európa térképével illusztrál hosszú cikke, a New Route to Freedom. A Bécsből keltezett tudósítás a keletnémet állampolgárok legújabb menekülési útvonalát mutatja be, amely akkor nyílt meg számukra, amikor Ausztria és Magyarország kö­zött megkezdték a műszaki határzár szétszedését, a szöges­­drótkerítés lebontását. Az amerikai riporter leírja, hogy néhány hónap óta regge­lente kialvatlan, fáradt és gyűrött ruhájú, kisebb-nagyobb csomagokat cipelő emberek bizakodó csoportja várakozik a bécsi nyugatnémet konzulátus kapuja előtt, hogy útiokmá­nyokat kérjenek Nyugat-Németországba való továbbutazá­sukhoz. Kelet-németországi menekültek ők, akiknek csak Magyarországig szólt az utazási engedélyük és a vasútjegyük, de nem sok időt töltöttek a Balaton mellett, hanem igyekez­tek mielőbb elérni a nyugati határt, amelyen át illegálisan Ausztriába szöktek. Mióta megszűnt a „vasfüggöny”, ez nem jár kockázattal: a határt csak formálisan őrzik (mint nyugaton mindenütt) és egy keletnémet menekült elmondta az újságírónak, hogy kétórás éjszakai menetelésük közben egyetlen határőrrel se találkoztak, se magyarral, se osztrák­kal. Egy másik menekült - megdeburgi pincér - arról beszélt, hogy amikor otthon meghallották, milyen változások történ­tek az osztrák-magyar határon, több barátjával együtt rög­tön elhatározták: megpróbálkoznak ezzel az útvonallal. A kerülő nagy — mondta —, de megéri, mert még mindig ki­sebb a kockázat, mint a két Németország közti határon, nem szólva a berlini falról. . . Kelet-Németországból vízum se kell Magyarországra és a tervet pontosan kidolgozták: cél a Balaton, onnét Sopron, ahol már „zöld út” van a hatá­ron, aztán Bécs. Az irány végül Frankfurt, amely mellett a giesseni menekülttáborban intézik az újonnan jöttek ügyeit „Velünk nincs gond - magyarázta a megdeburgi pincér - mert Bonn hivatalosan soha sem ismerte el, hogy két Német­ország van és rögtön megkapjuk a nyugatnémet állampolgár­ságot. Meg az útlevelet és szabad a világ. Persze semmi se tart örökké. Amikor már többszáz mene­külőnek sikerült ezt az utat megjárnia, a keletnémet hatósá­gok felfigyeltek és Budapesthez fordultak, hogy szigorítsa meg az ellenőzést a nyugati határon. A Washington Post Folytatás a 2. oldalon PIKNIKRŐL A SZABAD VILÁGBA A múlt vasárnap magyar részről Pozsgay Imre vezetésével, az Ausz­triai Páneurópai Unió, az Európai Parlament ny.német tagja Habs­­burgh Ottó főherceg védnöksége alatt közös pikniket rendeztek, mely­nek célja a kelet-nyugat közötti feszültség enyhítése volt. Ez alkalom­ból megnyitották a határsorompót. A keletnémet vendégek és Magyarországon nyaralók, amikor észre­vették, hogy szabad az út, felkerekedtek, s tömegesen átgyalogoltak. A magyar határőrök egyáltalán nem akadályozták őket. A kb. 500- 600 keletnémet meg sem állt a bécsi ny. német követségig, ahol vasúti jegyet kaptak Bonnba, ott pedig zsúfolt táborok ugyan, de azonnal ny. német hivatalos papírok és útlevél várta őket, mely automatikusan jár nekik. Egyébként is, az utóbbi hetekben többezer keletnémet távozott Ma­gyarországon keresztül nyugatra. Amiért nagyon dühös a keletnémet kormány. A ny. németek kijelentették, hogy ők nem biztatták mene­külésre a k.­németeket,­­ de ha már mégis menekülnek az egyre romló gazdasági és politikai helyzet miatt, védelmet nyújtanak nekik. Bomlik a lengyel pártkoalíció Lengyelországban felbomlóban van az a koalíció, amelyet az uralko­dó kommunista párt 40 évvel ezelőtt hozott létre a Parasztpárttal és a Demokrata Párttal. Persze mindenki előtt világos volt, hogy ez csak fikció és arra szolgál, hogy a kommunisták hivatkozhassanak a több­párti kormányzásra, sem a Par®«?*^1'*., cPrr, a demokraták nem szólhat­tak bele az ügyekbe és képviselőik a kormányban éppúgy nem voltak, mint a parlamentben. Most, hogy új szelek fújnak, ők is követelik jo­gaikat. Mindkét párt bejelentette, hogy ki akarnak lépni a koalícióból és önállóan fognak politizálni. Ez esetben a kommunisták kisebbség­ben maradnának a parlamentben is, mert a két párt mindig együtt szavazna a Szolidaritással. Sztrájkok Észtországban Észtországban sok nagyüzemben sztrájkolnak a munkások, tiltako­zásul a most készülő törvények ellen, amelyek — számukra — diszkri­minációt jelentenek. A sztrájkolók ugyanis nem az államalkotó nép, az észtek közül kerülnek ki, hanem azokban az üzemekben állt le a mun­ka, amelyekben bevándorolt oroszok dolgoznak. Tudni kell ehhez, hogy az elmúlt évtizedekben Moszkva tervszerűen irányított minél több orosz munkást a balti államokba, hogy eloroszosítsa azokat. Az öntudatra ébredt és gazdasági önállóságot nyert balti népek — elsősor­ban Észtországban — most olyan törvényeket akarnak hozni, amelyek­kel a munkavállalásnál előnyben tudják részesíteni saját honfitársaikat. Például megkövetelik az észt nyelv ismeretét, amivel eddig senki se tö­rődött és a bevándorlóknak eszébe se jutott megtanulni. Ez ellen tilta­koznak most az orosz „vendégmunkások", noha joguk aligha van rá. Annál kevésbé lehet kétségbe vonni az észtek jogát arra, hogy saját or­szágukban olyan törvényeket hozzanak, amelyek az ő érdekeiket véz­zik. Haszon a vasfüggönyből Trendcontrol néven vegyesvállalat alakult egy bécsi cég és több ma­gyar üzem részvételével, arra a célra, hogy a két ország közti határon lebontott „vasfüggöny”, anyagából emléktárgyakat készítsen. Az új vállalat eddig 50 kilométernyit kapott meg a 260 kilométers szenes­­drót-rendszerből. Az ebből készült rózsákat 5-7 dollárért adják majd át a kereskedelemnek, a díszdobozba csomagolt kerítésdarabot (ilyen volt Bush elnöknek átnyújtott ajándék is) pedig 13-16 dolláros áron dobják majd piacra. Minden darabhoz nemzetiszínű szalaggal díszí­tett tanúsítványt mellékelnek az eredetiség igazolására.­­ Példamutató üzleti érzékről tanúskodik ez a morbid ötlet: vajon legközelebb majd az '56 után kivégzett mártírok akasztófájának darabjait fogják árulni dollárért? .... HÍREK a nyugtalan világból A LENGYEL SZENÁTUS nyi­latkozatot adott ki, melyben el­ítélte az 1968-as szovjet inváziót Csehszlovákia ellen. Varsói poli­tikai körök attól tartanak, hogy ez negatívan fogja befolyásolni a szovjet-lengyel kapcsolatokat. A NICARAGUAI KONTRÁK kilenc vezető embere menedék­jogot kért az Egyesült Államok­tól, mert nem látja értelmét a további kormányellenes szabad­ságharcnak. Ennek ellenére hon­­durasi táborokban tovább folyik a szabadságharcosok kiképzése. EGY ÓRÁS TILTAKOZÓ sztrájkot tartottak a lengyel munkások a két balti-tengeri ki­kötővárosban, Gdanskban és­­ Gdyniában az élelmiszerárak újabb emelése miatt. A SZOVJETUNIÓ külügymi­nisztériuma figyelmeztető jegy­zéket intézett Ausztria kormá­nyához, mert az osztrákok belé­pését az Európai Gazdasági Kö­zösségbe ellentétesnek látja az államszerződésben vállalt semle­gességgel. Ausztria csatlakozása az EGK-hez küszöbön áll. (Az EGK tagjai — Írország kivételé­vel — egyben beletartoznak a NATO szervezetébe is.) A MÉG RÉGEBBEN kötött amerikai-szovjet megegyezés ér­telmében a közeljövőben ameri­kai tudósok olyan megfigyelő­állomásokat létesítenek a Szov­jetunió területén, amelyek jelzik a kísérleti atomrobbantásokat A szovjet félnek is joga lesz ilyen állomásokat felállítani Ameriká­ban. KÉT AMERIKAI kongresszusi képviselő — Christopher Smith és Frank Wolf (mindkettő repub­likánus) — engedélyt kapott a moszkvai hatóságoktól, hogy meglátogathasson egy szovjet kényszermunka tábort és beszél­hessen az elítéltekkel. A két amerikai képviselő a Perm-35 el­­elnevezésű szibériai táborban járt és 23 ottlévővel beszélt. Ezek valamennyien politikai foglyok­nak mondták magukat, noha Gorbacsov legutóbb kijelentette: a Szovjetunióban senkit se tarta­nak fogva politikai, vagy vallási meggyőződése miatt. A kényszer­munkások főleg a külvilággal va­ló kapcsolat — levelezés, látoga­tás — hiányára panaszkodtak. Az amerikai vendégek érkezése előtt szemmel láthatólag rendbehozták a tábort. Még virágokat is ültet­tek a barakkok közé. . . 12 ÉVI FEGYHÁZRA ítélt a pekingi bíróság egy kínai diákot, mert tüntetések idején festékkel bemázolta Mao több méter magas képét, ami a Nagy Népi Gyűlés palotájának bejáratát díszíti.

Next