Californiai Magyarság, 1992 (70. évfolyam, 44-48. szám)

1992-11-13 / 44. szám

z -n>o rrvoos í' 3L Cmí 02;^ CD o>-^o 7)S>nG COH>H ZXH2U1 <s> a ji aci-zx-j HO c oco zm 7^ OX >o Z 73X C_ i-i J> o z JD ~o oÜJ CALIFORNIA! MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) ______________________________________ISSN 0744-8600 _______________________________________ November 13. 1992 phone: (213) 463-3473 Newspaper in Hungarian Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, CA 90004 FAX: (213) 384-7642 Single copy int the US 60 cents 5, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX, ARIZONA in Canad« i doiw VOLUME-70-No.-44. STIRLING GYÖRGY VILÁGHELYZET Az október végi pollok republikánus berkekben egyre nagyobb aggodalmat keltő előrejelzései után aligha jelenthet meglepetést bárki számára a november 3.-i szavazás eredménye. A sötét jövő már hetek óta előrevetette árnyékát és Bush hiába igyekezett a választási kampány finisében magabiztosnak és határo­zottnak mutatkozni, lehetett érezni, hogy önbizalma megingott, és az utóbbi hetek során egymást sűrűn követő beszédeiből már hiányzott a meggyőző erő. És főleg hiányoztak a választókra ható érvek: aminthogy a republikánus konvenció sem tudott más politikai progra­mot megjelölni, mint a nagyon tiszteletreméltó , de a problémák megoldásához édeskevés "family value" követelését és Bush erkölcsi megbízhatóságát, úgy az egész későbbi republikánus kampányból is hiányzott a pozitív tartalom, az olyan koncepció, ami kiutat mutatott volna Amerika népének a gazdasági bajokból és reményt nyújtott volna a recessziómentes jövőre. Ehelyett a választók nem kaptak mást, mint negatívu­mokat. Nagyon rossz kampánymenedzserei voltak Bushnak, akik más stratégiát nem tudtak kiagyalni, csak az ellenfél csepülését és hitelének minden áron való lejáratását. Meglepő volt hallani az egyébként igen korrekt és diplomata modorú Bushtól, ahogy minden beszédében szapulta vetélytársát és a szavazópolgárok már unták, hogy másról nem hallanak, mint Clinton megbízhatatlanságától. Ők azt akarták tudni, mi Bush elképzelése a jövőről, hogyan gondolja megjavítani az ország gazdasági helyzetét, de erre csak ködös célzások hangzottak el azzal, hogy az elnök tudja majd, mit kell tennie, ha megkapja a bizalmat és valóra válik a "four more years". Ha tudja, miért nem alkalmazta már eddig a varázsigét? - kérdezték erre a demokraták és ez sok szavazópolgárnak szöget ütött a fejébe. Aminek ered­ménye aztán meg is mutatkozott, amikor egyedül maradt a szavazófülke magányában és döntenie kellett a következő négy évről, arról, hogy ki legyen az Egyesült Államok 42. elnöke? És a nép döntött. A választási harcmodor visszafelé sült el, és a szavazók változás iránti vágya olyan nagy volt, hogy elengedték a fülük mellett a Clinton megbíz­hatatlanságáról és tapasztalatlanságáról szóló intéseket, s rá szavaztak. Tulajdonképpen nem is rá, hanem Bush, a jelenlegi állapotok ellen, valami újra, amitől remélni lehet valamit. És az ugyanezt vallók közül került ki Perot 19 milliós szavazó­tábora is: 43 millió "népi" szavazatot kapott Clinton, ami a texasi milliárdosra esett szavaza­tokkal együtt több mint hatvan millió választópolgárt jelent. Csaknem duplája annak, amit a jelenlegi elnök kapott mandátuma meghosszabbítására. Pedig Bush - látszólag - az utolsó pillanatig bízott a csodában: az utóbbi hetekben számtalanszor elmondta, hogy annak idején Trumant is elparántálták a köz­véleménykutatások, s a végén mégis lekörözte Deweyt. Talán azt gondolta, hogy ezzel a példázattal provokálja a sorsot és megismétlődik a történelem. A republikánus választási főhadiszálláson óriási "come-back" partyra készülődtek, még november 3.-án délután is, de estére lehervadtak a remények. S amikor 11 órára megszületett a végeredmény és kiderült, hogy Bush 168 elektori szavazatával szemben Clintonnak 370-et sikerült összeszednie és 32 államban kapott többséget, senkinek sem volt kedve kinyitni a felsorakoztatott pezsgőket a houstoni Hiltonban. Az, hogy Bush lemaradt, az utolsó hetek eseményei után már tulajdonképpen nem is okozott igazi meglepe­tést, de hogy ilyen arányban veszít azt senki sem hitte volna. Hogy 20 hónappal a győzelmesen befejezett Öböl- TOVÁBB FOLYNAK AZ ÖREG Dunán a gátépítési munkálatok A bősi Duna-elterelésre vonatkozó legutolsó hírek úgy szólnak, hogy bár az Öreg-Dunán a meder elrekesztését célzó gátépítést változatlanul folytatják a szlovákok és a folyó e szakaszán a hajózást leállították, Londonban, az Európai Közösség soros brit elnökségével történt tár­gyalásokon bizonyos eredmények születtek és megál­lapodás jött létre a két érintett ország küldöttségei között. Mint az angol fővárosból hazatért Martonyi János külügyi államtitkár újságírók előtt kifejtette, az EK-elnökség sokra értékelte, hogy Magyarország azután fogadta el az EK által javasolt megegyezést, amikor a szlovák fél már el­­rekesztette a Dunát. Hozzátette, hogy a magyar álláspont szerint továbbra is jogsértés történt, Budapest mégis hajlik a megoldás keresésére Noha a Londonban aláírt magyar­csehszlovák megállapodás kiutat jelent a közvetlen vál­sághelyzetből. Martonyi János szerint nincs ok igazi örömre, mert egyrészt a megegyezés nem a megoldásra, csak a rendezés mechanizmusára vonatkozik, másrészt azt a magyar mellett még a prágai és a pozsonyi kormánynak is jóvá kell hagynia. A jegyzőkönyv arról intézkedik, hogy először egy háromoldalú bizottság mérné fel a károkat, miközben Szlovákia kötelezettséget vállal a teljes víz­­mennyiség biztosítására az Öreg-Dunában. A második lépcső arra vonatkozik, hogy egy másik bizottság felméri, mibe kerülne az építkezés előtti ál­lapotok visszaállítása, végül a harmadik pont kimondja, hogy mindkét fél aláveti magát egy választott bíróság, vagy a hágai Nemzetközi Bíróság eljárásának. Ami esetleg évekig is eltarthat... VÉGELÁTHATATLAN SOROKBAN a teherautók mázsás kő és betontömbökkel Míg a nagyvilág szeme láttára változatlanul folynak a magyar és a szlovák környezetvédők tüntetései az el­­rekesztési munkálatok közelében, a Duna gátján, s közben végeláthatatlan sorokban vonulnak a teherautók, hogy mázsás kő- és betontömbökből álló terhüket a folyón átívelő ideiglenes hídról a vízbe szórják, ugyanakkor a kulisszák mögött különös játék folyik. Pozsonyi jólértesült körökben az a hír járja, hogy a szlovák kormány úgy tesz, mintha a Bős ügyében történő lépésekről és tiltakozásokról semmit sem tudna, nyilván azzal a hátsó gondolattal, hogy adott esetben a kivitelező vállalat vezetőjét, Julius Bindert tehesse felelőssé a történ­tekért. Az egyik pozsonyi lap megkérdezte erre nézve Bindert, aki minden további nélkül elismerte, hogy saját hatáskörében döntött az elterelésről és arra semmilyen utasítást nem kapott a kormánytól. Binder ugyanakkor cáfolta a munkálatok leállításának hírét és nincs is szándékában találkozni az EK szakértőivel. Hangsúlyozta, hogy bár nem kíván beavatkozni munkájukba, nem tart intézkedéseiktől és ha kell, képes megvédeni a szlovák álláspontot. * * * háború után, amikor az elnök népszerűsége az amerikai történelemben példátlan 90 százalékon állt, ez megtör­ténhet, aligha gondolta volna bárki is. Akkor azt írtam ezeken a hasábokon, hogyha addig valami egészen nagy hibát nem követ el, biztosította a maga számára a második négy évet is a Fehér Házban. És hiába volt az amerikaiak patriotizmusának és nemzeti büszkeségének hízelgő iraki győzelem, hiába következett be a Szov­jetunió széthullása, hiába nyerte meg Amerika a hideghá­borút, a recesszió nyomása erősebbnek bizonyult. Az átlag-amerikait közmondásosan nem érdeklik a külvilág eseményei, csak a saját jóléte és Bush külpolitikai elnök volt, akiről nem érezték, hogy elég súlyt fektet az ország belső ügyeire. Új világrendet akart teremteni, mint az egész világ vezetője, s végül saját népe buktatta meg... Tizenkét év után tehát ismét a demokratáké lett a Fehér Ház! Mióta 1980-ban Carter csúfos vereséget szenvedett Reagantól, a demokrata párt kétszer próbálta folytatns a 2. oldalon . ESTABLISHED in 1922 THE OLDEST Hungarian Weekly Newspaper in the United States West of the Mississippi A legnagyobb emigrációs magyar sajtóorgánum az Egyesült Államokban a Mississippitől nyugatra 71. ÉVFOLYAM HÍREK a nyugtalan világból KÖZVÉLEMÉNY­KUTATÁS MAGYARORSZÁGON Nemcsak Amerikában népszerű a köz­véleménykutatás: a de­mokráciával együtt ez a szokás is megjelent Ma­gyarországon. Cégek alakultak, amelyek azzal foglalkoznak, hogy időn­ként körkérdéseket tesz­nek föl bizonyos számú személynek és válaszaik alapján következtetnek a jövőre, politikusok népsze­rűségére, várható politikai fordulatokra. Akárcsak Amerikában, ahol éppen az utóbbi hónapokban, az elnökválasztási kampány idején volt ezeknek a kör­kérdéseknek óriási keletje és jelentősége Mindenki figyeli és mindenki tudja: a közvéleménykutatásra nem szabad sokat adni, mert - attól függően, hogy a társadalom milyen köreit, rétegeit kérdezik meg,­­ könnyen manipulálható és aki érti a kezelését, befo­lyásolhatja vele a népet. De akár így, akár úgy, min­denképp érdekes játék, ezért most közreadjuk azt a hazai felmérést is, amit a MEDIÁN köz­­véleménykutató intézet készített a magyar politikai pártok, illetve politikusok népszerűségéről. Ezek szerint balratolódás tapasz­talható a hazai közéletben: a Magyar Szocialista Párt (a kommunista utódpárt) híveinek száma az utolsó fél év alatt 5 százalékkal nőtt. Vezet a FIDESZ (33 %), második a Demokrata Fórum 14 százalékkal, míg rögtön utána áll az MSZP 13 százalékkal, megelőzve a Szabaddemok­ratákat is, akikre mindössze a szavazópolgárok 7 %-a voksolna, ha ma lenne otthon választás. A politi­kusok közül a fideszes Or­bán Viktor és Fodor Gábor a listavezetők (85 és 84 %), Göncz Árpád a ne­gyedik helyen, míg Antall József a 14. helyen áll. A legmeglepőbb Csurka Ist­ván "helyezése", aki a tizenkilencedik a sorban, mindössze 20 százalékos népszerűségi mutatóval. Az MSZP és a fideszesek előretörése elképesztő, s ha egyszer a jövő miniszter­­elnökeként emlegetett Or­bán Viktor pártja kerülne hatalomra Magyarországon, el lehet majd mondani, hogy minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel... * * *

Next