Cegléd és Környéke, 1925 (1. évfolyam, 1. szám)
1925-12-25 / 1. szám
I. évfolyam, 1. szám Cegléd, 1925. december 25 Ára 2000 korona Társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer, pénteken Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Szelei utca 6. szám ^ Felelős szerkesztő: TÚRY KÁROLY Főmunkatárs: Dr. HALÁSZ KÁLMÁN Előfizetési díj: negyedévre 20.000 korona Nyiktér garmond sora 5000 korona a Jó Betlehemi Angyal Szent éj, melyet a Fölségesnek közeledtétől repeső öröm jár át. Fény gyulád ki benne, mely melegít a hidegben. Fény gyulád ki, melynek szikrája lobbantja lángra karácsonyfáink gyertyáit, ebből a fényből táplálkozik az a ragyogás, melytől gyermekeink arca s a szerető lelkek szeme ragyog. Ez a szent fény ficánkol az éjféli misére sietők lámpásaiban s vezeti a pusztákról, a majorokból az embereket Krisztus jászolához. Ez a fény gyulad ki a kinaiak ágas-bogas házaiban, csak úgy mint Európa nagy városaiban ; különféle nyelveken ugyanaz az öröm gyújt rá az énekre: „Krisztus Jézus született, örvendezzünk“. Látom a betlehemi angyalt, amint aranyos trombitájával hirdeti az emberiségnek a nagy csodát s látom, mikor hívja a környékbeli pásztorokat imádni Izaiás Óhajtokját. Az ő ajkán csendül meg először az édes evangélium, hogy Krisztus Jézus született. Édes a szava, amint hull az emberek lelkébe, megihletve állnak a pásztorok s örvendezve sietnek Betlehembe, hisz angyal hívja őket az Istent imádni s mig a pásztorok hódolnak, addig a nagy világ, melynek akkori megtestesítője a római állam, hol jog, erőszak és politika országok edictumot ad ki, különben pedig nem törődik az angyal szavával, nem zavarja a mamut birodalom nyugalmát, hogy a betlehemi angyal egy királynak — nem földinek — a hírnöke, de később követőinek csontjait töreti, de a betlehemi angyal királya legyőzi. Óh! nagy, szent, fölséges erő, a lélek ereje ; nagyobb erő, mint a jog és politika. Ebben erőszak, abban a béke honol, mert ama lelkek királya s a béke fejedelme, amint Izaiás megjövendölte. Mint vízben a cukor és tűzben a vas s napsugárban a jég megolvad, úgy olvad el a betlehemi kisded kezei között s szeme kedves, meleg tekintetétől a kémény, a jeges, a vasas világ . . . Csendes és kisded Jézuskája, hatalmas Ura a nagy világnak, neked köszönjük a metamorphosis, a világ, a lelkek nagy megváltozásét. A betlehemi angyal minket is hív a pásztorok útjára, nekünk is hirdeti az evangéliumot, az örömhírt. Megmutatja az isteni ajándék keretét : barlang, istálló, jászol, szalma, elhagyatottság, szegénység. Mindenkinek lehet angyali öröme, még he istállóban lakik is. Ne lakjék ott, helyes, de mive a a világ fejlődését parancsszóra megcsinálni, kínt, nélkülözést egy kézlegyintéssel száműzni nem lehet, állítsuk bele minden állásba s életszervbe a betlehemi angyal szózatát, mert mi nem a gazdagságtól várjuk a jót, hanem jók akarunk lenni a szegénységben s gazdagságban, betegségben s egészségben egyaránt. Ó Uram csak folytasd művedet... bennem s körülöttem. Eljutottunk mi szegény magyarok addig a betlehemi csodaforrásig. Hoszszú volt az út, nagy és sok volt a kerülő, pedig minden évben gyönyörködtünk a betlehemi angyal énekében, de nem értettük meg s most mikor megértettük, könnyeinken keresztül nézzük fényes alakját, könnyeinkben verődik vissza a betlehemi fény, mert gyermekeink karácsonyfája idegen országból való, csak örökzöld színe a miénk, a megtartó remény. Nézzük csak magyarok a betlehemi angyalt, ha mindjárt könnyeken keresztül is, jó úton járunk a pásztorok utján, nemsokára hallatszik majd az angyali ének : „Krisztus Jézus született, örvendezzünk“. Dr. Halász Kálmán. — Választmányi ülés. A Katholikus Kör választmánya dec. hó 27-én d. u. i.24 órakor gyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az Elnökség. A keresztes lovag gyertyája Egy kiváló egyházi író könyvéből egy tanulságos leírás sohasem mosódik ki lelkemből. Mikor Barbarossa Frigyes a Szentföld felszabadítására keresztes hadsereget vezetett, táborában feltűnt egy igen vitéz katona. Mindig elsőnek támadott, a vár fokára elsőnek kúszott fel. Egy erős vár megszállásánál mégis halálos sebet kapott. Ekkor lelki tusájában fogadalmat tesz: „Uram! Ha meggyógyulok, Jeruzsálemben a Te sírodnál meggyújtok egy szentelt gyertyát és égve viszem haza szülőföldemre. Kölnbe, hogy ezen gyertyának lángja sokakat a Te szeretetedre gyulasszon édes Istenem.“ A vitéz meggyógyult. Elment Jeruzsálembe. A szenteír égő gyertyáinál meggyujtotta gyertyáját. Kezeivel védelmezve végig hordozta Jeruzsálem utcáin, a Szentföld országútjain, idegen országok határain. A lobogó gyertyalángot ezerszer is kioltotta a szél, vihar, eső. A lovag ezerszer meggyújtotta. Kezeivel védelmezve, takargatva sok időre elért haza, Kölnben ott az egyik oltárra feltűzte. Míg a lovag a hosszú után gyertyájának fényét védelmezte, lelkében csodálatos változás ment végbe : megvilágosodott, határozott lett. Leborult az oltár kövére és ezt mondta: „Uram! Neked szentelem egész életemet 11“ Keresztény Testvérem ! Téged a Gondviselés egy szerencsétlen csonka országba állított be. De neked nem csonkának, neked egész embernek kell lenned, vagy azzá kell válnod ! Égő gyertyát adunk kezedbe. Tartsd szemedet annak lobbanásán, láss tisztán annak fényénél. „Cegléd és Környéke“ címen új lapot adunk kezedbe. Úgy írunk meg benne mindent, hogy tisztába jöjj nagy hivatásoddal. Fanatikus, elszánt kereszténynek és konok magyarnak kell lenned. Ez lesz mindig írásunk veleje. Ezen két nagy érzés átélése tartsa állandóan izzásban lelked szövétnekét. Lelked tehetségének világos célkitűzéseként kell állandóan lobognia! Te keresztény vagy ! Lovagias hűséggel és kitartással kell oltalmaznod gyertyád lobogását. Zarándoki gyertyádat csak igy tudod egykor te, vagy fiad felfűzni kincses Kolozsvár, Temesvár, Kassa, Pozsony templomainak gyertyatartóira. Óh, ha tudnád, hogy azok az imádkozó magyar templomok mennyire várják égő gyertyád meglobbanását. Testvér el ne felejtsd: egyszer már megmérettünk és könnyűknek találtattunk. Ekkor volt az, hogy szabad volt minden, csak kereszténynek és magyarnak lenned nem. Ekkor tépték le nemzeti kokárdáinkat, belövőt