Cegléd és Környéke, 1926 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Cegléd, 1926. január 1 Ára 2000 korona II. évfolyam, 1. szám Társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer, pénteken Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, tói róm. kath. központi iskola­­3 Felelős szerkesztő: TÚRY KÁROLY Főmunkatárs: Dr. HALÁSZ KÁLMÁN Előfizetési díj : negyedévre 20.000 korgín­ . V „­­Nyik­tér garmond sora 5000 korona\^=° C & Újév napján Még fülünkbe csendül a szilveszteri harangok imára hivó érchangja, még látjuk a nyüzsgő embersokaságot, amint­­ magába szállva ihletett arccal áll a­­ tömjénbe burkolt oltár előtt, hogy vé­­í­ges gyarlósága tudatában mélyen meg­indult lélekkel adjon hálát a végtelen­­ Alkotónak és néma alakkal adjon szá­mot a lefolyt év sáfárkodásáról. Mióta a nagy vérözön lejátszódott, évek jöttek és évek suhantak el fe­jünk fölött . . . Komor, nehéz évek — némelyik évtizednek is beillenek — tele nyomorúsággal, szenvedéssel és telve sok-sok fogadkozással, színes, csillogó reménnyel, melyek előbb szét­­foszlottak, mint a szappanbuborék Amióta egy-egy év aláhanyatlott a végtelenségbe, mindig új lelkesedés­sel és új tetterővel fogadkoztunk és esküdöztünk, hogy el kell jönnie a magyar újesztendőnek. Minden évfor­dulón valami új cél, valami új feladat röpködött a levegőben, melegebb lett az érzés, lobogott a harci készség, szervezkedett a polgári társadalom, a vezéreket örömest hallgatta a nép, va­lóban úgy látszott, mintha ennek az enervált nemzetnek a lelkiismerete szó­lalna meg, kezdetben félénk, bátorta­lan hangon, később egyre erősebben, egészen fortissimóig — és most hét év múltán bús lehangoltsággal állapít­juk meg, hogy ott vagyunk, ahol vol­tunk, alig valamivel előbbre.­ Annyi hévvel és lelkesedéssel szó­nokoltunk népgyűléseken és ünnepé-­­­lyeken, ökölbe szorított kézzel eskü­­­­döztünk égre-földre, már-már azt hit- t­tük, hogy lobogó harci kedvünkben még a sziklákat is szétrepesztjük s­­ most hét esztendő eltűntének évfor­dulójánál a mérleg űres, körülöttünk rég lelohadt bús magyarok járnak, lel­kük üresebb és sivárabb lett, szalma-­­ láng volt mindez és nyom nélkül ma­ ■­radt a szófecsérlés ... A számonkérés évfordulóján tetemre hívjuk azokat, akik hangos szóval és­­ lármával gyüléseztek, szervezkedtek­­ és szónokoltak, külső és belső ellen­ség ellen szóvirág kardokkal hada­­­­koztak, egységet és összetartást hirdet­tek és — kisült, hogy a polgári társa­dalom ma is laza és szervezetlen, nincs benne erő és összetartás, stré­ber ambíciók érvényesülnek a közügy rovására, sőt a személyi torzsalkodás és gyűlölség — jaj, Istenem — odáig vetemedett, hogy a felekezeti gyűlö­let szikráit helyezte el szerte az ország­ban, hogy alkalmas pillanatban fel­robbanjon és mindezt azért, mert ez a rettegésben tartás egyenlőre nekik kamatozik. Itt a legfőbb ideje, hogy bódult ál­munkból felébredjünk, hogy az új esztendővel testben és lélekben meg­­újhódjunk! De hogyan, miként kezd­jük? A szellemi és erkölcsi sülyedés a legfőbb oka minden bajnak, épp azért társadalompolitikai úton kell eze­ket a betegségeket a nemzet testéből eltávolítani. Ma még csak naptári újévet ünne­pelünk, a magyar újesztendőt nekünk kell megteremtenünk! Átkos, régi hi­bánk nekünk magyaroknak, hogy má­soktól várunk mindent, a magunk ere­jében alig bízunk. A hatalmasoknak a lefolyt években tartott számtalan értekezletei, gyülésezései kétségtelenül beigazolták, hogy nekünk csak ellen­ségeink vannak, barátaink nincsenek sehol. Meg kell értenünk tehát, hogy Bál Karácsony másnapján este tartotta meg a Katholikus­ Kör szokásos karácsonyi bálját a Kaszinó Egyesület helyiségeiben. Már hetekkel ezelőtt lázas munkát fejtett ki a Kör vigalmi bizottsága, hogy teljes fel­­készültséggel és mindenre kiterjedő figye­lemmel rendezhesse meg azt a bált, mely már évek óta a Kör tagjainak, de különösen az ifjúságnak a legkedvesebb emlékei közé tartoztak. A rendezőség iparkodása nemcsak az volt, hogy táncalkalmat adjon az ifjúságnak, ha­nem az is, hogy valami szépet, tanulságosat és amellett szórakoztatót is nyújtson. Ezt a célt a legteljesebb mértékben sikerült elérni egy rövid, de tartalmas műsorral, amely a táncot megelőzte. A 8 órára hirdetett mű­sort a legjobb akarattal sem lehetett ponto­san megkezdeni, mert a zsúfolásig megtöltött termekbe folyton özönlött a közönség. A ren­dezőséget végtelen öröm töltötte el, látva az érdeklődők nagy tömegét. Itt is, ott is lehe­tett hallani a boldog reppegést: „Ma is szép mulatságunk lesz!“ — S csakugyan valóra vált, mert bátran elmondhatjuk, hogy a­­ Katholikus­ Kör december 26-iki bálja oly fényesen sikerült, melynél szebb és népesebb mulatság városunkban nem igen volt a közel­múltban. Szinte látszott az arcokon a teljes megelé­gedés, ami a műsor alatt igazi jókedvvé fo­kozódott, ami az egész éjjelen át uralkodott a mulatókon. Pont fél kilenckor rázendített Zsákai Feri bandája egy szép hallgató nótára, ami után kezdetét vette a műsor. Helyesen szavalt Nagy Rózsika, akin meg­látszott, hogy nem először szerepel nyilvá­nosság előtt. Scherk Istvánná irredenta dalo­kat énekelt, kit Kovács Matildka kisért zon­gorán. A kellemes hangon előadott dalok nagy hatással voltak a hallgatóságra, akik sok tapssal jutalmazták a szereplőket. — Dr. Fülöp László hegedűjátékával aratott nagy tetszést. Hriisák Mancika jól megvá­lasztott s kedvesen előadott monológjával kacagtatta meg a közönséget. A műsor végén magyarruhás lánykák és feketébe öltözött fiatalemberek kedves cso­portja vonult a terem közepére, hogy elrejtsék a „Hungária“ magyar táncot. Öröm volt nézni, amint Halmi Ilonka, Hunszák Mancika, Nagy Rózsika, Paulovits Ilonka, Viszkok Ida, Balt­­hazár Emil, Babusik László, Huizák János, Lengyel Károly és Nagy László járták a gyönyörű magyar táncot. A közönség feszült figyelemmel és elragadtatással nézte a szépen bemutatott táncot (Istenem, mennyivel szebb is ez bármiféle simi vagy vansteppnél) s valóságos tapsorkánnal kívánta a tánc meg­ismétlését. Az éjféli szünóra alatt a huszártoborzót mutatták be Huizák János betanításával és vezetésével Bricsik Imre, Czinege József, Ecseri Károly, Gál József, Gernagy György, Jakab József, Kecskeméti János, Sz. Kiss Gyula és Paulovits Imre. A fiatal erőt és ügyességet igénylő táncot a közönség óhajára megújrázták. A mulatságon résztvettek még a szereplő leánykákon kívül: Anka Ilona, Bakos Anna.

Next