Cegléd és Környéke, 1928 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal a páterek és szótorok kórusának hal­kan morajló imája : a magyar bűnö­kért engesztelik az Istent. Benézek a­­ kávéházak nagy üvegtábláin és látom,­­ hogy kártyázó alakok, gondtalan tö-­­­megek üres fecsegés közt búcsúztatják­­ az óesztendőt. Látom, hogy magukat­­ művelteknek tartó családok ólmot öntenek s annak torz figuráiból sila­­bizálják a jövőt. Legtöbb családnál, szegénynél és gazdagnál ilyenkor nagy rendetlenséget látok. A szoba feldúlva. Parfümös üvegek, púderes skatulyák, arckrémes tégelyek, pirositóba mártott rongyok szanaszét hevernek. Ezek mind a szilveszteri bálra sietnek, hogy ott trágár dalok és szemérmetlen tán­cok közt belemulassanak az új esz­tendőbe. Hogy emellett mennyi nyo­mort látok, arról most nem szólok. Ennyit lát a toronyóra sugárzó nagy szeme. Hát az élő Isten szeme mi mindent lát még ? ! Te 927, te nem hoztad vissza elra­bolt hazánkat, szent koronánkat!! Te 928 mit hozol nekünk ?? Milyen lesz a jövő ? Mit hozok ? Nem tudom, de szeret­ném : a családokba visszapalántálni őseitek alázatos lelkét, a megdalolt kuruc időknek lobogó hazafiságát, a magyarság erős nemzeti összetartását s örökkévalóságba átnyúló hitét. Mi­lyennek gondolom ezt ? Megvilágítom egy példával. Amikor VIII. Henrik angol király a katholikus hittől elpártolt s azt meg­rontva uj vallást készíttetett, véres katholikus üldözésbe kezdett. Jaj volt annak, aki megmaradt katholikusnak. Egyenlő volt a halállal. Igen sokan ki is vándoroltak. Ezek közt volt egy Pechám Róbert nevű gazdag angol polgár. Rómába ment, de itt elfogta a honvágy és nemsokára belehalt. Sírkövén, mely a Szentgyörgy templom előcsarnokában van, ez a felirat ol­vasható : „Itt nyugszik egy férfi: Pe­chám Róbert katholikus angol. Amikor Anglia elszakadt a kath. egyháztól, elhagyta hazáját, mert nem akart élni hite nélkül. Rómába jött és meghalt, mert itt meg nem tudott élni hazája nélkül.“ Jaj ha minden ember így szeretné és hazáját! Akkor még lenne boldog újesztendő! Sz. János bácsi szeretett ugyan otthon lenni, de mindazonáltal nagy örömmel lépett ki mindig a kiskapun, a nagykapun meg való­sággal repült, mert élete párját mégiscsak messziről szebbnek és jobbnak látta. A pipája se égett nyugodtan, ha otthon szájába vette. Bár a lisztnek Ynineműsége miatt már előre látta az eget beborulni, mert Kati néni szerint mindenkinek szép, jó, finom lisztje van, csak János bácsi nem tud olyant hozni, mert rossz a mag, a munka, a kasza, a gép, a ló, nem is szólva a malomról meg a sok lisztlopó molnárról. — De a jó kalácseszegetés közben, régi szokás szerint, minden baj helyreverődött még. Most is igy remélendő. — vélekedik János bácsi. A Pista a zsákokon puposkodott, János bácsi meg a lovakat kormányozta. Madár és Szellő pihent erejükkel büszkélkedtek s a négy zsák búzával könnyedén repültek kifelé. János bácsinak kezébe se kellett venni az ostort. — S mégis ez az asszony miket nem be­szél, még agyonüttetné ezeket a nemes pari­pákat — bólongat János bácsi. A füzesek, topolyfák mögött, a vízparton van a malom. Kis viz, de ki van ásva a fe­neke a malom kedvéért, mert sok vizet iszik az, így aztán mély. Sőt áradáskor veszedel­mes is. Egy két család kitelne már azokból, akik belefultak. Fürödtek, de úszni nem tud­tak és belevesztek. Ha valaki azt mondja : neki megyek, bele­ölöm magamat a vízbe — csak ide jöhet magát öldökölni. De mire ideér, kirázódik a fejéből a gonosz érzés és nyugodtan ballag hazafelé. Ficere Magda Ferenc járt így leg­utoljára. Pista is úgy elgondolkozva ül a zsákokon, mintha a víznek akarna menni. Megrezzent, hogy a kocsi megállt és Mázsás Jóskát meg­látta. Csak a neve Mázsás, merthogy azzal foglalkozik, le a zsákot, fel a zsákot a má­zsára. Halápi amúgy a neve. S ha a búza megvan egyszer mázsáivá, az ő szava akár a szentirás. Úgy van. Most is mázsálnák a búzát, dehát mi történt? Itt baj van, nagy baj! — Rossz a mázsa vagy mink nem tudunk számítani — dörmögi János bácsi. — Újra kell mázsálni — erősködött Pista. — Jól van itt kérem minden — esküdözik mázsás Jóska — A zsákokban van a hiba! Csak száznyolcvan kiló az egész. Kibontanak egy zsákot, bizony pelyva volt benne. — Mondtam, kérem, hogy a zsákokéban van a hiba — örvendezik a búzakóstoló. — De mégis a mázsa rossz, mert három zsák búza nem száznyolcvan kiló, hanem hanem több — bosszankodik János bácsi. Kibontanak még egy zsákot, abban is­­ pelyva volt. I — Nem megmondtam, János gazda, hogy­­ a zsákokban van a hiba ? — mondja diadal­­­­masan mázsás Jóska. I De János bácsinak már akkorra hűlt helye­­ volt. Haza igyekezett, hogy Kata asszonynak­­ megvigye ezt a váratlan szerencsétlenséget.­­ Meg nehogy a liszt miatt is baj legyen ilyen­­ keveredés után.­­ A búcsúi hangulatnak már úgyis vége. Az égiháború borzalmairól János bácsi csak most kezdett igazi tapasztalatokat sze­rezni, mert még ilyent nem igen kapott mos­tanában élete párjától. Kati néni a villámlás és mennydörgés sze­repében sűrűn osztogatta csapásait János bácsira, aki nem tud a házra vigyázni, vala­mint arra az átkozott tolvajra is, aki nemcsak búzát tudta a zsákokból kilopni, hanem pely­vát is tudott a zsákokba belelopni. Még tán meg is taposta, mert keményen állt benne. Pista nem kapott mennykőcsapásokból. Kati néni elhalmozta dicséretekkel, akiből valamikor különb gazda lesz, mint az apja. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy Busa István volt a tolvaj. is. CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE Választmányi ülés A Magyarországi Munkások Rokkant­­segélyző és Nyugdíjegylete helybeli fiók­pénztárának f. hó 18-án tartott választmányi ülésén Darányi János elnök a folyó ügyek elintézése után részletesen beszámolt az egylet jelenlegi állapotáról s egyben bejelen­tette, hogy a belügyminisztérium által jóvá­hagyott új alapszabályokat a központi tagok között leendő szétosztás végett megküldötte. Az új alapszabály főbb pontjai a követ­­­­kezők: Az egylet céljai: a) a tagoknak nyugdíj­­segéllyel való ellátása; b) a rokkanttá vált tagok segéllyezése ; c) a tagok özvegyeinek és árváinak segéllyezése ; d) végkielégítések nyújtása ; e) haláleseti segély nyújtása.­­ Az egylet hivatása a humanitás gyakorlása.­­ Sem a­­központban, sem a fiókoknál, politi­­­­kai, nemzetségi, vagy felekezeti ügyek tárgya­­l­­ása meg nem engedhető. Az egyletnek rendes és alapító tagjai van­nak. Rendes tagokat felvétetnek a Magyar­­ország területén lakó mindkét nembeli 14-ik életévüket betöltött munkaképes egyének, akik valamely szellemi, vagy testi munkával járó,­­ keresetforrásul szolgáló foglalkozást hivatás­szerűen űznek, továbbá a saját háziteendői­­­ket végző nők.­­ A beiratási dij 3 pengő. Az egylet rendes tagjai a következő tagdíjakat fizetik: 1.oszt. hetenkint 30 fill. 2. oszt. 40, 3. oszt. 50,­­ 4. oszt. 60, 5. oszt. 80 fillért, 6. oszt. 1­0.,­­ a 7. oszt. 2 és a 8. oszt. hetenkint 3 pengőt. Negyvenévi tagsági idő betöltése és be­fizetése után a tag további tagságidíj fizeté­­­­sére nem kötelezhető. A 40 évi tagság után­­ megállapított havi nyugdíjsegélyek a követ­­­­kezők: 1. osztályban 30, 2. osztályban 40,­­ 3. osztályban 50, 4. osztályban 60, 5. osztály-­­­ban 80, 6. osztályban 100, 7. osztályban 200,­­ 8. osztályban 300 pengő. A rokkantsági segély a 10-ik tagsági évtől s a 40-ik tagsági évig évente egyenlő arányban emelkedik a nyugdíj teljes összegéig. Az egylet keretén belül létesített haláleseti segélyalap heti illetéke 20 fill., amit az egyleti rendes tagok fizető tagságuk egész tartama alatt a tagsági díjjal együtt fizetnek. A tag­sági díjakat előre kell fizetni. A 13 heti díjjal hátralékba maradt tagok tagsága meg i­s szűnik. A haláleseti segély összege : 2—4 évi befizetés után 100­­, 5 év után 120, 10 év­­ után 160, 15 év után 240, 20 év után 320, 25 év után 400, 30 év után 480, 35 év után­­ 560 és 40 év után 640 pengő. Az egyletnek jelenleg 12 budapesti és 4 vidéki bérpalotája van, amelyeknek értéke körül­belül ötmillió pengő. Akik öreg napjaikra vagy rokkatság esetére magukat biztosítani akarják, lépjenek be ezen biztos alapokon nyugvó egyesületbe. Az egye­sületnek sok tisztviselő tagja is van. Dréhl Imre államtitkár is régi tagja az egyesületnek. A helybeli fiók Darányi János ipartestületi­­ alelnök vezetése alatt 25 év óta működik.. Befizetések az Ipartestület helyiségében min­­­­den hó első és harmadik vasárnapján tartat­­­­nak délután 3—5 óráig, mely alkalmakkor­­ a belépni szándékozóknak bővebb felvilágo­sítást nyújt az Elnökség. — Templomi rend Szilveszter estéjén. Január 31-én, azaz szent Szilveszter napján délután 5 órakor szent beszéd, utána hála­adó litánia és áldás. Újévkor minden úgy történik, mint vasárnapokon szokott. 1. szám

Next