Cegléd és Környéke, 1930 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
Dr. Hunyadi Ferenc ur ügyvéd. Pesti ut 65. Cegléd, 1936. január 5. Ára 16 fillér. VI. évfolyam, 1. szám Politikai és társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. kerület, Főszerkesztő: Dr. HALÁSZ KÁLMÁN , róm. kath. központi iskola Felelős szerkesztő: SCHWEIGER GÁBOR * Előfizetési díj: negyedévre 1 pengő 60 fill Nyiktor garmond sora 40 fillértert.! Ne bántsatok! Irta : dr Lux Ervin. Csak a gramophon érzékeny lemeze tudná oly hűen visszaadni e két szót úgy, ahogy az az életben eredetileg elhangzott a szent esték valamelyikén a ködös ceglédi határ egyik elhagyatott részében. Mert, aki e két szót nehezen rezonáló és alakító szájával belekiáltotta az éjszakába, nem gyermekkorában tanult meg beszélni, hanem mint süketnémát, az orvosi pedagógia segítette hozzá érzéseinek és érzelmeinek szavakkal való kifejezésére.,Ne bántsatok.! Hangzott felém újból az eset elismétlésekor orvosi rendelőmben az éjjeli kiáltás, típusosan ormótlanul és utánozhatatlanul nyögte ki ezt a két szót e testi fogyatékos, amikor a nehezen mozduló nyelv és a mimika segítségével kihámoztam kínos és keserves előadásából, hogy őt éretlen suhanc társai megtámadták, összeverték és most orvosi és jogi segítségért folyamodik hozzám. A szent napok lelki aktualitása e mindennapi eset szürkeségében is elindítója volt annak a gondolatmenetnek, hogy választ adjak arra a kérdésre, hogy hogyan is áll a helyzet a magyar testi és lelki fogyatékosok védelmével. Vájjon a magyar társadalom egészséges munkabíró része milyen viszonyban van azzal a társadalommal, amely a gyengébbekből, vakokból, bénákból, süketnémákból vagy az ágyatévéként átnyomó tüdővészesekből, elmegyengékből és az élet egyéb testi és lelki sújtottjaiból tevődik össze. Vájjon olyan gazdag-e Csonkamagyarország földje, hogy a rajta élő munkálkodó per millió kereső könnyűszerrel mellőzheti a gyengébbek náluk a bnámány--társadalmának termelő erejét. (Cegléden kb. 1160 bacillusokat szóró tüdőbeteg, és az országos átlagból kiszámítva 300—400 testi- és lelki fogyatékos van, a titkos betegségekben szenvedők száma pedig 2600- ra tehető.) Kutatunk idegen segítség után a politikában, tudósok keresik a geológia adta lehetőségeket a föld alatt, mások a levegőben és föld felett, görnyedve munkálják százezrek a föld felszínét életlehetőségük megjavítására, az ipar és kereskedelem a kimerüléshez közel állva virraszt és várja a jobbszerencsét, nem bonthatja ki szellemének szárnyait a teremtő agyvelő és mindezek ellenére is a több százezer lélekszámot kitevő gyengébbek társadalmának energiájának kihasználására e fájdalmas sebeknek kiküszöbölésére csonka ország testén a magyar élet eddig nem eszmélt reá. Nem tudom elfelejteni a gazdag Svédországot; a vakok intézetében láttam egy ügyvédet, ki mint vak gyermek képeztetett ki diplomás emberré és Svédország számos templomában világtalan művész játsza el az örök életű zsolozsmákat az orgonán és a fsükelnémákon képesékel : ,művészekké, gazdákká és kézművesekké, mert a gazdag Svédország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a fogyatékosok testi és szellemi erői csak az alamizsnát kérő értelmi fokig fejlődhessenek ki, hogy az élet harcaiban csak könyörgő szót tudjanak kiáltani, hogy „Ne bántsatok !“ Igenis a magyarság erős tábora sokkal tartozik még a magyarság gyöngébb táborának. Mert bárhová esik tekintetünk, mindenütt vigasztalan képek tárulnak elénk a magyar faji erő Árnyék A jánoshegyi kilátó legtetején, ott, ahova csak nagyon kiváncsiak, nagyon fiatalok és turisták szoktak felmászni, egy fiú állt és egy leány. A kilátást bármelyik külföldi megirigyelhette volna, de ők ezzel nem sokat törődtek. Folyton beszéltek, gyorsan, hadarva, mindenféléről, ami épen eszükbe jutott és nézték egymást és folyton nevettek. Lentről, a második terraszról egy fáradt női hang tört felfelé : Siessetek gyerekek ! De a gyerekek nem sokat hederítettek rá : Mindjárt, nénikém, még nem jártunk körül! És maradtak egyhelyben. Megsajnáltam e biztosan unatkozó nénit s bementem hozzá. A csigalépcső egyik falán kis papiros füzetet találtam „Napló“ felírással. Friss volt rajta a gyűrődések nyoma s az imént ejthették ki egy retikülből. Erőt vett rajtam a kíváncsiság és fellapoztam a füzetet. Az egyik oldal különösen gyűrött és foltos volt. Valószínűleg sokat olvasgatta a tulajdonosa, talán még sírt is fölötte. A néni békésen szunyókált. Csend volt köröskörül, csak néha jött át a Duna felől egy-egy propeller sípjele. Olvasni kezdtem. * Febr. 26. Tulajdonképen az az átkozott Pierette-jelmez az oka mindennek ! Minek is láttam meg az üzletben ? Ha nem látom meg, nem veszem meg és nem megyek el a bálba. Igaz, hogy a Bözsi is annyira hívott, meg a mamája is olyan szívesen vállalta a gardírozást, hogy nem tudtam ellentmondani. . Mikor felvettem a jelmezt és a tükörből rám mosolygott egy karcsú Pierette, akkor tudatára ébredtem annak, hogy a szürke munkaköpenyes rajzolónő nem az igazi. Ez csak álarc, dressz, amit fel kell venni, amibe bele kell bújni a rajzolónőnek és mindenkinek, aki a munka nagy gépezetének alkotórésze. De ha levetjük az álarcot ? Akkor itt áll egy szép, fiatal Pierette, aki táncolni, mulatni akar. A jelmez kissé drága volt ugyan, a keresményem nagy részét elvitte, de ki gondol ilyenkor a pénzre ! El a reális gondolatokkal! Fő az, hogy a bálban nagyszerűen mulattam. Bözsi pukkadozott, az összes táncosát, akiket előzőleg zsúrokkal magukhoz édesgettek, mind elhódítottam. Sajnos, hamar hajnalodott s a hazamenetelre kellett gondolnott]. Nem láttam Bözsikét, de megnyugtattam magamat és végigtáncoltam a keringőt. Érdekes, egy régi keringő jazz-re hangszerelve ! A tánc végén kisiettem a ruhatárba. Legnagyobb meglepetésemre a ruhatáros egy névjegyet nyomott a kezembe. Ennyi állt rajta : „Édesem, oly jól mulatsz, hogy fölösleges a mi gardírozásunk. Majd az imádóid hazakisérnek. Bözsi“. Ez hát a bosszú! Kissé közönséges, de most legalább kiismertem a barátnőmet. A lejáratnál mégis megálltam. Mintha minden önállóságom elszállt volna. Oly furcsa volt a mozgalmas előcsarnokban egyedül ácsorogni. Sokan csodálkozva meredtek rám, megjegyzéseket hallottam. Sietni kellett. Kint, az utcán rárlódó soffőrök topogtak