Cegléd és Környéke, 1930 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-05 / 1. szám

Dr. Hunyadi Ferenc ur ügyvéd. Pesti­ ut 65. Cegléd, 1936. január 5. Ára 16 fillér. VI. évfolyam, 1. szám Politikai és társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. kerület,­­ Főszerkesztő: Dr. HALÁSZ KÁLMÁN , róm. kath. központi iskola Felelős szerkesztő: SCHWEIGER GÁBOR * Előfizetési díj: negyedévre 1 pengő 60 fill Nyik­tor garmond sora 40 fillér­tert.! Ne bántsatok! Irta : dr Lux Ervin. Csak a gramophon érzékeny lemeze tudná oly hűen visszaadni e két szót úgy, ahogy az az életben eredetileg elhangzott a szent esték valamelyikén a ködös ceglédi határ egyik elhagyatott részében. Mert, aki e két szót nehezen rezo­­náló és alakító szájával belekiáltotta az éjszakába, nem gyermekkorában tanult meg beszélni, hanem mint süket­némát, az orvosi pedagógia segítette hozzá érzéseinek és érzelmeinek sza­vakkal való­ kifejezésére.,N­e bántsatok.! Hangzott felém újból az eset elismét­­lésekor orvosi rendelőmben az éjjeli kiáltás, típusosan ormótlanul és utá­­nozhatatlanul nyögte ki ezt a két szót e testi fogyatékos, amikor a nehezen mozduló nyelv és a mimika segítsé­gével kihámoztam kínos és keserves előadásából, hogy őt éretlen suhanc társai megtámadták, összeverték és most orvosi és jogi segítségért folya­modik hozzám. A szent napok lelki aktualitása e mindennapi eset szürkeségében is el­indítója volt annak a gondolatmenet­nek, hogy választ adjak arra a kér­désre, hogy hogyan is áll a helyzet a magyar testi és lelki fogyatékosok védelmével. Vájjon a magyar társa­dalom egészséges munkabíró része milyen viszonyban van azzal a társa­dalommal, amely a gyengébbekből, vakokból, bénákból, süketnémákból vagy az ágyat­évéként át­nyomó tüdő­vészesekből, elmegyengékből és az élet egyéb testi és lelki sújtottjaiból tevődik össze. Vájjon­ olyan gazdag-e Csonkamagyarország földje, hogy a rajta élő munkálkodó per millió kereső könnyűszerrel mellőzhe­ti a gyengébbek náluk a bná­­mán­y--társadal­mának termelő erejét. (Cegléden kb. 1160 bacillusokat szóró tüdő­beteg, és az országos átlagból kiszámítva 300—400 testi- és lelki fogyatékos van, a titkos betegségekben szenvedők száma pedig 2600- ra tehető.) Kutatunk idegen segítség után a politikában, tudósok keresik a geológia adta lehetőségeket a föld alatt, mások a levegőben és föld felett, görnyedve munkálják százezrek a föld felszínét életlehetőségük megjavítására, az ipar és kereskedelem a kimerüléshez közel állva virraszt és várja a jobbszeren­csét, nem bonthatja ki szellemének szárnyait a teremtő agyvelő és mind­ezek ellenére is a több százezer lélek­­számot kitevő gyengébbek társadal­mának energiájának kihasználására e fájdalmas sebeknek kiküszöbölésére csonka ország testén a magyar élet eddig nem eszmélt reá. Nem tudom elfelejteni a gazdag Svédországot; a vakok intézetében láttam egy ügyvédet, ki mint vak gyer­mek képeztetett ki diplomás emberré és Svédország számos templomában világtalan művész játsza el az örök életű zsolozsmákat az orgonán és a fsükelném­ákon­ képesékel : ,művé­szekké, gazdákká és kézművesekké, mert a gazdag Svédország nem enged­heti meg magának azt a luxust, hogy a fogyatékosok testi és szellemi erői csak az­ alamizsnát kérő értelmi fokig fejlődhessenek ki, hogy az élet har­caiban csak könyörgő szót tudjanak kiáltani, hogy „Ne bántsatok !“ Igenis a magyarság erős tábora sok­kal tartozik még a magyarság gyön­gébb táborának. Mert bárhová esik tekintetünk, mindenütt vigasztalan ké­pek tárulnak elénk a magyar faji erő Árnyék A jánoshegyi kilátó legtetején, ott, ahova csak nagyon kiváncsiak, nagyon fiatalok és turisták szoktak felmászni, egy fiú állt és egy leány. A kilátást bármelyik külföldi megiri­gyelhette volna, de ők ezzel nem sokat tö­rődtek. Folyton beszéltek, gyorsan, hadarva, mindenféléről, ami épen eszükbe jutott és nézték egymást és folyton nevettek. Lentről, a második terraszról egy fáradt női hang tört felfelé : Siessetek gyerekek ! De a gyerekek nem sokat hederítettek rá : Mindjárt, nénikém, még nem jártunk körül! É­s maradtak egyhelyben. Megsajnáltam e biztosan unatkozó nénit s bementem hozzá. A csigalépcső egyik falán kis papiros füzetet találtam „Napló“ felírás­sal. Friss volt rajta a gyűrődések nyoma s az imént ejthették ki egy retikülből. Erőt vett rajtam a kíváncsiság és fellapoz­tam a füzetet. Az egyik oldal különösen gyű­rött és foltos volt. Valószínűleg sokat olvas­gatta a tulajdonosa, talán még sírt is fölötte. A néni békésen szunyókált. Csend volt köröskörül, csak néha jött át a Duna felől egy-egy propeller sípjele. Olvasni kezdtem. * Febr. 26. Tulajdonképen az az átkozott Pierette-jelmez az oka mindennek ! Minek is láttam meg az üzletben ? Ha nem látom meg, nem veszem meg és nem megyek el a bálba. Igaz, hogy a Bözsi is annyira hívott, meg a mamája is olyan szívesen vállalta a gardí­­rozást, hogy nem tudtam ellentmondani. . Mikor felvettem a jelmezt és a tükörből rám mosolygott egy karcsú Pierette, akkor tudatára ébredtem annak, hogy a szürke munkaköpenyes rajzolónő nem az igazi. Ez csak álarc, dressz, amit fel kell venni, amibe bele kell bújni a rajzolónőnek és mindenki­nek, aki a munka nagy gépezetének alkotó­része. De ha levetjük az álarcot ? Akkor itt áll egy szép, fiatal Pierette, aki táncolni, mulatni akar. A jelmez kissé drága volt ugyan, a keres­ményem nagy részét elvitte, de ki gondol ilyenkor a pénzre ! El a reális gondolatokkal! Fő az, hogy a bálban nagyszerűen mulat­tam. Bözsi pukkadozott, az összes táncosát, akiket előzőleg zsúrokkal magukhoz édes­gettek, mind elhódítottam. Sajnos, hamar hajnalodott s a hazamene­telre kellett gondolnott]. Nem láttam Bözsikét, de megnyugtattam magamat és végigtáncol­tam a keringőt. Érdekes, egy régi keringő jazz-re hangszerelve ! A tánc végén kisiettem a ruhatárba. Leg­nagyobb meglepetésemre a ruhatáros egy névjegyet nyomott a kezembe. Ennyi állt rajta : „Édesem, oly jól mulatsz, hogy fölös­leges a mi gardírozásunk. Majd az imádóid hazakisérnek. Bözsi“. Ez hát a bosszú! Kissé közönséges, de most legalább kiismertem a barátnőmet. A lejáratnál mégis megálltam. Mintha min­den önállóságom elszállt volna. Oly furcsa volt a mozgalmas előcsarnokban egyedül ácsorogni. Sokan csodálkozva meredtek rám, megjegyzéseket hallottam. Sietni kellett. Kint, az utcán rárlódó soffőrök topogtak

Next