Cegléd és Környéke, 1931 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1931-01-04 / 1. szám

ügyvéd, Cegléd, 1931. jan. 4. Politikai és társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer mionor Smilv esti ut . Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület és rom. kath. központi iskola Főszerkesztő: Dr. Kalász Kálmán Felelős szerkesztő: Dr. HUNYÁDI FERENC Előfizetési díj: negyedévre 1 pengő 60 fillér 3cr i Nyilttér garmond sora 40 fillér ■—»—i Ara 16 fillér. i . 'b' Vlk évfolyam^ 1. szám Bort, búzát, békességet! Az ujesztendő küszöbén gyakran hallhatjuk vagy olvashatjuk az általánosan megszokott jókívánságot: boldog újévet ! Ebbe bele van sűrítve minden jó: egészség, szerencse és Isten áldása, sőt még az is, aminek teljesedését éppen az illető szeretné, akinek kívánják. Legyen azonban most az egyszer kivétel és újévi jókívánságunkat a címben leírt módon öntjük formába : bort, búzát, békességet ! Ez a mondás ismerős. Magyar földön termett, a magyar életkörülmények talajából. Nálunk Cegléden is hallhatjuk eleget. Ilyenkor azonban, újévi köszöntő alkalmára különösen beválik, mert benne megtaláljuk mindazt, amit ceglédi népünk az új esztendőben szeretne. Legyen bor! Ez ne jelentse azt, hogy sok bor és sok részeg legyen, hanem legyen sok és jó bor és legyen annak ára is, hogy ceglédi lakosságunk jó része, mely szőlőműveléssel foglalkozik, betevő falat kenyeréhez jusson. Ha a must és a bor ára a közvetítő kereskedelem javára és az őstermelő kárára tovább is így marad, úgy hovatovább a szőlővel való rengeteg bajoskodás céltalanná válik és a régi jó időben messze földön ismeretes jó ceglédi bor kivész, de vele együtt sok-sok jó magyar napszámos és szőlősgazda megélhetési forrása is. Legyen búza! Nem olyan, amely értékét veszítette s mint ilyent a gazda állataival etet meg. Amikép a gyémánt az ékkövek között, úgy a búza a vetemények között a legnemesebb és legdrágább. Legalább igy kellene lenni, de nem igy van és éppen ez a baj ! A szántóvető fáradsága, az arató izzadtsága hol nyeri el nehéz munkája megérdemlett bérét, ha a magyar rónák nehéz kalászai semmit sem érnek ? Legyen békesség ! Amint a vetésnek magnövesztő eső és érlelő napsugár kell, nem pedig a földretaposó és eláztató vihar, úgy kell a családnak, az egyénnek, de a közéletben is a békesség. Nem meddő politizálások, sem a pártoskodások magyar átka és civódások harci zaja kell, hanem az egész vonalon a jóakarat, mert csak ez hozza meg a békét. Itt azonban megjegyezzük, hogy vannak emberek, akik a jóakaratot jócselekedeteik hiányának palástolására használják és vannak olyanok, akik a jóakaratot cselekedetekben is megmutatják. Ilyen emberekre lenne szükség, mert csak ezek hozhatnak szebb jövendőt gazdasági kátyúba jutott szegény országunknak. Legyen tehát az új esztendőben bor, búza, békesség, vagyis jöjjön jobb gazdasági helyzet, amikor is a földhözragadt legszegényebb népünkre süt majd a napsugár s rajta át és vele együtt mindnyájunkra ! Adja Isten ! Dr Tataba József: A spanyol humor világából két lator között. Nagy beteg volt az öreg cigány, úgy érezte, hogy itt a végét járja. Rimánkodva kérte feleségét, hogy induljon rögtön s hívja el hozzá a bírót meg a jegyzőt. — Az Isten szerelmére — rimánkodott — haza ne jöjj nélkülük ! Nem kis fáradságába került szegény cigányasszonynak, mig rábirta venni a község hatalmas urait, hogy a haldoklót maglátogassák. Bizony az öreg cigány nagy lókötő volt s életében sok dolgot adott az elöljáróságnak. De hát az ő szivük sem volt kőből s nem tudták megtagadni a haldokló utolsó kívánságát. Mikor a biró és a jegyző beléptek a nyomorúságos kunyhóba, a cigány félig kinyitotta szemeit és siránkozó hangon könyörgött: — Az Isten áldja meg a nagy jó uraságokat ! Legyenek olyan jók, jöjjenek ide közel az ágyamhoz : a tekintetes biró ur álljon ide az ágytól balra és a tekintetes jegyző ur az ágytól jobbra. Itt egy pillanatra elhallgatott a cigány, hogy lélegzetet vegyen. Azután, mikor a látogatók kénytelen-kelletlen, válvonogatva teljesítették e furcsa kívánságot, igy folytatta : — A szent Szűz adjon az uraságoknak jóságukért boldogságot, gazdagságot. Most, hogy itt állnak mellettem két oldalt, úgy halok meg, mint az ő áldott szent Fia . .. két lator között. Nemes bosszú. Egy estélyen a ház úrnője a jelenlevő hires tenoristához fordul és kéri, hogy énekeljen valamit. — Nagyon szívesen, nagyságos asszonyom — feleli ez — de már későn van s félek, hogy a szomszédokat zavarni fogom. — Az nem tesz semmit, csak hadd pukkadjanak. Most rajtunk a sor, hogy visszaadjuk a kölcsönt. Van nekik egy kutyájuk, mely egész éjszaka szokott ugatni. Művészek egymás között. Három andalusiai festő afölött vitatkozott, hogy melyiküknek volt nagyobb sikere. Mindegyik azt akarta bizonyítani, hogy övé az elsőség. Az egyik közülük így érvelt: —■ Velem nem mérkőzhetik egyikőtök sem. Csak egy esetet mondok el. Egyszer egy fatuskót megfestettem kősziklának s amikor azt bedobtam a tengerbe, az rögtön a viz alá merült. — Ez ahhoz képest — felelte a másik — amit én csináltam semmi. Én egy havasi tájképet oly tökéletesen festettem meg, hogy mikor mellé tettem a hőmérőt, a higanyoszlop azonnal süllyedni kezdett. — Hát ez is valami — tette hozzá a harmadik. — De én egyszer egy plébános barátomat festettem le s az arckép annyira élethű volt, hogy azt hetenként borbéllyal kellett megborotváltatni. Ötödik Károly. Egyszer V. Károly meglátogatott egy német klastromot és itt feltűnt neki egy szerzetes, akinek fekete volt a szakálla és hófehér a haja. Az uralkodó megkérdezte, hogy mi lehet az oka ennek a külső jelenségnek és a szerzetes így válaszolt: — Felség ... többet dolgoztam a fejemmel, mint a fogaimmal. Hónapokkal későbben megjelenik a császár előtt egy lengyel követ, akinek fekete haja volt és fehér szakálla. V. Károlynak rögtön eszébe jutott a barát felelete s igy szólt a környezetéhez: „ Ez a követ többet dolgozott a fogaival, mint a fejével nimszenzíci”. A rejtelmes sziget, Verne regénye, kedden 4, 6 és 8, szerdán 6 és 8 órakor rendes árakkal az Urániában.