Cegléd és Környéke, 1946 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1946-11-10 / 1. szám
2 CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE Dr Karácsony Sándor Cegléden Páratlan kultúreseményben lesz része Cegléd társadalmának. A ceglédi Szabadművelődési Tanács rendezésében tartja előadását dr. Karácsony Sándor egyetemi tanár, az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke vasárnap, november 10-én délelőtt 11 órakor a Református Gyülekezeti Ház nagytermében. Fel kell hívnunk városunk társadalmának figyelmét erre az eseményre, hogy mindazok, akiket a magyar művelő-dés döntő kérdései érdekelnek, szü-lők, pedagógusok és tanulók, eljöjjenek és meghallgassál?: a nagy mai gyár pedagógusnak, dr. Karácsony Sándor professzornak előadását és útmutatását. " A közmunkaváltságból befolyó pénzek felhasználása Az építési és közmunkaügyi minisztérium elkészítette a közmunkaváltságalap költségvetését s a tervezet szerint 94 millió forint bevételre számít. Ezen összegből 60 millió forintot irányoztak elő a munkanélküliség enyhítését célzó közmunkákra. Különböző középületek, kislakások és hidak épülnek újjá. A főváros szoociális lakótelepeinek, valamint a kis- lakásos bérházainak helyreállítására is tervbevételeit. Hatalmas összegeket fordítanak a közcélú épületek rendbehozására is. A templomok és egyházi célú épületek, továbbá árva- házak, szeretetházak, gyermekott-honok és a siketnémák intézete hely-reállítási költségeire is 2—2 millió szerepel a költségvetésben. A vidéki közmunkák keretében nagy összeg-gel szerepelnek az árvédelmi és ár- mentesítő munkálatok, melyek már jelenleg is több, mint 15 ezer embernek adnak munkát. Örömmel regisztráljuk a fenti hírt, mert a hosszú téli hónapokban a közmunkaváltságból befolyó összegek valóban a munkanélküliséget lesz hivatva enyhíteni. Kalotaszeg népe visszavágyik Látogatás az ünnepi szőttesek hazájában Azok, akik az erdélyi nyarat vagy telet látták, most dörzsölnék a szemüket az őszi pompában tündöklő hegyek láttán. Mese ... Mese . .. A rapid is, a bukaresti gyors, kék bársony pamlagaival és a metszett üvegablakaival, csak Kolozsváron áll meg, addig suhan ... suhan ..., mint egy kék álom és a büffében prágai sonkát szeletelnek és egri bikavért vagy tokaji aszút töltenek mellé... De kit érdekel az evés és ivás, mikor félrehúzva az ablak rojtos kék függönyét, a világ legtündéribb tájának, legtündéribb kilátása tárul a szem elé, mintha szikrázó színekben festett kép lenne, kép és mégis valóság. Vörösen izzó sziklák között, hamvas fenyőerdők, egy villanás s már lilás-kékesen villódzó hegyek következnek, az őszi lombok leírhatatlan színeivel, a barnától és mélyvöröstől kezdve a muskátlipirosig és a sárga minden árnyalatában. Gyönyörű . .. Gyönyörű ... A hegyekhez tapadva, mint óriási taplógombák, barnán gömbölyödnek a pásztorházak. Kéménye egynek sincs, régen izgat már a rejtély, hogy hogyan fűtenek benne, de eddig, hogy megfejtsem a rejtélyt. Most is rohanok Vistára, a bánffyhunyadi állomáson már vár a kis parasztszekér, árva öszvérrel, a lovakat innen is elvitték, néhány magyarnak és románnak adtak pedig kenyeret, nem mátés, hanem tiszta búzakenyeret. A fuvarosom is román, míg megyünk hegynek le és hegynek fel, ostorával elmélázva és bölcsen mutogat a völgyben húzódó kékre festett kis házakra — “itt románok laknak, románok, akik tiszta szívből szeretik a magyarokat, a tavaly nyáron, meg azelőtt, örömmel várták a cserkészeket, akik falurólfalura táboroztak és tánccal, dallal, színdarabokkal színesítették a falu egyhangúságát. Igaz, a szórványosan élő magyarsághoz jöttek, de a román lakosság is igaz örömmel fogadta őket.“ Vista a „virágfalu“. Vasárnap délelőtt érkezünk Vistára, a színpompás ünneplők és remekebbnél remekebb szőttesek hazájába. A Vlegyáza még fehér hósipkát visel gömbölyded fején, de itt lent már nyári ruhában öltözött szöszke, meg barna lányok himbálják magukon a hófehér háziszőttes „pengyelt“ és a fiúk sokszínben hímzett pruszlikján megcsillan a déli nap sugara. Várom őket, míg a déli harangszó csengése mellett lassan, összecsendülő harmonikus léptekkel kijönnek a hófehérre meszelt templomból s míg nézem az ünnepi ruhás sereget, önkéntelenül is ez a jelző tolakszik az eszembe : virágfalu. Mintha a rét minden pipacsa, szarkalábja és búzavirága lábrakelt volna, itt virít, bólongat és színesedik, a menyecskék, fiúk és leányok ünneplő ruháján. Vistát, már a régi időkben is a „virágok falujának“ nevezték, most is reáillik ez az elnevezés. A színpompás hímzésű ruhák, ugyanúgy, mint a fiúkról-apákra és leányokról anyákra öröklődő művészi motívumok évtizedeken keresztül ott feküsznek, gondosan összehajtogatva és éltéve a tulipános ládákban, idegeneknek, a világ minden kincséért se mutatnálk meg őket. A kalotaszegi művészet ugyanis olyan ősi, mint a Vlegyáza és a Meszes ősi csúcsa. A fafaragványok és iparművészeti cikkek körző nélkül is milliméter pontosságú arányaikkal, szintén úgy öröklődnek apáról-fiúra és anyáról-leányra, mint a házak és földek. Igaz, a földekben itt nincs olyan bőség, mint a szivárványszínű mintákban, a föld itt mindig mostohábban fizetett, mint az esztováta, éppen azért vándorolt ki annyi ember a kalotaszegi vidékről már a boldog béke idejében is. Azok, akiknem vándoroltak ki, cseréltek, majd I nem úgy, mint most. Itt megteremt a kenderből szőtt „patyolat vászon“, s a hegyekben a fa és gabona . Bánffy- I hunyad piacán gazdát cserél a kétféle árú. A hegyekből jött parasztság patyolat hímezésű ruhát visel, a völgyben élő kalotaszegiek hegyifánál melegesznek és kukoricáslisztből készült kenyeret esznek . . . De itt eszik a kenyeret és nem vándorolnak ki, mint a régiek . . . Bejártam az egész világot, még Amerikát is ... Mint mondja az öreg Karmazsin Gergely, — akivel a kemence mellett beszélgettem ezen az avasszagú, őszi vasárnap délután. Kilencven éve felé ballag már az öreg, de azért éppen úgy, mint a menyei és az unokái, hímzett pruszlikos, ezüstgombos „házilag készült“ mellényt és hímzett ezerszínű, szarkalábas kötényt visel. Remegő, fehér bajuszán szinte Morse-jeleket ver ki az emlék, mikor beszél: „Hiába volt művészet, pepecselés, mégse tudtunk belőle kenyeret csajtolni a múltban“ — kezdi az öreg. Még éjjel is a hímzőszék mellett ült az asszony, én meg a vésőn pepecseltem, virági vázákat, karszékeket. medencéket csináltam, majd belefájdult a fejem. Egyik darab szebb volt, mint a másik, mégse kerestünk annyit, hogy megéltünk volna belőle. Hiába, sovány volt a föld, így határoztuk el egypáran, hogy kivándorolunk. Bejártuk az egész világot. Svájcba, Amerikába is voltunk. Úgy kapkodták a kivitt portékáink is, mintha ingyen adtuk volna, olyan szép és ismeretlen volt minden. Mi adtuk. Gaál Gaszton-emlékünnepély Balatonföldváron Évenként megemlékezik a Kisgazda Párt első nagynevű elnökének, Gaál Gasztonnak haláláról. Ebben az évben is elzarándokolt a Párt vezetősége Balatonboglárra, hogy hódoljon a nagy halott emlékének. Az ünnepségre leutazott Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke, B. Szabó István, Dobi István és Mistéth Endre miniszterek, Kovács Béla, a Párt főtitkára, valamint a kisgazdapárti államtitkárok és képviselők népes csoportja. A balatonboglári templomban Varga Béla mondott gyászmisét az elhunyt lelki üdvéért. Majd Gaál, Gaszton sírboltjánál Nagy Ferenc miniszterelnök mondotta el a követ-kező beszédet : — Tizenkét őszön jöttünk el ide, s hogy beszámoljunk a halott vezér- nek, megmutassuk, hogy a nép hűsége haló poraiban sem fogyatkozott meg iránta. A tizenkét év alatt csak a küzdelmekről és szenvedésekről tudtunk beszámolni. A nép ragaszkodott Gaál Gaston emlékéhez és programjához és ezért csak szenvedésben, elnyomatásban volt része. Ma is azért jöttünk ide, hogy egy kilátástalannak látszó nehéz küzdelemhez itt, Gaál Gaston sírjánál erőt merítsünk. — Már 1943-ban elmondottuk itt, hogy mi tiltakozunk az ellen az esz- s télén vérontás ellen, amelybe a magyar népet akarata és meggyőződése ellenére belevitték. Úgy éreztük, ha Gaál Gaston szólni tudott volna hozzánk, helyeselte volna azt a törekvésünket, hogy az országot megkíméljük a háború elvesztésének borzalmaitól és a magyar népet egy szörnyű vérveszteségtől. Két évig nem tudtunk ellátogatni ide, mert egyikünk bujdosásban, másikunk börtönben volt, a többieket elhurcolták külföldre, a tömeget megfélemlítette a megszálló hatalom, de a börtönben, bujdosásban is arra gondoltunk, jó lenne ezekben a szörnyű időkben megidézni Gaál Gaston politikáját és szellemét. Elkövetkezett az a világ, amikor Gaál Gaston táborára, a Kisgazda Pártra rendkívül nagy feladatok szakadtak. Azelőtt üldözött, mellőzött ellenzéki vezető emberek jöttek ide a sírhoz, ma eljött a független kisgazdapárti államfő és a Kisgazda Pártnak kormányon lévő férfiai. Ez a bemutatkozás az első eredmény, amiről beszámolhatunk Gaál Gaston sírjánál. Nemcsak azért volt eredményes a vállalt küzdelem, hogy eljuthassunk a demokrácia küszöbéig, vagy megvalósulásáig, hanem azért is, mert ez a tábor fejezi ki a magyar demokráciában legjobban a magyar nép lelki sajátosságait, kívánságait, amely életében Gaál Gastont vallotta vezérének. — Ezekben az időkben szükségünk van arra, hogy Gaál Gaston politikáját és szellemét magunk elé idézzük, mert a mai magyar közéletben naponként tódulnak ránk események, amikor nem könnyű megtartani azt a vonalat, amelyet vele együtt jelöltünk ki ezelőtt 16 évvel. Hadd állítsam ide legelőször Gaál Gastont, a tiszta jellemű magyar férfit, olyan időkben, amikor sokan vannak a közéletben olyanok, akik az átmeneti időkben könnyen feledkeznek meg arról az emberi tisztességről, amely pedig a demokráciában sokkal jobban kötelez, mint abban a világban, amikor a korrupciót szinte felülről a hatalom diktálta rá a népre. Szükségünk van mindnyájunknak, pártállásra való tekintet nélkül, hogy arról a férfiúról vegyünk példát, aki olyan korban élt, amikor a hozzá hasonló férfiak nagyon ritkán tudtak ellenállni a kísértéseknek, de aki tiszta maradt és a magyar nép szolgálatában eltöltött idő után szegényen, egyszerűen távozott el erről a földről. — Gaál Gaston odaállott a magyar parasztság mellé és annak minden tulajdonságával, törekvésével azonosította magát. A magyar nép alkotmányos jogainak gyakorlásától várta az ország helyzetének megjavulását. Kérlelhetetlen üldözője volt annak a közigazgatásnak, amely beleavatkozott a magyar nép legszentebb jogainak gyakorlásába. Azonossította magát Gaál Gaston a magyar népnek azzal a küzdelmével is, amelyben gazdasági jobblétre törekedett. Az ingótőke túlkapásai a reakció alatt szinte elviselhetetlenek voltak. Különböző csoportjai szabadon kizsákmányolták a magyar népet, amelynek ezen a téren nem volt védelmezője. Gaál Gaston szinte egymagában odaállott a tőke elleni küzdelmekbe és nem volt nála kérlelhetetlenebb ellenfele a karteleknek, a trösztöknek. És ha most, a mai magyar politikai helyzetben kérnénk bírálatot Gaál Gastontól, azt hiszem megmondaná a véleményét, de elismerné a magyar politikai élet irányának helyességét és eredményeit. Bizonyos, hogy az ország mai helyzetében ő is elfogadná és helyeselné a koalíciónak a kormányát. — Mi, kisgazdapárti magyarok, az az ország többsége, vállalni akarjuk ezután is Gaál Gaston irányát, szellemét, tisztaságát és a magyar nép megsegítésére, felemelésére irányuló törekvéseit. Tanításai bennünk élnek. Ma a politikai pártok együtt gyakorolják a hatalmat, együttműködnek a magyar nép felemelésére irányuló kormányzati munkában. Ha azokról a tárgyalásokról, amelyek ma folynak a koalíció megerősítésére, Gaál Gaston szavaival akarnék hivatkozni, akár azt kell mondanom, a megegyezésre való készség éppúgy megvan bennünk ma is, mint ahogy Gaál Gastonban megvolt és ahogy megvolt bennünk Gaál Gaston idejében, csak egyet ne kívánjanak tőlünk, azt, hogy a magyar nép nagy többségének alapvető törekvéseiből, alapvető szempontjaiból legyünk kénytelenek engedni, mert ezt Gaál Gaston nem helyeselné. —Rójuk le itt a sírboltnál nagy halottunk emléke iránti kegyeletünket és juttassuk kifejezésre hálánkat azért, hogy a gondviselés őt adta nekünk néhány esztendőre. Fogadjuk meg itt, hogy törekvéseihez, elgondolásaihoz hűek leszünk. A miniszterelnök beszéde után a koszorúkat elhelyezték Gaál Gaston koporsójára. Mozaiklap, tetőcserép, kútgyárü Peszeki Ferenc