Cegléd és Környéke, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-04 / 1. szám
Látogatás a városi közkórházban Kedves meghívás futott be lapunk szerkesztőségéhez. Örömmel vesszük a meghívást s a jelzett időpontban már kint vagyunk a városi közkórházban a helybeli lapok riportereivel együtt. Dr. Gombos Dénes igazgató-főorvos kedvesen fogad bennünket és a gondnoki szobában levetjük télikabátjainkat. Kellemes meleg van. Ez igen. Úgy látszik működik a központi fűtés. Mert emlékszem rá, a múlt télen még vaskályhákban, friss vágású fával próbálkoztak a kórházban elviselhetővé tenni a hideget. Az előrelátó gondoskodásnak és a sok utánjárásnak eredménye, hogy a központi fűtés mindenütt működik és amint az igazgató úrtól megtudjuk, február végéig biztosítva van a fűtőanyag, mely a helyzet lényeges javulását jelenti. Új, modern Röntgen-gép Az igazgató-főorvos ezután sorba bemutatja a kórház orvosi, műszaki és tisztviselőbarát s már indulunk is a gondnoki szobából a földszinti folyosón a röntgen szobáig. A legnagyobb meglepetésünkre egy egészen modern röntgen készüléket látunk, teljesen felszerelve. Mind nagyobb érdeklődéssel nézegetjük a készülék ezüstösen csillogó acél testét, a hozzátartozó egyéb részeivel együtt. A régi készülék sűrű dróthálózatával és alig egy-két irányba beállítható merevségével szemben a laikusnak is pompás látványt nyújt az új, modern készülék. Amikor már jól kigyönyörködtük magunkat az új készülékben, az igazgató-főorvos és Csillag főorvos mutogatták meg és hozták üzembe az új készüléket. Ekkor láthattuk csak igazán, hogy mi a két készülék közötti különbség és hogy mennyire nagyjelentőségű az új készülék megszerzése. Ugyanis eddig a régi készülékkel lassabban, körülményesebben és kisebb területen lehetett a felvételezést, illetve az átvilágítást eszközölni és azt is csak úgy, hogy a beteget annyi formában kellett elhelyezni a készülék mögé, ahány átvilágításra volt szükség. Ezzel szemben az új készülék úgy van megkonstruálva, hogy a beteget elhelyezik fekvőhelyzetben és anélkül, hogy a legkisebb mozgást is kellene végeznie, az új készülékminden irányban úgy állítható be, amint arra a vizsgálatnál szükség van. Világítóereje is sokkal nagyobb és élesebb, mint a régié. Mindjárt tapasztalhatjuk is, amint az egyik kórházi tisztviselő ruhástól csak úgy odaáll a készülék mögé és Csillag főorvos úr átvilágítja. Nagyszerűen látjuk a mellkas csontjait, sőt Csillag főorvos úr az illető pénztárcájába is behatol a röntgensugarakkal s nagy derültség között jelenti ki, hogy az teljesen üres. Ezután megtekintjük még az újonnan átalakított sötétkamrát, amely a röntgen szobával szemben van és ahol a filmfelvételek előhívása történik. A látottak után a főorvosi szobában foglalunk helyet. Dr. Gombos Dénes igazgató-főorvos úr különböző kérdéseinkre az alábbiakban nyilatkozik: — Amint láthatták az urak a kórház egy 45.000 forintos modern készülékhez jutott, a S.A.S. akció révén a népjóléti minisztérium támogatásával. Roppant nehéz volt a késszülék megszerzése. Nem csüggedve a sok elutasítás miatt, állandóan napirenden tartottam a kérelem megismétlését és a gyakori személyes sürgetésnek és zaklatásnak íme meg is lett az eredménye, mert már az új készülék négy nap óta üzemben van. A bemutatás során tapasztalhatták az urak, hogy mi a különbség a két készülék között, s ha még megemlítem azt is, hogy ez az új, modern készülék csökkentette a röntgenezést végző orvossal szemben a sugárveszélyt is és az érintési veszélyt pedig teljesen kizárja, teljes kényelmet jelent a beteg számára, kevesebb filmre van szükség és, hogy ezzel a készülékkel jobb a célzás a felvételezés, vagy átvilágítás esetében, mindannyiónk előtt világossá válik az új röntgenkészülék jelentősége. Az egész kórház örül és hálás a Népjóléti Minisztériumnak és a „Siess! Adj! Segíts!“ akciónak nagy hiányt pótló adományáért. Magam részéről bízom benne, hogy a legsürgősebben pótlandó ágyneműek és fehérneműek beszerzésénél is segítségünkre lesz a Népjóléti Minisztérium, ha másként nem, épülethozzáépítéssel helyet biztosítani. Befejezésül még megemlítem, hogy kórházunk telt, az ellátás igen jónak mondható, mert még ma isannyi diétás ebéd készül naponta, amenynyire szükség van. A látottakból és hallottakból megállapíthatjuk, hogy dr. Gombos Dénes a kórház igazgató-főorvosa hivatása magaslatán áll. Hűséges munkatársai , az orvosi kar, a kórház tisztviselői, ápolói és egyéb alkalmazottai ugyancsak segítik az igazgatót magasztos munkája elvégzésében. Mi pedig ígérjük, hogy minden alkalommal készséggel állunk az igazgató-főorvos, az orvosi kar és a kórház rendelkezésére,, amikor a szenvedő emberiség gyógyulását előmozdító munkából részt kell vállalni. Elbúcsúzunk. Ismét a folyosón vagyunk, ahol kellemes melegben gondos ápolónők ezek díszítik a karácsonyfát. Mert a kis Jézust a kórházi betegek is várják. Amikor a világ végét vártam kilenc éves voltam akkoriban, s vártam a világ végét. Mégpedig dátumra. Mert jóllehet, írván akkor ezerkilencszáztizenkilencet, a mi szép vidékünk, Csongrád megye ligetes tájéka akkor román megszállás alatt állott, minek következtében Budapestről nem jártak az újságok, mégis tudtunk mi mindent. Főképpen tudtuk, hogy mi történik a nagyvilágban. Ami nálunk történt, arra úgysem volt senki kíváncsi, ezt tudtuk amúgy is. Mindeme nagy megismerésekhez pedig hozzásegített bennünket az Orosházi Friss Újság, napi két koronáért, ha jól emlékszem. Az újságot lovasember hozta el mindennap este felé, a házunkhoz, a novemberi sárba félig belefult major iskolájához. Törhette a fejét néhai való dr. Mitlasovszky János főszerkesztő úr, az Alföld nagy vendéglő három decije mellett, hogy mivel is elégítse ki az újságolvasókat. .. így történt azután, hogy egyik borús november végi napon, amikor már a mi vidékünkön szokásos szólásmondás szerint Erzsébet asszony megrázta a pöndölét, vagyis szép csendesen hullani kezdett a hó és a nagyvendéglőben mindenki azért zaklatta a főszerkesztő urat, hogy mi a nagyujság, hát néztenézte nagy szorongattatásában a hópelyhek hullását, keserű mélázással. . .Aztán hirtelen elöntötte a méreg és majdnem kiszaladt dühösen a száján: — Nahát, majd csinálok én nektek szenzációt — szólt és rohant a Demartsik-nyomdába, ahol az újságot nyomták. És másnap megjelent ordító címmel az Orosházi Friss Újság első oldalán: december 15-én éjjel vége lesz a világnak. Alatta ott állott a cikkben, hogy mit tudom én, milyen angol tudós kiszámította, hogy december 17-én nekiszalad földgömbünknek egy üstökös, s avval végünk van! Körülbelül ennyi volt az egész hír, dehát akinek esze van, annak ennyi is elég. * Szóval kihozta a lovasposta hozzánk is ezt a nevezetes újságszámot. Negyedikes elemista szemeim először szinte félig értelmetlenül olvasták el a főcímet: vége a világnak ... Hirtelen valami felmérhetetlen, vad ijedtség markolt belém . . . Vége a világnak, kalapált a kilencéves gyermekfejemben a dermegő rémület. Kihez is szaladhattam, mint az apámhoz .. . Belenéztem jóságos vonású, szép férfiarcába, hiszen nekem ő volt akkor a legcsalhatatlanabb valaki széles e földön. Szinte fuldokolva nyögtem ki: — Apa, igaz, hogy vége lesz a világnak? Szürke, okos szemeire fátyolosan ráborult valami csendes szomorúság s csak annyit mondott: — Bár lenne. Nem sok öröm van ebben a világban. Ma, egy második háború után megérti az ember az ilyen elkeseredést, akkor azonban a válasz még jobban megrémített. Elhallgattam s szinte szédülten állottam egyhelyben. Úgy látszik, ez a megdöbbenésem feltűnt az apámnak is, mert nemsokára maga kezdett vigasztalni. Hogy így meg úgy, híreszteltek efélét már máskor is. Engem azonban ez nem nyugtatott meg, s úgy látszik a sajtónak már ekkor is nagy tisztelője voltam, mert bőgveszipogva megkockáztattam: — Igen ám apa, de ezt az újság írja. Ez nem pletyka. Apám rám nézett s fejemet a mellére vonta, legyintve a kezével, enynyit felelt: — Fiacskám, az újságok sokmindent írnak. Azt is írták tizennégyben, hogy megnyerjük a háborút... Az újságírók szenzációt hajhásznak és szamarak . 1. Szegény apám valószínűleg nem gondolta, hogy akkor mit sem sejtve a mellkasára dőlve bömbölő kisfiú jövendő élethivatása felett mond tömör és nem éppen hízelgő kritikát, így tehát vártam a világvégét. Búcsúztam, napról-napra pihegőbb rémülettel minden számomra kedvestől. De csak úgy magamban. A szüleimtől, az iskolától, a cimboráktól, a kastély alatt boldog csatangolásaim színhelyétől, az angolkerttől. .. Viszont szinte méltatlankodtam azért, hogy a többi ember szemlátomást fütyül a világvégére... Vadászy ! Gyurka bácsi, az apám legjobb barátja például mosolyogva tervezgetett az új esztendőre. Őszintén szólva nem értettem, mit akar Gyurka bácsi a következő évben, mikor néhány nap múlva úgyis vége a világnak. ... És eljött a decmber 16-a estéje. Iskolából jövet szánakozva búcsúztam el a pajtásoktól.. . Holnap már úgysem találkozunk . .. Otthon viszont nagy megrökönyödésemre az apám este Nacsa Károllyal, a környék híres fiatal böllérjével tárgyalt, hogy ünnepekre le kéne szúrni az egyik hízót. . . Nem értettem ezt se . . . Hej, gondoltam, nem eszünk már mi abból a disznósajtból. Mert azt nagyon szerettem s ilyen, csodálatosan még a világ végének előestéjén is eszembe jutott... Ültem a kemence mellett, s néztem a máskor oly derűs esti fényekben fürdőszobát, de ma is emlékszem, akkor fonnyasztóan sivár sárgán ömlött rá mindenre a lámpafény. Siralomházi hangulat volt... Percről-percre jobban elfogott a rémület, végül sírtam, még őszintébben bömböltem. Zokogva búcsúztam el apától, anyától, pólyás kis húgomtól. Meghagytam, hogy amikor kezdődik a világ vége, keltsenek fel, hogy együtt haljunk meg, aztán álomba bőgtem magamat. Sokáig alhattam, mikor valaki megrázott. . . — Itt a világ vége! — tört ki belőlem a rémület sikoltása. Ragyogó téli reggeli verőfény ömlött el a szobában, s az apám jóságos nevetéssel hajlott fölém, a homlokomat simogatva: — Fenét fiacskám. A világ végét a jó Isten számítja ki, nem az újságok . . . Kelj fel, s tanuld meg a földrajzleckét, mert tegnap bizony a világ végétől nem jutott rá időd . . . — Nincs vége a világnak, nincs vége a világnak! — tört ki belőlem a boldog üvöltés . . . Mindez most eszembe jutott, amikor újabb divat szerint az atommal kapcsolatban jósolgatják a világ felrobbanását. Hiszen igaz, kevés észszel kormányozzák a világot — a földi emberek. Fölöttünk azonban a jó Isten még a mi halandó mivoltban elkövetett baklövéseinkre is vigyáz... Bihary László * Javul a felszerelés Új osztályok További kérdéseinkre megtudjuk, hogy a kórház különböző külföldi segélyakciók és Vöröskereszt, Népjóléti Minisztérium útján nagy értékű gyógyszereken, kötszereken kívül 25 orvosi köpenyt, 10 műtős köpenyt, 1 75 lepedőt, 150 m. fehérnemű anyagot stb. kapott és hogy a sebészetnek annyira fontos hordozható kis röntgen készüléke használhatatlan, mert a bele való röntgen cső Magyarországon nem kapható. Pótlása iránt az intézkedés megtörtént. A kórház járóbetegrendelése november hó 1-e óta fül-, orr-, gége- és torok szakrendeléssel bővült, külön megbízott szakorvos, dr. Szolcsányi János főorvos vezetése alatt. , Sajnos, helyhiány miatt még e célra külön osztály nincs. Reméljük azonban, hogy a közeljövőben úgy erre a célra, mint az égetően szükséges gyermekosztály részére is tudunk. A város adománya , Szelepcsényi Imre polgármester és a város elöljárósága karácsonyfaünnepséget rendezett Cegléd szegényei részére. Hatalmas feldíszített karácsonyfát állítottak föl a közgyűlési teremben, ahol az ünnepség iezajlott. A pártok egy-egy szónoka méltatta a szeretet ünnepének jelentőségét. Utána pedig a II. kerületi óvodásgyermekek mutattak be karácsonyi jeleneteket. Ezután a polgármester szólott az egybegyűltekhez és megkezdte az ajándékcsomagok kiosztását. Több, mint 200 személy kapott csomagot, amelyben ruhanemű, pár cipő, szappan, bab, kenyér, liszt, alma és egy-egy kiscsomag édesség volt. Ezenkívül kiosztottak külön még 14 pár cipőt és 18 tüzelőt. Boldog újévet kíván kedves vevőinek Szender Béla vaskereskedő