Állami polgári leányiskola, Cegléd, 1937

II keresztény lélek arca és a vallásos nevelés. A keresztény embertípus első vonása a szeretet, mely veleszü­letett lényegisége az embernek, sugárzó erő az Énből az élet, az em­berek, a természet és a végtelen valóság: Isten felé. A szeretet jó akarat mások iránt, s nemcsak boldogságát találja fel a krisztusi em­ber benne, hanem a társas élet kapcsát, mert szeretet nélkül a tár­sadalmi lét üres fantáziaképpé süllyed. Azt mondja Pál apostol: »Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, de ha szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cim­balom. Ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok.« A szeretetnek hármas csillagképe ragyog fel: Isten-, haza- és szülői szeretet. A szeretet Isten szava, mely átragyog a felfényesedett lelkeknek az anyagi világon és hívja az embert. A szeretet a nemzet őrszelleme; beleoltja a lélekbe a helyet, hol születtünk, hol bölcsőnk ringott, hol őseink nyugosznak és hazát ad. A szeretet a családi és társadalmi élet vérkeringése, mely fényt vet a családi életbe és testvérré avatja a föld szülötteit. A szeretet nevelésének legfontosabb talaja a szülői ház. Bár a tár­sas életre született embernek eredeti tulajdonsága a rokonszenv, az önzés mégis erőt vesz a gyermeki szíven. Vigyázni kell, hogy a gyermek, ki eleinte csak vesz, de nem ad, szokték adni akkor is, mi­dőn nem kap. A mi cselekvésünk legyen a szeretet hírnöke, s ne a szánk. Akadályozzuk meg a mások feletti szeretetlen ítélet kifejlő­dését, s ne engedjük az állatkínzást és a szolgákon való uralkodást. Vezessük el néha a gyermekeket a nyomor és szenvedés helyére, hogy tanulja megismerni az élet bajait, tudjon segíteni a szenvedő­kön, hozzunk fel példákat, mily kimondhatatlan örömöt szerez az ön­­feláldozás és mutassunk rá, mily jogtalanságot követ el az a diák, ki mások örömeit kancsaiul nézi. Lássa be a gyermek, minél több sze­retet adunk másoknak segítésben, jó munkában, annál több marad nekünk, s elnyerjük Isten áldását, ki az egész világmindenséget, an­nak mindenrangú lényét egyforma szeretettel tartja atyai karjában. A keresztény lélek második jellemvonása a lelkiismeretesség. Az ember veleszületett tulajdonságainál fogva szereti az igazságot. A lelkiismeretnek az igazság olyan, mint a szemnek a világosság. Egy hatalom van bennünk, mondja Cicero, és ez nemcsak régibb, mint a népek és városok léte, hanem oly régi, mint amaz Isten, ki az eget és földet fenntartja és kormányozza. Ez a hatalom a le­lki­­ismeret, mely lényeges tulajdonsága az isteni értelmiségnek, s szük­­ségkép határoz bűn és erény felett. A lelkiismeret az igazságszeretet tartóoszlopa, mert pl. ha szerzési ösztönünk kifejlett, mások jogaira figyelmeztet; ha mások megtámadnak, védelmi jogot ad, de visz­­szatart fondor támadástól. A lelkiismeret alapja a bűnérzelemnek is, mert általa tudja meg az ember, hogy nincs Istenben, és Isten ő benne. — 3 —

Next