Czegléd, 1884 (2. évfolyam, 1-40. szám)
1884-01-06 / 1. szám
Il-ik évfolyam, nem kaptak s arra igényt tartanak, forduljanak ez iránt Fabianek Vilmos bálbizottsági elnök úrhoz. Isten velünk, maradtam azok szerkesztő urnak Czegléd 1884. jan. 3. kész tisztelsje Alexy Lajos m. k. Máramarosi sótelepek A mint a vasról állítják, hogy a leghasznosabb, legszükségesebb ásványok egyike, ép oly joggal, és oly méltán alkalmazhatjuk ez állítást a sóra is. Hasznossága, szükségessége a természet mind a három osztályában nyilatkozik. Alkalmazása gyárainkban, úgy a festészet és ipar terén ; szükségessége a növények életképességének fejlesztésében, táplálkozásunk fűszerezésében, gyógyereje egyes betegségekben oly sokszor, oly érezhetőleg mutatkozik, hogy bővebben fejtegetni alig szükséges. Legyen szabad tehát ez előzmények után áttérnünk valódi czélunkra, a só leshelyének ismertetésére. M.-Szigettől egy negyedórányira, a Tisza mellett egy kis dombon emelkedik Akna-Szlatina, a máramarosi sótelepek egyik kamrája, a helyi viszonyokkal ismeretlen utazó, ki a sóbányászat titkait ismerni óhajtja, óriási hegyek rejtekében véli a sóbányákat, s nem is sejti, hogy ahol áll, ahol jár, mindenütt véghetetlen mennyiségű sótömeg fölött, mindenütt milliókat érő kincseken tapos. Egyszerű épület fedi a község közepén a sótárna bejáratát, homlokán , szóval „Kunigunda“, ami a bánya neve. Egy oldalajtón átjutunk a tárna lejáratához, honnét 20—25 falépcsőn lehaladva a termés sót érjük el. A falépcsőket itt felváltják a sóba vágott lépcsők, melyek levezetnek a 100 öl mélységű tárnába. A só felszállítására gőzsikló is van alkalmazva, mely pár percz alatt ér a mélybe, míg a lépcsőkön való lejutás jó negyed órát igényel. Nem tévedek, ha állítom, hogy a fáradságot fényesen megjutalmazza a látvány, mi itt a halandó szemei elé tárul. Képzeljünk egy óriási üreget minden szabályzatával, formájával egy templomnak, egy üreget, melybe a kath. vagy reform templomot beállíthatnák ! Tulajdonképen templom is e hely, százados kezek műve, ellátva oltárral kórussal. Évtizedek, századok tűntek el a semmiségbe, egész ivadékok haltak el, míg annyi fáradságos munka megteremté e nagyszerű művet, melynek oldalai, teteje, alja, mind-mind tiszta tömör só. Minden év ápril 1-én ülik meg a bánya nevenapját, ami egyszersmind népünnep is. Ekkor szünetel a munka, folyik az ingyen bor, járja a táncz. E napon az isteni tisztelet a bánya mélyében a nagyszerű templomban tartatik. Az ezer meg ezer mécs, mely a tárnát fényével bevilágítja, csodaszerű látványt nyújt’ a szemének! A sófalak ragyogó fényben tündöklenek a rájuk sugárzó fényárnytól s valami feledhetlen elbűvölő hatással vannak a kedélyre ! Méltó társul sorakozik a hires dobsinai jégbarlanghoz, melynek dértől csillogó tetője hatalmas jégpiramisai, jégvárai a gyertyák ezreitől megaranyozva lebilincselik a lelket. S midőn a hires sóvágó banda rákezdi az isteni tiszteletet megelőző nyitányt s Tyrnauer bátyánk hangja fölzeng a kóruson, akkor szinte feledjük e földi létet s egy szebb egy jobb világ lakóinak képzeljük magunkat ! El fog az áhitat, s bámulattal vegyes gyönyörrel állunk meg az emberi kezek, az emberi esz e nagyszerű műve fölött! Az oltár hátterében, hatalmas sópárkányon, mely az oltár fölött jóval kimagaslik, áll ő felsége Ferencz József királyunk életnagyságú arczképe ezer meg ezer fénylő gyertya özönében, s már a lejáratnál meglepi a nézőt! Óriási kiterjedésű e templom belseje, s a só tömegről fogalmat szerezhetünk magunknak, ha meggondoljuk, hogy ugy itt, mint a telep többi helyein a sóvastagsága a 60 élet meghaladja, ami iszonyú mennyiségű sót rejt méhében ! Átvonul az egész helység alatt sőt egész kiterjedését még nem is ismerik. Különben a tárnák sómennyiségét 400 millió mázsára becsülik ! A csákányokkal fejtett só 5—6 mázsás darabokban hever a talajon, honnét gőzsiklóba téve hozatik napvilágra s helyeztetik el az erre készített kamarákba! Innen vitetik forgalomba a m.-szigeti bányaigazgatóság utján az ország egyes vidékeire s bizonyára az ételünket fűszerező só is a máramarosi telepekről kerül, mert a királyhágón túli sóbányák többnyire az alt dunai vidéket látják el sóval! Gondol-e arra valaki, hogy a só, mit oly gondolatlanul fogyasztunk, mennyi sóhajnak, mennyi álmatlan éjnek jön szülője ? ! Nem mindenütt fehér a só; helyenkint földdel vegyes, melytől aztán megtisztittatik. És nem mindenütt száraz. Néhol átszivárog a sórétegen a víz, ami a sóvágást neheziti. Néha az átszivárgó vízakadályra lel útjában , összegyűl és súlyával áttörvén a rétegeket, az egész tárnát vizbe boritja. A vieliczkai gazdag sóbánya is ily vizomlásnak jön áldozata ! A sóbányászok, kik a sóvágási eszközük, atalán magyarok ; neve ugyan soknak német eredetre vall, de idővel megmagyarosodtak. Német és magyar kitűnő bányász. Az oláh nem szeret bányászkodni. Természetének jóban megfelel az erdővágás és szénégetés. Kivételt képez az arany és ezüst bányászat. Itt sok oláh bányász van a magyarok között. De e nép inkább csak vallásra görög viseletre, szokásra magyar. Hallgatja ugyan papját, de alig érti! Nem könnyű munka a sóbányászat, de ennek daczára e nép egészséges, bár az a földalatti levegő halványnyá teszi az arczot s olyan beteges szint kölcsönöz Természetes, szokni kell hozzá. E bányászok gyermekei 10—12 éves korban már megkezdik a földalatti munkát s nekik ép oly öröm a 80—100 öl mélyben a mécs fényénél munkálkodni, mint isten szabad ege alatt másoknak! Igényük kevés. A kincstár ellátja őket mindennel; van búza, van dohány van szivar. Betegségükben segélyezi, gyógykezelteti, öregségükben nyugdíjazza s ha minden kiadások némi levonása után marad még havonkint 10—15 frt tiszta hasznuk, sorsukkal megvannak elégedve. (Vége köv.) CZ E G L . D. Visszaemlékezések Földváry Károlyra. Egy 1848/49-dik honvéd naplójából, ki több ütközetekben volt vele. Még a komoly Görgey is elnevette magát hát te mit keresel itt ? Hisz egy bolond golyó, bolondos agyadba kallinthál, nem látod mint hullanak körülötted ? Tábornok úr ez felséges látvány, van-e ennél szebb, nagyobb élvezet ? felelte Földváry. A csata volt neki minden öröme, élvezete gyönyörűsége a világon. Ő a legjobb baráti körből távozott, ki ment a Duna partra, hanyatfekve, szivarozva, gyönyörködött az ágyúzásban, mint egy fiatal leány az első báli zenében. Ilyen volt Földváry Károly , tessék ezt valakinek utánna próbálni. A . . . hadtestnél volt egy ujjoncz honvéd zászlóalj, mely sehogysem tudott megbarátkozni a csatázással, nem állta meg helyét ugy a mint kellett volna. Földváry ajánlkozott, hogy a legközelebbi alkalommal ő szeretné ezeket tűzbe vezetni. Átadták neki ezen zászlóaljat. A kápolnai ütközetben, annak vége felé, ugy este a zászlóaljat felállította egy völgyet átmetsző szakadékban, fedezve ugy a nagy part által. Fejeik csak akkor látszottak ki, ha czéloztak, vagy lőttek. Hátuk megött volt két üteg ágyú s balról egy dombon három üteg ágyú, kellő gyalog s huszár fedezettel. Földváry kiállott a síkra, onnét vezényelte fedett állásában levő zászlóalját, s csak arra intezte honvédeit, hogy jól fedezzék magukat, de aztán biztosan czélozzanak, ki ne jöjjenek fedett állásukból, hogy ütegeink annál jobban lőhessenek fejük felett keresztül. Kevés ideig még csak lövődöztek a honvédek rejtett helyükből, de később lassan kint egymás után előbukkantak, mondák, ha őrnagy úr ott van, bizony mi is ellehetünk akkor ott s nem rejtőzünk el. Mentek aztán mindég bátran előre, Földváry megdicsérte őket, „ti dicső fiuk vagytok“ mondá de megbocsássatok én nem hagyhatom többé el az én 3-ik zászlóaljamat s vissza ment Damjanichhoz megint. Egy más alkalommal a huszárok ingadoztak bevágni, mert nagyon megvoltak tizedelve ; túlnyomó számmal álltak szembe. Görgey ekkor e szavakkal wollen die Huszárén ewig leben, kardot rántott s előre ment a csapat élén. Csak hős vezérnek lehet vitéz serege. A milyen a mosdó, olyan a kendő. A világosi fegyverletétel után több évi várfogságra ítéltetett Földváry. Honnan kegyelem utján kiszabadulván, Hevesmegye s Apátfalva községében testvéreivel egy kis porczellán gyárat alapított, mely körül a munkások s felügyelők legnagyobb részben honvédek voltak. Később az olasz legióban, — ennek feloszlása után az olasz királyi hadseregben mint ezredes szolgált. A koronázás után saját kívánságára az olasz kormánytól végkielégítést nyervén: haza jött. A magyar kormánytól a cseglédi állami birtokban igazgatónak neveztetett ki. Nehány évi szolgálata után teljes fizetéssel nyugdijaztatott, mely alkalommal ugyancsak Czegléden egy alkalmas épületet részére államköltségen, lakályosan és igen tisztességesen berendeztek, hol azóta csendes elvonultságban, mindenkitől tisztelve, szeretve, becsülve élt. — Vég napjaira a haza s a kormány által rangjához képest illő módon volt gondoskodva. — Az olasz kormánytól elbocsáttatása alkalmával kielégítés czimen nyert szép összeget teljes mértékben, s az államtól kapott fizetésének legnagyobb részét is mások felsegítésére fordította, ugyannyira, hogy maga épen e miatt sokszor szükséget szenvedett. Teljes életét mindég másoknak másokért áldozta fel. Neje Túri Borbála még az 50-es években elhalt. Földváry mint a csatákban hős, ugy itt is hős — de papucs hős volt a családi életben. — Gyermekei nem voltak soha, másokkal éreztette atyai szeretetét ; sok gyermeket tisztességesen felnevelt, boldog állapotba helyezett, kik most a hazával együtt áldják emlékezetét. Ilyen volt Földváry Károly. Vége.) S S El S S. * Mennyi adó folyt be 1883-ban. Az 1882-ik évi hátralékkal a 83. évi kivetés összege 172355 frt 99 kr. (állami adó.) Ebből befolyt 143534 frt 53 kr, törlésbe hozatott 5454 frt 64 kr. tehát az előírásból lerovatott 148489 frt 17 kr, hátralékba maradt 24734 frt 68 kr. Hadmentességi díj előiratott 15490 frt, befizettetett 5963 frt 65 kr. hátralékba maradt 9661 frt 34 kr. Tanítói nyugdíjalapra előiratott 345 frt 86 kr. befolyt 284 frt 50 kr. Czukor söradó kivetés 5117 frt 64 kr. befolyt mind. Bor és hús fogyasztás 25640 frt, befolyt mind. Iparkamarai adó 131 frt 30 kr, befolyt mind. Városi pótadóban kivettetett 40629 frt 73 kr. befolyt 39168 frt 16 kr. Legtöbb adó folyt be november hóban 33480 frt 25 kr. legkevesebb junius hóban 2450 frt 86 kr. lső szám.