Czegléd, 1887 (5. évfolyam, 1-50. szám)
1887-06-26 / 26. szám
26. szám. Ötödik évfolyam. Czegléd, 1887. junius 26. • ----—------------------------------gs «——---------------------------------- fi Előfizetési dij: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 4 fit.. Fél évre ...... 2 „ Negyedévre ... 1 „ Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : I. ker. vasút-utcáa 64 szám alatt. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények Kéziratai: vissza nem adatnak ! POLITIKAI ÉS VÉGYESTART ALMU HETILAP. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számittatnak. Hivatalos, u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. Bélyegdij minden beigtatás után 30 ler. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. ---------------------------------------------IS Czegléd választása. Hónapok nehéz, lázas munkája, a város tisztessége, jó hírneve, becsülete érdekében az elfogultság, a rajongás és makacssággal folytatott küzdelem a f. hó 22-én lefolyt képviselő választásnál elérte a rég óhajtott sikert. A választók többsége kimondta az ítéletet Verhovai személye és politikája fölött . Hasztalan volt a Kossuth-párt egészének és egyes tagjainak napról-napra űzött bemocskolása, hasztalan a népnek szánt hizelkedés mézes madzaga, — hiába Kossuth üzenete valódiságának megtagadása, hiába minden eszköz mit a lelkiismeretlen önzés kezeibe nyomott — a választók ítéltek és ez ítélet Verhovait visszasujtotta abba a semmiségbe, miből sok jelesünk halasabb ügyhöz méltó buzgalommal hozta őt felszínre. Az eredmény, noha volt bizalmunk benne — magunkat is meglepett. Tartottunk attól, hogy a hetek óta terjesztett s a választók megfélemlítését czélozó hírek, fenyegetések talán elcsüggesztik s távol tartják pártunknak egynémely gyengébb idegzetű tagját az urnától s igy ügyünk koczkáztatva leend. Ez nem történt meg. Ott voltak mindannyian bátran s telve bizalommal, hogy a mérlegbe vessük szavunkat ügyünk érdekében, mely nem más, mint városunk jó hírneve, becsülete az ország előtt, és békés haladása itt belül a határon. Örömmel és elismeréssel konstatáljuk , hogy czélunk elérésében igen tekintélyes száma támogatott az oly választóknak, kik előbb nem nyilatkoztak pártunk mellett, szavazataikat azonban a függetlenségi 48-as párt jelöltjére Komjáthyra adták. A győzelem tehát kétségkívül a mienk. De távol van tőlünk, hogy mi ezt egy párt hitulalának tekintsük, hanem tekintjük mindnyájunk — az egész város diadalának; mert hiszen valamennyien egy anyának,— e városnak vagyunk gyermekei, polgárai, e város boldogsága, mindnyájunk öröme; szerencsétlensége; mindnyájunk bánata. Mi tehát a legőszintébb szeretettel nyújtunk testvéri jobbot azon polgártársainknak, kik pár nap előtt még talán meggyőződésből, talán elfogultságból vagy bármi okitól nem mint ellenségek, hanem csak mint ellenfelek állottak szemközt velünk. Reméljük, hisszük, hogy ledöntve lévén a válaszfal, mely bennünket egymástól elválasztott, — ők is elfogadják a testvéri jobbot s feledve kölcsönösen a múltakat, — együtt munkálnak velünk őszinte jóakarattal szeretett hazánk s ebben városunknak boldogságán. — Adja Isten, hogy úgy legyen! A „igiliEiál« SÁIOIMA, Űzd, — Borjai — Útirajz-féle, irta Karabusz. — Geográfiában járatlan ember azt fogja hinni, hogy ez fia nem valami afganiszta vezér, hát akkor okvetlenül krimiai tatár falu; pedig mind a kettő, szelíd, kedves puszta Tolna vármegyében. Majd elmondom, hogy kerültem oda. Az időjárás — követve Tisza Kálmán példáját — makacsul ragaszkodott a hatalomhoz, t. i. az ő téli hatalmához, gyalázatos hideg volt egész júniusig. Egy tiszteletre méltó meleg nap csak nem derült a téli kabáton régen túladott nemzedékre. Mintha ez a vén természet tudta volna, hogy ez a hónap úgy is busásan kipótolja a mulasztást, ebben esvén a képviselő választások, majd lesznek ám kutya meleg napok, Bil.leg ha hideg nem volt is, bánatos, szomoruságos, ptyirgös volt az idő, mint az olyan ember, akinek a szeretője máshoz ment feleségük Egész májust .keresztül dideregve menekültem tehát dél felé, nem odáig, wo die Cironen blühen, hanem csak Tolna megye derekáig, a hol a szép ózdi és borjádi hegysor nézegeti felét s mosogatja lábát a kedves Sió ólomszürke habjaiban. — Azért is vágytam e helyre, mert ott dalolgatott egy ízben a magyar Parnassus legkedvesebb dalnoka , Petőfi Sándor . . Biz annak már szép 42 esztendeje, hanem azért úgy vagyok vele, hogy az a hely rám mindig bizonyos belejező hatással van, ahol Petőfi járt, kelt, ült, állt, irt, dalolt. E sivár, köznapi, költészetiekül világban, hol a nemesebb lelkek hasztalanul sóvárognak ideál után s magasabb törekvéseiket lehánogatja az irigyek hada; jól esik elmenekülni a múltba s ott megölelgetni ideálunkat, világhírű dalosunkat, a ki valósággal „elragadtatott“ tőlünk. Meg se tudjuk mérni értékét. Csak azt tudjuk, mit bíztunk benne, azt nem, mit vesztettünk. Mint a nemzet szive fészkének csalogánya dalolt egy rövid ideig s valami pajkos subáncz — nyilván a hősi halál — ellopta őt rajta csüggő füleink elöl. No hát Borjádot azért is érdemes megnézni a magyar embernek, mert kedves tanyája volt Petőfinek, de ne rohanjunk oda óriás lépéssel. Nézzünk szét a vidékem A Sárvíz patakja tőle telhetőleg igyekszik ki Fejér megyéből két oldalán apró községek legelésznek, jobbra Örs, Igar, Sáregres, balra Czecze, komposzszeszszoraival. Vajta Zichy birtok s itt kezdődik aztán Tolna. Szinte fölismerni hogy más vármegye Azt hiszem, hogy hazánkban nincs két megye, amelynek lakosai viseletré, természetre, gondolkozásra, érzésre, szokásokra, egyformák volnának. Sőt, hogy az itt elősorolt últban utolsó ízig, szálig egyezzen a nép, azt tartom nem megyét, de két községet sem lehet olyant találni. Másforma a fejérmegyei, más a veszprémi, somogyi, ismét más a tolnai ember. Mindenben ott van megyéjének, vidékének sajátos jellege, és ez jól is van igy. — Ezen a vidéken például szorgalmas, munka szerető s jó módi nép lakik. Dorog az első község, melylyel találkozunk Tolnában. Lakosai nagyban foglalkoznak dohány neveléssel meg selyem tenyésztéssel, mindkettőnek hasznát érzik is, látják is. Atalán ezen a vidéken a selyem bogánál való burkolódás hatalmas pénzforrás Hét hétig tart az egész munka, nem kell hozzá egyéb, mint szederfa levél, meg egy kis türelem. Elvégzik a gondozást a háznál lévő gyerekek, öreg asszonyok, anyósok stb., akiket egyéb okos munkára úgy sem lehetne használni. Annak idején aztán szép pénzt gombolnak be fáradozásaik után. Már a fejér megyei ember ezt nem igen cselekszi, legalább eddig még nem tette. Nem szereti az afféle piszmogó munkát. Doroggal szemközt ott hallgat egy derék község: Szent Lörincz, az ő költő papjával, (Sántha) aki szerencsére nem hallgat, hanem egymásután zengi szép hymnusszerű költeményeit. Azután jön Tengelic, Kajdacs, a mely nem csak arról nevezetes, hogy Tantó János székhelye, hanem arról is, hogy 1529-ben Petényi Pétert, ki a magyar koronát Sárospatakra akará vinni, Szerecsen Lajos éjszakának idején itt támadta meg s az ország ama drága kincsét elvevén tőle azt Szolimán kezére játszotta. Kajdacscsal Szemben húzódnak el a venyigébe öltözött kedves hegysorok, melyeknek felső része Ózd, a dereka Borjád, alsó végén ott fekszik a csinos Kölesd megmagyarosodott evang. népével. A vidék nyílt, téres, mint egy óriási pecsenyés tál, a két szélén van emelkedés. A hegyek altt sétál el a Balaton leánya a Sió, idébb rajta már kevesebb komolysággal szalad a Sárvíz. A szőlő alján festői vidéken áll a Dr. Sass István ur háza, paradicsomi hely, akár csak a Tigris és Eufrates közt volna. — No hát itt volt Petőfi 1845 ben. Szebb, kedvesebb helyen nem is teremhetett volna az a gyönyörű dala: „Hegyen ülök, busán nézek le róla, Mint a széna tetejéről a gólya, Lenn a völgyben lassú patak tévéhez, Az én fáradt életemnek képe ez.” Verhovay Gyula bukása. A közvélemény, a sajtó természetesen nagyban foglalkozik Verhovay bukásával. A „Budapesti Hírlap“ ezeket írja felőle: „Verhovay a czeglédi bukás után elveszité az utolsó politikai talajt is lábai alól s közéletünk számára megszűnt létezni. Nem is történhetett ez józanul, igazság szerint máskép. Verhovay Gyula a törvényhozásban már négy év óta el volt szigetelve. A függetlenségi párt szakított vele legelőbb, aztán elhagyták az antiszemiták, sorban elkerültek mellőle barátai, magára maradt, némaságra, vegetálásra szorítva. Régi becsvágyából szerencséje múltán csak az önfentartás kínlódó ösztöne maradt meg. Tizenkét év előtt sokat ígért ez a boldogtalan ember. Szép tehetségei voltak, a toll művészetét erőteljes egyéniséggel egyesíte. A szélsőbal leendő pártvezérét látta benne. Fényesen indult a közpályára Oly sikereket ért el rövid idő alatt, hogy szerencséjének híre ment s a fiatal talentumok egész serege sorakozott köréje. Talán nem egészen az ő hibája, de ő a felelős érte, hogy tehetségeinek értékében, lényének morális becsében előbb környezete, majd hívei és támogatói egymás után megcsalatkoztak. A kiábrándulás kisérte, követte mindenüvé, hol azelőtt rajongtak érte, mikor még elhitték róla, hogy agitátori erejét magasabb czélok mozgatják, lelkében valódi ideálok élnek s tehetségében komoly készültség s mélyebb tartalom van. Pápája nagy igényeinek nem tudott eleget tenni S mentül lázasabban erőlködött, hogy a tartalom hiányát látszattal helyettesítse, annál kirívóbbá vált a benne legerősebben kifejlődött ösztön : az önzés ösztöne. Önzése s könnyelműsége volt az a két márka, mely sorsa fonalát sodorta s az örvényben megáztatta. Most elszakadt a fonal, egyik foszlánya még a kezében van, a másikat az események s a feledés sodrója ragadja magával a múltba, a megsemmisülésbe.“ A kormány lapja, a félhivatalos „Nemzet“ ezeket írja: „A magyar közélet tisztessége érdekében — minden pártérdektől menten — örvendve konstatáljuk itt is a tényt, hogy Czegléden ma Komjáthy Bélát választották meg képviselőnek.“ A „Budapest“ ezt írja: ,,A czeglédi választás kimenetele iránt lázas érdeklődés mutatkozott országszerte, de kivált a fővárosban, ahol már tegnap délután 6 órakor mindenfelé ismerték az eredményt, mely szerint Komjáthy Béla 203 szavazattal többet kapott mint Verhovay Gyula. Az eredmény tehát a tiszta függetlenségi és 48-as párt, vagy mint Czegléden mondjuk a Kossuth-párt győzelmét jelenti. A választás kimenetelének kirét távirati után Kossuth Lajos nagy hazánkfiával is tudatták, ki az eredményt bizonynyal teljes megnyugvással fogadta, mert nagyon neheztelt a czeglédiekre hogy azt a mandátumot, melyet egy ízben neki ajánlottak fel, oly sok ideig méltatlan kézben, Verhovay kezében hagyták, ki előbbre valónak tartotta a zsidókat gyalázni és személyes boszszúból a függetlenségi és 48-as pártot, vagy mint ő csúfolta: a sakter-pártot folyvást támadni, hogy gyöngítse, szétmulassza és tönkre tegye, — mindezt az áldástalan és sikertelen törekvést előbbre tartotta, mint önzetlen odaadással szolgálni a függetlenségi és 48-as elveket, melyeknek szolgálatában mint fiatal ember oly korán tett szert országos hírnévre, párat