Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1890-05-04 / 18. szám
i Munkások mozgalma. A munkások követeléseire nézve nagyon eltérők a nézetek. Vannak, kik határozottan elleneznek minden reformot, melynek az volna a czélja, hogy a munkások felpanaszolt bajain segítsen és azt akarják, hogy a munkások viszonya a munkaadóhoz és azok társadalmi helyzete semmivel se változzék, hanem maradjon meg abban az állapotban, amelyben van évtizedek óta. Van aztán egy másik tábor, ahol a munkásokkal szemben nem tartjuk czélszerűnek az ósdi semmitevés politikáját és erős mozgalmat indítottak meg olyan reformok létesítésére, melyek a munkás és munkaadó közötti ellentétek kiegyenlítését eredményezik. Az utóbbiak a század humanisztikus szellemének hódolva nem nézhetik közönyösen, hogy munkás mint hajdan rabszolgája legyen annak, akit a születés vak véletlensége földi javakkal látott el és a munkáskérdésnek olyan megoldást akarnak biztosítani, mely a munka értékét, becsét magasabbra emelvén, a munkás megélhetését kedvezőbb alapokra fektethetné. Ma a munkabér alig üti meg azt a mértéket, mely a rendes megélhetés szükségleteinek fedezésére mellőzhetetlenül szükséges És ennek az aránytalanságnak az a következménye, hogy a munkás élete csupa nélkülözések közt folyik le és elégedetlenné teszi a jog és társadalmi rend mai intézményeivel. De eltekintve ez elégedetlenségtől, a munkások nyomora még egy másik, az előbbinél sokkal nagyobb bajt szül : a pa n pe r izmus, mely minden társadalmi betegségnek a kút fonása. Az a munkás, aki szakadatlan munkája daczára nélkülözések közt élni kénytelen, annak ideje előtt bénul meg a munka ereje is és élete tengetéséhez már többé a saját ereje nem elegendő. Ha az ilyen szomorú állapotra jutott munkáj éhen halni nem akar, kénytelen feleségét és gyermekét is elvonni ama körtől, melyet nekik az élet vonz, és befogni az igába, hogy közös kereset útján a legszükségesebbeket fedezhessék. Ámde ilyen körülmények közt ugyan mivé fejlődik a család és a szellemi és fizikai erők ? A gyermek elcsenevészedik, a nő elzüllik és a családfő idő előtt sírba száll, mert naponta több erőt volt kénytelen elkölteni, mint amennyit az alacsony munkadíjból visszaszerezhetett magának. Ezekkel a tüneményekkel számolni kell és számolnak is vele mindazok, kik nem űznek otromba szruetmadár-politikát, hanem szembe néznek a kérdésnek, hogy annál alaposabban megoldhassák. A munkások követelései egyelőre csak a munkabér emelésére irányul a munkaidő leszállítása mellett. Ez csak látszólag két különböző követelés, tényleg azonban egy követelésnek felel meg, mert ha a munkaidőt 8 órára szállítják le, akkor annál nagyobb lesz a kereset munkáskezek után és ez a nagyobb kereslet szükségképen a munkabér emelését vonná maga után. A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemük képzésére és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól lakhatnának Ez pedig a kérdésnek majdnem legfontosabb mozzanata, mert aki jól lakott, az nem tud gyűlölni és akinek keblében nem háborog a gyűlölet, az nem lehet felforgató 18. szám. Nyolczadik évfolyam. Czegléd, 1890. május 4. Hirdetményeit és „Nyílttéri“ közleményeit utá nyostii szám ittatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi egyleti, társulati sli. hirdet- mények minden egyes lerágta- 1 tása 2 forint. Hely égdíj minden beigtatnz után 30 scr. Elöfizetési dij : Helyben házhoz honivá, '■ .i t;' vaidde postán küldve-Egész évre ... 4 írt Fél évre ..... 2 Negyedévre ... 1 „ Egyes szám ára 111 kr Szarkeszlösffy : III ker. juszberényi-utcza 73. sz. a. Ide a szerkesztőőhöz küldendőit a kéziratok és mindennemű hirdetni ének . Kéziratok hissza nem átlátnál ! Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. TÁRCZ A. a kalász. ... Reng a kalász, ha a szellő megéri, Barna kislány, babájával beéri, Megöleli, megcsókolja igazán, Csókra csók , a legédesebb adomány. Tavasz ha jó s zöldül a lomb, a kerek, Rét ölébe, himes tájra kimegyek, Megkérdezem a virágot a mezőn : Lesz-e nékem barna kis lány szeretőm ? Nemo. A végrendelet.*) — Költői rajz. — Irta: Urankovics György. I. Mozart estélyen valók egyszer. Egy fiatal rajongó zeneköltő, a nagy művész életrajzát olvasta fel s néhány symfoniáját mutatta be. Az estély éppen olyan unalmas volt, mint a többi estélyek és hangversenyek A sűrű padsorokban ülő közönség, művető arczcal hallgatta végig mind a kettőt, de tapsaiból s éjjenéiből kiérthette mindenki, hogy inkább örül a hangverseny után következő közvacsorának, mint az azt megelőző műélvezetnek. A zongora búrjainak zengését csakhamar a kések és a villák zörgése váltotta fel s a pálmafákkal *) A „Képes Családi Lapok“ i. e. 16-ik számából, és déli növényekkel díszített terem hosszú asztalai körül ülő társaság minden tagja, vagy a tányérba szögezte szemét, vagy a pohárba nyomult az orrával. „Szép szomszédnőm“ éppen nem vola szép s a szentírás ama szavaihoz: „A te beszéded legyen: igen, igen és nem, nem nagyon is szigorúan ragaszkodott. Miután minden elmésségemet kimerítettem s a társalgás fonalát mégsem sikerült felfedeznem, a levegőt kezdtem bámulni s tekintetem a csillár arabeszkszerü ágain futott fel egész a tetőig s ott?. . . Mi az, a csillár aranyos koronája körül ? Mintha valami rózsaszínű fátyol húzódnék az ablaktól a terem közepe felé s a fátyolon túl, mintha a hajnalpiló ragyogását látnám! Oh, most már világosan látom, egy uszályos atlaszruha s a ruhából egy gyönyörű, egy kedves női arcz mosolyog édesen alá. A légies alak könnyed röppenéssel ott terem a csilláron, ráül a karjára, uszályával szemérmesen elfedi lábacskáit s mintha régi ismerőse volnék, bizalmasan int felém és üdvözlésem kimondhatatlan kéjjel árasztja el szivemet. De hát istenem, a társaság közül csak én látom őt, egyedül ? Körültekintek s meggyőződöm, hogy eddig senki se vette észre. Egy műkedvelő hölgy közkívánatra, érzelemmel s lelkesedéssel énekli szép magyar dalainkat s a társaság?... Hogyan? Az előbbi társaság ez? Mindenki felugrál, tapsol, éljenez, örül, az énekesnőt üdvözli, kaczag s élezel, szomszédnőm poharamhoz kaczintja poharát, jószat nevet, arczom bámuló kifejezésén, szemei fénylenek, fogai valóságos gyöngyök, ajkai, tekintete, midőn pajkosan hátra veti fejét - a szó szoros értelmében fejembe kergetik a vért. Ilyen szép nőt még nem is láttam, szenvedélyesen ajkaimhoz szorítom hófehér kezét és ... . a többiekkel együtt őrjöngve járom a csárdát. Az én hölgyem valóságos tündér, egy egész boldogságot viszek a hegedű varázs hangjai mellett a karjaim közt; szellem, szépség és üdv minden közöttem. Várjon mi idézte elő e változást ? Talán a csilláron ülő tündér? Ah, örömömben egészen megfeledkeztem róla ! II. Az íróasztalom mellett ültem máskor. Tiszta papiros feküdt előttem s néhány sor irás feketéllett rajta. Egy elbeszélés kezdete vala, melynek vázlatát már rég kidolgoztam fejemben. Ablakom nyitva volt, az akáczfa pazaron lehelte illatát otthonos szobámba s fejem fölött szerelmes kanári pár csicsergett kedvesen. A ragyogó nap fényes sugárszallagokat rajzolt a kert talajára s a lombok részein át a Duna csendes tükrének kék színe mosolyga felém. Az ifjú nyár, az üde lég szárnyakat kölcsönöztek gondolataimnak ; tollam nyilsebességgel haladt a papiros sima felületén ; elbeszélésem alakjai bizalmasan vettek körül s a legkedelmesebben társalogtak egymással. Egyszerre olyan érzelem fogott el, mintha nem tudnám kellő gyorsasággal leírni azt, amit valaki lágy hangon súg a fülembe. Izgatottan tekintek körül s íme ott ... a kandalló párkányon, ott ül ismét az a titokzatos lény, akit a Mozart estélyen a csilláron láttam először. Ábrándos szemei mintha benső világba tekintenének, mit sem törődnek a környezettel"; parányi kezei a nap heve által mozgásba hozott porszemecskékkel labdáznak s észre sem veszi, mily vágyó szemekkel nézem kedves alakját, sőt még arról sem vesz tudomást, hogy az ablaktáblákat beteszem s csendesen felemelkedve lábujj legyen az ajtóhoz lopódzom és bezárom. Ah, mégis, a zárban forduló kulcszürgésre fölemelte szemeit s csodálkozva, de egyszersmind kárörvendve tekint reám „Nos, uram ?“ kérdi, kezeit mellén keresztbe téve, a legközönyesebb és elfogulatlanabb hangon. „Kedves nagyság !“ kezdém nem minden zavar nélkül, „ma másodszor van önhöz csodálatos módon Néhány igaz szó iparunkról. Tarnóczy tűzfecskendői nemcsak elérték az eddigi gyárakban készültek minőségét, hanem azokat felülmúlják , így azok, melyeknek kísérlete mellett jelen voltam, amint a gyárból kikerültek, 100 mm. czilinderbőség mellett 33 méter távolságra lövelték a vizet 22 mm. sugárcsővel. Igaz, minden új gyárnak könnyű a régieket felülmúlnia, mert az újaknak a meglevők mintául szolgálnak. Az újnak nem kell mást tennie, mint a létező legjobb rendszereket összahasonlítania és azt készítenie, ami ezek között a legjobbnak bizonyult, illetőleg a különféle rendszerek legjobb részeit összeegyeztetvén, jó egészszé alakítsa és az újabb észleletekkel tökélyesbitsé, illetőleg az újabb találmányokat ezeknél érvényre juttassa, ami a régieknél a megszokott, megrögzött conservatív szellemen kívül még azon nehézségbe is ütközik, hogy ezek az aránytalanul sok pénzbe kerülő minták megsemmisítésére s újaik beszerzésére nem olyan könnyen határozzák el magukat; és így bár nekik meg van régi hírnevük előnye, ámde minőség tekintetében soha sem versenyezhetnek az új vállalatoknak tükélyesbített rendszereivel. E nélkül soha sem keletkezhetnek új gyár és a régiek a versenyzőki félelem hiányában meg-