Czegléd, 1912 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
2. Gazdasági depresszió. Úgy látszik, néhány mostoha esztendő sokkal alkalmasabb az ország gazdasági értékének fejlesztésére, mint iíz normális év, amikor a gazdasági élet rendes kerékvágásban halad. Az a haszna megvan a mostani nyomasztó gazdasági állapotnak, hogy mindenki vele foglalkozik. S ha most kényszerűségből foglalkozik vele, jobb időben munkakedvből inkább s ekként megtérülhet mindaz a kár, amelyet a helyzet nyomása alatt elszenvedünk. A jövőben pedig nagyobb nyomásnak tudunk majd ellenállni. A pénzfeszültségnek legközvetlenebb hatása az építőiparban mutatkozik. Innen terjed tovább és végül meg kell érezni mindenkinek, százféle nyilvánulásban. A főváros építkezése pang s mire a tél bekövetkezik, szinte teljesen szünetelni fog. Tavasszal még volt új építkezés, mert a régebben megszorított kölcsönpénzt folyósították a bankok. A téglafogyasztás mégis majdnem felére szállott le a tavalyinak. Újabb kölcsönt már hónapok óta nem engedelmeznek, el lehet képzelni, hogy micsoda csökkenés áll be a téglafogyasztásban ezután, ha a pénzviszonyok hirtelen meg nem javulnak. A téglakartellbe tömörült gyárak teljesítőképessége négyszázötven millió téglában van fölvéve, bár a valóságban jóval kisebb ennél. Ennek kerek számban 70 százaléka került tavaly fogyasztásra, bátran lehet állítani, a teljesítőképességének kimerítésével. Az idén pedig alig számítanak 35 százalék téglafogyasztásra, noha a tavasszal kezdődött meg némi új építkezés. Ha nem tekintjük a bankpalotákat és a városok építkezését, még rosszabb számarányt kapunk. A közeljövő képe pedig egyelőre olyan, hogy számadatra sem szorul. S ez nemcsak a lakáskérdés szempontjából szomorú. Az építőiparral szoros kapcsolatban vannak a legfontosabb iparágak : a tégla-, a vas-, a cement-, fa-, asztalos-, lakatosipar stb., amelyek együttvéve a munkásság zömét foglalkoztatják. Az egész gazdasági élet elveszti lendületét az építőipar hanyatlásával s az általános gazdasági depresszió bekövetkezik. Nem azért akad meg az építkezés, mert a lakás elég, hanem megakad annak ellenére, hogy nagy lakásszükség van s lakásínséggé fokozódik. Mindenre rossz idő jár, amiben életerő van s előretör, ellenben akik a mozdulatlanságból hasznot húznak, tétlenségükben is gyarapodnak. Nagy hibának kell lenni abban a gazdasági berendezkedésben, mely a tőkét — akár belföldi, akár idegen — ennyire úrrá teszi a fejlődésben. Magyar ínség. Ebben az országban a nyomorúság oly gazdag a változatosságban, hogy az ínségek számtalan fajtája között válogathat, mindegyikből ki kell vennie a részét. Végig kell kóstolnia a különböző magyar ínségek egész sorát, mert ez az egyetlen jog, ami itt általános és egyenlő. De a magyar ínségek fekete programmján mégis a legelső helyen áll: az élelmiszerdrágaság, amit röviden húsinségnek neveznek. Pedig nemcsak a hússal van itt baj, nemcsak a hús megfizethetetlen drága, hanem drága itt minden, amiből az ember táplálkozik. A húsdrágaság azonban minden mértéken felül áll, ebben egyedül állók vagyunk az egész földkerekségen. Sehol olyan véres élelmiszer-uzsora nem sarcolja a közönséget, mint Magyarországon, sehol olyan haramiarendszer nem dúl, mint itt. És mégsem panaszkodunk. Miért nem panaszkodunk ? Mert itt minden panaszkodás hiábavaló. Ha kint bömbölne a nyomorúság az utcán, ha az éhségtől az utcán hullanának el az emberek : itt akkor Magyarország a legéhesebb ország és hogy itt voltaképen emberhúst fogyasztanak, egyik ember megeszi a másikat és valamennyiünket megnyúznak és megesznek az élelmiszer-uzszorások. Berlinben is hüsinség miatt panaszkodnak néhány nap óta az emberek. De ott kétszer sem emelhették a hús árát, hogy ne ült volna össze a városi élelmezési bizottság a tennivalók szédületesen gyors programmjával. Ott rögtön intézkednek, rögtön tudják a módját, mivel kell segíteni a bajon és már kész a javaslat, hogy a kormány rövid úton függesszen fel minden olyan adót és vámot, amely az állat és élelmiszer-bevitelt sújtja. Nálunk éktfusznak kell kitörnie és kétségbeesett családapáknak borotvával kell elvagdalniuk éhező gyermekeik nyakát, amíg egy értekezletet tartanak valahol, valamikor. És aztán? Azután — tovább emelik az élelmiszerárakat. Mert itt, ha három ember összejön, a legszimplább társadalmi kérdésből is politikát csinálnak és ettől felfordul minden. A politika nálunk fegyver a gyermek kezében, amellyel mindig önmagát sebesíti meg. Közjogi délibábokért harcolunk és nem vesszük észre, hogy minden emberi jogunk miként fullad bele a közéleti anarchia mocsarába. Tíz év alatt nem tudtunk annyit tenni az ország jólétéért, mint amennyit a berlini közélelmezési bizottság egy óra alatt tett a hüsinség megszüntetésére. Itt ha egy fogpiszkálót kellene odébb tenni a közönség érdekében, akkor is rögtön felvonulnának a politikai faltörő kosok, a pártgőzzel hajtott emelődaruk, a hazafias véres kardok és még a fogpiszkálót sem tennék odább. Vagy úgy mozdítanák meg szittya temperamentummal, hogy ettől összedőlne a parlament. Ej, örüljünk, hogy ma még nem emelték a húsárakat és ne panaszkodjunk. Hiszen ime, van már példa, hogyan kell a közönség érdekeit szolgálni. Csakhogy Berlinben van a példa. Hát várjunk, amíg ide ér. K. L. Az erdész figyelmeztető nejét az érkezőre s ez a legnagyobb ijedtséggel ismert az át meg átázott hölgyben a grófnéra. — Gyorsan, gyorsan, méltóságos grófné! — szólt az erdészné — vesse le a vizes ruhát, majd a magaméból szolgálok méltóságodnak. — Köszönöm, jó asszony! — válaszolt a lecsöndesült, szép Edith s oly megadó szelídséggel követte az erdésznét a kis benyílóba, mint valami akaratnélküli gyermek. Minden ellenszegülés nélkül engedte magát vetkőztetni, öltöztetni, mert e félórai küzdelem egészen kimerítő. — így, méltóságos asszonyom, most készen vagyunk. Ruhám oly jó méltóságod termetére, mintha ráöntötték volna — jegyzé meg a csinos menyecske, kinek kedves modora összhangba volt megnyerő külsejével. A grófné egy önkénytelen pillantást vetett a fali tükörbe s e percben az a kérdés vetődött föl elméjében : mit szólna Lóránt, ha ez egyszerű öltönyben látná ? . . . Aztán férjének mai kifakadását idézte vissza: »Hiszen ön, ön egész életében se törődött mással, csak toiletteseivel!« Az erdészné szívélyesen kínálta meg szerény ebédjükkel a grófnét, ki jó ideig nem gondolhat a hazatérésre, mivel az eső csak úgy dőlt. Edith ellenvetés nélkül fogadta el a meghívást. A fiatal erdész ekkor lépett ismét a szobába, kezén vezetve egy szép, körülbelül három éves fiúcskát. — Néz édes, a kicsike csak most ébredt föl — szólt nejéhez mosolyogva — a reggeli sok játék kifárasztotta a kis lurkót. — Bocsánat, méltóságos asszonyom — fordult Edithez az erdészné, maga mellé ültetve a kedves, üde arcú kicsikét, — ha nem veszi sértésnek, rendesen itt szokott ülni s a gyermekek nem igen tudnak az illemhez alkalmazkodni. Edith pár szóval megnyugtató az erdésznél, ki a leveskiosztáshoz fogott, miután előbb a grófnét kínálta belőle. Az erdész a gyermek másik oldalára állt, összekulcsolta annak kis kezeit és nejével együtt elmondotta a rövid asztali imát. A grófné a legnagyobb figyelemmel szemlélte a kis családot: az apát, anyát, kik oly gyöngéd szeretettel dédelgették a kettőjük közt ülő kis jószágot, aki majd anyjához fordulva mosolygott, majd atyja nyakát ölele át. Edithnek eszébe jutott a kis Lóránt, az ő egyetlen gyermekük, aki nem igen kerül az asztalhoz, mert az etikette ezt nem engedi, a vendégekre való tekintetből, akik pedig alig hiányoznak tőlük. Ahányszor a kicsike szeretettel simul szüleihez, mindannyiszor arra a szegénykére gondol, aki legföljebb a kis francia bonnét részelteti ebben, mert szüleivel oly ritkán van együtt, hogy ily bizalom nem is fejlődhetik köztük. Épp ezt vetette ma Lóránt a szemére, hogy örökös vendégeskedéseik miatt legritkább vendégek nálunk — a saját gyermekünk, mert ez rendszerint kiszorul a gyermekszobába, ahol „fizetett ápolás“ és „béren vett szeretetek talál. (Folytatjuk.) ^PhlioVIVok föllonylackók fojtásod tölténybecsavarok stb. vada» 1 UlsLölIJ vgy lUILf/UJ ICldmlflj szati különlegességek legnagyobb választékban kaphatók Havas Mórnál Czegléden ISpSa-Vi CZEGLED 39. szám, MI U 3 5 JJ 6? — Eljegyzés. Szurmin Ervin, a Czeglédi Népbank tisztviselője eljegyezte Barkó Nusit Sikulán. — Áthelyezés. Mende Jenő, főgimnáziumunk rendes tanárát a vallás- és közoktügyi miniszter a budapesti VII. kerületi, István-úti főgimnáziumhoz helyezte át. Míg egyrészt eme kitüntetésszámba menő áthelyezéshez gratulálunk, igazán sajnáljuk távozását, mert benne a főgimnáziumi tanári kar egyik legképzettebb tagját veszti el. — Halálozás: B. Molnár Sámuelné Bónis Etelka f. hó 21-én este 11 órakor hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A megboldogultak temetése hétfőn d. u. 4 órakor ment végbe. Az elhunytban dr. Molnár Zoltán kir. járásbiró és B. Molnár Elemér, a Kossuth-kör elnöke az édesanyjukat gyászolják. — Kitüntetések. A szegedi orsz. szőlő-, bor- és gyümölcskiállításon a Czeglédi Bortermelők Első Pinceszövetkezete két arany éremmel tüntettetett ki homoki fehér és vörös boraiért, továbbá Kollár Vilmos bronzéremmel lett kitüntetve szőlő- és gyümölcskollekciójáért. — Szent Mihály napja. Mai napon van Mihály napja, mely régebben az őszi költözködést jelentette. E nappal a harangozások ideje is némi változást szenved. Ugyanis a hajnali harangozás 5, az esti harangozás pedig 7 órakor lesz e naptól kezdve. A szent misék pedig köznapon reggel 8 órakor vasár- és ünnepnapokon pedig 8, 9 és 10 órakor tartatnak a helybeli rom. kath. plébániai templomban. — Októberi ájtatosság. A helybeli róm. kath. plébániai templomban Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére az egész októberi hónapban minden szerdán, pénteken és szombaton ájtatosság tartotik. Az ájtatosság, melyen a rózsafüzért imádkozzák, d. u. 6 órakor kezdődik.