Ceglédi Függetlenség, 1935 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
1935. január 6. CEGLÉDI FÜGGETLENSÉG 3. oldal. Róma Az európai külpolitika történelmi jelentőségű napjaiban a világ közvéleménye most Róma felé fordul és szívszorongva várja Mussolini, valamint Laval francia külügyminiszter találkozásának a fejleményeit és eredményét. Laval római látogatása kapcsán dűlőre kell kerülni az olasz és francia kérdés megoldásának, de nem kisebb kérdések kerülnek most napirendre, mint Ausztria független- ségének a biztosítása és a középeurópai kérdés megbeszélése Az olasz és francia kérdésnek a gyarmatokra és a Földközi tenger hegemóniájára vonatkozó részénél az ellentéteket már kiküszöbölték. A franciák e részben már igen engedékenyen nyilatkoztak, Olaszországnak jelentős engedményeket tettek, csakhogy az olasz barátságot elnyerjék. Ausztria függetlenségének a biztosítása már közelebbről érdekel bennünket •— A helyzet általános megnyugvást keltő megoldását csak abban az esetben lehet remélni, ha Németország is csatlakozik ehhez az egyezményhez és biztosítja Ausztria függetlenségét. Jövőnkre vonatkozólag döntő fontossága van a középeurópai kérdés tárgyalásának Ha ebben a kérdésben az olasz revíziós, és a francia revízióellenes álláspontot egymáshoz közelebb tudják hozni, akkor ez a revízióra oly kihatással lesz, ami azt döntő stádiumba hozza. Megállapíthatjuk tehát hogy az olasz és francia tárgyalásokra feszült figyelemmel tekintünk mi is, de még feszültebben a kisantant. Mi, magyarok, nyugodtan és bizalommal tekintünk a tárgyalások elé, mert ismerjük e tekintetben Mussolini szilárd akaratát, állandóan emlékezetünkben vannak Mussolininek a revízióra és a magyarság történelmi hivatására vonatkozó kijelentései. De lelkünkben él az egész olasz nemzet baráti szimpátiája, és a magyar nemzet sorsán csüngő szeretete is. Nem tudjuk tehát elképzelni, hogy Mussolini ezekben a kérdésekben valaha is más álláspontot foglaljon el és nem tudjuk elképzelni, hogy annyira szilárd s a két nemzet lelkében annyira erős olasz-magyar barátság valaha is meglazuljon. Nem ilyen bizalommal tekint a tárgyalások elé a kisantant. A kisantant már nagyon régen fél az olasz és francia barátságtól és ezzel befolyásának gyengítésétől. — A kisantantnak ideges és széthúzó munkája az utóbbi időben nagyon nyilvánvalóvá vált. A csehek galambszelidségű nyilatkozatai, az oláhok handabandázása, a rácok kormányválsága sok mindenre enged következtetni. Nyugtalanul néznek és idegesen fészkelődnek, mert érzik, hogy a franciák az olasz állásponthoz kezdenek közeledni s már nem ragaszkodnak az eddig annyira hangoztatott utódállamok határainak garanciájához. Már egymagában az a tény, hogy Franciaország az utódállamok határának garanciájához nem ragaszkodik, azt jelenti, hogy Franciaország lemondott a békeszerződések sérthetetlenségének elvéről és megadja a lehetőséget a békés revízió megvalósításához. Most láthatjuk csak igazán, hogy milyen nagy jelentősége van az olasz barátságnak. Olaszország hatalmas egységével, hatalmának súlyával meg tudta törni a revízió szempontjából eddig még nem hajló s a kisantant fegyveressörtetői által befolyásolt Franciaországot is. A magyar nemzet őszinte hálájának és Olaszország iránti hűségének már számtalan esetben tanújelét adta, de ezekben a sorsdöntő napokban tanúsított sziklaszilárd olasz álláspont a magyar és olasz nemzet barátságát a történelemben példa nélkül állóvá fogja szilárdítani. Dr- K■ /• — A KOSSUTH muzeum igazgatósága hálás köszönetét nyilvánítja ezúton özv. ifj. Király Istvánné úrasszonynak és Mészáros István államrendőrségi segédtiszt urnak azon 1848—49-es történelmi képek adományozásáért, mellyel a múzeumot gazdagítani szívesek voltak. Városunk népmozgalmi adatai 1934. A mai nap folyamán adta ki amúlt esztendei népmozgalmi statisztikát Győre Károly anyakönyvvezető és a statisztika teljes átfogó képet ad Cegléd múlt esztendei életéről. Mint a roppant élvezetes stílusban megírt statisztikai kimutatás azt bekonferálja, a város öszlakosságának száma 1935 január 1-én 38.270 lélek volt. Ez a kimutatás egyetlen pontja, amit nem az optimizmus fénye ragyog be, hiszen tíz évvel ezelőtt már megközelítette a lakosság létszáma a jelenlegit. Az elmúlt év folyamán összesen 912 gyermek született, ezek közül 54 holtan. Meghalt egy esztendő alatt 595 ember, közöttük 3 olyan hősi halott neve szerepel, akiket csak most lehetett különféle bürokratikus eljárások miatt holtá nyilvánítani. Az év halottainak felekezeti megoszlása azt a képet mutatja, hogy legtöbb halottjuk a reformátusoknak volt, 293, míg a katholikusok, akik pedig többen vannak Cegléden, mindössze 268 halottat vesztettek. S ha ezekkel az adatokkal szembe állítjuk a születések számát, kiderül, hogy 498 katholikus újszülöttel szemben mindössze 330 református csecsemő kezdte életét ebben a jobblétre szenderült esztendőben. Ez a helyi statisztika is bizonyító erővel mutat arra az esztendők óta hangoztatott tételre, hogy a magyar faj rákfenéjét képező egyke főleg a színtiszta magyarok között dúl és fogyasztja fajtánk vitalitását. Itt még meg kell jegyezni, hogy a töredéket képező többi felekezetek közül az ág. evangélikusok bizonyultak a legéleterősebbeknek, mert 23 újszülöttel gyarapították városunk lakóinak számát. Izraelita újszülött összesen 6 volt s végül összesen 1 (egy) baptista fiú csecsemő. Már most, ami a nemek szerinti megoszlást illeti, egyedül a katholikusoknál nyer megerősítést az a tétel, hogy mindig több leány születik, mint fiú. Mert az egyetlen baptista újszülött, — mint fentebb említettük, — fiú volt, a református újszülöttek közül pontosan 165—165 volt a fiú-leány születési arány, a hat izraelita újszülött is békésen megegyezett, hogy három Évát, három pedig Ádámot játszik, de a katholikusoknál már hét leánynak pártában kellene maradni, mert annyival több született, mint fiú. (245 fiú, 252 leány). Ami pedig a halvaszületések szomorú statisztikáját illeti, azok között a fiú csecsemők dominálnak, mert 34-en voltak szemben a halvaszületett 20 leánnyal. Ha hitelesen igazolni akarjuk, hogy a város lakóinak száma 263 fővel szaporodott egy esztendő alatt, akkor a halálozási statisztika szomorú adatait is figyelembe kell vennünk. 1934-ben meghalt 565 ember s míg az ebben az évben házasságot kötött 354 pár ezt a rést serény munkával helyrehozza, addig meg fog romlani az ilyen évvégi kimutatásunk. Itt is egyetlen vigasztaló momentumra akadtunk, amely szerint a múlt esztendei kerek 300 házasságkötéssel szemben az utolsó statisztika 54 többletet mutat fel. A halálesetek okairól szóló kimutatás a betegségek között első helyen említi meg az erőszakos után bekövetkezett halálokat. Ezek száma 44 (öngyilk stb.) Számszerinti adatok nincsenek a továbbiakra vonatkozóan, csak megjegyzi, hogy a halál legtöbbször kimutatható oka a tüdő különböző megbetegedéseire vezethető vissza, amit mi tuberkulózisnak nevezünk. (TBC.) Mint nagy számban szerepelt halálosvégű betegséget, megemlíti még a statisztika a rákot is. A város közegészségügyének statisztikája egyetlen örvendetes tényt tartalmaz. Éspedig azt, hogy 112 szülőanya közül 520 vette igénybe a városi szülőotthont, közöttük 94 vidéki. Talán éppen erre vezethető vissza a csecsemőhalandóság örvendetes visszaesése, itt viszont nem tagadható meg az elismerés a Stefánia szövetségtől és a Magyar Vöröskereszt Egylettől sem, amelyek hatékonyan közreműködtek a gyermekhalandóság visszaszorításában. Végül kitér a statisztika a névmagyarosítások örvendetes szaporodására, mert az elmúlt év folyamán mintegy 400 névváltozást anyakönyveztek. A roppant érdekes számadatok egynémelyikére alkalmilag még visszatérünk________ Névmagyarosítás A belügyminiszter ur engedélyével a következő ceglédi lakosok változtatták meg nevüket: Andrusek Simon kovács mester és Magdolna leánya »Alpári«-ra, Krizsán János ng. tan. és Krizsán Károly elemi isk. tanuló »Kézdi«Neznyánszki Károly ny. máv. főmozdonyvezető és Károly fia »Nádai«-ra, Pólyák Ferenc máv- műszerész és Géza fia »Pályi«-ra, Pólyák Ferenc és Pólyák Mária háztartásbeli »Pályi«-ra, Prodis Károly máv- mozdonyvezető és gyermekei Magdolna, Károly, Irén, Piroska »Pálfalvi«-ra, Velker János reálgimnáziumi tanár és gyermekei János, Imre, Mária, György, István, Margit, László, Pál, András és Katalin »Velkey«-re A Névmagyarosító Társaság felhívja a magyar név felvevőit, hogy amennyiben a trianoni elszakított területekre szüleikhez, ismerőseikhez látogatóba mennek, az útlevél kiállításakor kérjék, hogy a kisántant üldözéseit elkerülhessék, útlevelükbe a névváltoztatási engedélyük felmutatása mellett csakis a régi idegen nevükre állítsák ki az útlevelet._____ Postást a Budai-tóra (jan. 3.) Népes küldöttség szállt le ma reggel a Budapest felől érkező vonatról. A Budai út körülbelül 1000 főt számláló kerületének deputációja volt, amely lapunk szerkesztőségét kereste fel, hogy az, mint minden közérdekű törekvés szószólója a budai úti kisemberek fontos kérelme mellé álljon A szerkesztőségben rapszódikus szavakban előadottakból a következő és az alábbiakban röviden visszaadandó kívánság jutott a kifejezésre. A Budai útán a postaszolgálatot egy úgynevezett postaügynökség látja el, amely azzal a rendszerrel dolgozik, hogy kézbesítőt nem tart a környék lakóinak, maguknak kell bemenni a postára esetleges küldeményeikért. Noha körülbelül ezer ember érdeke követelné azt, a posta mégsem rendszeresíti a kézbesítésnek ezt az európai módját, viszont a város, miután nem hatáskörébe tartozik mereven elzárkózik a jogos kívánság honorálása elől- A Budai út környékének lakói erre elhatározták, hogy saját költségükön felfogadnak egy kézbesítőt, de miután a városnak is van valami csekély köze ehhez a fontos kérdéshez, kérik, hogy évi 100 pengővel járuljon hozzá a költségekhez. Ez az elemi kívánság az állandó bizottságban merev ellenzőjére talált s a budai útiak azon alternativa elé állíttattak, hogy vagy lemondanak a postai kézbesítésről, vagy teljesen a maguk erejéből kénytelenek fedezni a kézbesítő körülbelül 350 pengős évi bérét. Ez a nem is nagy összeg igen megnő annak ismeretében, hogy a környéket leginkább kétkezük munkájából élő kisemberek lakják, akiknek az is nagy megterhelés, hogy 250 pengőt maguk fedeznek. De talán nem is ez kényszeríti a várost az évi 100 pengős hozzájárulás vállalására, hanem, hogy a postának is van annyi köze a kultúrához, mint a színháznak