Ceglédi Függetlenség, 1938 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

POLITIKAI HETILAP. — A NEMZETI EGYSÉG SZERVEZETT- 1 TÁMOGA­T/— POLITIKAI HETILAP —POLITIKAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: SÁRIK GÉZA LAJOS SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Előfizetési dij: negyedévre — — — 1*20 pengő Apróhirdetés la szóig — — — — 0‘80 fillér Nyilttér mm. soronként — — — 040 fillér Kéziratokat, klisséket, matricákat nem őrzü­nk meg IM­gaHOMMHHOm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cegléd, Batthyány­ u. 8., ahová a lapra vonatkozó összes levelezés és minden közlemény küldendő. Laptulajdonos és felelős kiadó : Sárik Géza Lajos Telefon : 57. Újév és a nemzetvédelem Irta: vitéz sár. Tóth András orsz. gyűl. képviselő. A vesztett háború és a trianoni csonkáság következtében az egész magyar politikai é­­letfelfogásnak meg kell változnia és ennek a megváltozásnak szerencsés, helyes és jól vá­lasztott irányban való jelenlétét örömmel koro statálom­ már. Nemcsak a hétköznapi élet fizi­kai szükségleteiről kell beszélni, de meg kell telíteni a magyar politikai élet levegőjét az út meghatározásával és a cél pontos megjelö­lésével. Jól tudom, mert benne vagyok, hogy a ma élő magyar generációnak lelki szükség­lete az, hogy higgyen a trianoni béke véges voltában; legalább annyira, hogy annak a vé­ge még a mi életünkben bekövetkezik Ép­pen ezért, mint egyik volt szerény katona, megkockáztatom annak a meggyőződésemnek a hirdetését, hogy ki kell tépni a lelkekből azt a kényszerképzetet, hogy a magyar nemzetnek most már csak békés pihenés kell. Nem lehet békés pihenése annak a nemzet­nek, amely a vae victis kényszerjogara alatt áll. Kiölné ez ennek a nemzetnek egyik ősi és hősi lelki kvalitását, a harckészséget, pe­dig ez olyan természetellenes volna, mintha a hazánk földjének egy nagy részén most uralkodó idegen nemzetek nem követnének el mindent, hogy megtartsák a könnyen szer­­­zett határokat. Én úgy érzem, hogy nem le­het elegendő a mi számunkra az a hit, hogy a körülött­lünk lévő államszövetségeket csak a­­zért tartják fenn, mert esetleg feltámadó e­­rőnktől félnek, — lehet ez is — de sokszor úgy is érzem, hogy azért nem adnak hírt annyiszor ennek az államszövetségnek a lé­tezéséről és munkájáról, hogy ezzel önmagunk­ra esetleg káros gőgünket fokozzák És ha volt idő, amikor a magyar politikai élet ab­ban a gondolatkörben mozgott, hogy az idő nekünk dolgozik, akkor ezt a próféciát éppen az idő cáfolta meg, mert az idő ma nemcsak annak dolgozik, aki céltudatos munkával harc­ra készíti elő úgy lelki, mint gazdasági és fizikális erejét. Nekünk, tovább kell erősöd­nünk, hogy eleget tehessünk a mai Magyaror­­gon — szerény nézetem szerint — a legna­­gyobb politikai követelménynek: a nemzet­­védelemnek. Minden elismerést megérdemel a minisz­terelnök fáradhatatlan, önfeláldozó munkája Minden elismerést megérdemelnek a szakmi­niszterek. Ennek a nehéz, önzetlen, sokszor kínosan nehéz munkának a jövőt illető értékes eredményei azonban csak akkor jelentkeznek majd, ha a nemzet már bizonyos nemzetvé­delmi keretekben éli a maga életét. Azt hiszem általános követelmény,­­hogy a nemzetvédelmi fronton az egész magyar köz­véleménynek­ egységesnek kell lennie. Itt nem lehet pártállásbeli különbség. Egységesnek kell lenni a nemzetvédelmi front szellemi frontján is és ebből a nemzetvédelmi munkái­ból mindenkinek ki kell vennie a részét. Az intézményes nemzetvédelem terén még megle­hetősen gyenge gyermekcipőben járunk. Min­den nemzetvédelem fő oka a kommunizmus és a kommunizmus óta van szükség kifejezetten az intézményes nemzetvédelemre. Mert mind­­egy, hogy milyen formák között jönnek és honnan jönnek az utasítások, bizonyos, hogy ezeket nem a jó szándék diktálja. És legke­­vésbb mi jöhet a jó szándék Keletről, ahol most nyugateurópai formák között próbálnak nem­zetnevelési tanácsokat adni. A bennünket környező államok a legna­­­gyobb eréllyel hajtják végre az ő nemzetvé­delmi intézkedéseiket. A magyar határra van­nak telepítve a légionisták, hatalmas anya­gi támogatás mellett, egy m­ásik állambak­ pedig még meg sem hozták a munkavédelmi törvényt és már­is végrehajtják ellenünk irá­­­nyuló gyilkos éllel. A vidéki kaszinók és olvasókörök A vidék csöndes társadalmának egy helye van, ahol békén találkozhatik, művelődhetik­. Ezt akár olvasó­körnek, akár polgári körnek, akár kaszinónak nevezik, vagy egylet és gaz­dakör a neve, az a hivatása, hogy a társadal­mi békét megerősítse, fenntartsa s emellett a közművelődés lassú és áldásos folyamatát köz­vetítse. A magyar vidéki városok e feladatnak hí­ven és becsületesen meg is felelnek. Társa­dalmi egyesületeinkben békén férnek meg egy­mással a gazdák és a kereskedők az iparosok­kal, lazánierek a dzsentrikkel, a doktorok a páciensekkel s az ügyvédek az alperesekkel. Működéseik természetszerűen csendes és ered­ményteljes, mint minden becsületes munkáé. Nem nagyon szerepelnek a nyilvánosság előtt, csak olyankor, mikor közgyűlést tartanak, vagy mulatságot rendeznek tagjaik részére. Ar­ról unalmas volna tudomást adni, hogy ezek az egyesületek a jótékonyság terén kiváló működést fejtenek ki. Ott vannak a könyvki­adók első vásárlói között, s könyvtárukat a tagok c­saládjai ugyancsak olvassák s ezáltal művelődnek. A lapoknak hűséges, előfizetői, minden diszmó hozzájuk megtalálja az utat s ha egyéb érdemük nem is volna, a hazai kul­túra terjesztése körül állandó és áldozatkész működésük is elég ahhoz, hogy a vidéki egye­sületekről elismeréssel emlékezzünk meg. Hazafiság tekintetében pedig a bátor és éber őrszem szerepe az övék. Nemzeti szem­pontból a magyarság alkovást nev­ tűrő védel­mezői az egyesületek s ezért is dicséret illeti meg őket. Hogy kártyáznak, az nem baj. A kártya, ha kellő mérséklettel játszák, még nem hazárd­játék, inkább szórakozás és üdítő. S ha túlzás­ba is viszi egy-két ember, ezért nem szabad­ elítélni a vidéki olvasóköröket, amelyek szét­­züllött társadalmi életüink összetartó elemei. Nem szabad ezért a kaszinókra pereátot ki­áltani. A fővárosi erkölcsök mások, mint a vidé­ken. A legtöbb fővárosi társaskör nem áll hi­vatása magaslatán és körülbelül csak a­rra va­ló, hogy egyes szenvedélyes játékosok til­tott kártyajátékokat ott zavartalanul játszhas­sanak.­­ Örvendetes dolog pedig, hogy a vidéki kaszinók nem vesznek példát a fővárosiak­tól. Azok igazán társadalmi feladatokat vé­geznek, mindenkor csak hasznára vannak az illető városnak, sőt mondhatjuk az egész or-­­szágnak és azokat gáncs nem érheti. Köztisztviselői fizetések január 1-től A kormány a köztisztviselők részére 1938. január 1.-től fizetésemelést rendelt el. A fize­­tetésemelés általában 7,5 százalék. A tervezet szerint 1938. január 1-től fize­tési osztály szerint, havonként a következő fizetéseket kapják a tisztviselők: A XI­ .fizetési osztály 1. fokozatban 140.50, a 2. fokozatban 133.50, a 3. fokozatban 126.50 pengő. X. fizetési osztály: 167, 158, 149.50. IX. fizeetési osztály: 197, 184.50 és 172.­ VIII. fizetési osztály: 246.50, 229.50 és 216 pengő 50 fillér. VII. fizetési osztály: 336, 306 és 277. VI. fizetési osztály: 455, 411 és 369. V. fizetési osztály: 1­ fokozatban 599, 2. fokozatban 526 pengő. A főiskolás gyakornokok 120 pengő, a kö­zépiskolások 103.50, a kezelők kezdő fizeté­se 94.50, a dijnokok kezdőfizetése 88 pen­gő.­­ A vasutasok illetményei: IX. t. o. 162.50, 154, 145. VIII.: 198, 186.50, 174. VII.: 232, 219, 205.50­ VI.: 283.50, 265, 246.50. V.: 384.50, 347.50, 310.50. IV.: 492, 455, 418. III.: 627.50, 554.50 pengő. Honvédségi, csendőrségi Lisztek: XI-ben 133.50, X-ben 154, IX. 202, 186.59, 161.50.­­ VLII-ban: 246, 227.50, 206. VII-ben: 314.50, 277. VI-ban: 384.50, 325. V-ben: 541, 505 pengő. Birák: I. csoport 1. fokozat: 505, 2. fo­kozat: 461.50, 432.30, 428, 414, 399, 384.50, 354. 1

Next