Ceglédi Függetlenség, 1939 (22. évfolyam, 1-54. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Szerkesztség és kiadóhivatal : Cegléd, 1. Batthyány­ u. 8. Telefon: 5 7. Felelős szerkesztő és kiadó-laptulajdonos SÁRIK GÉZA LAJOS_____ FŐSZERKESZTŐ: SÁRIK GYULA SZERKESZTI: 8 OLDAL 10 FILLÉR 1939. január­­ XXI. évfolyam 1. szám A NEMZETI EGYSÉG SZERVEZETÉT TÁMOGATÓ POLITIKAI HETILAP Előfizetési díj negyedévre Apróhirdetés 10 szóig Nyilttér mm. soronként 1*20 pengő 80 fillér 40 fillér SÁRIK GÉZA LAJOS Kéziratokat, klisséket, matricákat nem ő­rz­ünk meg Új Magyarország írta : Szabó Sándor Soha nem néztünk még olyan várakozóan az új esztendő elé, mint most, amikor az ered­ményekben gazdag Szent István évtől búcsú­zunk. Nem csalódtunk ebben az esztendőben, hi­szen két évtized kínzó vágyakozása után ma­gunkhoz ölelhettünk egy millió felszabadult magyart és ráléphettünk egy darabjára annak az ősi földnek, melynek minden porszeme szent tanuságtétel az ezeréves magyar jogról. Hogy csalódásaink is voltak, ez természetes és a magyar sorsnak önként adódó velejárója. Mé­gis, ha megvonjuk az elmúlt év mérlegét, elé­gedetten állapíthatjuk meg, hogy a Szent Ist­ván éve valóban elindítója, formájában és tar­talmában iránymutatója volt a Szent Istváni gondolatban felépülő új magyar életnek. "Sem mondja senki, de mindannyian érezzük, hogy a trianoni bilincsek további repedése be­teljesülésre érett már a történelem méhében és valami csalhatatlan sejtés már láttatja velünk a rövidesen meggyűlő újabb magyar öröm­­tü­zeket. Nem az elbizakodottság, nem a részlet­sikerek kiválltotta gőg, hanem a feltartóztat­hatatlanul­ megindult világtörténelmi zajlás vi­lágos meglátása teszi erőssé a mi újévi remény­ségünket. Új év jön új magyar élettel, új ma­gyar feladatokkal és ez az újév most már bi­zonyosan a miénk lesz, magyaroké. Szédítő iramban rohan az élet, új szelek zúgnak vé­gig a világon és a reményeihez közelebb ju­tó magyarság belekapaszkodik az új élet­ iramba, vitorlát feszít a jövőt hozó szelek elé, mert a Szent István évben megindult beteljesedésnek folytonosnak kell lenni mindaddig, amíg nem jött el az­ igazságtevés teljessége. Ezeket a­­nagy feladatokat, azt a roppant erő­feszítést csak akkor tudjuk megoldani, illet­ve megtenni, ha a legyőzendő külső erőkhöz fo­kozzuk belső erőnket, ha az új magyar világot nemcsak egységes földnek, hanem egységes ma­gyar léleknek képzeljük és alkotjuk. A lelki dermedtség kora lejárt, minden élőnek színt kell vallani, hogy akar-e élni és miként akar él­ni. A párttusák helyét el kell foglalja az egy­séges magyar szellem, az egy­séges magyar lé­lek kialakulását munkáló kötelességérzet, a tár­sadalmi érdekek helyet kell, hogy adjanak az egyetemes nagy magyar érdeknek és a nemzet­­gazdaság nagy gépezete ki kell, hogy szolgál­ja minden dolgozó magyar jogos igényét. Biz­tató jelek mutatkoznak, hogy a most jövő Új­év egy valóban új Magyarországot teremt. Új Magyarország! Milliók lelkében élő, é­­gő vágyakozás. És amikor itt állunk ennek az új Magyarországnak a küszöbén, amikor ér­zésünk és meggyőződésünk szerint is mindig előremegyünk, kell, hogy mindjárt az év ele­jén felhívjuk minden magyar figyelmét arra a roppant felelősségre, amit az új élet ír elő szá­mára. Sokszor azt látjuk, hogy a tömeg a kö­vetelések egyoldalú bedobásával siettetni — néha elsiettetni — akar fontos kérdéseket, de amikor a megvalósítás útjára térnek ezek a kér­dések, akkor közönnyel, kritizáló félreállással, vagy gyökértelen túllicitá­lással segíti azokat, akik eddig is akadályozói voltak a haladásnak. Sokan azt hiszik, hogy a felelősség kizárólag a­­zokat terheli, akik vezetnek és tudni sem akar­nak a maguk egyéni felelősségéről. Mások azt gondolják, hogy egy időszerűnek látszó bemon­dással lerótták a rájuk eső munkát és a rot­hasztó kényelem ölén nézik, amint mások, de mindig mások, dolgoznak. Vezetni csak az tud, aki megtanult engedelmeskedni, aki nemcsak a rábízottakat, hanem önmagát is tudja fegyel­mezni. És hányan vannak követelődzők, akik u­­tálják a fegyelmet és meg sem kísérelték az ön­fegyelmezést. Lehet, hogy mindez annak a szellemiségnek a maradványa, mely a minden jónak a dest­­ruálásában találja meg legjobban a maga szá­mítását és biztosíthatja felszínen maradását. Lehet, hogy torz nemzeti karakternek bünte­tésként itt maradt csökevénye, de romboló, káros volta kétségtelen. Milyen öröm lenne, ha ez új esztendő nem­csak a nemzet külpolitikai megerősödését hoz­ná, hanem azzal párhuzamosan megvalósítaná az egységes lelkű, a történelmi feladatokhoz emelkedett szellemű, a félszeg előítéletektől fajtája érdekében megszabadult és magyarsá­gát mindenek fölé helyezni tudó magyar éle­tet. Mert hiába követelünk bármily újítást, ha nem élünk úgy már ipától fogva, amint az új életet elképzeljük. Hiába akarunk szociális é­­letet, ha lelkünket nem hatja át a szociális ér­zés. Hiába akarunk magyar nacionalizmust, ha magyar sajátosságainkat elvénhedt eszmék és szokások zsibvásárán olcsón elherdáljuk. És hi­ába akarunk többet, nagyobbat, szebet és ké­nyelmesebbet építeni, ha ugyanakkor nem vál­laljuk a több munkát, a nagyobb felelősséget és az egyszerűségében is magyarabb életet. Hiába akarjuk a nemzet megújhodását, ha mi egyénenként nem tudunk, vagy nem akarunk megújhodni, mert a nemzet mi vagyunk tíz millió magyar és csak mi rajtunk keresztül új­­hódhat meg a nemzet. Új Esztendő, új remények, új akarások, új célok hozzátok el nekünk azt az új lelket is, mely ha mérlegre veti a m­ost jövő év munkáját, a serpenyőjében vonzó erővel, kiegyensúlyozott lélekkel és önmagára talált hittel foglaljon helyet a mi örök várunk, bölcsőnk és sírunk az Új Magyarország. Még mindig nincs tettes... Nyom nélkül tűnt el a múltheti kegyetlen gyilkosság tettese. Nagyobb összegű jutalmat kap a nyomravezető. A karácsony előtti szenzáció még frissen él a lakosság emlékezetében és mindaddig be­szélnek róla, míg a bűvösre nem kerül a ke­gyetlen tettes, azután pedig tovább beszélnek. De csak titokban és bizalmasan, senki hivatalos fórum előtt lényeget nem mondana. A kiadott hivatalos jelentés szerint a nyomo­zás holtpontra jutott, illetv­e eddig nem vezetett semmi eredményre, pedig, hiszen naphosszat figyeltük a hatóság munkáját, mindent meg­próbáltak. A nyomozó közegek teljes számmal ennek az ügynek szentelték éjjelüket-nappalu­­kat, hajszolták a gyilkost, élőről kezdték az egészet, minden valószínűtlen besúgást és fel­tevést végig dolgoztak, hiába. Olyan ügyesen, agyafúrtan dolgozott a kegyetlen gyilkos, hogy ritkaság a ceglédi gyilkosság-esetek történeté­ben. És nyoma veszett a baltának is, mely Cseh Benő tulajdona, valószínű, hogy azzal mérték a halálos ütéseket Cseh Benőné fejé­re. A rendőrhatóság hivatalos közlése szerint megnehezíti nagy mértékben a nyomozást az is, hogy a Cseh Bencék szomszédságában lévő Déllő­ utcai lakosok vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszabb faggatás után mondják el azokat a körülményeket, amik segítenék a hatóságot a nyomozás nagy munkájában. Amennyire hely­telen ez a fölfogás, ugyanisyy erélyesebb fellé­péssel kellene lehetővé tenni, hogy minden­ki közölje az észrevételét az ügyben, mert so­hasem tudható, hogy nem-e a legjelentéktele­nebbnek látszó körülmény indítja el helyes i­­rányban a hatóság munkáját. A nyomozás sikere érdekében a helyi ren­dőrhatóság nagyobb összegű jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek, éppen e helyről is fel­hívja, kéri a lakosságot, hogy jelentkezzen a rendőrségen és tegye meg észrevételét, akár­milyen jelentéktelennek látszó és az üggyel eset­leg összefüggésben lev­ő tényről tudomással bír. Ha ilyen esetben a lakosságot nem ösztökéli a köz iránti, magától értődő kötelesség, akkor legalább az serkentse, hogy nagyobb jutalmat kap, ha az észrevételeiből elindulnak a nyo­mon, mely a gyilkos elfogásához vezet. Cseh Benőnét a múlt héten felboncolták, rajta öt tompa és kettő éles ütést állapítottak meg. Az ünnepek előtt pedig eltemették a sze­rencsétlen véget ért asszonyt. A nyomozás pe­dig folyik tovább még nagyobb eréllyel a gyil­kos kézrekerítésére.

Next