Balogh Sándor: Abony történeti és művészeti emlékei 1450-1741 - Ceglédi füzetek 21. (Abony, 1975)
Bevezető
Bevezető Többrétű meggondolásból született ez a tanulmány. Komoly figyelmeztetés számunkra, hogy a második világháborúban szinte teljesen elpusztult Abony régi iratanyagából a Nagyközség 250 évet átfogó irattára, a zsidó hitközség teljes iratanyaga és a róm. kat. egyház írásos emlékeinek jórésze. És ezzel együtt sok-sok tárgyi emlék. A közbirtokossági irattárból is csak az maradt meg, ami ezekből állami irattárainkba bekerült, vagy aminek töredékeit egyes családok átmentették. A helyi múlt legrégebbi emlékei legsértetlenebbül a református egyháznál maradtak meg. Pillanatnyilag ez a kis ősi sejt őrzi a helység legrégibb írásos és tárgyi emlékeit. Az a nyersanyag, amit ez a dolgozat összefog, a zömükben tehát egyedi emlékeink. Első célunk azért ezzel a feldolgozással az, hogy ezeknek az emlékeknek a folytonosságát és biztonságát szolgáljuk. Nem mellékes azonban a második cél sem. Szaktudósaink előtt közismert probléma a részterületek összefüggő feltárásának hiánya. Ezt az igényt is szolgálni kívánná a magunk szerény eszközeivel ez a feldolgozás. És talán a kettős célon túl is a legdöntőbb a helyi honismereti cél. Kultúrszintünkhöz tartozó, ha többet tudunk önmagunkról. Mik az eddigi tények témánk körül?! Abony az országhatár minden irányából szinte centrálisan, az Alföld szívében, a Tisza tövében, Szolnok szomszédságában fekszik. Főtere egyik sarkában, szerényen húzódik meg műemlékjellegű kis református temploma. Kevert építési stílusa miatt a Műemlék Felügyelőség szerint különösebben nem figyelemre méltó. Különleges értékét inkább tartozékai adják meg. Kórusának menynyezetét „fára virágokkal cifrázott” kazetták díszítik. Az egyik kórus padanyaga pedig szinte érintetlenül őrzi a XVIII. századi fatemplomból az egykorú jobbágy templombelsőt. Van aztán 4 úrasztali kendője. Keshedő, sárgult szövésükben évszázadok szunyó