Czeglédi Hirlap, 1910. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

Cegléd, 1910 tfl-ik évfolyam — 27-ik szám, vasárnap, julius 3. GAZDASÁGI, IPARI, KERESKEDELMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP Előfizetési érák : Egész évre — — 8­— korona. Félévre — — 41— korona. Negyedévre — — 20— korona. Egyes szám ára — 10 fillér. Nyilttér sora 1 korona. Főszerkesztő: Dr. PIROS GYULA. Főmunkatárs: F­A R K A S I­ST V Á N. Szerkesztőség: dr. Piros Gyula ügyvédi Irodája. Kiadóhivatal: Sárik Gyula könyvnyomdája ahova mindenféle előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Laptulajdonos: Sárik Gyula Aratás után. Még peng a kasza az első vágás zajától, még látni a rejtelmes kalász­tengert s mégis azt kell mondanunk, hogy ime, aratás után vagyunk. Mielőtt a kasza belevágott volna az első rendbe, már learatott a víz, a penész, a rozsda, a vihar. Hazánkhoz hasonló földmivelő álla­mokban sokat — mindent jelent az, amikor az aratást az ideihez hasonló tatárjárás előzi meg. Ilyenkor érezzük legjobban elmara­dottságunkat, ilyenkor tudjuk meg leg­bizonyosabban, hogy a természet az úr felettünk Pedig emberileg is megszüntethető a természet kiszámíthatlan hatása, kor­látozható szeszélyességének káros be­folyása. Nem ugyan a természeti erők meg­zabolázásával, hanem a természeti erőktől és hatásoktól független gazda­sági tényező harcvonalba állításával. A belterjesebb gazdálkodásra gon­dolunk itt legelső­sorban, amely nálunk még ma is fehér holló számba megy. Mert itt a föld művelése még majd­nem őseredeti állapotában van. Szántják a régi módon s bevetik az ősi magvakkal — a többi a természet dolga. Fejlettebb államok agrikulturája ránk hatást nem gyakorolt s általánosságban megmaradtunk az őseredeti kezdetle­gesség mellett. Kivételt képez az a jelenség, hogy a földet már nem tekintjük csupán fű-, búza- és krumplitermelésre valónak, hanem a szőlőművelésre is alkalmasnak tartjuk és e célra fel is használjuk. Ámde ez is csak akkor válik be, csak akkor hozza meg a magasabb jövedelmet, amikor a természeti körül­mények kedvezőek,­­ más szóval a természettől, az időjárástól ez a mű­velési ág se független. Ezzel is ott vagyunk, ahol a mag­­termeléssel s legfeljebb nagyobb szak­ismeretet és szorgalmat tételez fel, de az aratást (a szüretet) nem függetleníti a természettől. A mindenkori gazdasági kormányok még eddig mindenkor elhanyagolták a belterjes gazdálkodás meghonosítására vonatkozó előzetes intézkedéseket, csak szomszédasszony férje. Derék, szálas ember, fekete, tömött bajusszal. Kis rövidszárú pi­páját a kezében tartva, siet végig a keskeny, de hosszan elnyúló udvaron s köszöntget jobbra-balra az ajtóban várakozó asszonyok­nak. Asztalosné oda is szól hozzá, amikor el­megy mellette: — Nem látta valahol a férjemet, Vancsik úr? — De láttam, jönnek már utánam. Asztalosné fogja magát s kiszalad a kapu elé, de már akkor egymásután sietnek be­felé az éhes férjek. Néhány másodperc múlva déli csend van az udvarban s csak néha hallani egy-egy porcellántányér vagy kanál csörömpölését. A szegény ember igen hamar végez az ebédjével, sem ideje, sem ennivalója nincs hozzá, hogy sokáig elhúzódjék az ebéd nála. Az egyórás ebédidőt úgy osztja meg, hogy abból még egy félóra pihenésre is jut s a mikor a kanalat leteszi, előveszi a pipáját s kiül a küszöbre vagy ha nagyon alacsony a föld szintjétől, kihozza a „sámlit“, ráül egy jelszavakkal dolgoztak, emlegették a nép javát a haza üdvét, de eredmé­nyes működést ily irányban még eddig sohasem produkáltak. Nemrégiben az az irányzat tört utat, hogy a nemzetet új erő-, új jövedelmi forrásokhoz kell juttatni s függetleníteni a természettől s a nemzeti jövedelmet a biztos számítástól tenni függővé, ami az ingadozást csaknem kizárja. Ez az irányzat volt: a gazdasági élet önállósítása s az ipar és kereskedelem megerősítése s mindháromnak függet­­lenítése az osztrák versenytárstól. Rövid ideig tartott ez az irányzat, nem is volt nagy hatása. De annyi mindenesetre még ma is van, hogy belátjuk, hogy erős ipar és erős kereskedelem nélkül még a mienk­hez hasonló földmivelő állam sem élhet meg, mert a gazdálkodás eredménye mindig bizonytalan s a legszebb remé­nyeket néhány hét szomorúan lehűti, mig ellenben az ipari és kereskedelmi eredmények emberileg beláthatók s igy biztosabbak. Ha ezek erősek volnának, akkor nem lennénk ma már aratás után. T­ÁRCA. llllll)llllll«ll|IIIIIIIIIIIIIHIHIHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIllllHIIII[»lllllllUlilllllllllllllllllllllllllll|l[|IIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIII|i A verkli. Irta: PETERDI ANDOR. A külvárosi kis földszintes ház udvarán az asszonyok már nagyon türelmetlenül várták férjüket. Dél volt. Az egyik asszony pedig, aki rendesen utoljára szokott a főzéssel vé­gezni, és most szűrte le a levest. Ez egyszer ő sem késett s igy van rá kilátás, hogy az udvar csendjét semmiféle lárma, veszekedés nem zavarja meg. Az asszonyok egynéme­­lyike az konyhaajtóban áll s türelmetlenül tekintget a kapu felé. Asztalos István felesége pedig dühében té­­pegeti már a köténye sarkát s mikor már sehogy sem tudja magát türtőztetni, odaszó a szomszédságba. — Aztán siessen az ember a főzéssel, de hol a fészkes fenében vannak, mert hiszen egy se­gyan ? Abban a pillanatban fordult be a kapun a kéjes sóhajtással s élvezi az arany szabad­ságot egy félóráig. Az ebéd csakhamar véget ért s a férfiak, követve a régi szokást, egyenként lassan-las­­san elfoglalták helyüket a küszöbön. Az apró gyerekek is összeverődtek az udvar közepén s várták a verklit, melynek ütemes dallamát már át lehetett hallani a szomszédból. Az asszonyok meg benn elmosogattak. Néhány perc múlva recsegve nyílik a kapu s dübörögve dűlik be a verkli; az apró gyereksereg körülfogja és felhangzik az isteni muzsika, a kicsinyek egynémelyike táncra is kerekedik, ott tippeg egy két esztendős kis lányka és a muzsika az ő vérét is nyugta­lanságra ingerli, egyhelyben emelgeti olyan szent bárgyúsággal apró kis lábacskáit, mintha kitanították volna rá, pedig senki sem taní­totta, ő maga kitalálta. Az asszonyok is félreteszik a mosogató rongyot és odaállnak az ajtófélfának nekitá­maszkodva, ha nem szégyenlenék, úgy fel­­gyúrt kézzel még táncra kerekednének. De hétköznap a férjek is lomhák és unalmasak, még vasárnap inkább rá lehet őket szedni

Next