Ceglédi Hirmondó, 1930 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-05 / 1. szám

Cegléd, 1930 január 5. Ára 16 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Felelős szerkesztő: Szerkesztő: Simon János Fülöp József ff* Vill. évfolyam 1. szám Előfizetési dij: negyedévre 1 , 60 fillér — Nyikttér garmond sora 40 fillér — Mementó... Irta : dr Türei-O’sváth István rendőrfogalmazó. Mottó : Volt egy ország, gyönyörű, drága ország. Van egy ország, megtépett, árva ország. De lesz egy ország .. . A mi kincsünk lesz újra . . . A busuló kesergők után . . . Magunk urává izmosul hatalmunk . . . Gyökössy Endre: Az idő áll­andóan működő homokóráján ismét lepergett egy év. Hogy helyet adjon az utána következőnek. Öreg, népies kalendáriumokban láthatunk ötletes elgondolásokat arról, amikor a kivén­­hedt, lesántult, torzra satnyult, végére jutott esztendő menekül az üde, életerővel telített, friss utóda elől. Mi ez valójában ? A lankadozó reménység szükséges és szinte megkl­ánt ébresztgetése. És nem ugyanaz-e a várjon a szilveszteréjjeli sokféle — olykor bizony — babonás szokás is . Az újévi — még talán legjobban divat­ban maradt — megtisztelő üdvözletnyilvání­­tás is ? Keserű sóhaj az elmúlt év tengernyi baja, bánata felett. De egyben újraszületett óhaj, erőteljes bizakodás a jobb, a megelégedettebb új esztendő, a jövő után. Emberi ábránd. Jóleső csalfa képzelődés, amely mégis meg­nyugvást tud kelteni. Előre kiszabott, időközönként, meg-meg­­újuló varázslat ez az embereken ... A múlt és a jövő találkozása a szilveszteréjféli pil­lanatjelenben . . . Örök mementó ... *­­ * * A legutóbbi hetekben itt egy hallgatósággal zsúfolt népszerű előadáson többek között szerepelt egy költemény is. A lesötétített néző­tér homályába élesen, tüzesen villant bele ennek az előadott költeménynek minden sora.­­ Minden gondolata. Gyökössy Endre népszerű költeménye — amelyből jelen cikkem jeligéjét kivonatoltam, keresetlen szavakkal mutatja be, hogy itt, az ezeréves magyar földön, milyen volt a ma­gyarság élete a múltban, milyen ma és mi­lyennek kell lennie a jövőben. Szerencsésen sikerült ebben a költeményben a dicső ma­gyar múlt és a siralmas magyar jelen közötti szédítő ellentét érzékeltetése. Kemény, őszinte­­ valóságok szerepeltetésével. Ezt a nagy, tátongó ellentétet sírta felénk az említett alkalommal ez a költemény. Talán még növelte a hatást az, hogy a­­ versből kiáramló izzó hangulat közvetítője J leány volt. A vers minden szépségét átérző,­­ megértően átélő, a tartalom által fellelkesített­­ leány. Az ellentét nagy sikert aratott. A vers min­den sorába, minden szavába beleégetett kínzó magyar fájdalom, gyötrelmes kétség mintha sokat nyert volna hatóerejében azzal, hogy szelíd leányaiakról robbant ki felénk. Hall­gatókra. Ez a propagandaeszköz fényesen bevált. Az a kontraszt, ami önkéntelenül is elő­térbe jut, amikor egy költeménybe besűrített, felfokozott indulatok közvetítése egy leány révén jut kifejezésre, itt is jelentkezett. De ez az ellentét nem­ volt bántó. Ez az ellentét jól esett. Ez az ellentét szuggesztív erejével új utakat mutatott. Olyan utat jelölt meg, éles határozottsággal, amelynek a fontossá­gát a most reánk következő új esztendő kez­detekor komoly figyelemre kell méltatnunk.­­ Ezt szándékozom megvilágítani. Nem kívánok a rendes szokás szerint­­ visszapillantani a múlt sok keserűségére. Nem akarom rontani az új év kezdetének varázs­latos, reményteljes bizakodását sem az ár­­­­talmak, sem az érdemek felsorolásával. Nem­­ emlékezem meg arról a nagy, arról a leg­újabb súlyos teherről sem, amelyet jó szom­szédaink most igyekeznek mindenféle furfang­­gal a hátunkra kényszeríteni a jóvátétel problémájában. Trianon ma nálunk ott áll minden kérdés háta mögött. Sötéten. — Feketén. — Lobogón égő keresztje el nem feledhető minden iga­zán érző és gondolkozó magyar polgár előtt. Legyen az férfi. Legyen az nő. Trianon ott sajog a szivek, a lelkek mélyén. Innen és túl a kegyetlenül tréfás kedvvel megvont határokon. El, mert élnie kell. Mert újból és újból éltető táplálékot kap. El, mert élni kényszerítik !... * * * Nézzünk a jövő felé !... Új utat jelölt meg Gyökössy Endre említett költeményének szenvedélyesen lendületes be­mutatása. Női szereplővel. Mi is volt ez valójában ? Hogy is mond­tam az elején ? A lankadozó reménység szükséges ébresztgetése. Igen. Az volt. Új korszakra, új utakra, új eszközökre van­­ itt szükség. A mai nemzedék részben már nem, rész­ben még nem tud lelkesedni. Brutálisan törte össze mindenütt, mindenkiben a közelmúlt ezeket az értékeket. A mai nemzedékre más szerep vár. Súlyos, nehéz szerep. Kettős teher. Húzni a nagy igát. Összeszorított, dacos ajakkal. Száraz kenyéren. Sok, keserű lemon­dással. Ez az egyik teher. Nehezebb a má­sik. Nevelni egy új generációt. Lélekben, er­kölcsben megújhodottat, lelkesedni, hinni, remélni tudót és akarót. Edzettet, egészsé­geset, elpusztíthatatlant. Ez a nagy szerep. Ebben a munkában oroszlánrész vár a magyar nőkre. A magyar­­ lányokra. A magyar jövőt biztositó, dicső­­ mártírokra!­­ A magyarságában lankadó magyar férfi­­­­generáció mellé lépjen oda egységesen a­­ magyar női tábor !... Ne várja be az elgyen­­­­gülés komoly jelentkezését. Frissítésre van­­ szükség! Segítésre! Lelkeikben gyökerező­­ erősítésre ! Új utakra van itt szükség ! Az egri csilla­gok fénye még nem hunyt ki teljesen. A­­ zsákmányt féltve őrző keselyűk is megriad­­­­nak, ha felhőbe tömörült fehér galambmilliók­­ közeledését látják. Ha ingadozik az erős, ott a gyengébb is sokat segíthet. Ha botorkál a homályban, ott­­ a női lélek helyes, praktikus ösztöne rende­­­­sen és gyorsan kiutat talál. A nemzet meg­mentéséről van szó. Ha nincs igazi fegyver, s hát elő a lélek fegyvereivel, amíg lesz ! A honmentés fennkölt, impozánsan gyönyör­­­­teljes, szent feladata, ne gondolja senki, hogy­­ csak a férfiakra hárul. Téved súlyosan, akinek ez a felfogása. Ez csak fele a nagy munkának.­­ A nagy erőfeszítésnek. A nagy hivatásnak. Vagy talán még a felénél is kevesebb. Az ökölre kevesebbszer van szükség, mint simogatásra. A békesség, a nyugodt fejlődés, a jövőre felkészülődés egységes harmóniája adja az igazi erőt. A turáni átok vészmada­­­­rainak az egységesen talpra állt, fanatikus, csodákra képes hitét mindenestül feláldozó leányok és asszonyok babusgató, csittítgató simogatása alatt meg kell szelídülnie. Simuljon egybe, kemény acélkapoccsá a magyar férfi és a magyar nő keze ! A felettünk most átsuhanó szilveszteri éjfél babonás pil­lanatában tegyen fogadalmat a jelen a múltnak. A dicső jövőért! Ha ez a fogadalom őszinte lesz, ha ez a fogadalom igaz lesz, ha ezt a fogadalmat mindenki rendületlenül állja, akkor nem so­káig lesz itt megtépett és árva ország! Nem sokáig lesz itt busulás és kesergés ! Akkor a régi, drága országunk újból a mi kincsünk lesz ! Akkor ezen véráztatta földön most már valóban a magunk urává fog iz­­mosulni a hatalmunk ! Gyökössy Endre ihletével köszöntöm ezt a most ránk virradó új esztendőt !... Legyen az boldogabb mindnyájunk számára az elmúlt­nál !.. . — Népesedési kimutatás. Cegléd megyei város területén a lefolyt 1929. évben élve szü­letett 808, halva 37 gyermek ; vallásszerint: 436 róm. kath., 2 görög kath., 334 ref., 26 ág. h. ev., 9 izraelita és 1 baptista együtt 808. Elhunyt pedig 702 embertársunk, még pedig 340 róm. kath., 2 görög kath., 324 ref., 22 ág. h. ev., 13 izraelita, 1 görög keleti; igy szapo­rodás év folyamán 106 lélek ; házasságot kö­tött 333 pár. Városunk lakossainak száma 1930. január 1. napján 38.748 lélek. Gróf Monte Christo új filmen, 2 rész, 18 felvonás. I. rész jan. 8—9. II. rész 15—16-án az Urániában

Next