Ceglédi Hirmondó, 1931 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-04 / 1. szám

2. oldal, akadályozni a bajok elharapózását, de ami­kor a hullámok egyre jobban terjedtek s az államok egymásután víz alá merültek, be kellett látniok azt, hogy a védelmi vonalat egyre jobban ki kell tolni. Így állt elő az a helyzet, hogy egész Európát elöntötte a gaz­dasági krízis s egyöntetűvé vált az a felfogás, hogy most már nem is egyes államokon, hanem egész Európán kellene segíteni. Hogy még ezzel sem jutottunk nyugvópontra , hogy az erjedésszerű jelenségek határai még jobban kiszélesednek, azt a fel-felbukkanó világjelenségekből megállapíthatjuk. Speciálisan magyar vonatkozásban, nem érdektelen figyelni az úgynevezett utódállamok helyzetét s egyben a magyar gazdasági vi­szonyokkal szemben való viselkedését. A négy utódállam közül kétségtelenül Románia van a legnagyobb bajban, mert míg belső villongás gyengíti az állam belső erejét, addig az európai államok nem bíznak Románia gazdasági berendezésének stabilitásában s éppen ezért magukat távoltartani igyekeztek a romániai gazdasági élettől. Jugoszlávia a diktatúrában éli ki önmagát s ugy látszik, hogy gazdasági erejét nem is a termelés fokozá­sára, hanem állami biztonságának körülbás-­­­tyázására fordítja. Csehország csak a napok­ban kuszálta össze azokat a szálakat, melyek szerződéses alapon Magyarországhoz fűzték s az a szétválás, amely a két ország között a kereskedelmi szerződés felbontásával létre­jött, csak még jobban fokozza azt a nyug­talanságot, amely Európa gazdasági életében észlelhető. Az európai államok sehogyan sem lehetnek hálásak Csehországnak azért, hogy a világkrízist ő maga, belátástalan aka­dékoskodásával fokozta. A lelkek diszharmó­­­­niáját sehogy sem helyes külön gazdasági­­ differenciák felkeltésével fokozni, mert a túl­­­ fűtött európai közvélemény már nem bír el­­ több megterhelést. Az általános európai helyzet megítélésénél­­ nem lehet közömbös az, hogy az orosz , szovjet, a különböző dömpingok mellett nem­­ gondol-e valami olyan lépésre, amely még­­ súlyosabbá teszi az általános helyzetet. Franciaország, Lengyelország és Románia a legélénkebben foglalkozik a szovjet titkos machinációival . Bukarest valóságos centruma azoknak a katonai megbeszéléseknek, ame­lyeken a lengyel, román és francia megbízot­takon kívül orosz emigránsok is résztvesznek. Megállapítható, hogy sem a román, sem a cseh, sem a jugoszláv külügyi expozé nem volt mentes attól az Európaszerte uralkodó láztól, mely Franciaországtól kezdve minden kis- és nagyantant állam vezető férfiait kí­nozza. Moszkva urai pedig egyelőre hallgat­nak és csupán sajtóügynökségeik híreiből tudjuk meg­­ az ellentábor marsalljainak és tábornokainak tanácskozásait, melyek a jö­vendő háború előkészületeinek anyagát rejtik magukban. Magyarország nagy küzdelmet folytat gaz­dasági erőinek helyes kiegyensúlyozása érde­kében. Most láthatja Európa, hogy mit jelent­hetett volna a világnak e zűrzavaros időkben a régi Nagymagyarország, amely nemcsak ezeréves kultúrájával, hanem gazdasági be­rendezkedésével is egyik mentsvára, biztató ígéretföldje lehetett volna a világnak ! ? tartom a Matricula Scholaeban említett Mind­szentivel és ilymódon ceglédi papságát 1620 utánra teszem. 7. Szkárosi vagy Eszkárosi János (1625 körül). Róla annyit tudunk, amennyit a Matricula Scholae fentebbi soraiban írva találunk. Való­színűleg a gömörmegyei Szkáros vagy né­piesen Eszkáros községből származott. Szká­rosi nevű ref. lelkészeket egész a legújabb időkig mutat fel egyháztörténelmünk. A deb­receni kollégium növendékei között is több Szkárosita, sőt Eszkárosita is akadnak, igy pl. 1589-ben Szkárosi Benedekre, 1624-ben Eszkárosi Istvánra, de ott Szkárosi Jánost ezidőtájt hiába keressük. A hagyomány sem tartott fenn róla nevén és szép szakállán kí­vül egyebet. 8. Kálnai H. János (1626—1631). Az egyház legrégebbi anyakönyve év nél­kül, a Liber Matricularis 1626 ról említi, mint ceglédi prédikátort. Az egyházkerületi levél­tár adatai szerint, mint ceglédi pap megjelent 1626-ban a Ráckeviben, 1628 ban ugyanott, 1629-ben a Patajon, 1630 ban újra Ráckevi­ben tartott Zsinaton. Innen 1631 elején Döm­­södre vitték lelkésznek s mint ilyen volt je­len 1631 márc. 27-én a Vecsén és 1632 jun. 3-án a Dömsödön tartott Zsinaton. Tovább nincs róla említés téve. A pápai kollégium anyakönyve egy Kálnai Jánosról, mint az iskola rektoráról emlékezik, aki ott az 1635—­ 1652. években működött. 9. Sempsei R. György (1631 —1652). Az egyház legrégibb anyakönyve év nél­kül, a Liber Matricularis az 1631. évről em­líti, mint ceglédi lelkészt, Földváry L. Ada­­lékjai szerint 1626-ban dunavecsei prédikátor­­ volt s mint ilyen vett részt 1626. és 28-ban­­ a ráckevi, 1629-ben a patáji, 1630-ban a rác­­kevi zsinaton, 1631. március 27-én a duna­vecsei zsinaton már ceglédi lelkipásztorként emlittetik, 1652. március 13-án pedig már a­­ kecskeméti zsinaton pesti lelkészként. Ceglé­den tehát 1652-ig működött. A reformáció korában megalakult pesti helv. hitv. egyház­nak ötödik prédikátorául (Béllyei Tamás, Csanádi János, Újvári Mihály, Endrédi And­rás, Sempsei) van a történelemben följe­gyezve. Utána még Bogdányi György követ­kezett, akinek idejében 1686-ban foglalták vissza a töröktől Buda várát. Ugyanakkor a Habsburg-uralom a pesti ref. egyházat is megsemmisítette s csak 1796 ban kelt az uj életre. 10. Muraszombati B. Márk (1652—?): Az egyház legrégibb anyakönyvei év nél­kül. Szombati Murai Márkus, a Liber Matri­­cularis az 1632-ik évről Marcus Murai Szom­bati néven említi, mint ceglédi prédikátort. Földváry Adalékjaiban Murai Szombathi Borsodius Márk néven fordul elő, de helye­sen Muraszombatinak nevezhetjük. Előzőleg pátyai lelkész volt s mint ilyen vett részt 1628-ban és 30-ban a ráckevi, 1631-ben a vecsei, 1632 ben már, mint esperes (senior) a dömsödi zsinaton; 1652 ben a kecskeméti zsinaton már ceglédi papként említtetik. Hogy Cegléden esperes-lelkészi minőségben meddig működött, nem tudjuk. 11. Bolyi János (?). Mint ceglédi lelkészt Muraszombati után év nélkül említi mind az egyház legrégibb anyakönyve, mind a Liber Matricularis, mely szerint 1652-ben izsáki lelkész, tehát onnan jöhetett Ceglédre, de, hogy mikor és meddig szolgált itt, nem tudjuk. Nevét nem Bolinak, mint eddig írták, hanem Bolynak irom, mert bizonyosnak tartom, hogy bolyi (Magyarboly) származású. 12. Séllyei János (?). Mind az egyházi anyakönyv, mind a Liber Matricularis Bolyi után említi ceglédi prédi­kátorként. Földváry 1652-ben, mint soókuti (vagy sukorói ?) lelkészről emlékezik a budai senioratusban CEGLÉDI HÍRMONDÓ 52 szám. H­ÍREK — Lapunk olvasóinak és barátainak bol­dog újévet kivánunk! — Rothermere Lord újévi üdvözlete. Lord Rothermere nem szűnik meg egy pillanatra sem törődni a magyar nemzet sorsával és országunk jövőjével. Szeretete, rokonérzése nemzetünk iránt, szünet nélküli tevékenysége a magyar ügy érdekében példátlanul áll a nemzetek történelmében. Most, újév alkal­mából, ismét bátorító, buzdító üzenetet küldött a magyar nemzetnek, melyből pár fontosabb részt mi is kiemelünk. „Ma új és vidámabb korszak kezdődik — mondja az üzenet — a Remény évtizede. Egyes nemzetekre a sors a szenvedésekből súlyos csapást mér. Egy üdvös hatása azonban van ennek a csapás­nak : önállóságra nevel, bátorságra ösztönöz és megedzi a türelmet. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, amely­nek útjaira a világ ma rálépett, tanúja lesz a magyar igazság elismerésének.“ Megállapítja az üzenet, hogy világszerte nőttön­ nő a köz­vélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Nemcsak Mussolini olasz miniszterelnök, hanem más országok befo­lyásos államférfiai is teljesen megegyeznek Magyarországgal arra irányuló igénye tekin­tetében, hogy a zárólt békefeltételeket ész­szerű revízió alá vegyék. „Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankadjanak egy pillanatig sem és méltósággal, de határozottan tárják bajaikat a világ elé.“ Elismeri és fáj­lalja, hogy a gabona árzuhanása miatt a magyar földmíves lakosság sokat szenved, bár a helyzet nem különb más országokban sem. Rokonszenvesen emlékezik meg az iparosokról is, akiknek csekély érvényesülési teret enged a mi megcsonkított országunk. Annak a reményének ad kifejezést — és ezzel zárul az üzenet —, hogy jóval előbb, mint ahogy ez az új évtized lezárulna, Ma­gyarország visszakapja idegen uralom alatt szenvedő 3­5 millió fiát azzal a területtel együtt, amelyet benépesítenek. — Meghívó. A Református Nőegylet 1. év­­ január 8 án, csütörtökön este 5 órai kezdet­tel az emeletes iskola nagytermében szép műsorral evangélizáló összejövetelt tart. Szi­r­ves szeretettel hívunk minden érdeklődőt! — „Turul“ teaest. A Turul Szövetség ceg­lédi Kossuth Lajos Bajtársi Törzse 1931 ja­nuár 5 én este 8 órai kezdettel farsangi jel­­­legű műsoros teaestet rendez az Úri Kaszinó összes helyiségeiben. A teaest iránt nagy ér­deklődés mutatkozik. Az ifjú gárdával meg­erősödött törzs mindent elkövet, hogy ezen nagynak ígérkező teaest még a tavalyi jól sikerült teaestet is felülmúlja. A teaest sike­reiért 75 tagú rendezőség vállal garanciát. Biztosítjuk, hogy a megjelent közönség ezen teaestről igen kellemes emlékekkel és meg­elégedéssel fog távozni. Mindazok, akik a mulatságra meghívót nem kaptak, ebbeli igé­nyüket a rendezőségnél a Kaszinóban na­ponta este 7—8 óra között jelentsék be. — A halottkémlési dijak befizetése. Ér­tesítjük az érdekelteket, hogy 1931. január 1-étől kezdve a halottkémlési dijakat eseten­ként 4­0, azaz négy pengőt az anyakönyvi hivatalban kell befizetni, ahol az anyakönyv­­vezetőhelyettes vagy­ megbízottja írásbeli nyugta ellenében veszi át. (Vár. hirdetés.)

Next