Ceglédi Keresztény Ujság, 1926. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1926-01-03 / 1. szám
Czegléd, 1926 január 3. Ára 2000 kor. Vasárnap I. sz. VII. évf. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sárik Gyula könyvkereskedése Czegléd, Rákóczi út 6 sz. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: SÁRIK GYULA Előfizetési díj: negyedévre 2000 korona. Apróhirdetés 8000 korona Nyilttér soronként 5000 korona Czegléd és Vidéke Egyesült Kisgazda, Földmives és Polgári Párt többségének hivatalos lapja. Iparosok és kereskedők hirdetési közlönye Nemtelen fegyverek. A magyar sajtót napok óta élénken foglalkoztatja az a nagyarányú frankhamisítás, amelyről a holland rendőrség értesítése útján nyertünk először tudomást. Közönséges bűncselekményről van szó, amelynek némi pikantériát az ad, hogy a tettesek a társadalom jobb rétegeiből kerültek ki. Megtévedtek, pénzt hamisítottak, hogy magáncélra, vagy önkiagyalása egyéb célokra, az nekünk teljesen közömbös. Bűnt követtek el s ha a bíróság tisztába jön a során a bűntény minden motívumával a törvények teljes szigorával fogja őket büntetni. Ami elszomorító és visszataszító ebben a bűnügyben, az nem maga a barikóhamisítás puszta ténye, hiszen nemcsak magyar emberek, de minden fajta oáció hitványabbjai is megpróbálkoznak a pénzszerzésnek ezzel a könnyű módjával. Visszataszító ellenben az a beállítás, amelyet ennek az esetnek a magyar sajtó egy része ad. Kihasználva azt a tényt, hogy a három főbűnös azelőtt összeköttetésben állott a fajvédőkkel, illetőleg, hogy a fajvédő csoport politikai nézeteit vallották magukénak, az ő bűnös cselekedetük során olyan gyanúsításokkal próbálják bemocskolni egy vele ellentétes irányú politikai mozgalmat, amelyeket a józan és becsületes ízlésnek vissza kell utasítani. Mert ki biztosíthat bárkit is arról, hogy egy bizonyos személy, aki meggyőződéssel hisz és vall valamit, későbbi gyenge pillanatában nem tér-e a bűn útjára ? Vagy ki biztosíthat arról, hogy ügyes színlelő mellékcélok elérése érdekében nem játszik-e megtévesztő szerepet, amelynek hamissága épen csak akkor tűnhetik ki, amikor már azt a bűncselekményt elkövette, aminek érdekében álarcot hordott? Hová vezetne az a módszer, amely egyesületeket, polilitikai alakulásokat, illetőleg azoknak erkölcsi értékét azok szerint a cselekedetek szerint ítélné meg, amelyeket egyes tagjai elkövetnek s amelyeket az illető alakulat egyáltalán nem helyesel, sőt — amint ezt talán hangsúlyozni sem kell — nem is bír tudomással róluk. Az erkölcsi rendnek mily megzavarására vezetne az ilyen rosszakaratú megítélés, amely a megvetés és rágalom nyilait szórná tiszteletre méltó eszmékre csak azért, mert akadtak olyanok, akik ezt az eszmét magukénak hazudták önző célok kedvéért, vagy esetleg őszinte hívei voltak s később megtévedtek. A mai kor romlott gondolkozása, a világnézetek kíméletlen harca, a létért való küzdelem súlyossága tehetik csak érthetővé ezt a szomorú jelenséget, mely közönséges bűnügy nyomán próbál hitelvesztetté és lehetetlenné tenni egy irányzatot, amelynek politikai értékéről vitatkozni nem akarunk, de hogy kétségtelenül meggyőződéses és becsületes harcosai vannak, az vitán felül áll. A magyar közéletből kell, hogy eltűnjenek ezek a szomorú jelenségek, kell, hogy visszaálljon a régi rend, amikor az egyén felelt egyéni bűneiért és senki sem próbált a bűnösön át sarat szórni azokra az egyesületekre, amelyeknek esetleg tagja volt. Sürgetjük, hogy ez a magasabb etikai szempont térjen vissza a magyar sajtóban az ilyen cselekedetek megítélésénél, mert ha ez a mai módszer tovább él és virágik, a magyar közélet lealjasításához nagyon sokban hozzájárulhat. Átalányok meghosszabítása. Az 1925. évben fizetett átalányok érvénye az 1926. évben is épségben marad, hacsak felszólamlási tárgyalás után a kir. pézügyigazgatóság máskép nem határozott. Minden átalányozott névre szóló értesítést kap arról, hogy átalánya 1925. évre meghosszabbittatot. Ugyancsak névre szóló értesítés megy azoknak is, kiknek átalányát a pénzügyi hatóság nem hosszabbította meg, hanem újra fogja tárgyalni és megállapítani. Mindaddig, míg az új átalány végzés nem kézbesíttetik, tehát a fellebbezés elintézésének ideje alatt is a régi (1925. évi) átalány fizetendő a beszámítás fenntartásával. Azokhoz, kik eddig még átalányozva nem voltak, a kir. pénzügyigazgatóság az alábbi felhívást intézi: Az általános forgalmi adó átalányozására vonatkozó 1925. évi 29500 sz. P. M. utasítás II. fejezet 1. §-a értelmében : Megengedhető az egységi átalányozás a kisebb terjedelmű vállalatoknál, melyeknek teendőit a vállalkozó kizárólag családtagjainak segítségével, bérfizetés mellett alkalmazott segédmunkaerők nélkül látja el; megengedhető az egyezségi átalányozás akkor is, ha a vállalkozó, esetleg családtagjainak a válalatban való működésre alkalmatlan voltánál, vagy azok akadályoztatásánál fogva bérfizetés mellett működő alkalmazottakat tart, az alkalmazottak azonban az általános forgalmi adónak szabályszerű lerovása esetében szükséges könyvek és feljegyzések vezetésére megkívánt képzettséggel vagy képességei nem bírnek, s maga az adózó ezeknek a könyveknek és feljegyzéseknek vezetésére valamely okból ugyancsak nem kötelezhető. Kereskedelmi átalányozás általában mellőzendő, ha abban két vagy több fizetett alkalmazott működik valamint mellőzendő az átalányozás oly terjedelmű vállalatoknál is, hol a vállalkozó könyvek és feljegyzések vezetésére képes alkalmazottat tarthat, mások tanulók ebből a szempontból figyelmen kívül hagyhatók. Megengedhető az egyezségi átalányozás, ha az adózó kis műveltségénél, irás és olvasásban való járatlanságánál fogva rendes könyvek feljegyzések vezetésére