Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)

1922-05-14 / 23. szám

2. oldal polgára az országnak, és hogy telje­sen alaptalanok voltak azok a rágal­mak, amelyekkel akkor illették, annak fényes bizonyságát szolgáltatta a város közgyűlése, amikor egyhangúlag ismé­telten meghívta a forradalom lezajlása után a polgármesteri székbe és amikor az annak idején rajta ejtett nemtelen idegen bántalmakat szeretetével és ra­gaszkodásának ismételt kimutatásával igyekezett elfelejtetni. De hogy mennyire alaptalanok és hamisak voltak ezek a rágalmak, azt talán legjobban bizonyítja az, hogy még a czeglédi kommunista vezérek sem bírtak semmiféle mulasztást vagy törvénytelenséget rábizonyítani, dacára annak, hogy mindent elkövettek ellene még akkor is és amikor a vizsgálat lefolytatása végett detektívekkel hozat­ták le fogolyként Czeglédre. Hogy most egyesek pártpolitikából és nemtelen fegyverként ismét ezek­kel a rágalmakkal kezdenek dolgozni, az lehet ízlés dolga az ellenjelölt pártja részéről, azonban ezzel csak azt árulják el, hogy az eszközökben egyáltalán nem válogatósak és hogy a hangosan hirdetett keresztényi sze­retet és igazság helyett csupán elva­kult gyűlölet vezeti őket. Mi azonban, akik kezdettől fogva ismerjük dr. Gombos Lajos közéleti működését és akik szent esküvéssel tanúságot tehetünk amellett, hogy ő mindenkor a becsület és az igazság Istenét szolgálta, ellentmondunk ezek­nek a nemtelen rágalmaknak és lel­künk egész melegével, szívünk min­den érzésével köszöntjük és üdvözöl­jük őt, amikor a mai napon mint az egységes kormányzópárt képviselő­­jelöltje városunkba érkezik és szent fogadást teszünk arra, hogy az ő zász­lóját a város és az ország érdekében diadalra juttatjuk, mert ezt kívánja a magyar becsület és a magyar egység eszméje. Polgártársak! Folyó május hó 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kossuth­ téren tartja Dr. GOMBOS LAJOS képviselőjelöltünk városunk szülötte és volt polgármestere programmbeszédét. Az állomásról 10 és fél órakor nagyszámú bandérium kíséretében történik a bevonulás a Kossuth-térre. Fogadjuk szeretett képviselőjelöltünket ha­­zafias lelkesedéssel és hallgassuk meg nyu­godtan, Czegléd régi hírnevéhez méltóan. A programmbeszéd után a „Népkör“-ben társasebéd lesz, melyre szeretettel hív meg mindenkit v­agy­eSpárt VeZStÜStyS. CZEGLEDI KISGAZDA A királykérdés. (Válasz Haller Istvánnak a „Czeglédi Közlöny“ 37-ik számában megjelent vezércikkére.) Azon lekötelező közlésekért, amelyeket Haller István képviselőjelölt úr a „Czeglédi Közlöny“ május 7-iki számának vezércikké­ben a „Királykérdés“ tárgyában tett, őszinte köszönettel tartozom. De nincs szükség az emlékezetfelfrissíté­­sekre, mert bár igaz, hogy a Széchenyi-kör­­ben tartott megnyilatkozásokat — sajnálattal — szerencsém hallani nem volt, azonban minden emberi feledékenységem dacára is emlékezni vagyok bátor azon kijelentésekre, amelyektől visszhangos volt ez az ország és amelyeket minden olvasó ember kell, hogy tudjon, akik Haller István politikai útját figye­lemmel kísértük. Nincs mit kendőzni, nem kell semmit ta­kargatni. A kenyérkérdést elébe kell tolni a király­kérdésnek, igen népszerű dolog lehet és ez­zel meg lehet vesztegetni sok-sok szenvedő emberbarátunkat, mert a momentán érzett szenvedésen bizonyos, hogy nem a király­kérdés tárgyalása segít. Azonban ezt szem előtt tartani annak idején leginkább a királypuccsista, Habsburg­­párti politikusoknak kellett volna és bizonyos nyugodt érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a királykérdés előtérbe tolását nem az a kis­gazdapárt okozta, amelyhez mi is tartozunk, hanem az az ellenzék, amelynek egységes frontján nem épp válogatott eszközökkel H­aller István saját vallása szerint küzd a kormány ellen. Hogy Haller Istvánnak része volt-e ebben, mi, akik az aktív politika intézésétől távol esünk, nem tudhatjuk. De minthogy ezt ha­tározottan tagadja, nem állítjuk. Azonban legyen bár akárhogy is, valóban rövidlátásra vallana, ha meg nem látnánk azt, hogy a kérdés ma igaz valóságában mi körül forog. Legyen bármint is, helyes vagy helytelen, az egyszer el nem vitatható, hogy a megej­tendő választások annak jegyében fognak le­folyni és a választók aszerint fognak állást fog­lalni, hogy pontosan épp a királykérdésben a jelöltek milyen álláspontot fognak elfoglalni Haller István jelölt urnak álláspontja ebben a kérdésben cikkének megírása előtt is isme­retes volt és cikkének elolvasása után meg­győződésünk szerint ugyanaz maradt. Amidőn a gyászos emlékű, bűnös kezek okozta vérrel megpecsételt októberi király­­puccsnak vége volt, ismert, a vagyonukat donáliók útján a Habsburgoktól származtató politikusaink érzékeny szívvel búcsúztatták el az országból távozó ex-királyt. És mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának ve­zére, Haller István is elszónokolta a maga bucsu-üdvözletét, mondván, hogy mint foly­nak a tengermilliók könnyei és a szegény király népeinek könnytengerén vitorlázik ki­felé az árvult hazából. És amidőn IV. Károly elhunyt, ugyanazon Habsburg-donátiós politikusok, Apponyival, Andrássyval az élén, azonnal készen voltak a felelettel, hogy nincs más hátra, mint „éljen II. Ottó !“ A lapok inter­júi szerint Haller István jelölt úr hasonlóképen nyilatkozott. Uramfia ! Kell-e ezeknél világosabb beszéd?! E megtörtént tények, a közismert állásfog­lalások, a megkötött és a mai napig is fenn­álló Andrássy-Windischgrätz-Vázsonyi-féle fegyverbarátság alapján — bocsánat — de kissé mosolyogni való az úgynevezett „ma­gyar nemzeti királyság“ erős hangoztatása. It­t komolyan elképzeli Staller István képvi­selőjelölt úr azt, hogy a magyar nemzeti király­ság megvalósítható a Habsburgok jogara alatt?! Azok alatt a Habsburgok alatt, akik soha nem voltak magyar nemzetiek, akiknek ez az ország mindig gyarmata volt, akik előtt Ausztria érdekével szemben Isten tudja, hányadrangúan jöttünk tekintetbe és azok alatt a Habsbur­gok alatt, akiknek nevéhez annyi jó magyar vértanú kivégeztetése fűződik, akik ellen ez a szerencsétlen nép ahány harcot csak vívott, az mind a szabadság harca volt, akiktől évszáza­dokon át elszakadni törekedett a magyar nemzet ?­­ A mi fajmagyar, nyílt becsületű, minden érdektől mentes lelkiismeretünk, érzésünk azt mondja, hogy ez lehetetlen. Már­pedig Haller István ajkán elhangzott a végzetes szó, hogy „éljen II. Ottó !“ Nem. Mi, egyszerű, kisemberek, akik a politika intézésétől igen távol vagyunk, azonban mégis csak meg tudjuk formálni a magunk nézetét, és akiknek politikai állásfoglalását sem magánvagyoni, sem egyéb mellékérde­kek nem irányítják, hanem kizárólag a köz­nek, a nemzetnek, a hazának a java, akik­nek a lelkületét nem szennyezi be a poli­tikai mesterség piszka, akik nem vagyunk politikus praktikusok, mi ebben a kérdésben apáinknak, a magyar történelemnek évszá­zadok óta hirdetett tanításait követjük, akik mindenkor és mindenütt a Habsburg-háztól való megszabadulást tanították,­­ és a meg­ölt magyar vértanúk szenvedései, a magyar szabadságharcokban elesett testvéreink fáj­dalma mi bennünk ma is fáj, és nemzetünk érdekében vigyázunk reá, hogy fájjon is örökké, amíg bizonyos politikusok Habsburg restaurációs manővere kísért. Ebben a kérdésben — engedelmet kérek — sokkal hivatottabb útmutató Czegléd vá­lasztó közönségének a magyar történelem, a porladozó magyar vértanuk emléke, Kos­suth Lajos tanítása és saját városunk büszke hagyománya, mint — — Haller Istvánnak „a magyar nemzeti királyságot“ fennen hir­dető cikke, miután azonban már előbb Il­ik Ottót éltette királyának, és amidőn az And­­rássy-Windischgrätz-Vázsonyi-féle praktikus szövetséggel halad egy után. Mi is akarjuk a magyar nemzeti királysá­got. Csakhogy a mi általunk akart Magyar Nemzeti Királyságot betölthetetlen­ür vá­lasztja el attól, amit Haller Istvánék akarnak. És ez épen a Habsburg restauráció. Igen, mi is akarunk egy szabad, nemzeti, függet­len magyar királyt, de az nem lehet, legalább a mi akaratunk szerint nem: egy Habsburg. Amidőn Haller István a szabad királyvá­lasztás elvét perhorreszkálja, helytelen és téves útra téved, amidőn azt mondja, hogy ez a királykérdés azonnali sürgős megoldá­sával egyenlő. Mert méltóztatik látni, a sza­bad királyválasztók sem akarnak mindjárt, holnap reggel „királyt“. Dehogy. Ugyan naiv dolog ezt hinni. Hanem amidőn azt mond­juk, hogy mi a szabad királyválasztás hívei vagyunk, az szerintünk azt jelenti, hogy igenis a „magyar nemzeti királyság“ meg­­valósíthatása érdekében, a magyar történe­lem, a magyar hagyomány és az ősi magyar alkotmány elvei alapján választjuk meg majd azt a magyar embert királyunknak, akit a nemzet ezen legmagasabb méltóságra leg­megfelelőbbnek tart és akkor, amidőn az a 23-ik szám

Next