Ceglédi Kisgazda Körlevél, 1945

1945-10-14

2 CEGLÉDI KISGAZDA A tanyák népéhez Voltunk az ősidőktől fogva s leszünk az idők végtelenjéig. Nemzetségünket senki számon nem tartja, csak mi idézgetjük apáinkat, szépapáinkig. De az emlékezés könnyen kihagy s az idők sűrű ködjén túl csak a sejtés, meg a sok begyepesedett, megrokkant sírhalom, korhatag lejfa emlékezik. Emlékeztetnek határainkban azok a lapos halmok, házaik, amelyek annyi századon át látták ennek a népnek születését, temetését s ma nagy titokban rejtegetik a porladó csontokat, némelyek szinte a tetemek százait. Ékesszavú országnagyjaink, szemfüles újságirkászaink úgy szokták mondani: „Ti vagytok a nemzet gerince“. Szokták pedig ezt, hangoztatni akkor, ha a nemzet szekere igen megragadt a sárban. Mikor az ország oktalanjai kiengedték kezükből a gyeplőt, mikor már szinte minden törik-szakad: nos, derék parasztok, ti nemzet gerincei, csak most az egyszer még! S az ország így jutott túl sok-sok zökkenőn. Volt arra is eset, tán leginkább, hogy mások szekerét tolatták velünk, hogy éppen messze ne menjünk, csak az imént is. Ezekért a tetteinkért néha kaptunk fizetést is, így néhány évszámot a történelemkönyvekben, kőbevésett emlékeket tereken, halmokon, mezőkön. Mi ezt megszoktuk „hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőktől“. Csak most a nagy idők sodrában állunk csodálkozva, hogy mivel érdemeltük ki mostani „nagy megbecsülésünket“. Az elmúlt nagybűnös időkben csak kaptunk köszönetet, ha többet nem, hát ékes, cirádás szavakat. Most pedig szitkokat, meg sanda gyanút. A terhes múltban nemzet gerincének neveztek s most, amikor ez a szóvirág szinte minden látó ember előtt valósággá testesedett, közellenségnek, a nemzet ártóinak tartanak. Lassan esztendeje lesz, hogy a nagy vihar elzúgott felettünk. Alig vártuk, hogy a villámlás és a mennydörgés megszűnjék, máris nyakunkba kerítettük a vetőzsákot, szórtuk a magot, húztuk igavonó hiányában mi magunk a fogast, koronát, hogy a halál mezején új élet támadjon. Álltuk a sarat az istenháta megett a pusztaságokon, szőlők közt, megrökönyödött hajlékokban. Őrködtünk és dolgoztunk a bizonytalanságban, az Örök bizonyosságért, hogy „Itt élned, halnod kell“. Tettük pedig különbség nélkül, mert itt a nagy földrevetettségünkben eltűnt minden elválasztó. A szenvedésből, munkából kijut most, kicsinynek, nagynak. Kezdtünk reménykedni, hogy az a nagy ígéret, melyet Kossuth Apánktól kaptunk, végre beteljesedik. Láttuk a múlt sok igazságtalanságát, éreztük, hogy több melegségre, egymásnak jobb megbecsülésére van szükség. De éreztük, hogy ezt csak a mi sorainkból valókkal, a szívünk szerint, a mi elgondolásunkkal, mindannyiónkat meghallgatva érhetjük el. Mi pedig látván a dolgokat, kezdünk aggódni, hogy nem így történik. Avatatlanok nyúltak az ügyünkhöz, nem a mi nótánkat, fújják, tán még nem is a mi javulásunkra. A jelee mindenesetre ezt mutatják. De nincs még minden veszve. És a mi reménységünk, hogy a végső szentencia kimondása előtt —ahogy a parasztság nem hajlandó haladni — mindenki átgondolja az átgondolandókat. Reménykedünk, hogy azért végtére csak megértjük egymást s akkor Kossuth Szavaival élve: „Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg". Felhívás Cegléd lakosságához! Városunk gazdatársadalma Nagy Ferenc újjáépítési miniszter kiáltványára, de saját szíve indításából is elhatározta, hogy a főváros ínségbe jutott népének gyorssegélyt kíván nyújtani. Hétfőtől, okt. 15-től kezdve az egész héten át tartó gyűjtést rendez lakosságunk körében. Ezúton is felhívjuk elsősorban városunk gazdatársadalmát, szőlőbirtokosait, valamint foglalkozásra tekintet nélkül a város minden lakóját, hogy a legnagyobb önmegtagadással áldozzon és juttasson azok javára, akik ínséges napok elé néznek , akik magyar testvéreink és akiknek termelő munkájára a nemzetnek szüksége van. A fenyegető ínség leküzdésére elsősorban élelemre van szükség. Tehát kérjük, hogy búzát, rozsot, árpát, tengerit, hüvelyeseket, olajos magvakat és olajat, valamint burgonyát kiki atlakozzék olyan mértékben, hogy még a saját szükségletét is szorítsa meg. Az adományokat Szabadság-tér 6. sz. Párt helyiségébe kérjük hozni, ahol azokat vény mellett. A gyűjtéshez a város ellenőrzését kérjük és az adományokat magunk fogjuk eljuttatni Budapestre, illetékes helyre, hogy azok oda is jussanak, ahova mi szántuk, alá a Kisgazda átveszik elismer- KISGAZDAPÁRTI VÁLASZTÓI NAGYGYŰLÉS OKTÓBER 21-ÉN DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR Szederkényi Anna: Jogot kaptak a nők. Választhatnak, szavazhatnak és választhatók lettek. Megkapták azt a jogot, mit már az 1790. esztendőben kértek a pozsonyi országgyűlésre egy begyült „magyar honatyáktól”. Jogot kaptak a nők és kötelességet. Tanúságot tehetnek róla, élni tudnak-e a kapott joggal? Mérlegelni tudják-e a jelentőségét, elég érettek-e arra, hogy döntő módon szólhassanak bele nemzetünk Somába. Megértik-e, hogy a tenyerükön hordozzák az ország jövendőjét, mint a kisdedet. Tudják-ea nők, milyen nagy érték és felelősség ez a jog? Tudják-e, hogy minden egyes szavazat olyan mérlegbe érik, amelyiken meg fog méretni ez a nemzet. Megméretni és megítéltetek Tudják-e azt, hogy a családjuknak, a gyermekeiknek és az országnak jövője fölött döntenek? Gondolkozzanak a nők. Százfelé tépett, gyötrelmektől és gondoktól terhes életükben álljanak meg és nézzenek vissza a múltba, tekintsenek körül a jelenben. Vegyék jól szemügyre, amire néznek. Ne csak nézzenek, hanem lássanak is. Azután tekintsenek a jövőbe és forduljnak a lelkiismeretükhöz. Ne pillanatnyi fellobbaások, ne szenvedélyek, hanem belső sugalattól áthatottmeggyőződés vezesse kezüket akkor, amikor a választott párt kockájába a keresztet, berajzolják. Ez a kereszt legyen valóban a női szív őszinte hitének a jelképe. Sugározzák belőle annak a tudata, hogy minden választó nőnek a szavazata éppen olyan értékes és döntő súlyú, mint bármelyik férfié. Ezért kell élni is a joggal, ezért nem gondolhatja senki, hogy ő távol maradhat a szavazástól, mert azzal csak amellett tenne tanúságot, hogy nem is érdemelte meg a jogot. Számba fogjuk venni, hogy a nők méltók tudnak lenni a sorsdöntő időkhöz. Százalékra fogják kiszámítani, mennyi nő élt szavazati jogával és hány mulasztotta el ezt a legszentebb kötelességét, amelyik minden állampolgári jognak az alapja. Megtörténhetik egy családban, hogy véleményeltérések vannak atekintetben, ki melyik pártra szavazzon. Ennek azonban sohasem szabad odáig fajulnia, hogy megbontsa a család békéjét. Nem szenvedélyes vitákra, epés kiszólásokra hallgat a józan ész, hanem tárgyilagos, okos és alapos érvekre. Viszont a demokrácia tiszteletben tartja mindenkinek az egyéni meggyőződését. Ehhez az egyéni meggyőződéshez, lelki szabadsághoz joga van minden nőnek. A választás titkos, a választófülkében mindenki egyedül marad a lelkiismeretével. Magyar nők! Választani fogunk. Dönteni családunk és gyermekeink sorsa fölött. BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET! Segélyek Az egyházak vezetőségei nagy erőfeszítéssel és előrelátó bölcseséggel igyekeznek azon, hogy a háborús események okozta károkat templomaikon és iskolaépületein helyrehozhassák. A gyülekezetek anyagi ereje legnagyobb áldozatkészség mellett sem volt erre elegendő. Éppen ezért a kultuszminisztériumhoz folyamodtak támogatásért az iskolák tetőzeteinek, ablakainak és legszükségesebb berendezésének helyrehozatala céljából. A kultuszkormány honorálta az egyházak kérését és az említett célra a mai körülmények között is jelentős összeget, utalt ki. Reméljük, hogy a pénz megérkezte után lesz elegendő anyag és idő a legszükségesebb munkálatok elvégzésére. Munkások Nagy a futás, a versengés érted, munkástestvérem. Soha nem mondtak nekünk ennyi szépet és jót, soha nem is ígértek annyit, mint mostanában. Ami igaz, haladtunk is előre, de mostanában nagyon megálltunk. Ránk férne egy kis emberséges élet, mert a drágaság elviselhetetlen Munkánk árát sokalják, de a kapott bérért, alig kapunk valamit. De azért álljuk a sarat, hiszen élnünk kell, helyettünknem dolgozik senki. A mi állásunkért nem tülekednek, mi megmaradunk azoknak, akik eddig is voltunk: munkások. Naponként megyünk a munkahelyünkre s szerszámos kezünkkel építünk, hogy minden magyar boldoguljon. Mi építünk nem pártoknak, hanem minden dolgozónak. Ott állunk a vasút töltéseinél és az állomásokon. Ott vagyunk kint a határban és dúrjuk a földet. Ott vagyunk a munkapadoknál és dolgozunk, egyre csak dolgozunk. Otthon a családnál pedig igen, nehéz az élet. De mi nem tehetünk róla. A háborút mi nem akartuk, ha bele is kényszerítettek bennünket Sokat tettünk azért, hogy valamiképpen megakadályozzuk, hogy gátat vessünk neki, de nem sikerült. Itt csak dúltak a csaták és pusztultak az emberi munkának az eredményei. Elpusztult az egész ország. Most akarjuk felépíteni, s úgy újjászervezni, hogy mi is beleszólhassunk az ügyünk intézésében. Régebben is beszélgettünk erről a kérdésről. De akkor a hivatalos hatalom elnyomott bennünket. Most szabadon beszélhetünk róla. Egymás között megvitatjuk, hogy melyik is a helyes. Mi is lenne a jobb. A sok agitálást, mi nem szeretjük, a nagy propagandának ránk nincs hatása. Azért gondoltuk, hogy mi számunkra a polgári jelleg a legjobb, a pártok közül pedig a Független Kisgazda, Polgári Párt. Nemcsak a parasztság pártja ez, hanem minden dolgozóé. Neked is ott a helyed munkástestvérem, teérted is dolgozik. Azt akarja, amit te te akarsz. Ezért támogasd és öntedl szót mellette. Szavazatoddal ezt erősítsd, ha panaszod van, fordulj bizalommal hozzá. Szeretettel várnak. Munkástestvéred. Van valami mondanivalód, ami mindnyájunkat érdekel? Küldd be hozzánk, mi közzé tesszük ! Egy kisgazda levele a munkáshoz Kisgazda és gyárimunkás Jó és balsorsban mindig társ. Mi neked fáj, nekem is fáj. Tied a gyár, enyém a táj. Én töröm a magyar ugart. Te pedig használod a kart. Én termelem a kenyeret, Te pedig sok más egyebet. Én is voltam munkás, szegény, S a magyar föld lett az enyém. Így kisgazda lett belőlem, Te is csak jót várhatsz tőlem. Magyar szóval értjük egymást Kerüljük hát a széthúzást. Tömörüljünk magyar pártba. Szavazz te is kisgazdára! Ha ez így lesz, a magyar nép A boldogság útjára lép. Független lesz, erős, szabad S Magyarország magyar marad .... .......................................írni-----A MAGYAR MAGYAR MARADJON!