Ceglédi Kisgazda Körlevél - Ceglédi Kisgazda Ujság, 1946 (1-27. szám)
1946-01-06
2 CEGLÉDI KISGAZDA Az újév küszöbén Ezzel a gondolattal indulunk így újév elején. Átsuhan a gondolatunk, mint a tavaszi szellő a síkon. Visszapillantást vetünk az Ó évre és egy kissé elgondolkodunk az elmúlt év jó és rossz emlékeire. Rágondolunk a legutóbbi évek szomorú tanulságaira, amikor annyi kínszenvedést, idegőrlő nyomort juttatott nekünk osztályrészül a Teremtő, így újév küszöbén, mikor egymásnak kezet szorítva boldog újévet kívánunk egymásnak. Reménykedünk, bízunk egymás jókívánságaiban. Ő az országban és szerte a nagyvilágon hányan, de hányan sóvárognak, reménykednek a boldog újév megjelenésében. Ki tudná megjósolni, hogy mit rejteget számunkra a sötétség homályában burkolt jövő. Kedves olvasó, nagy munkát, hitet és erős akaratot. E három jelmondattal indulunk el az újévben és akkor én hiszem, hogy a magyar népnek a jövőben boldogabb karácsonya lesz. Tehát nagy munkának kell itt megindulni, félre kell tenni mindent, ami a magyart a magyartól elválassza. Szálljon már le közénk végre a szeretet angyala. Gyűljön meg a szívekben a szeretet lángja. Osszuk meg egymás között ha kell az utolsó falat kenyeret és testvéri szeretettel segítsünk egymáson. Ne a pártállásról ítéljük meg az embereket, hanem a becsületes és tisztességes munkája után, mert mindenki annyit ér, amennyit a munkája. Hogy őszinték legyünk, tisztán csak politikai harcból megélni úgysem lehet. Romboljuk le tehát a válaszfalakat, fogjuk meg egymás kezét, hisz tudott dolog, hogy a háború zivatara mindnyájunkat súlyzott. Mindnyájan egyformán korosai vagyunk ennek a sokat szenvedett szerencsétlen hazának. Szerintem nincs itt pártérdek, én csak magyar érdeket ismerek. Sokat hallok, olvasok a demokráciáról és a reakcióról és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ember még a mai napig sincsen tisztában avval, hogy mi is hát az a demokrácia, avagy a reakció. Kedves magyar testvéreim én hiszem, hogy ezt a nehéz telet szerencsésen át tudjuk vészelni, tavasszal megindulhat a mezőkön, a gyárakban és a műhelyekben az építő munka és a gazdatársadalom áldozatos munkája nyomán bő aratást hoz az áldott magyar föld. Akkor a demokrácia ideálja a magyar nemzet legnemesebb hajtása és gyümölcse lesz a magyar. Háttérbe szorul az irigység és a politikai berkek nem lesznek olyan hangosak. Kedves magyar testvéreim, Istenben vetett hittel és erős akarattal, kéz a kézben mindent el kell követni, hogy a kívánságaink be is teljesedjenek és az újév tényleg boldog újév legyen. Adja Isten, hogy úgy legyen. Tőrei Ferenc A termelés hősei Kedves magyar Testvéreim, Parasztok! Ma, amikor innen-onnan sárral hajigálnak benneteket és elismerés helyett gúnyt és szidalmat kaptok hősies nemzetmentő munkátokért, én ma ünnepélyesen kalapot emelek előttetek, mert tudom értékelni munkátokat, küzdelmeteket, élniakarástokat! Egyes felelőtlen egyének azzal vádolnak titeket, hogy ti csináljátok a drágaságot. Nem igaz ! Ti csak úsztok az árral. Ha ti megálltok, akkor megáll az Élet. Nektek küzdeni kell a megmaradástokért, a felemelkedéstekért. A nemzet újjáépítésében első helyen álltok. Minden elismerést megérdemel az a gyári munkás, aki heti egy órát dolgozik díjtalanul az ország újjáépítéséért, de te, kedves paraszt testvér, hány órát dolgozol ingyen, hol van az a matematikus, aki azt össze tudná számlálni. Hiszen mikor a kötelező tejet fejed el a tehenedtől napról-napra, hétről-hétre, az is ingyen van. Beszolgáltatod tehenenként a napi kettő liter tejet olyan összegért, ami egyenlő a ninccsel. Elkezdted májusban, havi 60 liter tejet beszolgáltattál, ha azóta minden tejárat összeraktál volna, most nem kapnál érte 1 kg sót. Kaptál eleinte 6 pengőt 1 liter tejért, akkor azt mondtad halk szemrehányással, csak egy skatulya gyufát kapnék érte! Akkor a gyufa 10 pengő volt, most kapsz érte 200 pengőt, most a gyufa 3500 pengő.Te nem zúgolódol, belátod ez a helyzet. Ebből nincs más kiút, mint a dupla munka, a dupla felelőség és bizonyos vagy benne, hogy a dupla munkáért kijár a dupla Istenáldás. Adja Isten úgy legyen. K. S. Hizselylábú 1938. évben ezt az elbeszélést deskrutív szelleműnek nyilvánították és nem engedték kinyomatni. Szokatlan melegen sütött a késő őszi nap. A gazdák iparkodtak kihasználni a szép időjárást. Siettek az őszi munkák befejezésével. dél felé járt az idő. Ilyenkor az éhes böglyök és legyek úgy meglepik az igavonó jószágot, mintha az egész télire való vért most akarnák magukba szívni. Szántó Józsi sem birt egykönnyen az eke elébe fogott türelmetlenkedő lovaival. De neki sem volt már sok türelme. A felesége a piacra ment és így a tanyabeli teendők elvégzése mind rá várt. Lehet, hogy a kisleány is felébredt azóta. Akiről a bátyjai könnyen elfelejtkeznek. Mivel ők maguk még szintén apró emberkék. Gondosságuk legfeljebb a galambok és a házinyulak ápolásáig terjed ki. Azonban mindössze negyedórás szántási idő volt hátra még. Azt akarta Szántó Józsi ebéd előtt elvégezni. Túl a dűlő úton, az uraság földjén traktorral szántottak. A gép nem fél a böglyöktől, s legyektől. Türelmesen húzza az ekét ebéd idő alatt is, sőt még éjjel is. A gépet könnyebb fegyelmezni. Pontosan lehet irányítani. Nincs különvélménye, mint a kötözködő lovaknak. Egy vasalt nadrágos, pulykatojásképű ügynök járja már hónapok óta a környékbeli tanyákat. Varrógéptől a traktorig mindent közvetít. Sima modorú, bőbeszédű embernek tartják. Nem csap be senkit, csak azt, aki engedi magát. A politikához nagyon ért. Nagy híve a parancsuratomnak. Szerinte olyan az, mint a traktorral való szántás. A demokratikus uralom pedig olyan, mint hogyha a gazdának a lovaktól kellene megkérdeznie, hogy meddig akarnak dolgozni. Józsi is úgy érezte, hogy a jelen esetben nem volna jó, ha az ő keselylábú lovának is szavazati joga lenne. Mert az biztosan a munka azonnali beszüntetése mellett szavazna, így is mindenáron ki akar fordulni a barázdából, ha a tanya iránt élnek a szántással. Erővel menne a jászolhoz enni. Pedig az ekével is itt van a legtöbb baj. Nem akar belemenni a földbe, ami itt a tanya körül van a legkeményebbre taposva. Éppen a tanya iránt értek most is, amikor hirtelen megállnak a lovak. — Csak ne okoskodjatok, hanem gyerünk — suhint egyet Józsi az ostorral. De a lovait csak állnak tovább. Mire Józsi az ostorral oda csap a barázdában járó keselylábú hátára. Azonban az egyik ló sem indul most sem. Erre kiugrik Józsi a barázdából és az ostornyél vastagabb végével akkorát vág a keselyre, hogy az majd összeesik. De hiába, a kesely még most sem előre, hanem inkább hátra húzódik. Mintha várná a következő ütést. A másik ütés azonban elmaradt. Szántó éppen a lovak elé pillantott a barázdába. Egyszerre meghalt benne a vér. Az ostort elejtette a kezéből. Csak most látta meg, hogy a lovai előtt ott játszadozik az ő másféléves kisleánya. Apró rögöket szedeget köténykéjébe. Néhány lépést mentek volna még előre a lovak és összetaposták volna azt a csöpséget. Csak néhány lépés és gyászos napok következhettek volna a Szántó családra. De a keselylábú egy tapottat sem ment. Inkább kiállta az igazságtalan verést. Félt volna talán a ló attól az apró gyerektől? Aki alig látszott ki a nagy rögök közül. Nem olyan ijedős természetű ló volt ez. Azzal — ha a hátára pattant — Józsi árkonbokron, vasúti soronpon átugratott. Azt a lovat autónak, gőzmozdonynak neki bírta volna hajtani. De nem lehetett most egy emberi csemetének még ütleggel sem neki zavarni. Mondja hát csak valaki, hogy a jószágnak nincs lelke. Józsi maga sem tudta mit érez. Mintha fordult volna vele a világ. Felkapta kislányát és beszaladt vele a tanyába. Majd a konyhába összekapargatta az utolsó marék cukrot is — és oda vitte az ő akaratoskodó keselylábú lovának. Azonnal kifogta mind a kettőt az eke mellől. Dupla ablakot adott nekik ebédre. A megmaradt szántani valóval úgy számított , majd elvégzi délután. Most már nem volt irigy a traktortulajdonosokra. Az a vacak gép bizony keresztül ment volna az ő kislányán. Sőt az egész családon is. Annak nincs szíve, nincs lelke, még csak öntudata sincs. Ha valami mámoros ember vezeti, képes ellenállás nélkül belefordulni az országút árkába. Dicsérje hát csak előtte ezután az az ügynök a gépemberek felett korlátlan hatalommal rendelkező parancsuralom előnyeit, ő előtte nem fogják többet gyalázni sem a demokráciát, sem a lovakat. Különösen a keselylábút, amelyik inkább megszakadna, mintsem hogy kátyúba hagyná a kocsit. Az ostort pedig eltette jó helyre. Nem azért, hogy máskor is megverje vele a lovait. Dehogy is. Azokat az Istenadta jószágokat nem fogja többé bántani. Hanem azért, hogy kéznél legyen, ha még egyszer az a pulykatojás pofájú ügynök be meri vinni a vasalt nadrágját. Kis Bérlő. Vadászhírek A télen megindult vadászélet köréből rendkívül nagy teljesítmények hírei terjednek szét városunkban. A puskaropogások irányában, helyszíni szemlére indultunk a napokban. Megnézni, hogy tényleg mit tudnak a vadászaink. Az egyik vadásztársaságot éppen lőgyakorlat alkalmával találtuk meg. Jóleső büszkeséggel számolhatunk be ráa, hogy a társaság legjobb puskása távlövészetben már feltűnő eredményeket ért el. A napokban ugyanis 3 méter távolságból eltalált egy szénaboglyát, amire abból következhetünk, hogy a boglya tüzet fogott. Az alatta rejtőzködő foglyok, ha a lövés zajára el nem menekültnek, a céllövészet, illetve a tűzeset áldozatai lettek volna. Sajnos, akadnak gúnyolódásra hajlamos embertársaink is, akik asszonyi mendemondák után ítélve lebecsülik vadászaink lőképességüket. Nem veszik figyelembe, hogy azok jelenleg csak olyan fegyverekkel rendelkeznek, amelyek mindenfelé hordanak, csak oda nem ahová céloznak vele. Szerencse azonban, hogy a mi puskásaink soha sem-oda céloznak ahová kell. Aminek következtében elég magas-úgymond 2%-os találati valószínűséggel dicsekedhetnek. Vagyis minden száz lövésük közül kettő talál. Már olyképen, hogy az egyik százalék a hajtókát, másik százalék rendszerint a vadászkutyákat éri. Nagyobb sérülések azonban nem fordulhatnak elő, mivel a kilőtt sörétek átütőképessége jelentéktelen. Egy másik vadásztársasággal a határmenti főhadiszállásán találkoztunk. Éppen pörköltet főztek. Bennünket is marasztaltak vacsorára, mondván két hatalmas nyúl került puskacső elé, abból nekünk is jut. Közben a gazda árulkodó szenvdélyű öregbérese bizalmasan fülünkbe súgta ,hogy az egyik házinyul volt, amit elevenen kötöztek a kerítéshez. És mint szenvedélyes vadászok — egy sortüzet ráadtak — aminek következtében a zsineget eltalálták és a nyúl visszaszaladt a ketrecébe és félórai tűzharc után nyakszirten veréssel végezték ki. Ellenben a másik tényleg mezei nyúl lehetett, mert boncoláskor mezei egeret találtak a gyomrában, amit bizonyára a nagyon elszaporodott mezei egerek közül a búza keléssel együtt legelt be. Azonban az öregbéres árulkodása még nem rontotta el az étvágyunkat. De mikor az egyik szomszédasszony azzal a panasszal jött át, hogy elveszett a macskája, mi jó étvágyat kívánva gyorsan elköszöntünk a társaságtól. Hazafelé jövet pedig, amikor mindenfelé a mezei nyulaktömegeit láttuk a legjobb egészségnek örvendve hancúrozni, arra gondoltunk, hogy ha ezek az állatok beszélni tudnának, még sokáig elszórakoztathatnák unokáikat a ceglédi vadászok kalandjainak elbeszélésével. Érisén a mkáig. Hivatalos és nemhivatalos propagálók mindig azt hangoztatják, hogy azért mert a kistermelők termelvényeiket összegyűjtve jobb áron tudja értékesíteni. Ha a cél csakugyan ez volna, akkor nem is kellene propaganda. De a valóság másként fest. Például a tejbeszolgáltatásnál a Központi Tejszövetkezet is éppen úgy mint a pénzügyminisztérium dézsmát szed az utalványokra befizetett tej árából. Például nekem van 5 tejutalványom. Egyik utalványra 9 deci tejet adtam. Tehát 30 napra 27 liter tejet. Ezért az utalványos befizetett a tejcsarnokba 8151 pengőt. Ellenben most dec. 31-én abból nekem kifizettek 1860 pengőt. Vagyis nem egészen egynegyed részét, amiért én nem kapok egy doboz olyan gyufát sem, amelyikben 45 szál van. Nem hiszem, hogy akadna vállalkozó arra, hogy a nekem adott 27 liter tej áráért 30 napon keresztül fejés előtt megmosná az én tehenem tőgyét. Én már sok rendszert megértem, maximálást, rekvirálást, de ilyen mégnem érthető kihasználást az állattartó birtokosságnak — mint a tej és az ingyen fuvar — soha nem értem meg. Ez okból foglalkozott pártunk választmánya a napokban ezzel a sérelemmel és annak orvoslását követeli a valódi demokrácia szellemében. K. B. —O—