Ceglédi Kisgazda Körlevél - Ceglédi Kisgazda Ujság, 1946 (1-27. szám)

1946-01-06

2 CEGLÉDI KISGAZDA Az újév küszöbén Ezzel a gondolattal indulunk így újév elején. Átsuhan a gondolatunk, mint a tavaszi szellő a síkon. Vissza­pillantást vetünk az Ó­ évre és egy kissé elgondolkodunk az elmúlt év jó és rossz emlékeire. Rágondolunk a legutóbbi évek szomorú tanulságaira, a­mikor annyi kínszenvedést, ideg­őrlő nyomort juttatott nekünk osz­tályrészül a Teremtő, így újév kü­szöbén, mikor egymásnak kezet szo­rítva boldog újévet kívánunk egy­másnak. Reménykedünk, bízunk egy­más jókívánságaiban. Ő az országban és szerte a nagyvilágon hányan, de hányan sóvárognak, reménykednek a boldog újév megjelenésében. Ki tud­ná megjósolni, hogy mit rejteget szá­munkra a sötétség homályában bur­kolt jövő. Kedves olvasó, nagy mun­kát, hitet és erős akaratot. E három jelmondattal indulunk el az újévben és akkor én hiszem, hogy a magyar népnek a jövőben boldogabb kará­csonya lesz. Tehát nagy munkának kell itt megindulni, félre kell tenni mindent, ami a magyart a magyartól elválassza. Szálljon már le közénk végre a szeretet angyala. Gyűljön meg a szívekben a szeretet lángja. Osszuk meg egymás között ha kell az utolsó falat kenyeret és testvéri szeretettel segítsünk egymáson. Ne a pártállásról ítéljük meg az embere­ket, hanem a becsületes és tisztessé­ges munkája után, mert mindenki annyit ér, amennyit a munkája. Hogy őszinték legyünk, tisztán csak politi­kai harcból megélni úgysem lehet. Romboljuk le tehát a válaszfalakat, fogjuk meg egymás kezét, hisz tudott dolog, hogy a háború zivatara mind­nyájunkat súlyzott. Mindnyájan egy­formán korosai vagyunk ennek a sokat szenvedett szerencsétlen hazá­nak. Szerintem nincs itt pártérdek, én csak magyar érdeket ismerek. So­kat hallok, olvasok a demokráciáról és a reakcióról és biztos vagyok ben­ne, hogy nagyon sok ember még a mai napig sincsen tisztában avval, hogy mi is hát az a demokrácia, avagy a reakció. Kedves magyar testvéreim én hiszem, hogy ezt a nehéz telet szerencsésen át tudjuk vészelni, ta­vasszal megindulhat a mezőkön, a gyárakban és a műhelyekben az épí­tő munka és a gazdatársadalom áldo­zatos munkája nyomán bő aratást hoz az áldott magyar föld. Akkor a demokrácia ideálja a magyar nemzet legnemesebb hajtása és gyümölcse lesz a magyar. Háttérbe szorul az irigység és a politikai berkek nem lesznek olyan hangosak. Kedves ma­gyar testvéreim, Istenben vetett hit­tel és erős akarattal, kéz a kézben mindent el kell követni, hogy a kí­vánságaink be is teljesedjenek és az újév tényleg boldog újév legyen. Ad­ja Isten, hogy úgy legyen. Tőrei Ferenc A termelés hősei Kedves magyar Testvéreim, Parasztok! Ma, amikor innen-onnan sárral hajigálnak benneteket és elismerés helyett gúnyt és szidalmat kaptok hősies nemzetmentő munkátokért, én ma ünnepélyesen kalapot emelek előttetek, mert tudom értékelni munká­tokat, küzdelmeteket, élniakarástokat! Egyes felelőtlen egyének azzal vá­dolnak titeket, hogy ti csináljátok a drágaságot. Nem igaz ! Ti csak úsztok az árral. Ha ti megálltok, akkor megáll az Élet. Nektek küzdeni kell a megmaradástokért, a felemelkedés­­tekért. A nemzet újjáépítésében első helyen álltok. Minden elismerést meg­érdemel az a gyári munkás, aki heti egy órát dolgozik díjtalanul az ország újjáépítéséért, de te, kedves paraszt testvér, hány órát dolgozol ingyen, hol van az a matematikus, aki azt össze tudná számlálni. Hiszen mikor a kötelező tejet fejed el a tehenedtől napról-napra, hétről-hétre, az is ingyen van. Beszolgáltatod tehenenként a napi kettő liter tejet olyan összegért, ami egyenlő a ninccsel. Elkezdted májusban, havi 60 liter tejet beszol­gáltattál, ha azóta minden tejárat összeraktál volna, most nem kapnál érte 1 kg sót. Kaptál eleinte 6 pengőt 1 liter tejért, akkor azt mondtad halk szemrehányással, csak egy skatulya gyufát kapnék érte! Akkor a gyufa 10 pengő volt, most kapsz érte 200 pengőt, most a gyufa 3500 pengő.Te nem zúgolódol, belátod ez a helyzet. Ebből nincs más kiút, mint a dupla munka, a dupla felelőség és bizonyos vagy benne, hogy a dupla munkáért kijár a dupla Istenáldás. Adja Isten úgy legyen. K. S. H­izselylábú 1938. évben ezt az elbe­szélést deskrutív szelle­műnek nyilvánították és nem engedték kinyomatni. Szokatlan melegen sütött a késő őszi nap. A gazdák iparkodtak ki­használni a szép időjárást. Siettek az őszi munkák befejezésével. dél felé járt az idő. Ilyenkor az éhes böglyök és legyek úgy meg­le­pik az igavonó jószágot, mintha az egész télire való vért most akarnák magukba szívni. Szántó Józsi sem birt egykönnyen az eke elébe fogott türelmetlenkedő lovaival. De neki sem volt már sok türelme. A felesége a piacra ment és így a tanyabeli teen­dők elvégzése mind rá várt. Lehet, hogy a kisleány is felébredt azóta. Akiről a bátyjai könnyen elfelejtkez­nek. Mivel ők maguk még szintén apró emberkék. Gondosságuk legfel­jebb a galambok és a házinyulak ápolásáig terjed ki. Azonban mind­össze negyedórás szántási idő volt hátra még. Azt akarta Szántó Józsi ebéd előtt elvégezni. Túl a dűlő úton, az uraság földjén traktorral szántottak. A gép nem fél a böglyöktől, s legyektől. Türelme­sen húzza az ekét ebéd idő alatt is, sőt még éjjel is. A gépet könnyebb fegyelmezni. Pontosan lehet irányí­tani. Nincs különvélménye, mint a kötözködő lovaknak. Egy vasalt nadrágos, pulykatojás­­képű ügynök járja már hónapok óta a környékbeli tanyákat. Varrógéptől a traktorig mindent közvetít. Sima modorú, bőbeszédű embernek tart­ják. Nem csap be senkit, csak azt, aki engedi magát. A politikához nagyon ért. Nagy híve a parancsuratomnak. Szerinte olyan az, mint a traktorral való szántás. A demokratikus uralom pedig olyan, mint hogyha a gazdának a lovaktól kellene megkérdeznie, hogy meddig akarnak dolgozni. Józsi is úgy érezte, hogy a jelen esetben nem volna jó, ha az ő kesely­lábú lovának is szavazati joga lenne. Mert az biztosan a munka azonnali beszüntetése mellett szavazna, így is mindenáron ki akar fordulni a baráz­dából, ha a tanya iránt élnek a szán­tással. Erővel menne a jászolhoz en­ni. Pedig az ekével is itt van a leg­több baj. Nem akar belemenni a földbe, ami itt a tanya körül van a legkeményebbre taposva. Éppen a tanya iránt értek most is, amikor hirtelen megállnak a lovak. — Csak ne okoskodjatok, hanem gyerünk — suhint egyet Józsi az os­torral. De a lovait csak állnak tovább. Mire Józsi az ostorral oda csap a ba­rázdában járó kesely­lábú hátára. Azonban az egyik ló sem indul most sem. Erre kiugrik Józsi a barázdából és az ostornyél vastagabb végével akkorát vág a keselyre, hogy az majd össze­esik. De hiába, a kesely még most sem előre, hanem inkább hátra húzódik. Mintha várná a következő ütést. A másik ütés azonban elmaradt. Szántó éppen a lovak elé pillantott a barázdába. Egyszerre meghalt ben­ne a vér. Az ostort elejtette a kezé­ből. Csak most látta meg, hogy a lovai előtt ott játszadozik az ő más­féléves kisleánya. Apró rögöket sze­deget köténykéjébe. Néhány lépést mentek volna még előre a lovak és összetaposták volna azt a csöpséget. Csak néhány lépés és gyászos napok következhettek volna a Szántó csa­ládra. De a keselylábú egy tapottat sem ment. Inkább kiállta az igazságtalan verést. Félt volna talán a ló attól az apró gyerektől? Aki alig látszott ki a nagy rögök közül. Nem olyan ije­dős természetű ló volt ez. Azzal — ha a hátára pattant — Józsi árkon­­bokron, vasúti soronpon átugratott. Azt a lovat autónak, gőzmozdonynak neki bírta volna hajtani. De nem le­hetett most egy emberi csemetének még ütleggel sem neki zavarni. Mond­ja hát csak valaki, hogy a jószágnak nincs lelke. Józsi maga sem tudta mit érez. Mintha fordult volna vele a világ. Felkapta kislányát és beszaladt vele a tanyába. Majd a konyhába össze­­kapargatta az utolsó marék cukrot is — és oda vitte az ő akaratoskodó keselylábú lovának. Azonnal kifogta mind a kettőt az eke mellől. Dupla ablakot adott nekik ebédre. A meg­maradt szántani valóval úgy számí­tott , majd elvégzi délután. Most már nem volt irigy a traktor­tulajdonosokra. Az a vacak gép bi­zony keresztül ment volna az ő kis­lányán. Sőt az egész családon is. An­nak nincs szíve, nincs lelke, még csak öntudata sincs. Ha valami mámoros ember vezeti, képes ellenállás nélkül belefordulni az országút árkába. Di­csérje hát csak előtte ezután az az ügynök a gépemberek felett korlát­lan hatalommal rendelkező parancs­­uralom előnyeit, ő előtte nem fogják többet gyalázni sem a demokráciát, sem a lovakat. Különösen a kesely­lábút, amelyik inkább megszakadna, mintsem hogy kátyúba hagyná a ko­csit. Az ostort pedig el­tette jó helyre. Nem azért, hogy máskor is megverje vele a lovait. Dehogy is. Azokat az Istenadta jószágokat nem fogja többé bántani. Hanem azért, hogy kéznél legyen, ha még egyszer az a pulyka­tojás pofájú ügynök be meri vinni a vasalt nadrágját. Kis Bérlő. Vadászhírek A télen megindult vadászélet köré­ből rendkívül nagy teljesítmények hírei terjednek szét városunkban. A puskaropogások irányában, helyszíni szemlére indultunk a napokban. Megnézni, hogy tényleg mit tudnak a vadászaink. Az egyik vadásztársaságot éppen lőgyakorlat alkalmával találtuk meg. Jóleső büszkeséggel számolhatunk be ráa, hogy a társaság legjobb puskása távlövészetben már feltűnő eredmé­nyeket ért el. A napokban ugyanis 3 méter távolságból eltalált egy szé­naboglyát, amire abból következhe­tünk, hogy a boglya tüzet fogott. Az alatta rejtőzködő foglyok, ha a lövés zajára el nem menekültnek, a céllö­vészet, illetve a tűzeset áldozatai let­tek volna. Sajnos, akadnak gúnyolódásra haj­lamos embertársaink is, akik asszo­­nyi mende­mondák után ítélve lebe­csülik vadászaink lőképességüket. Nem veszik figyelembe, hogy azok jelenleg csak olyan fegyverekkel ren­delkeznek, amelyek mindenfelé hor­danak, csak oda nem ahová céloznak vele. Szerencse azonban, hogy a mi puskásaink soha sem­­-oda céloznak ahová kell. Aminek következtében elég magas-úgymond 2%-os találati valószínűséggel dicsekedhetnek.­­ Vagyis minden száz lövésük közül kettő talál. Már olyképen, hogy az egyik százalék a hajtókát, másik szá­zalék rendszerint a vadászkutyákat éri. Nagyobb sérülések azonban nem fordulhatnak elő, mivel a kilőtt sö­rétek átütőképessége jelentéktelen. Egy másik vadásztársasággal a ha­tármenti főhadiszállásán találkoz­tunk. Éppen pörköltet főztek. Ben­nünket is marasztaltak vacsorára, mondván két hatalmas nyúl került puskacső elé, abból nekünk is jut. Közben a gazda árulkodó szenvdélyű öregbérese bizalmasan fülünkbe súg­ta ,hogy az egyik házinyul volt, amit elevenen kötöztek a kerítéshez. És mint szenvedélyes vadászok — egy sortüzet ráadtak — aminek követ­keztében a zsineget eltalálták és a nyúl visszaszaladt a ketrecébe és félórai tűzharc után nyakszirten ve­réssel végezték ki. Ellenben a másik tényleg mezei nyúl lehetett, mert boncoláskor mezei ege­ret találtak a gyomrában, amit bizo­nyára a nagyon elszaporodott mezei egerek közül a búza keléssel együtt legelt be. Azonban az öregbéres árul­­kodása még nem rontotta el az étvá­gy­unkat. De mikor az egyik szom­szédasszony azzal a panasszal jött át, hogy elveszett a macskája, mi jó ét­vágyat kívánva gyorsan elköszön­tünk a társaságtól. Hazafelé jövet pedig, amikor min­denfelé a mezei nyulak­­tömegeit lát­­­tuk a legjobb egészségnek örvendve hancúrozni,­­ arra gondoltunk, hogy ha ezek az állatok beszélni tudnának, még sokáig elszórakoztathatnák uno­káikat a ceglédi vadászok kalandjai­nak elbeszélésével. Éri­sén a mkáig. Hivatalos és nemhivatalos propa­gálók mindig azt hangoztatják, hogy azért mert a kistermelők termelvé­­nyeiket összegyűjtve jobb áron tudja értékesíteni. Ha a cél csakugyan ez volna, ak­kor nem is kellene propaganda. De a valóság másként fest. Például a tejbeszolgáltatásnál a Központi Tejszövetkezet is éppen úgy mint a pénzügyminisztérium dézs­mát szed az utalványokra befizetett tej árából. Például nekem van 5 tej­­utalványom. Egyik utalványra 9 deci tejet adtam. Tehát 30 napra 27 liter tejet. Ezért az utalványos befizetett a tejcsarnokba 8151 pengőt. Ellenben most dec. 31-én abból nekem kifizet­tek 1860 pengőt. Vagyis nem egészen egynegyed részét, amiért én nem ka­pok egy doboz olyan gyufát sem, amelyikben 45 szál van. Nem hiszem, hogy akadna vállalkozó arra, hogy a nekem adott 27 liter tej áráért 30 napon keresztül fejés előtt megmosná az én tehenem tőgyét. Én már sok rendszert megértem, maximálást, rekvirálást, de ilyen még­­nem érthető kihasználást az állattartó birtokosságnak — mint a tej és az ingyen fuvar — soha nem értem meg. Ez okból foglalkozott pártunk vá­lasztmánya a napokban ezzel a sé­relemmel és annak orvoslását köve­teli a valódi demokrácia szellemében. K. B. —O—

Next