Ceglédi Népszava, 1947 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 40 fillér. Újévi számadás írta : Marosán György Megint elhullott mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás szerint részekre bontott életünk új szakaszhoz érkezett. Eltűnődünk, viszszanézünk, mit és hogyan hagytunk magunk mögött : ünneplünk, ujjongunk, vagy szomorúság fog el. De félszemmel már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értelmünk keresi az utat, mérlegeli a lehetőségeket. Igen, olyanok vagyunk újév küszöbén, mint a nagy és szép tervű gyermek, akit bemocskolhat ráfröccsenő szenny, érheti korholó szó, csúfondáros jel, grimasz gúnyolhatja, a lelke ünneplően köszönt mégis a jövőnek ! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mely megszabott életkörülményeink által, szépségre szomjas lelkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok vagyunk ! De rabok már nem ! Életünk értelmet nyert. Hazánk is lett. Hitünk vállalásáért nem jár akasztófa, köpés a tisztafényű szemek közé, nem jár érte ezer rafinált kínzás sem, melyet egy modern középkor elfajzott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Megtörve, megfogyatkozva, de emberek. S most, hogy új évet kezdünk, végezzünk egy kis számadást, ahogy ez már emberek, intézmények életében szokás. Lássuk, mit cselekedtünk s jól cselekedtük-e ? Mit tett az ország felemelésének érdekében a magyar demokráciának egyik legnagyobb építő és őrző munkása, a Szociáldemokrata Párt ? Tiszta hitünk szerint, ha pártunkat építjük, fejlesztjük, az országot is építjük. Az álmunk: szabad, független ország. Köztudomású, hogy ezért még pártszempontoktól is eltekintünk időlegesen. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándékunkkal ütközik vélt igazságok érdekében. Ezzel számolni kell. S mi ezt tesszük. S mikor ezt tesszük, felvetjük a kérdést, van-e okunk bizalomra, optimizmusra az 1947-es esztendőre ? Vissza kell néznünk egy kicsit a közelmúltra. A föld alól tértünk vissza és mit találtunk ? Romot és üszköt. Hörgést és dögvészt. Éhséget és kifosztottságot. Züllést és a telkekbe ivódott borzalmak képét. Emberek ? ... Nem, akiket itt találtunk, nagyrészt már nem voltak emberek. Az a néhány év elég volt, hogy teljesen hasonuljanak ahhoz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonultak hozzá teljesen, azok is megtörtek, elvesztették a hitüket, minden illúziójukat, így fogtunk neki a munkának. Ilyen területen, ilyen emberek között, hogy lázverte testtel, könnyek közt álmodott terveink megvalósuljanak , épüljön végre az ország, a mi hazánk nekünk és mindenki másnak is, aki ebben a szent munkában ve lünk mer tartani. És lett foganatja a példának, amit mi adtunk minden élőnek, áld még nem vesztette el teljesen önmagát. A szemét helyén, a rombadőlt lakáj sok helyén újra otthonok emelked- tek és az inunk szakadásáig feszülő munkában lett kenyér is. És még valamit adtunk az embereknek : a legtöbbet, amit e földön embernek adni lehet: a hitet. Hitet önmagához, az élethez, szívéből kivert eszményeihez. Emberré emeltük a reményteleneket és azokat is, akik egyszer már orra buktak saját butaságuk súlya alatt és mint a vakondok, bújtak, futottak a rájuk verődő fény elől. S amikor mi, szocialisták mindent elvégeztünk, a légkör megtisztult, az ország gépezete működni kezdett, csak akkor gondoltunk a pártunkra. A párt gépezetét is megindítottuk. Kongresszust tartottunk. Lezártuk a földalatti idő korszakát, számbavettük erőnket, az utat, melyen járni kívánunk, végigtekintettük és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két választást csinálunk végig. És az erőket, a rajtunk kívülálló szándékokat mérlegelve, nem csalódtunk, így mentünk neki a sokat ígérő, de sok bizonytalanságot és érvényt is mutató 1946-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezésével kezdtük. A párt hatósugarának kiterjesztésével megbízható, önzetlen szocialistákat válogattunk össze és állítottuk őket egész embert kívánó posztokra. Megvédtük az országot a szocialista gondolat számára és 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tartottunk ; azután előkészítettük pártunk leghatalmasabb megmozdulását, a debreceni nagygyűlést, amely az év első felének munkáját koronázta be. Eljutottunk a falvakba, a tanyákra, mindenhová, ahol ember él ebben az országban. Nem mondottuk „arccal a vidék felé“, hanem elindultunk primitív eszközeinkkel a porban, sárban sínylődő, ezeréves szolgaságban élő magyarság felé, hogy elvigyük a demokrácia fegyverét és a szocializmus megvalósításának nem csak ígéretét, hanem tényét is. Sokezer előadással, gyűléssel nem csak forma szerint, de lényegében is építettük a Szociáldemokrata Pártot, de emellett az éjt, napot emésztő munka mellett nem hagytuk abba az ország újjáépítését sem. A bányákban, ipari üzemekben, szántóföldeken, irodákban, hivatalokban, községi tanácsokban és a parlamentben egyaránt úgy munkálkodtunk, ahogy csak erőnkből, tehetségünkből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak bennünket virágcsokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk, inkább rosszindulat, gyűlölet, az ellenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fegyelemmel, keménységgel igyekeztünk legyőzni. De ezt a szellemet még nem győztük le teljesen. És ez a feladat, ami megmarad a sokat igérő új esztendőben is. Ez az elmúlt esztendő mérlege. Mit várhatunk mi szocialisták az új esztendőtől ilyen számadás után ? Két szóban felelünk erre : harcot és munkát. Harcot az emberi butaság, a rosszindulat és a gyűlölködés ellen, harcot a fasiszta maradványok ellen annak teljes kiirtásáig. És munkát, további nagy munkát, az országépítés és a pártépítés munkáját. A mezőgazdaság kemény munkáját, hogy legyen elég kenyér ; a lendületbe jött ipar ugyanolyan kemény munkáját, hogy legyenek szerszámok, gépek, legyen ruha és cipő. Munkát várunk a községi tanácsoktól, a városi képviselőtestületektől és a kormánytól, hogy még jobban elmélyítsük és kiszélesítsük a demokráciát. És a pártszervezeti élet további kiépítésének komoly munkáját várjuk, amelyben a tiszta osztályharcos szocialista ideológia fog még jobban elmélyülni. A politikai fejlődés arra mutat, hogy Európa előbb-utóbb szocialistává lesz és ebben Magyarország sem maradhat le; országunk sem választhat dolgozó népe számára más életformát. Munkánk egy részét elvégeztük. A ránk köszöntő 1947-es új esztendőbe azzal az elhatározással lépünk, hogy még többet, még tökéletesebbet akarunk alkotni az ország és a párt felvirágoztatására. De ehhez, jól tudjuk, nagyobb akarat és nagyobb akaratra serkentő igények kellenek. Nem akarunk elmaradni egy ország mellett sem és a Magyar Szociáldemokrata Párt európai pozícióját sem gyöngíteni, hanem még jobban erősíteni akarjuk. Úgy érezzük, hogy az ország sokat köszönhet a Szociáldemokrata Párt külpolitikájának , de azt is tudjuk, hogy pártunkat ez a jól végzett munka a következő esztendőben is sokra kötelezi. Tehát harc és munka ! Így zárjuk számadásunkat, amikor pár szóban már a jövőt is vázoljuk magunknak. Harc és munka, hogy országunk fejlődése minél gyorsabb, minél tökéletesebb legyen. III. évfolyam, 1. szám 1947. január 3. szerda A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT CEGLÉDI SZERVEZETÉNEK HETILAPJA Munkáspártok karácsonya A Szociáldemokrata Párt karácsony előtti vasárnap költözött be új székházába s már az első napon házi ünnepséget rendezett elvtársaink gyermekei részére. A székház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a lelkes apróságok, akik jól mulattak a SzIM műkedvelő gárdájának vidám jelenetein. A vidám műsor után 200 ajándékos csomagot osztottunk ki szegénysorsú elvtársaink és gyermekeik között, akik boldog örömmel vették át a ragyogó karácsonyfa alatt a Nőmozgalom lelkes tagjai által gyűjtött ajándékokat. A Kommunista Párt ugyanezen a vasárnapon avatta fel újonnan elkészült kultúrtermét. A IX. ker. óvodai növendékeinek tündérjátéka és a Partizán-tanyás úttörők választási dalai igen nagy sikert arattak. A jól sikerült előadás után a Kommunista Párt vendégül látta a sok apró szereplőt, majd ajándékokat oszított ki a reászorultak között. Külön látványosságot jelentett Kaczur György iparművész elvtársunk remeke, a pompásan sikerült színpad. Kedden délután a Vasutas Szakszervezet rendezett vidám karácsonnyi délutánt a vasutas gyermekek számára. A legrégibb és legrutinosabb ceglédi műkedvelő gárda ismét kitett magáért és pompás műsorszámokkal szórakoztatta a minden tréfát hangos kacagással jutalmazó vidám gyermekközönséget. Az ünnepség után kiosztották a budapesti Vasutas Szakszervezeti Központ igen értékes és ízlésesen csomagolt ajándékait. A gyermekek zsebeit megtömték szaloncukorral úgy, hogy az ünnepség igazán „édes“ hangulatban ért véget. Befejeződött a ceglédi mezőgazdasági gépkezelői tanfolyam A Szociáldemokrata Párt kezdeményezésére a földművelésügyi minisztérium 4 hetes mezőgazdasági gépkezelői tanfolyamot rendezett Cegléden. A tanfolyam záróvizsgálatain megjelentek az ipari és földművelésügyi minisztériumok kiküldöttei a Duna-Tiszaközi MezőgazdaságiKamara főtitkára, akik nagy megelégedéssel nyilatkoztak a vizsgázók felkészültségéről és szaktudásáról.* A tanfolyam főrendezője Pintér elvtársunk volt, akinek ügybuzgóságát úgy a kormányhatóságok, mint a növendékek hálás szavakkal méltatták.