Ceglédi Népszava, 1947 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 40 fillér. Újévi számadás írta : Marosán György Megint elhullott mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás sze­rint részekre bontott életünk új sza­kaszhoz érkezett. Eltűnődünk, visz­­szanézünk, mit és hogyan hagytunk magunk mögött : ünneplünk, ujjon­gunk, vagy szomorúság fog el. De félszemmel már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értelmünk keresi az utat, mérlegeli a lehetőségeket. Igen, olyanok vagyunk újév küszöbén, mint a nagy és szép tervű gyermek, akit bemocskolhat ráfröccsenő szenny, érheti korholó szó, csúfon­­dáros jel, grimasz gúnyolhatja, a lelke ünneplően köszönt mégis a jö­vőnek ! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mely megszabott­ élet­­körülményeink által, szépségre szomjas lelkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok va­gyunk ! De rabok már nem ! Életünk értelmet nyert. Hazánk is lett. Hi­tünk vállalásáért nem jár akasztófa, köpés a tisztafényű szemek közé, nem jár érte ezer rafinált kínzás sem, melyet egy modern középkor elfaj­zott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Megtörve, megfogyatkozva, de­ emberek. S most, hogy új évet kezdünk, végez­zünk egy kis számadást, ahogy ez már emberek, intézmények életében szokás. Lássuk, mit cselekedtünk s jól cselekedtük-e ? Mit tett az or­szág felemelésének érdekében a ma­gyar demokráciának egyik legna­gyobb építő és őrző munkása, a Szo­ciáldemokrata Párt ? Tiszta hitünk szerint, ha pártunkat építjük, fej­lesztjük, az országot is építjük. Az álmunk: szabad, független ország. Köztudomású, hogy ezért még párt­szempontoktól is eltekintünk időle­gesen. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándékunk­kal ütközik vélt igazságok érdeké­ben. Ezzel számolni kell. S mi ezt tesszük. S mikor ezt tesszük, felvet­jük a kérdést, van-e okunk bizalom­ra, optimizmusra az 1947-es eszten­dőre ? Vissza kell néznünk egy kicsit a közelmúltra. A föld alól tértünk vissza és mit találtunk ? Romot és üszköt. Hörgést és dögvészt. Éhséget és kifosztottságot. Züllést és a tel­kekbe ivódott borzalmak képét. Em­berek ? ... Nem, akiket itt talál­tunk, nagyrészt már nem voltak em­berek. Az a néhány év elég volt, hogy teljesen hasonuljanak ahhoz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonultak hozzá tel­jesen, azok is megtörtek, elvesztet­ték a hitüket, minden illúziójukat, így fogtunk neki a munkának. Ilyen területen, ilyen emberek között, hogy lázverte testtel, könnyek közt álmodott terveink megvalósuljanak , épüljön végre az ország, a mi ha­zánk nekünk és mindenki másnak is, aki ebben a szent munkában ve­­­ lünk mer tartani. És lett foganatja a példának, amit­­ mi adtunk minden élőnek, áld még­­ nem vesztette el teljesen önmagát.­ A szemét helyén, a rombadőlt laká­­j sok helyén újra otthonok emelked-­ tek és az inunk szakadásáig feszülő­­ munkában lett kenyér is. És még­­ valamit adtunk az embereknek : a­­ legtöbbet, amit e földön embernek adni lehet: a hitet. Hitet önmagá­­­­hoz, az élethez, szívéből kivert esz­ményeihez. Emberré emeltük a re­ményteleneket és azokat is, akik egyszer már orra buktak saját bu­taságuk súlya alatt és mint a vakon­dok, bújtak, futottak a rájuk verő­dő fény elől. S amikor mi, szocialis­­ták mindent elvégeztünk, a légkör megtisztult, az ország gépezete mű­ködni kezdett, csak akkor gondol­tunk a pártunkra. A párt gépezetét is megindítottuk. Kongresszust tar­tottunk. Lezártuk a földalatti idő korszakát, számbavettük erőnket, az utat, melyen járni kívánunk, végig­tekintettük és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két választást csinálunk végig. És az erőket, a raj­tunk kívülálló szándékokat mérle­gelve, nem csalódtunk, így men­tünk neki a sokat ígérő, de sok bi­zonytalanságot és érvényt is mutató 1946-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezé­sével kezdtük. A párt hatósugará­nak kiterjesztésével megbízható, ön­zetlen szocialistákat válogattunk össze és állítottuk őket egész embert kívánó posztokra. Megvédtük az or­szágot a szocialista gondolat számá­ra és 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tar­tottunk ; azután előkészítettük pár­tunk leghatalmasabb megmozdulá­sát, a debreceni nagygyűlést, amely az év első felének munkáját koro­názta be. Eljutottunk a falvakba, a­­ tanyákra, mindenhová, ahol ember­­ él ebben az országban. Nem mondo­t­tuk­ „arccal a vidék felé“, hanem­­ elindultunk primitív eszközeinkkel a­­ porban, sárban sínylődő, ezeréves­ szolgaságban élő magyarság felé, hogy elvigyük a demokrácia fegy­verét és a szocializmus megvalósí­tásának nem csak ígéretét, hanem tényét is. Sokezer előadással, gyűlés­sel nem csak forma szerint, de lé­nyegében is építettük a Szociálde­mokrata Pártot, de emellett az éjt, napot emésztő munka mellett nem hagytuk abba az ország újjáépíté­sét sem. A bányákban, ipari üze­mekben, szántóföldeken, irodákban, hivatalokban, községi tanácsokban és a parlamentben egyaránt úgy mun­kálkodtunk, ahogy csak erőnkből, tehetségünkből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak ben­nünket virágcsokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk, in­kább rosszindulat, gyűlölet, az el­lenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fegyelemmel, ke­ménységgel igyekeztünk legyőzni. De ezt a szellemet még nem győztük le teljesen. És ez a feladat, ami meg­marad a sokat igérő új esztendőben is. Ez az elmúlt esztendő mérlege. Mit várhatunk mi szocialisták az új esztendőtől ilyen számadás után ? Két szóban felelünk erre : harcot és munkát. Harcot az emberi butaság, a rosszindulat és a gyűlölködés el­len, harcot a fasiszta maradványok ellen annak teljes kiirtásáig. És mun­kát, további nagy munkát, az or­szágépítés és a pártépítés munkáját. A mezőgazdaság kemény munkáját, hogy legyen elég kenyér ; a lendü­letbe jött ipar ugyanolyan kemény munkáját, hogy legyenek szerszá­mok, gépek, legyen ruha és cipő. Munkát várunk a községi tanácsok­tól, a városi képviselőtestületektől és a kormánytól, hogy még jobban elmélyítsük és kiszélesítsük a de­mokráciát. És a pártszervezeti élet további kiépítésének komoly mun­káját várjuk, amelyben a tiszta osz­tályharcos szocialista ideológia fog még jobban elmélyülni. A politikai fejlődés arra mutat, hogy Európa előbb-utóbb szocialis­­tává lesz és ebben Magyarország sem maradhat le; országunk sem választhat dolgozó népe számára más életformát. Munkánk egy részét elvégeztük. A ránk köszöntő 1947-es új eszten­dőbe azzal az elhatározással lépünk, hogy még többet, még tökéleteseb­bet akarunk alkotni az ország és a párt felvirágoztatására. De ehhez, jól tudjuk, nagyobb akarat és na­gyobb akaratra serkentő igények kellenek. Nem­ akarunk elmaradni egy ország mellett sem és a Magyar Szociáldemokrata Párt európai po­zícióját sem gyöngíteni, hanem még jobban erősíteni akarjuk. Úgy érez­zük, hogy­ az ország sokat köszönhet a Szociáldemokrata Párt külpoliti­kájának , de azt is tudjuk, hogy pár­tunkat ez a jól végzett munka a kö­vetkező esztendőben is sokra köte­lezi. Tehát harc és munka ! Így zárjuk számadásunkat, amikor pár szóban már a jövőt is vázoljuk magunknak. Harc és munka, hogy országunk fej­lődése minél gyorsabb, minél töké­letesebb legyen. III. évfolyam, 1. szám 1947. január 3. szerda A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT CEGLÉDI SZERVEZETÉNEK HETILAPJA Munkáspártok karácsonya A Szociáldemokrata Párt kará­csony előtti vasárnap költözött be új székházába s már az első napon házi ünnepséget rendezett elvtársaink gyermekei részére. A székház nagy­termét zsúfolásig megtöltötték a lel­kes apróságok, akik jól mulattak a­­ SzIM műkedvelő gárdájának vidám jelenetein. A vidám műsor után 200 ajándéko­s csomagot osztottunk ki szegénysorsú­­ elvtársaink és gyermekeik között,­­ akik boldog örömmel vették át a­­ ragyogó karácsonyfa alatt a Nőmoz­­­­galom lelkes tagjai által gyűjtött­­ ajándékokat. A Kommunista Párt ugyanezen a vasárnapon avatta fel újonnan elké­­­­szült kultúrtermét. A IX. ker. óvoda­i növendékeinek tündér­játéka és a Partizán-tanyás úttörők választási­­ dalai igen nagy sikert arattak. A­­ jól sikerült előadás után a Kommu­nista Párt vendégül látta a sok apró­­ szereplőt, majd ajándékokat osz­­í­tott ki a reászorultak között. Külön­­ látványosságot jelentett Kaczur­­ György iparművész elvtársunk re­­­­meke, a pompásan sikerült színpad. Kedden délután a Vasutas Szak­­szervezet rendezett vidám karácson­­­nyi délutánt a vasutas gyermekek­­ számára. A legrégibb és legrutino­­­­sabb ceglédi műkedvelő gárda ismét­­ kitett magáért és pompás műsorszá­mokkal szórakoztatta a minden tré­fát hangos kacagással jutalmazó vi­dám gyermekközönséget. Az ünnep­ség után kiosztották a budapesti Va­sutas Szakszervezeti Központ igen értékes és ízlésesen csomagolt aján­dékait. A gyermekek zsebeit meg­tömték szaloncukorral úgy, hogy az ünnepség igazán „édes“ hangulatban ért véget. Befejeződött a ceglédi mezőgazdasági gépkezelői tanfolyam A Szociáldemokrata Párt kezde­ményezésére a földművelésügyi mi­nisztérium 4 hetes mezőgazdasági gépkezelői tanfolyamot rendezett Cegléden. A tanfolyam záróvizsgá­latain megjelentek az ipari és föld­művelésügyi minisztériumok kikül­döttei a Duna-Tiszaközi Mezőgazda­­sági­­Kamara főtitkára, akik nagy megelégedéssel nyilatkoztak a vizs­gázók felkészültségéről és szaktudá­sáról.* A tanfolyam főrendezője Pin­tér elvtársunk volt, akinek ügybuz­­góságát úgy a kormányhatóságok, mint a növendékek hálás szavakkal méltatták.

Next