Ceglédi Népszava, 1948 (4. évfolyam, 1-16. szám)

1948-01-04 / 1. szám

Cegléd, 1948. január 4. IV. évfolyam, 1. szám. A S£0CIÁLBEM@1£SATA PÁRT CEGLÉDI 8 & B­EVEZETÉKEK HETILAPJA _ * „Az új esztendő küszöbén, új fela­datokra felkészülten, számadást is kell­­ végeznünk magunkban. E szá­madást egyetlen mondatban össze­foglalhatjuk: nem szűntünk meg és nem szűnünk meg a magyar nép boldogulásán fáradozni. Az elmúlt év szakadatlan harcok sorozata volt és felesleges lenne most felidézni, fejezetről-fejezetre a harcok szaka­szait. Voltak hónapok, amikor csüg­­gedés is erőt vett a dolgozókon, tör­téntek események, amelyek megza­varták egyesek tisztánlátását és ha visszaesés nem is következett be munkánkban, előrehaladásunknak meglazult az üteme. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban felismertük, hogy a bizonytalankodás, az ingadozás, ér­zelmek és tettek között nem a szocia­listák sajátossága, de nincs is ínyé­re a dolgozóknak, a magyar népnek, amely annyit szenvedett és áldozott az elmúlt rendszerek, a fasizmus és a pusztító háború alatt. A magyar nép tisztán akarja látni, hova vezet útja és a szocialisták tudják, hogy ez az út a teljes szabadsághoz, a béké­hez­ és a szocializmushoz kell, hogy vezessen. A lezárult év egy nagy kérdést adott fel a magyar népnek: szolga­ság, vagy szabadság, háború, vagy béke. A kérdést kívülről adták fel, az imperialista tőke harsogta, csá­bító hangon és fenyegetéssel, meg­csillogtatva a Marshall-terv képében a dollár fényét és az atombomba mu­togatásával a világ pusztulását he­lyezve kilátásba. Hazánkban belső reakciós erők álltak az imperialisták szolgálatába és volt egy idő, amikor azoknak­­ a reménye, akik a demok­rácia haláláért­ imádkoznak, nem látszott meddőnek. A demokrácia minden erőinek kemény összefogá­sára volt szükség, hogy kivédhessük a támadásokat, a választásokon új alapokra fektettük kormányzatunkat és pártunk is — nem ingadozó és szilárdlelkű szavazóinknak megszám­lálásával — erősebben, tisztultabban és határozottabb politikai arcéllel került ki a tétovázások idejéből, hogy a béke felé vezesse a dolgozók Magyarországát. Az új esztendő feladatainak elvég­zéséhez az elmúlt év tapasztalatai adnak erőt és nyújtanak biztosítékot is arra, hogy feladatainkat el fogjuk végezni. Az elmúlt esztendő számos alkalmat nyújtott arra, hogy tanul­unk a történelmi leckék sorozatából. B büszkék vagyunk arra, hogy számos nehézségen, keserűségen keresztül is lerakhatjuk egy olyan építő politika alapjait, amely sok tekintetben elébe is vágott az eseményeknek és hozzá­segítette Magyarországot ahhoz, hogy a világpolitika feszült idején ne hagyjunk kétséget­-aziránt: Magyar­­ország a világ népeinek békéjét, a demokráciák és a szocializmus épí­tését kívánja szívvel-lélekkel. Az új esztendőben a békének még határo­zottabb körvonalakat kell kapnia és hogy ez az év az igazi béke eszten­deje legyen, meg­ kell erősítenünk demokratikus rendszerünket, meg ke­ll­ erősítenünk szövetségünket a világ szabadságszerető népeivel, se­gítenünk kell, legyőzhetetlenné a munkásosztály nemzetközi összefo­gását. E politikai feladataink mellett gazdasági téren csupán egy elvégez­ni valónk van: győzelemre segíteni a hároméves tervét, hogy jobb élet­­lehetőségeket biztosítva a magyar népnek, újabb és újabb tervekkel tegyük virágzóvá az országot. Kétségtelen, az elmúlt évben ala­­posan megtizedeltük a belső reakció sorait. A hazaárulók egész sora kény­szerült külföldre és az összeesküvők százait tettük ártalmatlanná. De ki mondaná, hogy a demokráciának nin­csenek többé ellenségei Magyaror­szágon, ki mondaná, hogy nincsenek már olyanok, akik még mindég kül­földre kacsingatnak és a dollár, vagy atombomba segítségében­ bízva, nem a békében, hanem a háborúban lát­ják a kibontakozást? Ezért, demok­ráciánk megerősítése és az ország­­­építő erőinek szorosabb összefogása érdekében is, ez évben is szünet nél­kül kell folytatnunk küzdelmünket azért, hogy megszabaduljunk a kár-,­­tevő elemektől. Magyarországnak nincs szüksége többé politikai kalan­dorokra és meg kell szabadítani a magyar népet attól a tehertételtől is, amely az állami és közigazgatási gé­pezetben még mindig jelen van a reakció képében.­ Tisztogató munkán­kat úgy kell befejtnünk ebben az évben, hogy ne legyen" többé talaja az apparátuson belül a demokrácia­­ellenességnek, a korrupciónak és a megbízhatatlanságnak.­ Szorosabbá és valóban megbonthatatlanná kell ten­nünk a másik munkáspárttal való együttműködésünket és­ bízunk­­ ab­ban, hogy sikerül­­végleg minden akadályt eltávolítani ennek az együttműködésnek útjából, sikerül minden olyan probléma felvetését kikapcsolni, amely a­ két párt és vele a magyar dolgozók építő munkálko­dását zavarhatná. A dolgozók össze­fogása az alapja annak, hogy belső rendünket megszilárdítsuk és ne té­vedjünk el az utakon­ és ösvényeken,­­ amelyek a magyar nép előrehaladá­­­­sának ügye mellett a világ vala-­­mennyi népének ügyét szolgálják.­­ Mivel a béke ügyét akarjuk szol- s­gálni, azon fáradozunk, hogy szem­ben az imperialista tőkének azzal a tervével, hogy a világ­­népeit két tömbbe kényszerítve, szembeállítsák egymással, mi magunk is és a világ valamennyi népe szabadon­­­válassza meg­­útját. Azzal a porhintéssel szem­ben,­amely azt akarja elhitetni, hogy Kelet és Nyugat között áthidalha­tatlan ellentétek vannak, azt kiált­juk: nincsenek ellentétek a világ ré­szei, sem a népek között, ellentétek csupán az imperialista tőke és a né- j pek, dolgozók törekvései között van-­­ nak, nem Kelet-és Nyugat között, ha-* | nem ,minden országon­­belül is és | ahogy Nyugaton a francia munkás- j­­osztály, és az olasz munkásosztály­­ szembeszegül a tőke zsarnokságának,­ ahogy Görögországban küzd a nép az­ idegen bitorlók ellen, akik rabszolga-­­­ságba akarják­­ dönteni osztatlanul­­ a világ valamennyi népét, úgy for­dulna szembe a magyar, román, len­gyel, jugoszláv , és csehszlovák nép is, ha jogaiért, és szabadságáért kel­lene küzdenie. Ezért van, hogy mi minden mesterkedés ellenére,a Kelet- Európa többi demokratikus országá­val együtthaladunk a szabadon vá­lasztott úton, amely a béke és sza­badság erőivel való­­ együttműködés megszilárdításához vezet. Ebben ki­fejezésre jut pártunk egész külpoli­­t­­ikai­­irányzata. Ennek az együttműk­­­ködésnek az alapjait raktuk le az el- Smult évben dunai konferenciánkkal,­­ testvéri együttműködésünkkel a szomszédos országok szocialista párt­jaival. A többi szocialista párttal való összeköttetésünk is azt célozza, hogy élére állva a munkásosztály nagy összefogása ügyének, segítsük erőssé tenni azok ellen, akik az imperialista tőke mindenhatóságában bízva,­­e­le­­j­­e vannak a demokráciának és a­ Szovjet­ Uniónak, amely velünk­ együtt a népek haladását és a békét szolgálja. A béke, a népek összefogásának politikája, a gazdasági kapcsolatok kimélyítését is jelenti, de nem ki­zsákmányoló­ alapon, hanem áthatva a segítő­készségtől és azt célozva, hogy a népek egymás gazdasági ere­jével támogassanak minden népet a jólét megteremtésének útján. Akik a Marshall-tervet hoznák, azt pré­­ dikálják: semmit se tégy országod építéséért, ne fejleszd iparodat, tá­maszkodjál a külföldi segítségre. Egy sereg, a dollárimperialisták hálójába esett ország példája bizonyítja: a dollársegítség megbénítja a hazai termelést, a kölcsön ára fejében el­tiltják a népeket iparuk fejlesztésé­től és­ felőírják számukra, a kölcsön­összegért milyen árucikkeket vásá­roljanak. A magyar nép egyszer már ki volt szolgáltatva a német mono­poltőkének és megtanulta: fel kell áldoznia hazája függetlenségét is, le kell mondania politikai és gazdasági törekvéseiről, szolgaságot kell vállal­nia, ha enged az imperialista kény­szerítésnek. Ezért, választjuk a sza­bad összeköttetések útját és demok­ráciánk gazdasági szerződései első­sorban a Szovjet­ Unióval, Jugoszlá­viával és sorra a­­többi országokkal, bizonyítják: a béke és szabad­ság útja gazdasági téren is meg­hozza gyümölcsét, így­ tudjuk minden erőnket há­roméves tervünk szolgálatába állí­tani és ha a hároméves tervet ma­radéktalanul végrehajtjuk, nemcsak magasabb életszínvonalat nyújtha­tunk a magyar népnek, hanem lerak­­­tuk alapját a következő hároméves terresek is, amely már egy kedve­zőbb jövedelmeloszlást is­­ eredmé­nyez és még közelebb visz bennün­ket új társadalmunkhoz.. , Ha valóban azt kívánjuk, hogy ez az év az igazi béke esztendeje le­gyen, ne tántorodjunk el e célok kö­vetésétől. Ez az év a magyar szabad­ságharc centenáris esztendeje. Ami 100 évvel ezelőtt még vérbeborult ,és részben csak jelkép maradt, most valósággá válik. A magyar szabadság nem ábránd többé. De nekünk szocia­listáknak­ tudnunk kell azt is, hogy fegyverünk és célunk­, a szocializmus is, centenáriumot ünnepel, a marxi mű alapjait is 100 évvel ezelőtt rak­ták le. Amit Marx 100 éve a Kom­munista Kiáltványban még csak le­hetőségnek gondolt, a szocialista tár­sadalom megteremtése sem ábránd többé, hanem valóság, amely itt van előttünk. A béke és szabadságharc történetének esztendejében segítsük előbbre a magyar népet, hogy átlép­hesse az új­­társadalom küszöbét. Az igazi béke esztendeje Írta: Marosán György Karácsonyi idill a Bajcsy-Zsilinszky-téren öt főből álló, részben ittas társa­ság lármája verte fel az esti csen­det. A heves szóváltást dulakodás, verekedés, majd pedig bicskázás kö­vette. Spingár Lajos XI., 108. sz. alatti fiatalembert boxerrel összeverték és disznóölőkéssel megszurkálták tár­sai. Rendőr közeledtére futásnak eredtek az esti szurkálók, csupán Polónyi Ferenc, Pesti­ út 50. sz. alatti­­ lakost sikerült elcsípni a bandából,­­ aki boxer, kerékpárlánc, zseb- és­­ disznóölőkéssel­­volt felszerelve. Ára 40 fo­.

Next