Ceglédi Ujság, 1915 (25. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-03 / 1. szám
I TÁRCA. A tengeri aknákról. A „Czeglédi Újság“ eredeti tárcája. Az amerikai Bushnell kísérelte meg először, hogy tengeri hajót aknával megtámadjon. 1776- ban az angol Eagle-t akarta a levegőbe röpíteni. Terve nem sikerült, az akna a nyílt tengeren felrobbant. Nem sokkal később, 1797-ben Fulton, a gőzhajó feltalálója, foglalkozott újból a tengeri aknákkal. Fulton, a világbéke rajongója, azt hitte, hogy az aknák a tengeri hajók működését lehetetlenné teszik és így a hadihajók feleslegesek, céltalanok lesznek. Ezért ezt a találmányát a gőzhajónál is fontosabbnak tartotta. Tervével I. Napóleonhoz fordult. Bár a nagy hadvezérnek tetszett az eszme, a gyakorlatban mégsem alkalmazták, mert a francia haditengerészeti miniszter az aknák használatát nem tartotta megegyeztethetőnek a hadi tengerészet tisztességével. Fulton erre Angliának ajánlotta fel találmányát. Az angolokat nem tartotta ugyan vissza semmiféle erkölcsi tekintet, hanem attól féltek, hogy az aknák fejlesztése veszélyezteti majd tengeri uralmukat. Ezért Fultont elutasították, bár időközben sikerült az új hadi eszköz értékét egy kisebb dán hadihajó levegőbe röpítésével kimutatni. Nagyobb pénzösszeget is ajánlottak fel neki, ha tervét elejti. Fulton az összeget nem fogadta el, Amerikába vándorolt, de itt sem volt szerencséje. Azért gondolata nem veszett kárba, az amerikaiak az új fegyvernemet tovább fejlesztették. Mikor az angol hajóhad 1813-ban az amerikai partot el akarta zárni, az összes kikötőket aknákkal védték. Az északamerikai polgárháborúban a déli államok az északiaknak 22 hajóját tették tönkre aknákkal. Ez a nagy eredmény azután az európaiakat is arra ösztönözte, hogy az aknákat fejlesszék és különféle célokra alkalmazzák. Külön hajókat építettek lerakásukra, az idegen aknák eltávolítására és az aknazárak eltávolítására. Az orosz-japán háborúban az aknák 25 nagyobb hadihajót részben megsemmisítettek, részben használhatatlanokká tettek. A most folyó háborúban is már többször hallottuk hírét, hogy hadihajók aknába ütköztek. Ez pedig a legerősebb hajónál is menthetetlen pusztulást jelent. Reméljük, hogy Anglia jól látott a jövőbe, amikor az aknáktól tengeri uralmát féltette. Ma már az akna nemcsak védelmi eszköz, hanem támadó is. Az Augsburg mindjárt a háború kitörése után elzárta a libani kikötőt. Az angolok az Északi-tenger kijáratát aknákkal rakták meg, hogy a német hajókat beszorítsák. Az aknarakás védelmi szempontból is elég gyakori. A kieli kikötőt 1848-ban aknákkal védték a dán hajóhadtól, éppen így a krimi háborúban Kronstadtot az angol hajóktól. Velencze 1859-ben, Trieszt 1866-ban ugyanígy védekezett, 1870-ben pedig a németek zárták el tensgerpartjukat a francia támadás elől. Ilyenkor több sorban raknak aknákat, de közben az aknarakó saját hajói számára üres vonalat hagy. Ez a vonal szabálytalanul görbül, tehát az aknák vonalát csak az törheti át, aki a lerakás tervét pontosan ismeri. Az akna szerkezete lényegében elég egyszerű. Belül üres, körtealakú fémedény, melybe kellő mennyiségű robbanóanyagot öntenek. A körte keskenyebb felével lefelé úszik a vízben. Felső szélesebb végén néhány gyújtócső áll ki. Ha a hajó valamelyik csőhöz ér, az akna felrobban. 100 m.-nél nem mélyebb vízben az aknán kötél lóg, a kötél pedig horgonyt hord, így az aknát a fenékhez erősítik. A körte a viz alatt marad. Külön szerkezettel szabályozzák a lerakásnál, milyen mélyen legyen az akna a viz szine alatt Ezt a mélységet — rendesen 4 és m AVG27 Czegléd, 1915. Szerkesztőség: Rákóczi-út 8. szám, hová a lap szellemi részére vonatkozó kéziratok küldendők. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre............................................................................ 6 korona. Négy hóra ............................................................................ 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. XXV. évfolyam, 11-ik szám. Vasárnap január 3. CZEGLÉN ÚJSÁG A CZEGLÉDI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉS A „CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET« HIVATALOS LAPJA. Előfizetéseket és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit Főszerkesztő Dr. DOBOS SÁNDOR Sárik Gyula nyomdája (Rákóczi-út, Népbank-palota) veszi fel. Nyiktér garmond sora 1 korona, Újév. Ilyen nehéz esztendő, amely kétségkívül titokzatos és súlyos eseményeket hordoz méhében, évszázadok óta nem viradt a magyar nemzetre. Teljesítő képességünk szinte a végsőkig próbára van téve vagyonban és vérben egyaránt. Pedig az eddig lefolyt események még korántsem érlelték meg a döntést. Délen újra kell kezdenünk öt hónap után minden akciónkat, a Kárpátok tevén ellenség tanyázik, Galicia nagy része nem a mienk, Bosznia-Hercegovinában a szerbek és montenegróiak átlépték a határt. Helyzetünk kétségkívül nehéz, azonban legkevésbbé sem vigasztalan, mert hiszen nem üres szem, hanem világos tény, hogy a most folyó világháború sorsa Orosz- és Franciaországban fog eldőlni. Ott pedig megingathatatlanul áll a német hadsereg hatalmas phalanxa. S míg ott a német hadvezetőség genialitása és seregének óriási ereje kierőszakolja a döntést, addig mi teljesítjük külső sikerekben kevésbbé mutatós, de annál nehezebb és fontosabb feladatunkat: feltartóztatni, gyengíteni, visszaszorítani az ellenséget úgy északon, mint délen. Azért senkit el ne kedvetlenítsen mai helyzetünk, a végső dicsőségben ott leszünk szövetségeseink mellett! Viseljük azért szívesen a terheket s hozzuk meg zúgolódás nélkül az áldozat tokat, amiket ez az új esztendő talán még fokozottabb mértékben ró reánk. A legutolsó erőmegfeszítés csak ezután következik : a kitartás a végletekig, csak ez hozhatja meg a sikert. És meg fogja hozni, ebben egy pillanatig sem szabad kételkednünk. A népek sorsát bölcsen intéző isteni gondviselés nem engedheti, hogy királygyilkos, rabszolgatartó, üres lelkű kalmár és az esztelen bosszú után lihegő népek vigyék a győzelem pálmáját s vessék vissza Európa kultúráját évszázadokra. Ha pedig a hosszú megpróbáltatás után eljön a nap, amelyen buzgó hálaimádság epedez százezrek alakán a kivívott győzelemért , a monarchia két népe közül a magyar az, amely méltó jutalmat vár és követel a tengernyi áldozatért. Ismét nyilvánvalóbbá lett az egész világ előtt, hogy a monarchiának gerincét Magyarország képezi, a jövőnek eszerint kell alakulnia ! E háborúnak szerencsés befejezése azért Magyarországnak boldogulását jelenti egy újabb ezredévre. Ezért oly fontos reánk nézve ez az uj esztendő. Kétszeres kitartással, józan bizodalommal, soha nem csüggedő áldozatkészséggel s forró imádsággal megyünk tehát ez uj esztendő elé. Millióknak az igaz ügyért elhangzó imádságát meghallgatja az Isten ! Törteit Lajos. & 1 ! A polgárőrség feladata. Többször hallottam egyesektől azt a megjegyzést, hogy helyesebb lenne, ha a polgárőrség a kaszárnyába internált szerbek őrzése helyett a város utcáin közbiztonsági szolgálatot teljesítene. Ily értelemben foglalt állást a Czeglédi Újság legutóbbi számának egy rövid cikkecskéje is azzal a megjegyzéssel, hogy a szerbek őrzése nem polgárőri, hanem pusztán rendőri teendő. Azonban a polgárőri és rendőri teendők ilyetén szembeállításának határozottan ellene mond a polgárőrségek szervezési szabályzata, mely világosan megjelöli, hogy a polgárőrségek rendeltetése ott, ahol a rendőrség szervezve van, a hivatásos rendőrség támogatása. Más szóval: a polgárőr is rendőri teendőket végez s amennyiben az internált szerbek őrzése a rendőrség hatáskörébe van utalva, a mi polgárőrségünk rendeltetésének nagyon is megfelelő feladatot teljesít azáltal, hogy az internáltak őrzését vállalta magára. És most térjünk át a dolog, lényegére: vájjon helyesebb lenne-e, ha a polgárőrség mostani működésével felhagyó, a város területén közbiztonsági szolgálatot végezne ? Az egész kérdés azon fordul meg, hogy a polgárőrség mely téren tudja jobban betölteni hivatását és miáltal tehet a köznek nagyobb szolgálatot ? Hogy a polgárőrség mai működése mellett tud legjobban megfelelni hivatásának, azt kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy az internáltak őrzése nem igényel semmiféle különösebb rendőri szakképzettséget. A polgárőrnek itt nagyon egyszerű a feladata, vigyázni arra, hogy az internáltak egy bizonyos meghatározott területen belül mozogjanak, hogy meglegyen köztük a szükséges rend és fegyelem