Czeglédi Ujság, 1916 (26. évfolyam, 2-52. szám)
1916-10-01 / 40. szám
Czegléd, 1916. Vasárnap, október 1. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI HETILAP ÉS A „CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség : Batthyány utca 2. szám, hová a lap szellemi részére vonatkozó kéziratok küldendők. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre............................................................................... 6 korona. Megy hóra ............................................................................... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. XXVI. évfolyam. — 40-ik szám. Főszerkesztő: Unghváry László Dr. Nagy Lajos távollétében szerkesztésért felelős : Szuchovszky Lajos Előfizetéseket és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit Sárik Gyula nyomdája (Rákóczi-út, Népbank-palota) veszi fel. Nyiktor garmond sora 1 korona. Október 6. a magyar nemzet gyászos golgotha járásának évfordulója ismét közeleg. Hatvanhétszer nyílott a mezők virága s hatvanhétszer hervadt el azóta, hogy ott Aradon szabadságharcunk dicső vértanúi elszálló lelke sötét gyászba borította szegény Magyarország szenvedő népét. Azóta is sok megpróbáltatáson ment keresztül nemzetünk. Ma a világot rengető nagy, emésztő harcok közepette minden nap járjuk a gyászos Golgotha vérrel szegett útját, mindennap halotti torra szól az ágyuk bömbölése, puskák ropogása. És mégis, mégis — a mindennapi gyász közepette is — ha eszünkbe jut október 6-ika, sajgó szivünkön végig nyilallik egy szűk fájdalom, mely égetőbb a frissen sajgó seb fájdalmánál. Pedig 67 év sok bánata, keserve és kevés öröme beheggeszthette volna ugye ? És — hát felejtsük a múltat s a véres jelen közepette gondoljunk a békés jövőre. Dicső vértanúink szelleme ott lebeg küzdő seregeink felett s a 48- iki hősök unokái ott verik a világ négy tájékán azokat, akik ezer éves hazánk ellen emelték fel gyilkos tőreiket. ■í A hős honvéd nem tette le s világosnál fegyverét ott villog az most is vérharmatos harcok ! gránát szántotta téréin. Aradony nem hűlt ki a hős vezérek szive : ott dobog az ma is minden magyar katonánk kebelében. S azok akik Világosnál kicsavarták dicsőségtől ragyogó fegyverünket kezünkből — azok most ott hullnak rakásra véres fejjel a kárpátok bércein, Volhinia sok vihart átélt mezőin. Október 6-áért a magyar honvéd visszafizet mindennap ! Emlékezvén október 6-ára — bízzunk az ezeréves magyar nemzet hős fiaiban. Többet nem lesz a magyarnak október 6- ikája, ugye ? TÁRCA. Esti látogatás. Lecsúszott a napnak fénylő karikája, Az ég pereméről. Megérkezett az est csendes némasága, Az erdő széléről. Megpihenni látszik falu, erdő, mező, Félhomályban nyugszik az öreg temető. Oda igyekezem, valakim van ottan Aki után vagyok. Nem az enyém többé, álmodozik holtan — De a kis virágok ... S mit sírjára viszek könyeimnek árja Elmesélik néki ... hogy itt járt a párja. Kiss Árpád.. A csókos kisértet. A „Czeglédi Újság“ eredeti tárcája. Irta: Oldal Lajos. (Folytatás.) A torkom is folytogatta egy belülről fölfelé törő érzés, amit úgy hívnak írói nyelven, hogy szorongás. Van erre egy másik kifejezés is a szurkolás, de ez már nem írói nyelven van mondva. Hát még, amikor lefeküdtem ! Aminek megtörténtét, csakis nagy lelki erőmnek merem tulajdonítani. Nem holmi kísértettől féltem, hanem borzongtam attól a gondolattól, hogy hogy egy olyan ágyban kell halnom, melyben egy öngyilkos holtteste feküdt egy egész éjszakán. Az egész lefekvési műveletet a föntebb leírt érzések közepette hajtottam végre, de annak kissé hatványozottab formájában. A lámpát lecsavartam úgy, hogy csak gyéren világított s borzongva feküdtem le és húztam magamra a paplant egész az orromig. Már az ellőbbi félelmem kezdett lassan eloszolni s csak az bosszantott, hogy nem tudok aludni. Valahol olvastam egyszer hogy ilyenkor számolni kell, amig csak az álom reá nem nehezedik a pillákra, ami föltétlenül már a százötven vagy kétszázig való számolásnál bekövetkezik. Számoltam tehát. Egy, kettő, három, négy, öt stb.. . Istenem, milyen buta is néha az ember. Fél attól, amitől egyáltalán nem kellene félni és sokszor meg attól sem fél, amitől kellene. Van így néha az ember. Valami különös, megmagyarázhatatlan ösztönféle ez. Várjon megkapom-e a csókokat ? Igaz, játékcsak az egész de nekem mindenesetre gyönyörűség lesz. Milyen szép lányok és milyen pajkosak, huncutok ! Még engem is, a városi embert hogy megtéfáltak már, pedig mennyire vigyáztam magamra, és mégis hányszor felültettek ezek az ennivaló „ a falusi verebek “ ! Hja igen, hol is hagytam el ? ... kilencvenkettő, kilencvenhárom stb. . . . százhetvenhat, százhetvenhét, stb. kétszázharminc... ( Egyszer csak halkan fölnyilik az ajtó. Vigyázva félénken és . . és egy fehér alak, egy eleven kisértet libegett be rajta. Iszonyatos volt . . Brrr ! Egy ideig mozdulatlanul feküdtem. A szemem félig lehunytam és alig mertem még lélegzeni is. A kísértet pedig nyitottan hagyva az ajtót, attól pár lépésnyire megállok mozdulatlanul. Nekem ,ezalatt ezerféle gondolat cikázott az agyamon, azt egy pillanatig sem hittem, hogy kísértettel legyen dolgom. A valóság az, hogy engem meg akarnak tréfálni, de hogy ki teszi ezt ? Misi biztosan nem. Ő sokkal komolyabb fiú, minthogy ilyen kölönc tréfákon törje a fejét, de még jóval magasabb is, mint a kísértet. Ezt csakis a lányok fundálhatták ki s a kísértet is is a háromuk közül valamelyik. De melyik ? Termetük, nagyságuk egyforma, kivéve a Bözsikét, aki valamivel alacsonyabb két nénjénél. De ez a csekély eltérés is csak akkor tűnik föl, ha egymás mellett állnak. Melyik lehet, ugyan melyik ? . . . Misi bizonyosan nem is tud róla semmit. No, hanem megálljatok ! De ugyan mit tegyek.. . megijesszem avagy rögtön fölfedezzem kilétét, jóhiszeműleg letépve róla a lepedőt? Nem, ez gorombaság volna. Hirtelen egy jó ötletem támadt. Ha ti tréfálni akartatok, akár én is megtréfállak benneteket. Nyugodtan feküdtem tovább... mintha mélyen aludnék, de a szemem nem hunytam le teljesen. A kisértet lassan felém libegett. Ekkor jobban megfigyeltem. A fej Székelyek és szászok, életerős, munkás épszivü két fajnak gyermekei, halljátok vigasztalással a magyar országgyűlésben elhangzott biztató szavakat: Erdély rekonstrukciójában ott lesz az egész nemzet, hogy szeretetével beragyogja a ti nagyszerű munkátokat. Maga az építés, a romok eltakarítása és az új élet megkezdése egyelőre a bizonytalan jövő fátyoléval van letakarva. A menekültek nem tudják még, vájjon idegenben fogják-e átdideregni a téli zimankót, vagy otthon borulhatnak fölperzselt családi házuk üszkös gerendáira ? A biztató szó jókor jött mégis, jókor jött főleg azért, mert a kormány fejének, e felelősségteljes állami funkcionáriusnak határozott kijelentései úgy hatnak, mint a nemzet nevében tett ünnepies ígéret: igenis, ott leszünk valamennyien, hogy újjáteremtsük a koldusbotra jutott Erdélyt, mely egyetlen éjszaka szörnyű álmában durva daróccal cserélte föl gazdagsága királyi palástját. A leszámolás nagy munkája már megkezdődött. Erdély egy részében megverve ténfereg a román, mint részeg vendég, akit kirúgtak a fogadóból. Ilyen pünkösdi királyság lesz-e egyéb hódítása is, az majd elválik a legközelebbi időben, amikor a legszentebb lelkesedés hevétől hajtott seregeink döntő harcokba bocsátkoznak a gyergyói és szebeni havasok alják. Fanatikus hittel fog küzdeni a magyar katona Erdély szabadságáért, azzal a hittel, amely Csaba királyfi holt vitézeinek csontjába tüzet öntött, amely a mesetermő Székelyföld bús mondáit tilinkószóra adja a Rika királyné sötét erdejében. Giling-galang, bug Szent-Anna tava fölött a bánatos harangszó tértek vissza szép hazátokért hűséges csíki, udvarhelyi, háromszéki székelyek, s mielőtt a gyilkos havasairól leereszkedő bandita ki nem lopja a sziveimet, giling-galang . . . Erdély a magyar korona legszebb gyöngye Erdélynek állania kell, szebben és ragyogóbban, mint valaha ! Tisza István biztató szavai beígérték a nemzet áldozatkészségét, s mi hisszük, hogy e szavaknak próféciája már a legközelebbi időben boldog valósággá fog válni. „K. L.“ Az uj postai tarifák. A posta tudvalevőleg 1916 október hó 1-től kezdve felemelte a küldemények viteldíját. Olvasóink iránti figyelemből az új tarifák legfontosabb pontjait egész terjedelmükben közöljük. Ezek szerint: A levél bérmentesítési díja belföldön, Ausztriába, Boszniába és Németországba húsz grammig 15 fillér, minden további húsz grammért 5 fillér, a helyi forgalomba 20 grammig 10 fillér és minden további húsz grammért 5 fillér. A levelezőlap díja 8 fillér, a válaszos levelezőlapé a posta által frankójegy benyomással kiadva 16 fillér, egyébként 20 fillér. A nyomtatvány díja belföldi forgalomban 10 grammig 2 fillér, minden más nyomtatvány dija ötven grammonként 5 fillér. A két fillérrel bérmentesített nyomtatványok azonban ezentúl csak kártyaalakúak lehetnek, boríték nélkül magára a kül-