Czeglédi Ujság, 1918 (28. évfolyam, 21-52. szám)
1918-05-01 / 21. szám
Czegléd, 1918. XXVI 11. évfolyam. — 21-ik szám. Vasárnap, mája-POLITIKAI —KÖZGAZDASÁGI, KÖZÉRDEKŰ HETILAP ■ --.....------------------------------------------ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP -------- ■■ ~--------------— ■ - ■ —............... ■ . - ■ . ■ —- — — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő és ÁRA Nyiltér Egész évre......................TOK laptulajdonos: 20 és hirdetés garmond sora Félévre"...........................5K SÁRIK GYULA FILLÉR 11 korona. Tovább szenvedni... Kezdetbe való a háború üdv és dicsőség az emberiség megújhodása, a világ megváltása, minden jó lélek paradicsoma.. Azután elmúlt ez a csúf és elárusító részegség, igaz, hogy két esztendő kellett hozzá. Ezalatt a régi örjöngők elsodródtak az élekről, a háború sorsát új emberek vették a kezükbe. Ezek már nem merték ujjongva köszönteni a világ szégyenét, beismerték, hogy a háború nagy megpróbáltatás, hogy kár a kiontott vérért, de nyomban hozzátették, hogy elhullott testvéreink, fiaink, apáink vére bossúért kiállt, nemzetünk becsületéről van szó, harcoljunk tehát bosszúért és becsületért. Most már túl vagyunk ezen is. A nemzeteket esztendőkön keresztül lehetett ezzel az ostoba frázissal bolondítani, de most már nem lehet. Most már csak azt mondja Clemenceau, hogy tovább kell szenvednünk a végzet akaratából. Tovább szenvedni, temetni, éhezni, generációkat kiirtani, megöregebb és legfiatalabb korosztályokat mázsás lövedékek elé dobni — miért ? Az ok : a végzet akarata, a cél: a tovább küzdés. A háborús apostolok utolsó stációja ez a mazochista világmézet. A népvazutás és népbutitás gazdag fegyvertárából mint flagellánsok szöges ostora. A diadalordításból, a véres karneválból, a hurrákból, az őrült hangzavarból csak egyetlen állati nyöszörgés. Szenvedni kell! Ez az az új kinyilatkoztatás, ami előtt térdre kell borulni mindenkinek, aki kortársa az emberiség legembertelenebb éveinek. Szenvedni annak is, aki fátuma a harcvonal árkaiba sodort, annak is, akit balsorsa megkímélt ettől. Mindenkinek szenvedni kell, kétszáz millió emberből csak elenyésző ezrek nem érzik közvetve, vagy közvetlenül a háború testi, lelki nyomorát. Az új evangélisták nem egy új Krisztust óhajtanak, aki szenvedjen minden emberért, hanem minden embert fölfeszítve akarnak látni a háború keresztjén. Hogy miért ? Hát csak. Ez válasz, a gyerekek szoktak ilyent adni, de ma már a háborús államférfiak se tudnak mást mondani. Az ántant népeinek, úgy látszik, mindegy s ez valamennyire igazolja az államférfiakat. Nem csodálatos az, hogy négy esztendei folytonos vereség, gyalázatos kudarc után még mindig hajlandók tovább szenvedni, csak úgy Hart pour- i‘art ? Nem furcsa, hogy nem ordítanak furkuk szakadtából a képek a vezetőikre, hogy : őrültek vagytok, mazochisták, szálaimat betegek kötözni való bolondok, vagy akasztani való csirkefogok, de mi nem akarunk tovább szenvedni, mi élni akarnak és emberek akarunk lenni. Ha bajotok van a németekkel, menjetek és álljatok eléjük magatok, próbáljátok meg a szenvedést ti is, mi majd tapsolunk ítéltek és buzdítunk beneteket a frázisokkal, amiket négy éven át tőletek tanultunk! Főgimnáziumi hangverseny. Tanárok Háza /618. május 20 és 21. Ha az ég annak a jeles írónak tehetségével áldott volna meg, kiről írták, hogy „Így még nem zenge magyar lant“ kötte /tényben örökíteném meg a czeglédi közönség áldozatkészégét. A „Tanárok Házára“ rendezett két hangverseny jövedelme ugyanis meghaladja a 6000 koronát a tanári kar ezer koronás adományán kívül. De hát hogyne lett volna nagy a siker, mikor a közönség köréből értékes szereplők segítették a diákokat, hogy hangversenyük minél fényesebb legyen. A bájos megjelenésre Monori Erzsike Sajó Sándor Prologjával nyitotta meg a fangversenyt. Kedves csengő hangjával a költeményt átérezve szavalta, úgy, hogy a közönség vele együtt lelkesedett s majdnem vele mondotta, bizony „ez a ház felépül!“ Ezután megcsendült a dal és a zene. Borék Dícike zongorázott , az ő játékát Kinder ki ismeri Czegléden. Művészileg adta elő darabját s a közönség nem akart kifogyni a sok tapsból. Sok tapsot aratott a Bischitz, Pavetitz, Schultzkó is. A közönség mindig újrát követett s hallgatta volna őket reggelig is. A viszontlátásra még sokszor. Hogy a dallal és a zenével végezzünk a legmelegebb dicsérettel kell megemlékeznünk Palvetíts Mara ének és zenetanár teljesítményéről. Mind a darabok megválasztása, mind a betanítás a legkényesebb ízlést is kielégíthette. A fiúk lelkesedéssel, jó kedvvel énekeltek és muzsikáltak és szavaltak. A hangverseny egy száma Czeglédi Emánuel mulatóelőadója volt. Mind a két estén egy-egy saját novelláját olvasta fel, illetőleg adta elő. Behisergő, csengő-bongó hangja magával ragadta a közönséget. A lelkes tapsok, a sok adomány, a nagyszámú közönség, a tanulók viselkedése mind az mutatták, hogy mennyire közel áll a czeglédi tanári kar a közönség szívéhez, hogy mennyire helyi érdeknek tekintette azon célt, s a Tanárok Házának megteremtését a publikum is. Hiszen azokért tett, énekelt, dalot, áldozott, kik jövendő kincsüket, a czeglédi ifjúságot nevelik kik soha szerény anyagi viszonyaikhoz képest mindig bőkezűen áldoztak Czeglédért s szellemi munkájukra ez a tősgyökeres magyar város mindig számított és számithat is. Srt. 3 havi szabadság a kórházból. A honvédelmi miniszter felhatalmazta a honvéd egészségügyi intézetek parancsnokait, hogy három havi szabadságot engedélyezzenek saját hatáskörükben egészségügyi okokból és hogy a szabadságolt legénységi egyéneket közvetlenül lakóhelyükre útnak indíthassák. Ilyen szabadság csak akkor engedélyezhető, ha hivatalosan megállapítják, hogy az illető megélhetése otthon biztosítva van. A szabadság leteltével a szabadságoknak póttestjéhez kell bevonulni. Részére pedig otthon tartózkodása idejére napi három korona élelmezési átalány állapittatik meg; ha a szabadság csak négy hétre szól, egyszerre, ha ellenben hosszabb ideig tart, négy hétre az elbocsátás előtt fizetendő ki ez az összeg) a jövő V_< -— — ■■ i m—'— Két fontos katonaügyi tájékoztatót adhatunk olvasóinknak gróf Serényi Béla földmivelési miniszternek az Országgyűlésen május 15-én tett kijelentése alapján. Az egyik ez: „Az 1867-esek szabadságolandók, de intézkedések történtek, hogy ezek a legközelebbi időben szabadságolassék.“ A másik nem kevésbbé fontos . ..Intézkedés történt tegnap az iránt is, hogy minden cséplőgép-kezelő azonnal május végétől december 31-ig hivatalból szabadságoltassék.“ Miheztartás végett sietünk e kedvező híreket olvasóink tudomására hozni. Májusi eső. A földmivelő gazda életében május a legkritikusabb hónap most a háború negyedik esztendejében pedig, mikor a gazdasági termények, de különösen a gabona az életet jelenti számunkra, a májusi napok jelentősége ezerszeresen meghatványozódott. Egy jótékony májusi fagy tönkreteheti az egész évi termést. Az idei májusi reménység igszebb színeit bontotta ki a tavaszi égbolton,a magyar föld termése bőségesnek, sőt szinte rekordszerűnek ígérkezik. Elsősorban a kapás növények és a kertivetemények, de ugyanakkor a gabonafélék, sőt a szőlő és és a gyümölcs is hatalmasan fejlődnek. Mérhetetlen áldás számunkra a márciusi eső, melyet mostanában naponkint az ország különböző részeiről jelentenek.